Batman returns

      Végre elkészült ez a hülye csirke. (Dreambird). Be kell valljam, nem szerettem. Nem különösebben nehéz, de az az igazság, hogy kiterítve, képen nagyon jól mutat, ellenben sanszos, hogy a szekrényben fog állni. Még lebontani sem érdemes, mert annyiszor kellett vágnom a fonalat, hogy normálisan jöjjenek ki a színek, hogy 1000 csomó van rajta. Amúgy is túl nagy, túl súlyos. Olyan, mintha egy takaróban járkálnék az utcán. Igazi színes Batman köpeny.

          A fonalválasztás sem túl szerencsés. Valami egészen könnyűből kellett volna. Már az elején se igazán tetszett, de persze azért befejeztem tisztességgel, ahogy szoktam, hogy majd akkor bontsam le, amikor teljesen kész van. Mikor tanulom már meg, hogy hallgassak az első megérzésemre?

a.)  Ha az elején nem tetszik, később sem fog.

          b.)  Ne kössek ilyen fazonú kendőket. Mert csak azt szeretem hordani, ami viszonylag kicsi. És inkább a romantikusabb, csipkés darabokat.

Összességében ez a projekt kap egy bazi nagy X-et. Azt hiszem ezt a csalódást most orvosolnom kell egy nyaklánccal. Pontosabban csak a befejezéssel, mert van egy ¾-ig kész gyönyörűségem.

Blue roses

Több hete várta ez a szegény, hogy befejezzem. 

        A minta Sidoniát dicséri. Aki vagy Swarovskiék eltitkolt szerelemgyereke, vagy beházasodott a családba. Ami kristályt ez a nő elhasznál, csak így lehetséges. Egyébként édes az akcentusa. Ő is olyan kis kedves jelenség. Pontosabban semmit sem tudok róla, hogy milyen jelenség, mert mindig csak a kezét látom, de a keze határozottan kedves J. Leginkább a romantikus, ámde egyszerű vonalat képviseli, ezért tartozik a kedvenceim közé.

       Mivel a gyöngyök csak elméletben egyformák, itt is volt egy kis galiba, ami miatt át kellett alakítanom a mintát, így picit a lánc is más lett, de őszintén mondom, előnyére vált. Az én kristályaim minimálisan nagyobbak. De fél mm eltérés is sok lehet, és sok is lett, mert simán kipottyant a közepéről a rivoli. Természetesen nem az első elemnél, hanem a harmadiknál. Csak, hogy érezzem a törődést. Így mindet le kellett bontanom. 

Ezúttal Preciosa bicone-t használtam, Swarovski rivolit, Miyuki és Toho kásával. Mivel a kristály nem átallja elmetélni az összes egyéb fűzőszálat,  golyóálló Fireline-ra fűztem.  

Egy fülbevalót is kapott. Először lógósban gondolkodtam, de lebeszéltem magam róla. Hangsúlyos lánchoz túl sok lenne. Így maradt az egyszerűség. A pici elemből egy apró, bedugós fülbevaló.

Anyááájéééé'

     Ő volt a másik esküvős projektem. Anyukámnak szerettem volna valami elegánsat készíteni. Megnéztem a ruháját, ahhoz választottam követ. De nálam soha, semmi nem megy simán. Úgy látszik, ezek az apróságok kellenek a lelkem fejlődéséhez J.

      Sötétkék-fehér gyönyörűséges ruha, fehér kis kabát. Némi keresgélés után, az egyik kedvencem mellett döntöttem. Nem volt kérdés, hogy ha sötétkék, akkor lapis lazuli. 2 árnyalatom volt, az egyik tökéletesen passzolt a ruhához. Hónom alá csaptam a követ, gyöngyös bolt, apróság válogatás. Bakker kék a kezem. Még jó, hogy nem kezdtem el levagdosni, mint a cigány a viccben. Oké, akkor sajnos ez a beszerzési forrás kuka. Mert ez egy színezett kő. Ami önmagában nem baj, mert az alap, amit színeznek is ásvány, de nem lett volna baj, ha ezt feltünteti a leírás. Így csak olyan darabokhoz használhatom fel, ahol nem ér bőrfelülethez, vagy csak korlátozottan.

