Sybill

Ez a füli kb. egy hete készen van, de a hátlapozással meg akartam várni, amíg a kis bilétáim is megérkeznek. Aztán meg lelkierőt gyűjtöttem J.

Sokszor halljuk, hogy lépj ki a komfortzónádból. Utálom ezt a kifejezést, mert mára olyan elcsépeltté vált. Meg különben se szeretem az önjelölt világmegváltók mantráit, mert úgy érzem, olyasmibe tolnak bele, amire esetleg nem állok készen. Ugyanakkor néha már van bennem késztetés, de az utolsó rúgás még hiányzik. Nem minden esetben, de jól jöhet, ha a belső kényszert külsővel megtámogatom. Igenis minden erőmmel alkotni akartam. De valahogy eltelt a nap anélkül, hogy ezt megtettem volna.

Edit tanfolyamára még akkor jelentkeztem, amikor Sheldi velem volt. Aztán elment, és én egyre jobban le akartam mondani. Keresnem se kellett az okokat, Lilla szülinapja stb. Aztán úgy alakult, hogy előrehoztuk a szülinapot, így szabad volt az a nap. Erőt vettem magamon és elmentem. Itthon lehet nyafogni, szenvedni, de egy tanfolyamon minek? Azért megyek, hogy fejlődjek, tanuljak.

Ez a fülbevaló már az előző alkalommal elvarázsolt. Ebben a színben, vagyis nem ebben, hanem abban, amiben az eredeti készült. Ritkán csinálok ilyet, de pontosan azt szerettem volna megvalósítani, amilyen a mintadarab.

Ahogy nálam mindig, a sima ügyre esély sincs. Sem az eredeti színű sujtás zsinór, sem az az élénk piros tablecut gyöngy nem volt a bótba’, ami Editében, sőt szerintem a csiszoltak is egész mások.

Itt kellett volna azt mondanom, hogy oké, akkor teljesen más irányba indulok, de nem tettem. Amit utólag már nem bánok.

Más kékekből raktam össze, más pirosakkal. A középső gyöngy erősen behatárolt, mert elég kicsi a színválasztéka. Zöld, narancs, kétféle kék, lila és slussz. De lilát már tettem a Bella medálba.

Nem voltam toppon, és a kezdeti fiaskó sem dobott fel. Így az első darabot elrontottam. Nem olvastam el a mintát. Nem volt rossz, lehetett volna farigcsálni, de inkább elkezdtem újra. Így persze egy fél fülbevalóval se végeztem a 6 órás tanfolyam alatt. Nem akartam félretenni, így itthon befejeztem, és megcsináltam a párját is másnap. 

Picit módosítottam rajta, a tetejére is piros gyöngyöt tettem, ha már a kis négyzet nem olyan ütős. Majd egymás mellé tettem a kettőt. Mi nem stimmel a képen? Persze, rossz színű teklát tettem bele. A pasik persze kezdték a lobbit, hogy úgysem látszik egyszerre a kettő, a kutya nem veszi észre J. Már amennyiben fiú a kutya, gondoltam. Elég, ha én tudom, így szétszedtem a már kész fülbevalót és kicseréltem benne a két renitenst.

A hátlapozást még erősen gyakorolnom kell, de egyszer sem jutok el a tanfolyamon odáig, hogy erre is sor kerüljön. Mi több, a következőn sem fogok, mert egy szép nagy medált választottam. De azt hiszem megkérem Editet, mutassa meg, ő hogyan csinálja, mert biztosan van valami trükkje a gyakorláson kívül.

Azt kell mondjam, minden kínlódás ellenére nagyon szeretem. Tulajdonképpen egész szép lett.