Vicceskedünk? Vicceskedünk?

Nem is tudom, hogy a mutatott ékszerről fogok-e többet írni, vagy arról az eszelősen hülye napról, ami a mai hétfő monnyonle. A Nagyfőnök odafönt megint vicces kedvében van. A műholdja meg láthatólag engem lát.

Már az elmúlt napok is tele voltak félreértéssel. Értsd, olyanért hülyéztek le, amit nem is én mondtam, mi több, írtam!, ergo névvel ellátott bejegyzés volt. Nem az én nevemmel természetesen és az úriember egyszerűen nem értette meg, vagy az agya ignorálta az információt.

Mi az agy bolygója? Mert valami zavar van az erőben. Folyamatosan azt hallom, hogy bagatell marhaságok sora történik mindenkivel. Azembernek szerintem éjjel kisütötték azagyát, mert értelmezhetetlen dolgokkal dobált meg reggel. Mégis csak van valami az ET elméletekben. De az nem egy kis cuki izé? Az ujja nem világított pirosan, de a feje igen.

Szombaton : A gyöngyös lányokkal találkoztunk. Meg akartam tanulni egy karkötőt. Akkurátusan összekészítettem a motyómat. Á, nem fér be egy dobozba, teszem kettőbe. Aztán elmentem megreggeliztetni a vadakat, meg felöltözni. Indulás előtt, jót mosolyogtam magamban, az asztal sarkán megpillantott dobozka láttán, hogy milyen „poén” lenne, ha ittfelejteném. Nagyon büszkén a hónom alá csaptam a dobozt és elindultam. Oké, kezdjük a fűzést. Kinyitom a dobozt. Gyanútlanul persze. Majd bevillan…igen, a másik doboz, amibe végül átpakoltam az összes gyöngyöt, amivel dolgozni akartam. Na az az, amit nem hoztam el.  Csilla megszánt, felajánlott egy kupac gyöngyöt. 10-es rivoli kellett bele, Judit adott is, mert előre szóltam, hogy nem tudok szerezni. Oké, kislányok, 26 szemmel foglaljátok be a rivolit. Befoglalnám, de nem fér bele. Hm. Ez a rivoli nem 10-es, hanem 12-es. Csilla húzott ki megint a bajból, volt még egy 10 mm-ese. Befoglaljuk, fűzögetjük a karkötőt, valami nem okés, csálé. Bakker, az eredetiben nem is 10-es van, hanem 12-es. Na jó, már tudom, hogy kell, majd otthon megfűzöm J.

Vasárnap: dogszállítás. De Rozit mégse kell vinni, nem maradt több dog. Brühühü. Pedig Rozika a szívszerelmem és már rég velem lakna, ha kijönne más kutyusokkal. Sebaj, azért Woodyval megvigasztaltam magam. És végül kicsi Pannikát is össze-vissza szeretgettem.

Woody, egy tündér, aki gazdit keres!

Vasárnap este: Fura hangok. Bence jól vagy? Nem. Boáááá. Csak annyit mondok, este 

énekeltük neki, hogy: a lábamon alig alig alig, mégis elhányok a falig. Igen, a falig. Meg rá. Meg mindenhová. nem, nem ivott be a kölyök, csak mohó volt. Idézem: „ Anya, a pizzád visszafelé nem olyan jó.” Kösz kisfiam, tudtam, hogy rád számíthatok. Bár a többiek inkább lefelé szokták ízlelni.

Ez a kis szösszenet, mire összetakarítottunk, úgy meg is adta az esti alaphangot.

Hétfő:

   A mosógépem lázad. Negyedszer teszem vissza az ágyneműt centrifugálásra.

