Purple rain and golden shine

Mariann, mondhatni törzsvásárlóm. Vagy ő kotorászik az én fejemben, vagy én az övében, de vagy pont olyat csinálok, amilyet kérni szeretne, vagy én szeretnék valamit alkotni, és ő pont olyat kér.

Épp azon agyaltam, hogy úgy hímeznék valamit, az egyik szép ásványombóll. Néha előszedem és megtapogatom őket. Amikor is, jött az üzenet, hogy épp egy merev láncú, hímzett medálra vágyna, lilában. Előszedtem az összes lila ásványomat, lefotóz, elküld, kiválaszt. Mert ennek olyan a mintája, mint egy bogár szárnya. És tényleg.

Megküzdöttünk. Nagyon. Szinte azonnal nekiláttam. Akkor még nem tudtam, hogy közel 3 hétig lesz borítva a nappali gyöngyökkel 😊. Közben persze a többi rendelésével haladtam. 

Már megint volt egy elképzelésem, amitől nem nagyon akartam eltérni. 

Befoglaltam a követ, hátlapoztam, elszegtem a szélét. Oké, eddig jó, de mégsem az igazi. Addig szenvedtem vele, hogy így nem tetszik meg úgy nem olyan, amilyet akartam, amíg az elvarrás utolsó öltésénél kitörtem belőle 3 gyöngyöt. 

Oké, értek én a szóból, olló. Szétvág, befoglaltam másképp. Na, majd a szokásos monokróm megoldás beválik. Ez még kevésbé tetszett. Unalmas volt. Nem akartam veszni hagyni azt a halvány sárgás színt a széleiről. A helyzet az, hogy ez a lila egy nagyon kényes szín. Könnyű beleesni két hibába. Az egyik, ha arannyal egészítem ki, akkor Győzike is megirigyelné, ha nagyon lilán hagyom, akkor olyan lesz, mint egy püspök a húsvéti körmeneten.

Ezért kellett a tompa sárga és a halvány lila ezüsttel. Nekiveselkedtem harmadszor is. Majdnem ugyanúgy foglaltam be, mint elsőre, még jó, hogy azt szétszedtem 😊 , de most kifejezetten szorosan a széléhez öltöttem, hogy a szegéssel együtt se nőjön meg nagyon, mert önmagában is egy 5 centi magas kőről beszélünk, ami egy onyx achát egyébként. Egy életem egy halálom, csuriba tettem az ujjaimat, már amikkel nem varrtam, és elkezdtem eldolgozni a szálat, különösen ügyelve, hogy ne öltsek sárga gyöngybe, mert vékonyabb a fala, mint a lilának és könnyen elpattan.

Kész, minden gyöngy egyben. Láncra tettem, amihez ametiszt golyókat, cseh kristályokat és swarovski kristályt használtam. Pinch gyönggyel akartam kiegészíteni, de az ország összes lila pinchét felvásárolva sem illet hozzá egyik sem.

Már így is elég mutatós volt, de felvázoltam még két lehetőséget a megrendelőnek, ezt a megoldást választotta. Eredetileg 3 hosszabb gyöngyös lógós bigyót terveztem rá a swarovski rivoli alá, de túl nagy a kő hozzá. Nem is tudom milyen művésznevű a rivoli színe, de szerettem volna ezzel is a halvány sárgás színt visszahozni.

Mutatós darab lett.

A karkötő ugyanaz, amit a labradorit nyaklánchoz fűztem. Nagyon szeretem, annyira finom, kedves darab. Pezsgőszínű szuperduó és orgona színű kristályokból áll. Először terveztem bele sárgás kristályt is, de így de szerintem így finomabb az összhatás.

Minta: Jill Wiseman Festival bangle bracelet

A fülbevalót még nem is kérdeztem Marianntól, de ha csinálnék, akkor ugyanilyen befoglalt rivolira lógatnék egy kecses, hosszú, halvány lila bojtot.

