MÁV advantures ékszerrel :-)

Vannak egészen fura napok. Amikor semmi se jön össze, mégis minden összejön. Ez a mai is elég kalandos lett.

Mára szerveztem az összes tennivalót a városban. Az apropót az adta, hogy Ányi akit 1600 éve ismerek az NLC keresztszemes fórumáról, felajánlotta, hogy nekem adományozza a tictacos dobozait. Jó sokat. A történelmi hitelesség kedvéért, én kunyiztam, ő meg a facebook-on jelentkezett. De mivel már valahol vidéken laknak, alkalmazkodtam hozzájuk, és ma átmentem a nemszeretem oldalra J. A nap további részében is parkolhatatlan és drága környékekre mentem, így a vonatot választottam.

Felszállok délben a vonatra, Kőbánya felsőn leszállítanak. Meg kell várjuk a gyorsvonatot, majd az bevisz a Keletibe. Hö, király. Városba be, minden dolog elintéz.  
Azember talált valami helyet, ahol alá lehet írni a petíciót az állatvédelmi törvények szigorítása érdekében. Ők nem tudtak róla, hogy náluk lenne ilyen petció :-). Egyébként van, holnap alá is írom a dokinknál, ha már itt lyukra futottunk.
Hazafelé, eszelősen mondja a hangosbemondó, hogy a szolnoki gyorssal tudunk eljutni Kőbánya felsőre, ott átszáll, stb. Mert ez így olyan „egyszerű”. Többnyire itthonról dolgozom, így csak akkor teszem ki a lábam a kerületből, ha nagyon muszáj. Belőttem a vonatot, 25 perc a Keletiből haza.  

 Elindulok 16:15.kor a szolnoki vonattal. Ezer ember, a peronon is, mint a heringek. Légmozgás nulla. Nem vagyok egy izzadós, de a szemembe csorgott a veríték a homlokomról. Persze az sem segített, hogy az összezsúfolt emberek is párologtak. Elindulunk, megállunk valahol kint a prérin, a tűző napon, vagy 5 percet várunk. Kevésnek tűnik, de 50 fokban ez is sok. Leszállunk, végre levegő. Megyek a tömeggel. 

Nem igazán ismerem a város komplett vasúthálózatát, annyit tudok, hogy a Gödöllő, Hatvan vonal nekem király, a szolnokiról meg gyorsan szálljak le, mert nem annyira áll meg ott ahol lakom. Mivel gyanús volt az irány, kérdezem a kallert, hogy megáll-e ott, ahová mennék. Határozottan állítja, hogy természetesen, szálljak csak fel nyugodtan. Nem is igazán figyeltem, olvastam, úgy 10 percig. Mivel pont olyan vonat volt, ahol nem mondják be a megállók nevét, kipillogtam az ablakon. Húbazz. Én erre még vonattal tuti, hogy nem jártam. Budapest vége tábla. Azta. Egy életem, egy halálom, a következőnél leszállok. Így is tettem. Áll két középkorú hölgy a megállóban. „ Jó napot kívánok! Nagyon kérem, árulják már el, hogy hol a büdös, bánatos francban vagyok?” Rákoshegyen. Az király. Legalább a kerület stimmel. De az autóm minimum 6 km-re van a P+R-ben. Nálam a táskám, a vizem, 2 szatyor, + a vacsora. Nem dobott fel. Elkísértem őket a buszmegállóba. Nem baj, hogy mindenre felkészült vagyok, ha esetleg lealjasulna a BKK automatánk, -ami igen gyakran megesik vele, most is csak hűlt helye van leginkább-, akkor legyen jegyem. Nézem a buszokat. Ú, legalább az egyik érinti a vasútállomást. A másikat. Azt, ahova érkeznem kellett volna, ha nem ver át a kaller. Sokkot kaptam. A menetidő az állomásig, írd és mond, 25 perc. Autóval úgy 3,5 perc, de legyen 5. Ennek okán ma megismertem a kerület minden istenverte bokrát, virágát és száraz rétjét. Már majdnem a ház előtt is jártam, de legalábbis a legközelebbi megállóban, de az autót mégse akartam az állomáson hagyni. Ez az aprócska trükk, több, mint egy teljes órát vert az utazásomra+ egy buszjegyet. 16:45 helyett, 18:00-ra már itthon is voltam.

De legalább megérkeztek a gyönyörű könyveim, bár kettőt még várok és a csodaszép pin up ruháim. Ha + egy órával fizettem értük, egye meg a fene. Megérte. 

