Hétvégén be tudtam végre fejezni Bellát.
Peng Edit tanfolyamán tanultam, de mivel szokás szerint a legbonyolultabbra,
vagy legalábbis részletgazdagra vetettem szemet, így nem volt elég a tanfolyam 6
órája, hogy befejezzem.
Túl sokat nem is tudok írni róla, imádom.
Ennyi. Gyönyörű, finom, szolidan elegáns és hihetetlenül könnyű. Bőr hátlapja
van, mint a sujtás ékszereknek általában. Biztosa készül még, sőt, megkockáztatom,
a gyöngyhímzés és a horgolás mellett, ő lesz a 3. fő irány.
A kis rücüket a
széléről elhagytam. Nem lustaságból, mert rátettem, de valahogy soknak éreztem,
így inkább maradt a maga pőreségében. Tablecut, kézzel készült üveggyöngyökből és
Swarovski gyöngyökből készült.
Próbálgattam, hogy rövid, vagy hosszú állású legyen. A sujtás medálokat
általában rövid láncra teszik, de neki határozottan jól áll a hosszú is. A
finom pasztell színei jól érvényesülnek valamilyen egyszínű ruhán.
A fotók nem igazán sikerültek színhelyesre, talán a leghalványabb az igazi. Egyáltalán nem narancs a narancs, hanem egy finom barack árnyalat, és a lilát is halvány orgonának mondanám.
Egész nap
nézegetem, úgy szeretem J. Amikor Diának leszállítottam a kék korszakos horgolt szettet, pont azt mondta, hogy a sajátját (mert ez ajándék
lesz) napokig nézegette, simogatta. Teljesen megértem J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).