Minimál Greenway

Ezt a labradorit medált anyukámnak készítettem anyák napjára. Akkor csak telefonon beszéltünk, így kicsit késve, a mostani családi bográcsozáson kapta meg. 

Már épp elkezdtem rápakolni a mindenféle swarovskikat egy sodronyra, amikor rájöttem, hogy ez túl csillogós. Gyönyörű, de egyetlen dolgot érnék el vele, soha nem venné fel, mert túl szép, meg hát mihez.

Úgyhogy csillogós leszed, és egy egyszerűbb, szalagos megoldásra akasztottam, de azért belecsempésztem két kis swari teklát. 

Csomagoltam mellé egy tejeskávé színűt is, mert az is jól illett hozzá, így jobban ki lehet használni.

Greenway Estate nyaklánc

Nem újdonság, hogy a végletek embere vagyok. Ez tisztán látszik a munkáimon is. Egyre biztosabb, hogy két irányvonal való nekem, különösen a hímzés vagy a sujtás területén, a minimál, vagy az orosz nagyhercegnős.

Ez az a darab, amiről nem tudom eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik 😊. Minimálnak indult. De láthatólag labradoritból nem lehet minimált csinálni, mert önmagában is gyönyörű. Ha csak kihajítom az asztalra a natúr ásványt, akkor is nagyhercegnős.

Ez a medál is a gyermelyi kiruccanáson készült, de még nem volt hozzá lánc. A sokat emlegetett migrénnel álltam neki. Azért emlegetem ennyit, mert egyrészt rohadjon meg, hogy belemászott a bulimba, amikor évek óta nem voltam sehol, másrészt…másrészt is inkább rohadjon meg 😊. Mikor már nem bírtam, Anna adott valami lórúgás fájdalomcsillapítót, így este már normálisan tudtam hímezni.

Az elképzelésem ebben az esetben teljesen „tiszta” volt, bedobtam a dobozba a labradoritos zacsit vagy 30 ásvánnyal, befoglalom, egymás alá lógatom, ez lesz az akasztója és slussz. Befoglaltam az egyiket. Technikailag szép volt, csak nem volt jó a szín. Lebontottam. Nekiálltam újra, más színnel. Csúnya lett. Az okát ne kérdezzétek, még 2x bontottam le, majd kiötlöttem, hogy más technikával fogom csinálni, mert ezek elég vastag csiszolású ásványok, illetve magasak, súlyuk is van, nem bíztam benne, hogy a ragasztó önmagában megtartja. 

Addig barkácsoltam, amíg kikísérleteztem álmaim befoglalását, soha többet nem akarok mást használni 😊. Innen már sima ügy volt. Grafit szürke textilbőr hátlapot kapott, mert azt találtam ki, hogy a bőröket inkább sujtáshoz használom el, mert nagyon nehéz átbökni a vékony gyöngyfűzőtűt rajtuk és ott inkább csak ragasztjuk a hátlapot, a textilbőrt meg hímzéshez, mert úgyis körbeöltöm, így nem tud kifoszlani a széle.

Amennyire a barackos medálhoz nem illett a merev nyaklánc, ehhez szerintem annyira igen. A hímzés a legkuplerájosabb a gyöngyözések közül és persze a sujtás is, mert freestyle. Amikor belekezdek, általában fogalmam sincs mi lesz belőle, így minden formájú gyöngyöt kipakolok, ami színben illik a cabochonhoz.  Aztán próbálgatom ezzel, azzal. A lánc is így készült, kiborítottam a gyermelyi dobozomat, amit még mindig nem pakoltam vissza a helyére, és próbálgattam. A lógica szélére kellett 2 nagy gyöngy, hogy ne csússzon be az akasztó alá. A szemem is becsukom, amikor olyan megoldásokat látok, hogy a fém akasztó futkározik a gyöngyökön, főleg a méreg drága Swarovskikon. Ugyan szép és igényes, semmiképp sem szeretném leszólni a kolleginákat, ez az én kényszerességem számlájára írható, de a frász tör ki, hogy a fém lekoptatja, vagy letöri a kényes gyöngyöket.