Újratervezés. Ha ez a lánc rálóg a ruhára és kékre festi, amellett, hogy anyukám agyvérzést kap, nekem is óriási blama. Azt találtam ki, hogy a lánc részre akkor Swarovski kristálytekla kerül. Aha, de abból égen-földön nem volt több 19 db-nál. Úgyhogy a virágok közepére tettem néhány lazuritot. A leírás nagyon jó, követhető. Barta Melinda mintája. Nagyon szerettem fűzni. Teljesen biztos, hogy készül belőle még, mert nekem is kell egy J. Nagyon mutatós felvéve. Záródásnak, ami rejtett és a virágok alatt van, az egyszerűség kedvéért egy nagyon erős mágneskapcsot tettem.

 Ez az egy szál hajnali fotóm van, de a legközelebbi anyalátogatáskor lehet csinálok még. Ez  a kis béna a fűzőalátéten készült és rosszul is helyeztem el. Nem így kell hordani, hanem asszimetrikusan. Anya nagyon édes volt, amikor megkapta. Annyira tetszett neki. „Ezt tényleg nekem csináltad? A kolléganőm dobni fog egy hátast, ha meglátja. A többi is úgy tetszett neki J.” Ezért az örömért megérte éjszakázni.

Pasik és a női hobbyk

     Amikor a szülinapom volt, nem tudtam mondani semmi ajándéknakvalót, amire égető szükségem lenne. Most sem. De….Amikor nekem szegezik a kérdést, általában nézek boci szemekkel. Most voltam olyan ügyes és előre közöltem, hogy gőzöm sincs, majd később, ha eszembe jut valami, szólok. Tisztában voltam vele, ahogy mindannyian a családomban, hogy előbb-utóbb égető vágyat fogok érezni, hogy valamelyik hobbim amúgy is köbméterekben mérhető alapanyagkészletét újabb darabokkal gyarapítsam.      Szülinapra az ember semmiképpen ne kérjen hasznos holmit. Különösen, az ilyen szép, kerek dátumokra. Ellenben egy kis luxust, amit alap esetben nem tennénk, csak sóhajtoznánk a kirakat előtt, mint kiskutya a hentesboltnál. Na olyat kell kérni. Mutatom pasinak a Knitpro kötőtű készletet, hogy akkor tulajdonképpen, talán egy ilyet. De a rózsafa, csodaszépet szeretném. És igen, az az ára, nem a doboz mérete mikromiliméterben, de ha esetleg a szülinapot és a karácsonyt is hozzácsapjuk, akkor hátha, lehet, hogy esetleg, én…..azt. Hogy szavaimnak nyomatékot adjak, küldtem neki egy pontos linket. Elvégre nem elvárható, hogy ilyesminek maga nézzen utána. Különben is jobb ezt tisztázni. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire. Nézi a linket, és hümmög. Hosszú percekig nézi. Egy ehhez nagyon hasonló képet. Majd jelentőségteljesen megszólal.

- Tuti ezt szeretnéd? - itt megszeppentem. Úristen, ennyire drága? - majd folytatta.

- De biztos? De egészen? Akkor áruld már el légyszi' mi az Isten ez? Mert annyit látok, hogy fadarabok egy dobozban. Figyelj, csak mondom, hogy a teljes stúdióasztalom nem került ennyibe. Ezt csak azért említem, hátha nem tudod, hogy ennél sokkal nagyobb fákat is adnak ennyi pénzért. Mit mondasz? Hogy még kampó sincs a végén? Ennyiért még kampó sincs? Ja, hogy az a horgolótű. Oké, akkor most ki fogsz engem képezni. Mi a különbség? Ha mondjuk látok egy sapkát, akkor az kötött, vagy horgolt? Hogy bármelyik lehet? Na jóvan' haggyá' békén. Ha ennyivel megúszom a szülinapot, meg a karácsonyt és örülsz is neki, halleluja. A tiéd.

