Miss Lemon

Mire is jó, ha megmutatom az új alapanyagaimat? Hogy még több dologból tudjatok választani, természetesen.

Nem volt nehéz dolgom, ez a medál Móni barátnőmnek készült. Csúnya előnyben voltam, mert nagyjából tudom mi az, ami mónis, mi az, ami semmiképp. A sujtás technikának az a szépsége, hogy az egészen egyszerű daraboktól az orosz nagyhercegnősig, szinte bármi elkészíthető.

Amikor feltettem a fotót az új üveg kabosonjaimról, Móni azonnal beleszeretett az egyikbe. Azt mondta, olyan zsinóros izé jól állna neki. A zsinóros izé szerintem is jól áll neki, úgyhogy csináltam egy zsinóros izét J. 

Biztos voltam benne, hogy nem lesz puccos, de mégis legyen benne valami flikk-flakk. Ehhez képest jól teleraktam Swarovskival J.

A biztonság kedvéért a ragasztás mellett gyönggyel is körbefoglaltam a kabosont. Először is, mert üveg. Jó nagy. Másodszor, mert egy vékony réteg van a hátulján. Féltem, hogy ha csak azt ragasztom a hímzőalaphoz, a súlya miatt leválik róla és kiesik. Lehet, hogy csak paranoia, de azért, mert paranoiás vagy, még üldözhetnek, ugyebár. Semmiképp sem más ékszerén akartam tesztelni. Lehet, hogy teszek egy kísérletet egy saját medálon, amit majd jól nyúzok hetekig, meg hosszú láncra teszem, így odaütöm mindenhová és ahova tud, be is fog akadni. Ha ezt kibírja, akkor bármit.

Gyáva vagyok. Nem szeretek idegen színeket beletenni, ha nem egyszínű a kaboson. Arra törekedtem, hogy a minta színeit adjam vissza. Bontás nélkül azért nem élet az élet. Először más kombinációkat is próbáltam, de unalmas volt, mint a hóolvadás. Móni pedig minden, de unalmas semmiképp, így bevállaltam a nagyon zöldet és a dupla AB bevonatos swari kristályokat. Aztán már csak egy kis ez meg az került rá, üveg levélke, rücücü (by Békata, or Vezsuzsi).

Rejtett akasztót kapott. Kár lenne a kristályok közé betuszkolni bármit is. A hátlap nagyon puha, finom báránybőr.

Ilyen egy igazi barátnő. Egy ideje bennem volt, hogy szeretnék egy élénk kék-zöld akármit alkotni. Belelátott a fejembe, így rögtön meg is valósíthattam J. 

A keresztségben a Miss Lemon nevet kapta, mert a lime jutott róla eszembe, de Miss Lemon, nem Miss Lime volt, így annak semmi értelme nem lenne.

Közeleg a tél

Na jó, még remélhetőleg marha messze van, de bejön ez a trónok harcás’ vonal.

Amúgy egyáltalán semmi tudatos nem volt abban, hogy ősziesebb lett ez a medál. Csak így alakult.

Szombaton ismét Peng Editnél voltam tanfolyamon.  Ezúttal majdnem be is tudtam fejezni. Már előző alkalommal kiválasztottam a Cira medált, mint következő áldozatot. Érdekes ez a cucc. Képen annyira nem jelentős. Főleg, hogy még nem is sikerült színhelyesre fotóznom.

Élőben meg az azonnal kell egy ilyen kategória. Annak ellenére, hogy elég hosszú, egyáltalán nem tűnik nagynak. Talán mert olyan kis filigrán az egész. Bátran hordhatják a szolidabb ékszereket kedvelők is. Nem tettem láncra, majd te kiválasztod, kedves leendő tulajdonos, hogy milyen hosszan, min szeretnéd viselni. Bőrön, vagy vörösréz láncon, vagy bármin.

Talán ez színhelyes, kb. 

Mivel tudom, hogy rengeteg időre van szükségem ahhoz, hogy összepakoljam a megfelelő hozzávalókat, már itthon eltöltöttem vele néhány órát. Tanfolyam előtt erre nem nagyon van idő. Amúgy is fejembe vettem, hogy az itthon lévő vackaimat használom és végszükség esetén veszek csak valamit, hiszen a felhalmozott készletem kitenné néhány gyöngyös bolt komplett raktárkészletét.

Miután megkaptam az anyaglistát, kisebb sokkot kaptam, mindenből van benne 1-1 darab, mint a búcsúban, mintegy 17 féle cucc.  Ezért nagyon jók ezek a technikák, mert bármi felhasználható, olyasmi is, amiből épp csak néhány darab maradt.

Kipakoltam az asztalra a kényesebb tételeket, és legóztam vele. 4-5 színváltozatot összeraktam, csak a gyöngyökkel és akkor még hol volt a sujtászsinór színe? Lassan kezdett összeállni, hogy ez bizony ősziesebb darab lesz. 