Random (majdnem) felfűztem a swarikat, a pincheket, fotóztam és kész.

A facebook oldalamat itt találod. 

Ginger

Tegnap ígértem, hogy megmutatom a hétvégi alkotást, vagy bénázást.

Azzal az elhatározással mentem, hogy márpedig én hímezni fogok és így is lett. Az ihletet egy fülbevaló adta, de arról majd holnap.

Ginger szett

 Pénteken délben leültem az asztalhoz, azzal a bizonyossággal, hogy van egy piros bojtom, Igen, ennyi volt a konkrétum.

Piros ásványcabochon nem nagyon van. Úgy értem színtiszta bukósisak piros. De volt gyönyörű, korallgolyóm, ami természetesen még mindig nem a védett korallmezőkről származik.

Munkafotó Gabitól :-)

Szerencsémre Békata hozott úgy 50 ívnyi mintát, amiből ez a Pin up néni passzolt leginkább az elképzelésemhez, így csináltam egy üvegcabochont. 

Nem gyöngyösök kedvéért, cabochon= az ékszerek közepén lévő biszbasz.

 Utána már csak némi agyalás következett, úgy éjfélig, hogy aztán fél 3-ig még horgolhassak. Különben sose’ vakulok meg rendesen. Majd másnap délelőtt még egy kicsit ültem fölötte és kész is lett. Ez abból állt leginkább, hogy azon gondolkodtam, mit tegyek még rá, végül a semmi mellett döntöttem. Avatatlan szemlélő számára ojbá tűnhetett, hogy órák óta üldögélek, pedig igen komoly agymunka zajlott ott, kérem.  Jobb lett volna este befejezni, mert a migrén nem sokat segített a szombati alkotásban. De állítólag Caroll is migrénes rohamok alatt írta az Alicet. Ehhez képest az én medálom egész konszolidált lett. Se királynő, se sakktábla, de még egy nyomorult Humpty Dumpty sem.

Fellógatva

Hosszú láncra lógattam, ami kivehető és egy cserével akár rövidként is hordható.

Ruth

Barátnőmnek készült ez a lánc, jó régóta adós vagyok vele. Hosszú legyen, egyszerű és BORDÓ!!! Mi ez a bordó mánia mostanában? 😊. Igen, tikkel a szemem. 

Na jó, nem annyira, mert azonnal ez az onyx achát jutott eszembe, amint ezek a szavak elhangzottak. Az egyszerűvel azért komoly gondjaim szoktak lenni, ezt tudjuk.

Először a szerelőpálcás változatban gondolkodtam, annál nincs egyszerűbb. Szép fém biszbaszok, kristályok. Egy rövid nyakláncost már csináltam, és az szerintem egészen szép lett. De hosszúban nem mutatott. 

Aggattam rá mindenféle fittyfirittyet, lógicát, de olyan semmilyen volt. Szétszedtem. Nincs mese, hímezni kell. Sujtásba nem akartam belekezdeni, mert azt tuti addig tekergetném, amíg valami színházas darab lesz 😊. Maradt a hímzés. Mondanám, hogy meghímeztem és kész, de nem így volt. Szokás szerint szétszedtem, vagy kétszer. 

Ha előrelátóbb lennék, megtervezném előre, amit utána úgyis menet közben megváltoztatnék…

Tényleg nem akarta agyoncsicsázni, így csak egy kis díszítést kapott. A golyókat egyszerűen lehetetlen volt normálisan lefotózni, különösen szakadó esőben. Nem sárga, nem műanyag, a valóságban a kedvenc irizáló, swarovski üvegteklám. Az aljára üveg szirmokat lógattam, nem leejteni, mert törik.

85 cm hosszú láncra tettem. Az olyan kényelmes hosszúság. Már nem esik be a dekoltázsba, de még nem ér derékig. Az egyszerűség miatt a láncot már nem csicsáztam és így ki is lehet cserélni egy rövid bármire, ha éppen úgy esik jobban, mert röviden is jól mutat, leteszteltem.