Azért ez mégis csak egy kreatív blog, mutatok is valamit. Böngészgettem Ányi oldalát, de nem igazán leltem semmi utalást arra nézvést, hogy hord-e bármilyen ékszert. Szerettem volna adni neki valami apróságot a dobozkákért. A stílusát nagyjából ismerem, így a legegyszerűbb megoldást választottam. 

Viszonylag natúr színeket, semmi csicsa, de azért mégis különleges megoldást, bőrrel, mert az jól illik az egyszerűbb ruhákhoz is. Kunzit és indian achátból, meg egy kis kristályból alkottam egy lariatot. 

Tudjátok, amit lehet bújtatni, tekergetni. A fotón a bőr még nagyon kunkorodik, mert friss, nyers bőr, amit feltekerve tárolnak, de használat közben mindenképp fog puhulni és ha fellógatva tárolják, ki is egyenesedik.

 A fotók csak sebtében készültek délelőtt, mert ugye rohannom kellett a vonathoz, előtte meg szakadt az eső. 

Jótékony Lariat

Nézzük, mi is a lariat. Lasszó. Azokat a láncokat hívjuk így, aminek a záródása olyasmi, mint a lasszóé és tulajdonképpen egy zsinór, ami tekergethető. Itt-ott áthúzod és kész is, általában hosszabb lifegő része van.

Régóta tetszik ez a típusú lánc, szerintem egészen különleges. Sokféle technikai megoldása van. Most 3 félét készítettem, különböző záródással.

Azt találtam ki, hogy az egyes ékszercsoportoknak külön nevet adok. A lariat típusú ékszerek az M&B.Long, értsd belong, nem be long. Mondhatnám, hogy mert megérdemled, ha nem lenne jogdíjas J. Így szimplán csak jár neked, vagy hozzád tartozik.

A legegyszerűbb, amit egy sportosabb ruha is elbír – bár én gond nélkül veszek bokáig swarovskit farmerhez is – egy hosszú, bőr lariat, kunzit, tengeri üledék jáspis és kristály felhasználásával. Ő tényleg minimal design-os.

Második versenyzőnk, természetesen más fazonú. Szintén bőr a láncrésze, de egy karikán kell átbújtatni. Az abszolút tisztaságra törekedtem, ezért olyan ásványokat választottam, amik átlátszóak, így turmalin kvarcból készült, természetesen némi cseh kristállyal.

A harmadik a személyes kedvencem, amúgy mind az,  azt hiszem rá még lehet licitálni. Fehér viaszolt szálra fűztem, szintén karikán átbújtatós, de mégis más. Ő kapta a leghosszabb díszítést. Kunzit, rózsakvarc, fehér jade és apatit ásvány van benne kristállyal és sok fém alkatrésszel.

Az a jó bennük, hogy ha a bőrök elhasználódnak, akkor simán át lehet akasztani másikra egy kis ügyeskedéssel. 

Reni(kém)

Sógornőmnek készült ez a lánc. Egy újabb X-es, fotózhatatlan projekt.

A munka legnehezebb része szerintem a megfelelő színek, gyöngyök kiválasztása.

Azzal nagyon sok időt töltök. Na, most felesleges volt. Olyan szépek voltak, amíg nem fűztem meg. 8x cseréltem ki mindent. Mert fontos, hogy hol matt, hol fényes, hol csillogós. Mielőtt elkezdtem, annyira tetszett, hogy magamnak is akartam ilyen színben. És valahogy nem tetszik. A mintát ismerem, az egyik kedvencem. A sajátomat imádom. De azok a színek nem az ő színei, és különben sem akartam olyan ékszert készíteni, ami már másnak is van.

      Nehezíti a dolgot, hogy kizárólag természetes fénynél szabad ilyesmit csinálni, mert hiába van méreg drága napfény színhőmérsékletű izzóm, már a csillanás is megváltoztatja a színt és az összhatást. 

A gyöngyök és swarik mellett már megint került bele turmalin, mert nagyon szép kristályos, és gyönyörű, ahogy átengedi magán a bőr színét. A másik ásvány, amit használtam, a kunzit. Teljesen véletlen amik ugye nincsenek, hogy ezt az ásványt választottam. Utólag néztem utána a hatásainak. A szívcsakrához és a mérleg jegyhez rendelhető, ami tökéletesen passzol Renihez. „Nyugalom, szeretet, kreativitás köve. Mivel szembesít gondolataim és érzéseim káoszával, segít rendet rakni. Segít lebontani önmagam korlátait, a félelmeket”. Mi más kellene egy kismamának? Ezért imádom az ásványokat. Ők választják magukat. Kár, hogy a kása gyöngyök ilyet nem tudnak.

 Ígérem, Reni, kapsz egy olyat is, amivel én is elégedett vagyok.