Talán csak a közepén lévő vöröses teklát vettem, meg a tetején az arany-mogyoró kabosont. De az tényleg nem volt itthon. Pontosabban bekészítettem egy tigrisszem kabosont, de mivel a világosabb csokibarna zsinórt választottam, így nagyon ütötte az egész képet. Van benne kagyló, türkinit golyók, Swarovski tekla, cseh table cut vagy window gyöngy. A table cut egy speciális köszörűkővel vágott, kézzel készült üveggyöngy. (lásd, a fehér lógica).

A hátulján is tartottam a natúr vonalat, barna báránybőr hátlapot kapott. Azt hiszem ez az a művelet, amit sosem fogok megszeretni. Jómagam, de ahogy a többi „alkotómunkással” konzultáltam, ők sem kedvelik az utómunkálatokat. Kötésnél, horgolásnál az összevarrást, szálak eldolgozását, fűzésnél a szerelvényezést, sujtásnál a hátlapozást. Gyöngyhímzésnél szeretem. Kevésbé macera és tulajdonképpen a széli csicsázással, bőrözéssel áll össze a kép. A sujtás már nélküle is szép, csak ne fordítsd meg!

Sybill

Ez a füli kb. egy hete készen van, de a hátlapozással meg akartam várni, amíg a kis bilétáim is megérkeznek. Aztán meg lelkierőt gyűjtöttem J.

Sokszor halljuk, hogy lépj ki a komfortzónádból. Utálom ezt a kifejezést, mert mára olyan elcsépeltté vált. Meg különben se szeretem az önjelölt világmegváltók mantráit, mert úgy érzem, olyasmibe tolnak bele, amire esetleg nem állok készen. Ugyanakkor néha már van bennem késztetés, de az utolsó rúgás még hiányzik. Nem minden esetben, de jól jöhet, ha a belső kényszert külsővel megtámogatom. Igenis minden erőmmel alkotni akartam. De valahogy eltelt a nap anélkül, hogy ezt megtettem volna.

Edit tanfolyamára még akkor jelentkeztem, amikor Sheldi velem volt. Aztán elment, és én egyre jobban le akartam mondani. Keresnem se kellett az okokat, Lilla szülinapja stb. Aztán úgy alakult, hogy előrehoztuk a szülinapot, így szabad volt az a nap. Erőt vettem magamon és elmentem. Itthon lehet nyafogni, szenvedni, de egy tanfolyamon minek? Azért megyek, hogy fejlődjek, tanuljak.

Ez a fülbevaló már az előző alkalommal elvarázsolt. Ebben a színben, vagyis nem ebben, hanem abban, amiben az eredeti készült. Ritkán csinálok ilyet, de pontosan azt szerettem volna megvalósítani, amilyen a mintadarab.

Ahogy nálam mindig, a sima ügyre esély sincs. Sem az eredeti színű sujtás zsinór, sem az az élénk piros tablecut gyöngy nem volt a bótba’, ami Editében, sőt szerintem a csiszoltak is egész mások.

Itt kellett volna azt mondanom, hogy oké, akkor teljesen más irányba indulok, de nem tettem. Amit utólag már nem bánok.

Más kékekből raktam össze, más pirosakkal. A középső gyöngy erősen behatárolt, mert elég kicsi a színválasztéka. Zöld, narancs, kétféle kék, lila és slussz. De lilát már tettem a Bella medálba.

Nem voltam toppon, és a kezdeti fiaskó sem dobott fel. Így az első darabot elrontottam. Nem olvastam el a mintát. Nem volt rossz, lehetett volna farigcsálni, de inkább elkezdtem újra. Így persze egy fél fülbevalóval se végeztem a 6 órás tanfolyam alatt. Nem akartam félretenni, így itthon befejeztem, és megcsináltam a párját is másnap. 

Picit módosítottam rajta, a tetejére is piros gyöngyöt tettem, ha már a kis négyzet nem olyan ütős. Majd egymás mellé tettem a kettőt. Mi nem stimmel a képen? Persze, rossz színű teklát tettem bele. A pasik persze kezdték a lobbit, hogy úgysem látszik egyszerre a kettő, a kutya nem veszi észre J. Már amennyiben fiú a kutya, gondoltam. Elég, ha én tudom, így szétszedtem a már kész fülbevalót és kicseréltem benne a két renitenst.

A hátlapozást még erősen gyakorolnom kell, de egyszer sem jutok el a tanfolyamon odáig, hogy erre is sor kerüljön. Mi több, a következőn sem fogok, mert egy szép nagy medált választottam. De azt hiszem megkérem Editet, mutassa meg, ő hogyan csinálja, mert biztosan van valami trükkje a gyakorláson kívül.

Azt kell mondjam, minden kínlódás ellenére nagyon szeretem. Tulajdonképpen egész szép lett. 