Onyx, vagy ónix: az achát egy változata. Elsősorban fekete, ez most épp nem :-). 

Jókedvre hangol, elűzi a szomorúságot, növeli a belső erőt és jobban bírjuk a terhelést, ha viseljük.

Ugye nem is lett nagy? Tényleg nem. 

Romi

Hónapok óta nem hímeztem. Kicsit ki is „állt” a kezemből a technika, de olyan, mint a bringázás.

Nagyon hirtelen jött a dolog,  ugyanis Békata meghívott Dórival egy szombati örömhímzésre. Dórival már beszéltem néhányszor, most végre személyesen is találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy másfél órát csak örömködtünk, meg szakmáztunk, és ezt nézd, és azt láttad, úezismilyenszép. Szétkotortuk Kata összes dobozát J. Sokkal többet nem tudok mondani, mert az ilyen csajos napokon ott kell lenni, addig rötyögni, amíg izomláz nem lesz a hasunkban. 

Azért nehezen, de nekiálltunk a gyöngyöknek is. Én a szokásos próbáljunk ki ezerféle dolgot és szúrjunk el kétszer annyi időt, mint kellene metódust alkalmaztam, este fél 10-kor már kész is lettem J. 

Viszonylag hamar lecsaptam erre az achátra. Tettem még bele egy kis ezt, egy kis azt, és kész a romantika. Ezúttal nem ecsetelem a hibákat, pedig vannak. 

Na jó, egyet. Már annyira szégyelltem magam, hogy még mindig nem vagyok kész, hogy az eredetileg aljának szánt tetejére tettem az akasztót. Nekem fel se tűnt, csak Katának. Úgyhogy mondjuk azt, hogy pont így akartam J. 

A csepp most sem zöld, csak hülyén csillog. Dórival pont azt beszéltük, hogy hiába az a terv, hogy ez most kicsi lesz, útközben mindig megnőnek. Nem lett olyan hatalmas, mint a zöld medálom, de azért kicsinek se mondanám. Azért még szeretem J.

She sells, sea shell

Végre mutathatok is valamit. Na nem azért, mert olyan óriásit alkottam. Teljes 5 percet töltöttem ennek a láncnak a befejezésével.

Még Sheldi halála előtt kezdtem el, sőt, tulajdonképpen be is fejeztem, csak akkor még nem tudtam. Egyelőre ez az időszámításom. Sheldi előtt és Sheldi után. :-(

Múltkoriban említettem, hogy bármi, ami a kezembe akad, magával hozza, hogy gyöngybe akarom önteni. Ő az az ominózus kagyló, amit valami kacatolásnál találtam a garázsban, feltehetőleg nyaralásról jött haza évekkel ezelőtt. Ha belegondolok, hogy mennyit kidobtam...áááá, a kimarizott kincsek. 

Áztatás, sikálás után, jött a befoglalás. 

Ma jutott eszembe, hogy a végére kellene járni, és a szombati tanfolyamon sikerült vennem olyan medálakasztót, ami pont passzolna hozzá. 

Valamiért ez a babarózsaszín-szürke kombó egyértelmű volt, pedig maga a kagyló, inkább narancsos, terrakottás. 

De ha már hímzés, mi lenne, ha sujtást is kapna?

Nem ez életem fő műve, ezt leszögezhetjük. 

Ezer sebből vérzik, így senkinek sem adom, de nekem pont jó lesz a kis nyomiságaival együtt.

Ugyanis, többféle zsinór létezik. Az amerikai viszonylag jó tartású, szépen lehet dolgozni vele, cserébe nincs fénye.

Ez nem is tudom milyen nemzetiségű, leginkább plötyli, úgy ástam elő a polc alól, valamelyik boltban. Semmi tartása nincs, csúszik, mint a rossznyavalya, ellenben szép fényes és gyönyörűek a színei. 

