Just married!

       Picit eltűntem, mert elleptek a teendők. Annyi minden történt. Hetek óta hitegetem a barátaimat, hogy igen, elmegyünk valahová, igen, iszunk egy kávét és igen, meglátogatlak. Közben szét akarom szedni a gyerekeket is. Az még nem dőlt el, hogy őket fizikailag, vagy csak külön szobába költöznek. Egyelőre jelöljük meg a b megoldást. Ez festéssel, fűtésszereléssel és az ágy alatt máig harcoló német alakulatok, valamint a biológiai kísérletek felszámolásával jár. És itt-ott becsúszik néhány születés és névnap is. Szerencse, hogy Lillának a rocky versenyszezon még nem kezdődött el.

          Szóval mindeközben kistesóm' esküvőjére is készültem. Aki majd’ 190 cm és 33 éves, de mindig a kistesóm lesz. Először is hímeztem nekik egy gyűrűpárnát. Lelkükre kötöttem, hogy ne hagyják, hogy rájuk melegítsenek valami giccses cuccot a hivatalban.

Nem volt kérdés, hogy hardangeres fehérhímzés lesz. Nem volt egyszerű mintát találni. Végül egy régebben, „egyszer meg kell hímeznem” címkével ellátott terítő egy mintaegysége végezte párnaként. Az elején bele kellett rázódnom a sajátos szálszámolásba (évek óta nem hímeztem hardangert), de néhány óra múlva már együtt mozogtunk. Úgy értem a hímzés és én. Azt hiszem maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Remélem ők is. Fotó is csak ez az egy készült. Éjszaka nem nagyon volt indíttatásom többet játszani vele. Emlékeztek, max. 2 kattintás :-). Na jó, ez csak egy volt.

      Aztán ott volt az ajándék kérdése. Erről nincs fotóm. Az nem volt kérdés, hogy a leghasznosabb ajándék, egy építkezésen átesett pár számára, ha halott elnökök portréival lepem meg őket. Marha nagy meglepetés. Nem akartam csak úgy borítékban a kezükbe nyomni. Nesze pííz. Először pillangót, virágcsokrot akartam hajtogatni, és közé rejteni az elnökséget. Végül erre nem maradt időm. Így is hajnalban fejeztem be egy másik projektet, szintén az esküvőre, de erről majd legközelebb. Így azt találtam ki, hogy lufiba fogom rejteni a bankókat. Vettem fehér lufit, csináltam arany konfettit, tettem bele csillámokat is, apró virágokat. És előre láttam lelki szemeim előtt, ahogy kidurrantják a lufit és betakarja őket a csillám és a konfetti. Az esküvő közben is ügyelni kellett, nehogy valamelyik gyerek felkapja és elszaladjon vele J. De legalább nem héliumosba tettem.

    Másnap hív az öcsém, a kis mocsok, (amúgy imádom), hogy megoldotta a problémát. Beletette egy nejlonzacskóba az én furfangos ajándékomat és ott durrantotta ki. Remélem, ezek után nem lepődik meg, ha a legközelebbi látogatáskor, véletlenül konfettik fognak potyogni a zsebemből.

Mutogatós néni

    Na, végre megszületett. Ahogy már említettem, egy gyűrűpárnával viaskodtam. De ahogy megszoktátok, van ám körítés is.

      Az úgy vót', hogy barátos és fodrász nénim végre rászánta magát, hogy (ahogy egy másik ismerősöm mondaná) hószörny legyen, azaz férjhez megy. Engem ért a megtisztelő feladat, hogy elkészítsem a gyűrűpárnát. Azt kell mondjam, ízlés dolgában nem mozgunk együtt :-). Én kigondoltam egy elegáncsos, hófehér hardangert. Ő meg egy ollót és asztalos szerszámot kért. Hm. Ez minden, csak nem elegáncsos téma. Az ollóval még csak boldogultam volna, ki is néztem egy szebb ollót, olyan kis finomat, el is terveztem köré egy hardangert, mert az ugye kell :-). De hál' Istennek nem találtam semmi asztalos témát :-). Pont nálam volt az illetékes elvtársnő, be is fogtam keresgélni, válogatni. Persze rögtön belekötött az ollóba, hogy az nem fodrászolló. Kinézett egy nagyon snassz, csúnyát. Próbálkoztam én szép, fehér franciás virágkoszorúval, egyéb elegáns témákkal, de nem nyert. Pedig a legutóbbi talin nagyon belezúgtam Emese egyik könyvében egy igen finom darabba.

Addig kotorásztunk, míg végül megállapodtunk egy kisfiú, kislány párban. Ebből kellett kihoznom a legtöbbet. be kell valljam, a végére egészen megkedveltem a kis nyavalyásokat :-). A fotón ugyan nem látszik, de a ruha legvilágosabb részeihez a fehér szál mellé fogtam egy csillámos madeirát. Jó ötlet volt, nem lett tolakodó, mégis ünnepélyes. És persze egy pár gyöngy a fejdíszbe és a csokorba. Ebben történetesen egyet értettünk :-)

. A legtöbbet mégis a betűkkel kínlódtam. Vagy 80 féle variációt kipróbáltam. Mire nem jó a pattern Maker :-). Nem voltam biztos benne, hogy látszódni fog ez a rózsaszín, de az eggyel sötétebb, ami a mintában volt, már túl tolakodó lett volna. Kipróbáltam. Aztán végül a már sokszor használt, kedvencem lett a nyerő :-)  Tegnap oda is adtam. Ilyen lett.

Pakolásztam a képeimet, és megtaláltam kis "Juliskám" anyáknapi képeit is. Jó ez a ruha, együtt nőtt a gyerekkel. Amikor varrtam, még a bokájáig ért :-). De itt a vége, már nem fér bele a dundija.