Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Most.

Úristen, de jó volt. Gyermelyen voltunk a Békatanoncok B középpel. Alvás nem volt, ellenben 2,5 napig fűztünk és visítva röhögtünk. Lehet, hogy a következő alkalom előtt lezárják a falut is előlünk, vagy vasvillával fognak állni a falubeliek a panzió előtt. 

Annyira, de annyira kellett már nekünk egy ilyen hétvége. 

Majd mutatom az ékszereket is, amiket fűztem, elégedett vagyok velük.

Ja, és nem én vittem a legnagyobb pakkot. Sőt, tulajdonképpen egészen kicsi cuccom volt

Tegnap este egy vendégmunkás is csatlakozott hozzám. Olyan szép. 

A pacikkal meditáltunk  :-). Álltunk a teraszon és néztük őket. Olyan megnyugtató volt. 

Azért legközelebb a migrénemet nem viszem el.

Jane és Tesla

Tesla

Bár szeretem, ha ZS tervem is van, néha a nem tervezett dolgok a legjobbak. A múlt héten két dolgot biztosan nem terveztem.

Egy új tanfolyamot és egy új kutyát. (Bár ma tudtam meg, hogy semmitmondó dolgokkal traktálni az olvasókat nem profi, azért csak leírom, mert mindig kikapok, ha nem teszem. Leginkább a facebook-on, mert ugye ott van a nagy élet J ).

A kutyusról most nem is akarok sokat ömlengeni, a privát facebook oldalamon más sincs, csak kutyák és kutyák. Elég annyit tudni. hogy Tessykét, azaz Teslát, egy gyepmesteri telep előtti ketrecben találták egy reggel. Nevét a luxusautóról kapta, mint az a 6 másik doggyerek, aki egy reggel ott ébredt.  

Az állatmentésben bevett gyakorlat, hogy az egy helyről vagy egy alomból érkező babák vagy azonos kezdőbetűvel vagy valamilyen módon azonos tematikával rendelkező nevet kapnak. Rómáék pl. autóverseny helyszínekről kapták a nevüket. Sheldi halála után nem nagyon mertem új kutyusban gondolkodni. De az égiek is úgy akarták és a háttérben többen is nagyon szervezkedtek szurkoltak, hogy Tess az én kicsi lányom legyen. Egy év körüli, csodatündér kék dogkislány. És az enyém.

Jane

Felszabadult egy hely Békatánál, én pedig utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy elmegyek. Inkább már klub ez, nem is tanfolyam. 

Tess amúgy is olyan szinten matricásodott rám, hogy jót tett neki egy nap nélkülem, hogy szokja a többiek jelenlétét is, ne lehessen mindig bebújni az ölembe.

Ilyenkor Kata kipakolja a kincseit, mi pedig válogatunk. Megfogadtam, hogy ezúttal nem csinálok semmi monumentálisat. Bár csábító volt egy bazi nagy csipkeachát, de erős voltam és ezt a kis magnóliás kabosont választottam. 

A tervezés a halálom. Először valami csepp alakban, vagy inkább szem formában gondolkodtam, de valahogy sehogy se akartak úgy állni ezek a Zoliduók, ahogy szerettem volna. 

Teklát vittem magammal, mert tudtam, hogy Kata utálja, ezért nem is nagyon van neki, én meg szeretem a kis romantikus hangulatát. Sokan panaszkodnak rá, hogy kopik, nekem még nem volt rossz tapasztalatom velük, igaz, igyekszem megbízható helyről beszerezni. Úgy 5 óra alatt jutottam el odáig, hogy volt egy ¾ fél fülim J. 

Ezerszer szétszedtem, millió féle színt belepróbáltam. A párja már viszonylag gyorsan ment, hiszen a koncepció már készen volt.

 A hátlapja  finom, egészen puha műbőr. 

Ebben a formájában hosszú nyakú és/vagy magas hölgyeknek ajánlom. 

Még az is előfordulhat, hogy leveszem az aljáról a fittyfirittyet, bármennyire is jól mutat rajta. 

Annyira kis békebeli, hogy muszáj volt a "Jane" nevet kapnia. Mást ne mondjak, Jane Austen. 

MÁV advantures ékszerrel :-)

Vannak egészen fura napok. Amikor semmi se jön össze, mégis minden összejön. Ez a mai is elég kalandos lett.