Közel sem olyan lett, mint szerettem volna, de megalkudtam a szín miatt. Ezért itt-ott girbe-gurba a zsinór, bármennyire is igyekeztem betartani az alapszabályokat. 

Tegnap beledobtam az egész brigádot (mármint a zsinórokat) egy kis textilkeményítőbe, de a rózsaszínt ez sem hatotta meg, még tesztelnem kell, hogy segít-e bármit is ez a megoldás, vagy kuka pozitív lesz az egész kupac. Esetleg töményebb oldattal még lehet próbálkozni.

Az sem segített sokat, hogy nem hengerre volt tekerve, hanem kartonlapra, aminek a szélein megtört a zsinór és ezen az áztatás, kifeszítés sem javított, egyszerűen ki kellett vágnom belőle azokat a részeket.

Kagyló és swarovski teklát használtam még. A fittyfiritty az alján nem zöld, nem kék, nem lila, ahogy a képeken látszik, hanem sima, átlátszó kristály csepp, AB bevonattal.

A hosszát sem sikerült eldöntenem, így előkaptam egy ezüst színű láncot, tettem rá egy csinos kis T kapcsot, és fellógattam rá a medált. 

Ha mégis röviden szeretném hordani, csak lecserélem a láncot rövid, rozsdamentes láncra, vagy bőrre, vagy merev láncalapra, vagy akármire. Cserébe lett egy jolly joker hosszú láncom is, amire bármit aggathatok. 

Tudod te :-). A válasz Sealla

Könnyű-e Erzsi barátnőmnek ékszert készíteni? Ha igen, miért nem? J

Ezer éve ígértem, hogy fűzök neki valami szépet. A „tudod te”, találd ki, mindig izgalmas feladat, ugyanakkor rettentően nehéz is. Mert mi van, ha mégse ilyenre gondolt? Persze ismerem a stílusát, leginkább a letisztult, minimalista, de azért legyen ütős. „Tudod, az a sárkányszín az tetszik, csak olyan izék nélkül”. Az izék, spike gyöngyök, és a medál lényege volt J. De persze azért belül tudtam, csak nem sejtettem, hogy mit szeretne. Lépten, nyomon kerestem, mit is fűzhetnék, de valahogy egyik se volt erzsis. Pedig esküszöm, 3 hónapja van az asztalomon, egy csomag „sárkányszínű” szirom, hogy én majd abból..neki..valamit.

De nem véletlenül a barátnőm, tudja ő, hogy kell velem bánni, azaz, kész tények, kérés és határidő. Vagyis figyiiii, a fiam ballagására fűznél nekem valamit? Hát hogy a viharba ne!

A ruha, egy nagyon szép, mogyoró, vagy tejeskávé, vagy milyen színű, elegáns darab. Rögtön beugrott a Lorell2 medálom, aminek pont olyan a közepe és tudom, hogy nagyon tetszett neki. Nem a munkát szerettem volna megúszni, mert kifejezetten szeretem, ha feladatot kapok, amin agyalhatok és nem „csak úgy” csinálok valamit, de ez annyira illene a ruhához. De volt bennem egy kis félsz, amikor felajánlottam. 

Semmiképp nem szerettem volna, ha úgy érzi, hogy rá akarok sózni valamit, ami már készen van. Olyat szerettem volna, amit kifejezetten neki szánok. De biztonságot adott, hogy azért van már készen valami, ha kell. Nem volt túl hosszú a határidő, hogy sokat lehetett volna agyalni rajta.

Kék irányba szerettem volna mozdulni mindenképp. „Tudod, az a pávás nyakláncod olyan szép, olyan jó színek”. Oké, de annak már van gazdája, meg nem is ilyesmiben gondolkodtunk ehhez a ruhához. Gondoltam, hagyományos fűzési technikával fűzök valamit, de azokból a színekből, ami a pávában van. Ez egy nagyon hülye ötlet volt. Előszedtem egy állati szép, türkiz Lunasoft közepet, hogy eköré fűzök egy Deklát. Van nagyon klassz kék, de olyan pávásan íriszes chilim hozzá. Első körben elbambultam, nem fért bele a befoglalásba a kaboson. Ja, megint elolvastam a mintát, vagy nem…

