2016. augusztus 12., péntek

Süsd meg nekünk ma

Olyan árva a kajás szekció, gyorsan írok bele valamit :-).
Ha IR-es vagy, nincs túl sok választásod a kenyeret illetően. Nem eszel, vagy sütsz. Oké, ennyire nem sarkos, van néhány megfelelő kenyér, de először is mindig elfelejtem melyik az, másrészt nem vagyok ehhez elég felkészült. Sajnos nem a sarki boltban van. Már hihetetlenül unom, hogy mindenhol megpróbálnak átverni, ha rákérdezek a pontos teljes őrlésű arányra. Előfordult, hogy hófehér kenyérre esküdözött az eladó kislány a boltban, hogy az bizony 100%-ban teljes kiőrlésű. Jobb esetben csak néznek rám csúnyán, amikor kinyögöm a bűvös számot, miszerint 75-80 % legyen a teljes őrlésű liszt.
Annyira utálok ételt vásárolni, hogy inkább megsütöm. 


A pékárukkal amúgy is igen kevés a tényleges munka annak ellenére, hogy órákig, néha napokig készülnek. A másik gondom a bolti pékáruval, hogy a valóban jó minőségűek iszonyú hamar megromlanak. Hűtőből viszont nem szeretek kenyeret enni. Így mindig dobálom ki a penészes, méregdrága kenyeret, zsömlét. Viszont ha én sütöm, több előnnyel is jár. Akkor sütök, amikor szükség van rá. Na ez egy külön történet, mert szerintem akkor van rá szükség, amikor kinyitom a szekrényt és kiül a homlokomra a döbbenet, hogy de nekem MOST kell ennem 30 g szénhidrátot, mi az, hogy nincs kenyér? Ennek megfelelően az előtésztás kenyerek nem annyira tudnak velem lépést tartani. 


További előnye, hogy a hisztériás kiskorú is megeszi, amíg a bolti teljes kiőrlésűeket nem. Nem elhanyagolható a friss, ropogós kenyér illata, amikor kiveszem a sütőből, de további mámor, a rajta elolvadó igazi vaj és házi cukormentes lekvár.


Ez a kenyér nem az én érdemem. Sőt, általában elég kevés recept az, mert nálam a főzés úgy néz ki, jé itt egy recept. Innen jöhet a folyamatábra, jó vagy nem. Ha jó, maradhat, ha nem jó, kuka. Viszonylag ritkán állok neki kísérletezni, leginkább, ha édességről van szó. Tehát, a recept lelőhelye Nikk blogja.

Ez egy hibrid kenyér, azaz kovásszal ÉS élesztővel készül. Volt már néhány elvetélt kísérletem a kovászolással, akkor főleg a penészig jutottam. Tulajdonképpen ez is élt, csak egy másik organizmust növesztettem.  Limaránál is találtok csodálatos leírást a rozskovász lelki életéről, de az számomra elvetélt ötlet. Az élet olyan bonyolult, az étel legyen egyszerű. Úgyhogy a Nikk oldalán található pofon egyszerű kovászolást választottam, ami jelentem, maximálisan megfelel a minimalista elvárásaimnak. Teljes kiőrlésű rozslisztből készítettem. Az egyetlen ok, amiért hajlandó voltam egy négy napos manőverbe belekezdeni, a tény, hogy valamikor biztosan szükségem lesz kenyérre. Amikor majd ott állok, hogy kell egy kenyér, már lesz kész kovászom. Egyébiránt most kel a 2. kenyerem. 


 Beteszem a kis receptkártyámat, így nem kell begépelnem. A kovászt pontosítom egy picit, minden lépés egy nap. A kovászt a konyhapulton hagyom érni, majd a 4. nap után mehet a hűtőbe. Nikk ajánlása alapján, amikor fogy, akkor a 3. lépéssel kell pótolni, néhány órát kint hagyni, aztán mehet vissza a hűtőbe, lezárt befőttesüvegben. 


Meghagyom a méretét, így le is menthető, de Nikk oldaláról is kimásolható, ha valakinek úgy jobban tetszik. Elvégre ő az ötletgazda, én csak szövegelk és hintem az igét, hogy ez milyen állati finom.

2 megjegyzés:

  1. Én meg kösszép a kimerítő indoklást (is) Pont ezzel küzdök, mint te. Ki fogom próbálni hamarosan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nagyon finom, és pofon egyszerű. Bár nekem egy picit tovább kel első körben, mint általában. Most zokon vette, hogy hűvösebb van.

      Törlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).