      Mire nagy nehezen lefotóztam bent az ékszereket, kisütött a nap. Oké, kimentem. Az elpakolásnál leejtettem a karkötőt. A francos kellős közepén kettétört a félhold gyöngy. De nem ám úgy rendesen, hogy tegyek bele másikat. Frászt! Csak a fele. Ha a másik felét megpróbálom kibarkácsolni, félő, hogy elvágja a fűzőszálat és szétesik az egész. Ilyen előzmények után komolyan fontolóra vettem, hogy inkább kap ez a szegény egy szűz bejegyzést. Ne kössük már össze ezt a szépséget a rókával és egyéb negatívumokkal.      Reggel állok a konyhában, némileg tanácstalanul, mert azzal sem voltam képben, miért indultam oda, de abban biztos voltam, hogy bármi volt is az oka, most nem találom. Ah, kutyáknak reggeli. Majd az alábbi beszélgetés következett.

„ Kedveseim! Ugye tudjátok, hogy minden rendes kutyának van heti egy diétás napja? Na nektek nem szokott lenni, mert el vagytok kényeztetve, de piszkosul. Rossz hírem van, ma lesz az első diétás nap, elfelejtettem kivenni a husitokat a fagyasztóból. „

Szerintem ma nem vagyok népszerű. 

Sulis Sheldi

Az van, hogy voltam aziskolába'. Eddig is jártam a Tomi bácsihoz patkányozni, de most valami alap engedetlenségire járok. Ide. Heti 5 suli. Szerdán kétszer. Baszki. Első nap a kiskutyás csoportba kerültem, mert van egy 
ööö impulzív német juhász, (szerintem csak túl nagy az arca), akinek helyre kellett rakni a fejét. Amikor kiabáltak, mindig azt hittem velem veszekednek és totál para volt. Na most akkor nézzük a hivatalos sajtóközleményt: miszerint Balu, a yorki fél a nagy kutyáktól, én meg pont egy nagy kutya vagyok és terápiáztam.

Második nap amúgy már a nagyokkal voltam. Kinéztem egy jószagú vizsla csajt, a Rozit és őt abuzáltam egész idő alatt. Persze a szemem sarkából mindig néztem, nehogy azanyu lelépjen. A végén megpróbálta. Szaladt valami sátorhoz. Hivatalosan oda be kell bújni, miközben hívja a kutyát, akit a pálya másik végén fognak. 

Na engem már a felénél el kellett engedjenek, mert sokkot kaptam. 2 méteres szabály, ugyebár. Anyukáááám, jövök már! Érdemes megtekinteni ezen a képen a nyuszifüleimet :-).

Amúgy tök ügyes vagyok. 

Ezt a játékot pl. tökre megnyertük. 

Ma jött hozzánk látogatóba a Hilda. Anya megkérdezte tőle, hogy leülsz? Mondom persze, és leültem. Mer’ ezt tanultam a suliba’.

Azért itt kiütköznek a dogos gének. Sokkal okosabb vagyok, mint amilyennek itt látszom :-). 
A király fotókat a Rákoscsabai Kutyasuli csapata lőtte, az elsőt meg Balu papája. Köszönjük nekik!

Dogfüggő

Először is szögezzük le, hogy anyu nem egy fotózseni. Minden másról később.

Beteg voltam. Nagyon beteg. A fél világ engem vizsgált. Az lett a vége, hogy jól betojattam mindenkit és nem derült ki mi bajom volt. Kórházban is voltam. De ugye úrnak születni kell…

...így. 

Anyának félig elüszkösödött mindkét lába+a gerince, mert cca 5 órán át ült a földön terpeszben, miközben én kényelmesen szundikáltam az infúzióval, leginkább az ölében, bár itt pont nem. Hazavittek. Másnap anya odaadott a pasiknak, akik a kórházban felejtettek. Sose megyek velük többet sehova.Tökre paráztam, hogy itt dogkereskedelem zajlik és nem látom többet az anyut. De szerencsére anyu dogfüggő ( nem csak német, hanem minden más dog is), így csak egy éjszakát, meg egy napot kellett egyedül lennem a kórházban, aztán gyorsan hazavitt. Léna is meglátogatott, megsétáltatott, aki a futrinkás pótmamám. A népszerűség átka, mindenki értem aggódott.