Lebontottam. Á, akkor fűzök egy Zénát. Azért Zénát, mert a Lorell csipkés szélét kicsit soknak gondolta a delikvens. A Zéna full egyenes, semmi faxni. Életem legelső medálja volt, amihez tudatosan bevásároltam, és tulajdonképpen minden szempontból az első medálom volt. Előszedtem a türkiz alapokat, Amazonit lett volna a közepe. Fűztem, fűztem, próbáltam én beletenni a páva színeket, de nem tetszett. Úgy 80 százalékánál elérkezettnek láttam az időt, hogy feladjam. Márpedig ebből akkor is pávaszín medál lesz. Oké, lehiggadtam, vissza a Deklához. Befoglalás pipa, jöhetnek a színek. Fűztem, fűztem, köze nem volt a pávához, majd észrevettem, hogy a befoglalásban, azaz az első lépésben lévő gyöngyök közül egy eltört. Nem tudom, hogyan. Mindenesetre kezdett atomjaira hullani. Oké, bakker, értek én a szóból, még ha lassan is. Az a bika Hold, ugye.

Tudod mit Nyuszika? B+ a létrádat. És akkor esett le, 3 napnyi kínlódás után, hogy megtanultam gyöngyhímezni, miért nem hímzek egy medált? Újragondol. Kerestem egy egészen másmilyen kabosont. Nincs is belőle több, mert egy tengerkékeszöldes, fényes felületű Polaris. A Polaris legtöbbször matt. De ez annyira gyönyörű. Annyira erzsis, hogy onnan már nem eresztettem. Leültem hímezni. És megszállt a zen. Ez aaaaazzz! A hímzés egy igazán freestyle kategória. Biztosan elérkezik az az idő, amikor előre tervezek majd, de most annyi volt meg, hogy ez lesz a közepe. Próbálgattam ezt is, azt is. Az elején nagyon tetszett. Aztán a rücücü előtt egy körrel, negyedig felvarrva a bőr a hátára…..Ez unalmas, mint a hóolvadás. Egyáltalán semmi olyan nincs benne, amitől alkalmi lenne, vagy az a plusz, amit én adni akartam. Amitől bettis-erzsis lesz. Megint félretettem. Ebből, babám Lorell lesz. Este 9, holnap oda kell adnom és én nem csináltam semmit. Kizárt. Így nem állhatok elé. 

Kicsit lenyugodtam, visszaültem. Befejeztem a bőr felvarrását. Kotorásztam a kis fiókjaimban, amiből úgy 96 db van, de tényleg. A Macskajajban mondta Dadan, ha valamit nem tudsz megoldani pénzzel, oldd meg sok pénzzel. A pénzt behelyettesítettem Swarovskival és elkezdtem díszíteni. Jé, már majdnem tetszik. Na még valamit. Kristálypillangó lógica. Fém biszbaszok. Alakul. Végül úgy mentem aludni, hogy igen, ezt fogom odaadni. Láncot ma fűztem hozzá. Egyszerű sodrony, gyöngyökkel díszítve. Így már tényleg elégedett vagyok vele.

Kis kalamajka után összefutottunk egy kávéra. Odaadtam, kiveszi a kis csomagból és ennyit mond. Igen! Ez az! Erre gondoltam! Meg még fél óráig próbálgatta, nézegette, örömködött. Így én is örömködtem. Több okom is volt rá, stikában leszervezte Mónit is, így hárman kávéztunk. Olyan ritkán sikerül, de olyan jóóó!

És egy kis meglepit is adtam mellé…és ez is olyan jóóóó!

Úgyhogy ezt egy nagyon klassz napnak minősítem.

Menta tea

Szombaton megint Békatánál voltam tanulni. Ezúttal maratonira sikeredett a dolog, este 10 körül értem haza, reggel 10-kor kezdtük. A lelkesedésem persze mit sem csökkent a fáradtsággal. Jó társaságban még elfáradni is jó.