Halkan jegyzem meg, hogy így hint egy mérleg (jelen esetben én) csillámport. Úgy éri el, hogy azt akard, amit ő, hogy még örülsz (pasi) is neki, mekkora zseni vagy és milyen jól megoldottad a problémát (ajándékozást) :-D. 

Ildiiiiii! Nééézd!

Most csak egy gyors szösszenetre van időm, mert nagyjából 4 dolgot kellene egyszerre csinálnom, persze egyiket sem teszem J.

 Cherry Ildi szerette volna látni a leveles láncot bevetésen. Íme. 3 hosszúságban szoktam viselni.A tekergetés módszere teljesen esetleges és tetszőleges. Szerintem leginkább a fekete ruhát szereti. Mea culpa a szelfiért', de értékeljétek, hogy legalább nem a fürdőszobában készültJ. Látom, van, ami sosem változik. A blogger még mindig önhatalmúlag rendezgeti a fotókat.

Just married!

       Picit eltűntem, mert elleptek a teendők. Annyi minden történt. Hetek óta hitegetem a barátaimat, hogy igen, elmegyünk valahová, igen, iszunk egy kávét és igen, meglátogatlak. Közben szét akarom szedni a gyerekeket is. Az még nem dőlt el, hogy őket fizikailag, vagy csak külön szobába költöznek. Egyelőre jelöljük meg a b megoldást. Ez festéssel, fűtésszereléssel és az ágy alatt máig harcoló német alakulatok, valamint a biológiai kísérletek felszámolásával jár. És itt-ott becsúszik néhány születés és névnap is. Szerencse, hogy Lillának a rocky versenyszezon még nem kezdődött el.

          Szóval mindeközben kistesóm' esküvőjére is készültem. Aki majd’ 190 cm és 33 éves, de mindig a kistesóm lesz. Először is hímeztem nekik egy gyűrűpárnát. Lelkükre kötöttem, hogy ne hagyják, hogy rájuk melegítsenek valami giccses cuccot a hivatalban.

Nem volt kérdés, hogy hardangeres fehérhímzés lesz. Nem volt egyszerű mintát találni. Végül egy régebben, „egyszer meg kell hímeznem” címkével ellátott terítő egy mintaegysége végezte párnaként. Az elején bele kellett rázódnom a sajátos szálszámolásba (évek óta nem hímeztem hardangert), de néhány óra múlva már együtt mozogtunk. Úgy értem a hímzés és én. Azt hiszem maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Remélem ők is. Fotó is csak ez az egy készült. Éjszaka nem nagyon volt indíttatásom többet játszani vele. Emlékeztek, max. 2 kattintás :-). Na jó, ez csak egy volt.

      Aztán ott volt az ajándék kérdése. Erről nincs fotóm. Az nem volt kérdés, hogy a leghasznosabb ajándék, egy építkezésen átesett pár számára, ha halott elnökök portréival lepem meg őket. Marha nagy meglepetés. Nem akartam csak úgy borítékban a kezükbe nyomni. Nesze pííz. Először pillangót, virágcsokrot akartam hajtogatni, és közé rejteni az elnökséget. Végül erre nem maradt időm. Így is hajnalban fejeztem be egy másik projektet, szintén az esküvőre, de erről majd legközelebb. Így azt találtam ki, hogy lufiba fogom rejteni a bankókat. Vettem fehér lufit, csináltam arany konfettit, tettem bele csillámokat is, apró virágokat. És előre láttam lelki szemeim előtt, ahogy kidurrantják a lufit és betakarja őket a csillám és a konfetti. Az esküvő közben is ügyelni kellett, nehogy valamelyik gyerek felkapja és elszaladjon vele J. De legalább nem héliumosba tettem.

    Másnap hív az öcsém, a kis mocsok, (amúgy imádom), hogy megoldotta a problémát. Beletette egy nejlonzacskóba az én furfangos ajándékomat és ott durrantotta ki. Remélem, ezek után nem lepődik meg, ha a legközelebbi látogatáskor, véletlenül konfettik fognak potyogni a zsebemből.