She sells, sea shell

Végre mutathatok is valamit. Na nem azért, mert olyan óriásit alkottam. Teljes 5 percet töltöttem ennek a láncnak a befejezésével.

Még Sheldi halála előtt kezdtem el, sőt, tulajdonképpen be is fejeztem, csak akkor még nem tudtam. Egyelőre ez az időszámításom. Sheldi előtt és Sheldi után. :-(

Múltkoriban említettem, hogy bármi, ami a kezembe akad, magával hozza, hogy gyöngybe akarom önteni. Ő az az ominózus kagyló, amit valami kacatolásnál találtam a garázsban, feltehetőleg nyaralásról jött haza évekkel ezelőtt. Ha belegondolok, hogy mennyit kidobtam...áááá, a kimarizott kincsek. 

Áztatás, sikálás után, jött a befoglalás. 

Ma jutott eszembe, hogy a végére kellene járni, és a szombati tanfolyamon sikerült vennem olyan medálakasztót, ami pont passzolna hozzá. 

Valamiért ez a babarózsaszín-szürke kombó egyértelmű volt, pedig maga a kagyló, inkább narancsos, terrakottás. 

De ha már hímzés, mi lenne, ha sujtást is kapna?

Nem ez életem fő műve, ezt leszögezhetjük. 

Ezer sebből vérzik, így senkinek sem adom, de nekem pont jó lesz a kis nyomiságaival együtt.

Ugyanis, többféle zsinór létezik. Az amerikai viszonylag jó tartású, szépen lehet dolgozni vele, cserébe nincs fénye.

Ez nem is tudom milyen nemzetiségű, leginkább plötyli, úgy ástam elő a polc alól, valamelyik boltban. Semmi tartása nincs, csúszik, mint a rossznyavalya, ellenben szép fényes és gyönyörűek a színei. 

Közel sem olyan lett, mint szerettem volna, de megalkudtam a szín miatt. Ezért itt-ott girbe-gurba a zsinór, bármennyire is igyekeztem betartani az alapszabályokat. 

Tegnap beledobtam az egész brigádot (mármint a zsinórokat) egy kis textilkeményítőbe, de a rózsaszínt ez sem hatotta meg, még tesztelnem kell, hogy segít-e bármit is ez a megoldás, vagy kuka pozitív lesz az egész kupac. Esetleg töményebb oldattal még lehet próbálkozni.

Az sem segített sokat, hogy nem hengerre volt tekerve, hanem kartonlapra, aminek a szélein megtört a zsinór és ezen az áztatás, kifeszítés sem javított, egyszerűen ki kellett vágnom belőle azokat a részeket.

Kagyló és swarovski teklát használtam még. A fittyfiritty az alján nem zöld, nem kék, nem lila, ahogy a képeken látszik, hanem sima, átlátszó kristály csepp, AB bevonattal.

A hosszát sem sikerült eldöntenem, így előkaptam egy ezüst színű láncot, tettem rá egy csinos kis T kapcsot, és fellógattam rá a medált. 

Ha mégis röviden szeretném hordani, csak lecserélem a láncot rövid, rozsdamentes láncra, vagy bőrre, vagy merev láncalapra, vagy akármire. Cserébe lett egy jolly joker hosszú láncom is, amire bármit aggathatok. 

Ciao, Bella!

Hétvégén be tudtam végre fejezni Bellát. Peng Edit tanfolyamán tanultam, de mivel szokás szerint a legbonyolultabbra, vagy legalábbis részletgazdagra vetettem szemet, így nem volt elég a tanfolyam 6 órája, hogy befejezzem.

Túl sokat nem is tudok írni róla, imádom. Ennyi. Gyönyörű, finom, szolidan elegáns és hihetetlenül könnyű. Bőr hátlapja van, mint a sujtás ékszereknek általában. Biztosa készül még, sőt, megkockáztatom, a gyöngyhímzés és a horgolás mellett, ő lesz a 3. fő irány. 

A kis rücüket a széléről elhagytam. Nem lustaságból, mert rátettem, de valahogy soknak éreztem, így inkább maradt a maga pőreségében. Tablecut, kézzel készült üveggyöngyökből és Swarovski  gyöngyökből készült. 

Próbálgattam, hogy rövid, vagy hosszú állású legyen. A sujtás medálokat általában rövid láncra teszik, de neki határozottan jól áll a hosszú is. A finom pasztell színei jól érvényesülnek valamilyen egyszínű ruhán. 

A fotók nem igazán sikerültek színhelyesre, talán a leghalványabb az igazi. Egyáltalán nem narancs a narancs, hanem egy finom barack árnyalat, és a lilát is halvány orgonának mondanám. 

Egész nap nézegetem, úgy szeretem J. Amikor Diának leszállítottam a kék korszakos horgolt szettet, pont azt mondta, hogy a sajátját (mert ez ajándék lesz) napokig nézegette, simogatta. Teljesen megértem J.