Azt mondta Kata, ne vigyünk semmit. Így nem volt lehetőségem 3 napot agyalni rajta, ahogy szoktam. Teljesen koncepció nélkül álltam neki. Kiválasztottam a tálcáról 2 ásványt. Egy szem formájú  ametisztet, ezt végül el is hoztam, majd lesz belőle valami. A másik egy barnás sárkányvéna achát volt, türkiz repedésekkel. De nem akart megszállni az ihlet. 

Miután sanszos volt, hogy még este is színeket fogok keresgélni, levettem a tálcáról egy harmadikat, ezt a csíkos zöld achátot.  
Az achát megnyugtatja az elmét, egyensúlyt teremt. Kiegyensúlyozza a jin és jang energiát, összehangolja a két agyféltekét, megnyugtat. Delfedi önmagunk értékeit. A tisztaság kövének is tartják, mely rávilágít a bennünk lévő káoszra, félelmeinkre. Védő kőként is ismeretes. Szervi sziten az emésztésre, hasnyálmirigyre, fejfájásra hat. Mi más kellene egy IR-esnek, mint egy kis ping a hasnyálmirigynek :-). 

A fotókon egy picit sötét, egyébként gyönyörű halványzöldek, kékek vannak benne. Kicsit ügyeskedni kellett a befoglalásnál, mert amellett, hogy bazi nagy, még jó vastag is. Mindkét oldala íves, nem lapos a háta, mint ahogy egy rendes cabochonhoz illik.  

Órákig kínlódtam, sehogy sem akart tetszeni. Olyan semmilyen volt az előző pink narancshoz képest. Minden egyes új körnél egy óra gondolkodás, próbálgatás, milyen színű legyen?

A kék átmenetes strasszt egy kicsit megbántam, de összességében végül is nem rossz. Aztán rákerült az opálos Swarovski rivoli, meg kis virág, ez az. Végül Kata a kezembe nyomta ezt a szép jade cseppet, ami  feltette az i-re a pontot. 3 napja nézegetem, annyira szép. 

A kivitelezés sokkal jobban sikerült, mint az előző.  Határozottan egyenesebbek a sorok.

Csak valami egyszerű ruhát bír el, mert óriási darab. Egy fehér blúzt, vagy nyári ruhát. Azt hiszem rövid, fehér, fonott bőr láncot fog kapni. Minden egyéb sok lenne.

Flow

Szeretem az ilyen hétvégéket, még ha nem is túl pihentetőek. Így kénytelen vagyok a hétfőt pihenésre fordítani. J

Amúgy meg nem is. Csomó dolgom van. És még el kell kapnom azt a galád dögöt is, aki szétdúlja a növényeimet. Szerintem McGyver, vagy Chuck Norris lesz, mert a kamerán egyik percben még állnak a növények, a másikban meg már felborogatva, föld kikaparva a cserepekből. Ha harc, hát legyen harc!

Különben meg végre vége a válságnak!!!! Már nem a gazdaságinak, bár sokak szerint annak is, hanem az alkotóinak. A héten már felfűztem és meghorgoltam egy láncot. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott! Sok kreatív technika van a kezemben, nagyon sokat szeretek. Mégis a gyöngy és a kencekeverés az, ami a leginkább magával ragad. Talán mert mindkettő nagyon aprólékos, sziszifuszi.

Szombat. Gyöngyhímző tanfolyamon voltan Békatánál. Persze van rendes neve is, de ő akkor is A Békata. Régóta kacérkodom a technikával, elméletben. Azt már az előző bejegyzéseimből tudjuk, hogy nekem kell néhány évecske rákészülés a dolgokra. Ebből egyenesen következik, hogy ez sem mostani ötlet.