Azért kellett kórházba mennem, hogy anyunak végre legyen ideje befejezni a pulcsimat, amíg mellettem üldögél. De ezt nem mondtam meg neki. 

A fonalat is én választottam, ahogyan azt a mellékelt ábra mutatja. 

Vagyis az érdem oroszlánrésze az enyém, mert a színharmónia a lényeg, ugyebár.

Sheldon(ka)

PULCSI 

(nem Piszkos Pulcsi, ami Brandon lánykori neve volt)

Sheldon(ka) fázós. Nagyon fázós. Egészen finom, vékony, puha szőre van, mint egy plüsskutyának. Próbáltam kész kabátokat, pulcsikat keresni, de a köztudatban a vizsla már XL, vagy XXL méretű. Csináltatni ugyan lehet egy szekérderéknyi aranyért dog méretet is, de nem lenne túl rentábilis, mert a kis zsiráfom még növésben és hízásban van. Gyanús volt a keresgélés elején, hogy kötni fogok. Szürke-narancs, nem kérdés. 1600 éve vettem a Rikker fonóból egy vastag, 2 ágú szürke gyapjút, amihez sosem találtam megfelelő alanyt. Ugyanis nem túl puha fonal. Ellenben a sarki telet is túl lehet élni egy ilyen pulcsiban. Szerényen, 45 deka fonal ment bele, ahogy az egy nagyfiúhoz illik.

Kell egy minta. Ugyanaz a problémakör, mindenki azt gondolja, csak a kicsi kutyák fáznak. Aztán belefutottam egy greyhound, azaz agaraknak való pulcsiba. Még ez sem az a méret, mert egy dognak egészen más a testfelépítése, de alapnak jó lesz. Mázlim volt, a kötéspróbám pont 2 szemmel volt kevesebb /10 centi, így a legnagyobb méret elvben jó. 80%-ban a gyakorlatban is. Nem mindenhol egyértelmű a minta, viszont elég profi a tervezés.

Kb. 12 éves korom óta kötök, de mindig lehet tanulni, fejlődni. Egy számomra új, rugalmas felszedést választottam. 

Az egyszerűség kedvéért hosszú damillal, Magic loop technikával kötöttem a körben kötős részeket. Így nem kellett mindig hosszabb tűre szedni, bármikor könnyen lehetett próbálni. Nagyon sok video van a témában a youtube-on, de nekem Ági leírása a legegyszerűbb.

A short rows technika ugyan már nem újdonság, de hátha valakinek igen.

Többször próbáltam rá közben, akkor tökéletesnek tűnt, de azért akad, amin változtatnék. A gomb helyett egész biztos, hogy cipzárt teszek rá, látszik is az oldalán, hogy nem elég stabil.

Tettem egy nyílást a nyakára, ahol a nyakörv fém karikája ki tud bújni, így rá lehet csatolni normálisan a pórázt. Ez is picit lejjebb csúszott, mint kellene, de azért még használható. A haspanel is feljebb kerülne, közelebb a hónaljhoz. Ez volt a legcsalókább, próbánál teljesen úgy tűnt, hogy túl közel is van. A dog egy mélymellkasú, robosztusabb kutya, mint az agár, ezért kell picit átformálni. Ennek ellenére meglepően jól sikerült a tesztdarab. 

Sheldon imádja, remélem akkor sem szereli le magáról, ha hosszabb időt tölt benne egyedül. Azért kerestem ilyen fazont, hogy minél kevesebbet kelljen őt gyömöszölni öltöztetésnél, de gyönyörűen hagyja, hogy nyúzzam. Lehet, hogy Bella is kap majd egyet, bár ő közel sem ilyen fázós, de neki is elég rövid a szőre. Ráadásul kinti-benti kutyák, így nem növesztenek téli bundát, mert nincs rá szükségük. A szép szürke lány ugyan elkezdett átöltözni egy új szürke ruhába, a hidegre való tekintettel. El is veszíti itt-ott minden alkatrészét. Cserébe viszont az év többi részében egyáltalán nem hullik a szőre.