Tudod te :-). A válasz Sealla

Könnyű-e Erzsi barátnőmnek ékszert készíteni? Ha igen, miért nem? J

Ezer éve ígértem, hogy fűzök neki valami szépet. A „tudod te”, találd ki, mindig izgalmas feladat, ugyanakkor rettentően nehéz is. Mert mi van, ha mégse ilyenre gondolt? Persze ismerem a stílusát, leginkább a letisztult, minimalista, de azért legyen ütős. „Tudod, az a sárkányszín az tetszik, csak olyan izék nélkül”. Az izék, spike gyöngyök, és a medál lényege volt J. De persze azért belül tudtam, csak nem sejtettem, hogy mit szeretne. Lépten, nyomon kerestem, mit is fűzhetnék, de valahogy egyik se volt erzsis. Pedig esküszöm, 3 hónapja van az asztalomon, egy csomag „sárkányszínű” szirom, hogy én majd abból..neki..valamit.

De nem véletlenül a barátnőm, tudja ő, hogy kell velem bánni, azaz, kész tények, kérés és határidő. Vagyis figyiiii, a fiam ballagására fűznél nekem valamit? Hát hogy a viharba ne!

A ruha, egy nagyon szép, mogyoró, vagy tejeskávé, vagy milyen színű, elegáns darab. Rögtön beugrott a Lorell2 medálom, aminek pont olyan a közepe és tudom, hogy nagyon tetszett neki. Nem a munkát szerettem volna megúszni, mert kifejezetten szeretem, ha feladatot kapok, amin agyalhatok és nem „csak úgy” csinálok valamit, de ez annyira illene a ruhához. De volt bennem egy kis félsz, amikor felajánlottam. 

Semmiképp nem szerettem volna, ha úgy érzi, hogy rá akarok sózni valamit, ami már készen van. Olyat szerettem volna, amit kifejezetten neki szánok. De biztonságot adott, hogy azért van már készen valami, ha kell. Nem volt túl hosszú a határidő, hogy sokat lehetett volna agyalni rajta.

Kék irányba szerettem volna mozdulni mindenképp. „Tudod, az a pávás nyakláncod olyan szép, olyan jó színek”. Oké, de annak már van gazdája, meg nem is ilyesmiben gondolkodtunk ehhez a ruhához. Gondoltam, hagyományos fűzési technikával fűzök valamit, de azokból a színekből, ami a pávában van. Ez egy nagyon hülye ötlet volt. Előszedtem egy állati szép, türkiz Lunasoft közepet, hogy eköré fűzök egy Deklát. Van nagyon klassz kék, de olyan pávásan íriszes chilim hozzá. Első körben elbambultam, nem fért bele a befoglalásba a kaboson. Ja, megint elolvastam a mintát, vagy nem…

Lebontottam. Á, akkor fűzök egy Zénát. Azért Zénát, mert a Lorell csipkés szélét kicsit soknak gondolta a delikvens. A Zéna full egyenes, semmi faxni. Életem legelső medálja volt, amihez tudatosan bevásároltam, és tulajdonképpen minden szempontból az első medálom volt. Előszedtem a türkiz alapokat, Amazonit lett volna a közepe. Fűztem, fűztem, próbáltam én beletenni a páva színeket, de nem tetszett. Úgy 80 százalékánál elérkezettnek láttam az időt, hogy feladjam. Márpedig ebből akkor is pávaszín medál lesz. Oké, lehiggadtam, vissza a Deklához. Befoglalás pipa, jöhetnek a színek. Fűztem, fűztem, köze nem volt a pávához, majd észrevettem, hogy a befoglalásban, azaz az első lépésben lévő gyöngyök közül egy eltört. Nem tudom, hogyan. Mindenesetre kezdett atomjaira hullani. Oké, bakker, értek én a szóból, még ha lassan is. Az a bika Hold, ugye.

Tudod mit Nyuszika? B+ a létrádat. És akkor esett le, 3 napnyi kínlódás után, hogy megtanultam gyöngyhímezni, miért nem hímzek egy medált? Újragondol. Kerestem egy egészen másmilyen kabosont. Nincs is belőle több, mert egy tengerkékeszöldes, fényes felületű Polaris. A Polaris legtöbbször matt. De ez annyira gyönyörű. Annyira erzsis, hogy onnan már nem eresztettem. Leültem hímezni. És megszállt a zen. Ez aaaaazzz! A hímzés egy igazán freestyle kategória. Biztosan elérkezik az az idő, amikor előre tervezek majd, de most annyi volt meg, hogy ez lesz a közepe. Próbálgattam ezt is, azt is. Az elején nagyon tetszett. Aztán a rücücü előtt egy körrel, negyedig felvarrva a bőr a hátára…..Ez unalmas, mint a hóolvadás. Egyáltalán semmi olyan nincs benne, amitől alkalmi lenne, vagy az a plusz, amit én adni akartam. Amitől bettis-erzsis lesz. Megint félretettem. Ebből, babám Lorell lesz. Este 9, holnap oda kell adnom és én nem csináltam semmit. Kizárt. Így nem állhatok elé. 

Kicsit lenyugodtam, visszaültem. Befejeztem a bőr felvarrását. Kotorásztam a kis fiókjaimban, amiből úgy 96 db van, de tényleg. A Macskajajban mondta Dadan, ha valamit nem tudsz megoldani pénzzel, oldd meg sok pénzzel. A pénzt behelyettesítettem Swarovskival és elkezdtem díszíteni. Jé, már majdnem tetszik. Na még valamit. Kristálypillangó lógica. Fém biszbaszok. Alakul. Végül úgy mentem aludni, hogy igen, ezt fogom odaadni. Láncot ma fűztem hozzá. Egyszerű sodrony, gyöngyökkel díszítve. Így már tényleg elégedett vagyok vele.

Kis kalamajka után összefutottunk egy kávéra. Odaadtam, kiveszi a kis csomagból és ennyit mond. Igen! Ez az! Erre gondoltam! Meg még fél óráig próbálgatta, nézegette, örömködött. Így én is örömködtem. Több okom is volt rá, stikában leszervezte Mónit is, így hárman kávéztunk. Olyan ritkán sikerül, de olyan jóóó!

És egy kis meglepit is adtam mellé…és ez is olyan jóóóó!

Úgyhogy ezt egy nagyon klassz napnak minősítem.