Azért tetszik ez a technika, mert szabad. Nem számít, ha nem egyforma a gyöngy. Nem számít, ha másféle a bevonat és ettől 2 mikronnal nagyobb, ami összeadódva már szétcsúsztatja a mintát. Ahogy Kata fogalmazott, amin lyuk van, azt fel lehet varrni, amin nincs, azt meg ragasztani. És innen már csak merészség és fantázia kérdése az egész. Persze ez is megtanulható a netről, de vannak dolgok, amiben, ha profi akarok lenni, - márpedig maximalizmusom határtalan – akkor megkeresem az általam hitelesnek ítélt embert és megtanulom tőle. Mert az ő kezében vannak azok a trükkök, amiket nekem még ki kellene kísérletezni, ezerszer elhibázni, hogy jó legyen. Így is marad bőven, hiszen rutint nem adnak egy tanfolyamon. Ezt meg is kellene reklamálnom.

Megkaptuk az anyaglistát. Első pillanatban bevillant egy színkombináció,  pink, narancs, lila. Nem szokványos, ez tény. Éppen ezért tetszik. Ezer éve, vagyis amióta gyöngyözök, ez úgy 3-4 éve lehet, szóval azóta szeretnék egy igazi ütős, pink medált, mert több ilyen felsőm van, meg amúgy is nekem való szín. Szerintem a leglehetetlenebb színű cuccokat mindig én hozom el a ruhásbótókból’.

De megint döntésképtelen Margit, nem tudom meghazudtolni azt a mérleg aszcendenst, aki nem tud dönteni, és a szűz napot sem, aki mindenre felkészül. Fogtam a kis dobozkámat és belepakoltam az összes lilás, rózsaszínes, narancsos, fehére, aranyos gyöngyömet. Mit lehet azt tudni, hogy melyik passzol majd bele? Néhány apróságot még kellett vennem hozzá. Kiderült, hogy a gyári gyöngyhímzőtű mindenre jó, csak gyöngyhímzésre nem, annyira pici. Kellett még hímzőalap. Ez nem egy óccó’ kínai játék. Mekkorát szeretnél? Mert van 10x10-es, egy medálra való, A5, meg A4. Asszem. A4-est kérek. Kettőt. Az optimista J.

Becsattogtunk a Gyöngyszigetbe, elcsaltam Nonót is, ha már a horgolással megfertőztem, egyébként kutyázásból ismerem, összefutottam 7 éve nem látott Zsuzsával, akivel még az NLC Xszemesen kezdtünk. Nem ismert meg. Nem is értem miért. Akkor szőke, felnyírt hajam volt, most meg derékig érő sötétvöröses. J Aztán belibbent Kata. Tényleg nem nyalizni akarok, őszintén. De vannak emberek, akikkel még csak pár szót váltottál, de amikor először találkoztok, olyan, mintha ezer éve ismernéd. Még a gondolataitok is hasonlóak. Kata pl. ilyen ember. Gyakorlatias, lényegretörő és a lényeg, van humora. Azt most hagyjuk is, hogy profi gyöngyhímző, amiért végül is odamentem J.

A tanfolyamról már nem is nagyon tudok mit mondani, mert ehhez ott kell lenni. Ehhez úgy kell hazamenni, ahogy én, hogy aztadejóvoltésmégazonnalmikorleszakövetkező, és légyszikataszóljáljövök. Bármikor. Há’ de ezt tudtam én, hogy így lesz. Nem véletlenül vettem 2 A4-es alapot. Nem is tudom hányan voltunk, de nagyon különleges darabok születtek. Ugyanazt a medált csináltuk, mégis mindegyik egészen más lett. És jött, a de jó, miért nem nekem jutott eszembe ez a színkombináció!

Ritkán mutatok fél vagy háromnegyedkész darabot, de ez annyira tetszik. Még lóg belőle a tű és a cérna, most vettem észre, hogy el is rontottam a „rücücü algoritmust” az akasztónál, de az még javítható. Azt hiszem nem faxnizok a lánccal, egy pinkes merev alapra teszem, vagy aranyosra, majd meglátom. Attól olyan, mintha lebegne a nyakamban. A hímzés kicsit girbe-gurba, de az enyém. És imádom.