Mára szerveztem az összes tennivalót a városban. Az apropót az adta, hogy Ányi akit 1600 éve ismerek az NLC keresztszemes fórumáról, felajánlotta, hogy nekem adományozza a tictacos dobozait. Jó sokat. A történelmi hitelesség kedvéért, én kunyiztam, ő meg a facebook-on jelentkezett. De mivel már valahol vidéken laknak, alkalmazkodtam hozzájuk, és ma átmentem a nemszeretem oldalra J. A nap további részében is parkolhatatlan és drága környékekre mentem, így a vonatot választottam.

Felszállok délben a vonatra, Kőbánya felsőn leszállítanak. Meg kell várjuk a gyorsvonatot, majd az bevisz a Keletibe. Hö, király. Városba be, minden dolog elintéz.  
Azember talált valami helyet, ahol alá lehet írni a petíciót az állatvédelmi törvények szigorítása érdekében. Ők nem tudtak róla, hogy náluk lenne ilyen petció :-). Egyébként van, holnap alá is írom a dokinknál, ha már itt lyukra futottunk.
Hazafelé, eszelősen mondja a hangosbemondó, hogy a szolnoki gyorssal tudunk eljutni Kőbánya felsőre, ott átszáll, stb. Mert ez így olyan „egyszerű”. Többnyire itthonról dolgozom, így csak akkor teszem ki a lábam a kerületből, ha nagyon muszáj. Belőttem a vonatot, 25 perc a Keletiből haza.  

 Elindulok 16:15.kor a szolnoki vonattal. Ezer ember, a peronon is, mint a heringek. Légmozgás nulla. Nem vagyok egy izzadós, de a szemembe csorgott a veríték a homlokomról. Persze az sem segített, hogy az összezsúfolt emberek is párologtak. Elindulunk, megállunk valahol kint a prérin, a tűző napon, vagy 5 percet várunk. Kevésnek tűnik, de 50 fokban ez is sok. Leszállunk, végre levegő. Megyek a tömeggel. 

Nem igazán ismerem a város komplett vasúthálózatát, annyit tudok, hogy a Gödöllő, Hatvan vonal nekem király, a szolnokiról meg gyorsan szálljak le, mert nem annyira áll meg ott ahol lakom. Mivel gyanús volt az irány, kérdezem a kallert, hogy megáll-e ott, ahová mennék. Határozottan állítja, hogy természetesen, szálljak csak fel nyugodtan. Nem is igazán figyeltem, olvastam, úgy 10 percig. Mivel pont olyan vonat volt, ahol nem mondják be a megállók nevét, kipillogtam az ablakon. Húbazz. Én erre még vonattal tuti, hogy nem jártam. Budapest vége tábla. Azta. Egy életem, egy halálom, a következőnél leszállok. Így is tettem. Áll két középkorú hölgy a megállóban. „ Jó napot kívánok! Nagyon kérem, árulják már el, hogy hol a büdös, bánatos francban vagyok?” Rákoshegyen. Az király. Legalább a kerület stimmel. De az autóm minimum 6 km-re van a P+R-ben. Nálam a táskám, a vizem, 2 szatyor, + a vacsora. Nem dobott fel. Elkísértem őket a buszmegállóba. Nem baj, hogy mindenre felkészült vagyok, ha esetleg lealjasulna a BKK automatánk, -ami igen gyakran megesik vele, most is csak hűlt helye van leginkább-, akkor legyen jegyem. Nézem a buszokat. Ú, legalább az egyik érinti a vasútállomást. A másikat. Azt, ahova érkeznem kellett volna, ha nem ver át a kaller. Sokkot kaptam. A menetidő az állomásig, írd és mond, 25 perc. Autóval úgy 3,5 perc, de legyen 5. Ennek okán ma megismertem a kerület minden istenverte bokrát, virágát és száraz rétjét. Már majdnem a ház előtt is jártam, de legalábbis a legközelebbi megállóban, de az autót mégse akartam az állomáson hagyni. Ez az aprócska trükk, több, mint egy teljes órát vert az utazásomra+ egy buszjegyet. 16:45 helyett, 18:00-ra már itthon is voltam.

De legalább megérkeztek a gyönyörű könyveim, bár kettőt még várok és a csodaszép pin up ruháim. Ha + egy órával fizettem értük, egye meg a fene. Megérte. 

Azért ez mégis csak egy kreatív blog, mutatok is valamit. Böngészgettem Ányi oldalát, de nem igazán leltem semmi utalást arra nézvést, hogy hord-e bármilyen ékszert. Szerettem volna adni neki valami apróságot a dobozkákért. A stílusát nagyjából ismerem, így a legegyszerűbb megoldást választottam. 

Viszonylag natúr színeket, semmi csicsa, de azért mégis különleges megoldást, bőrrel, mert az jól illik az egyszerűbb ruhákhoz is. Kunzit és indian achátból, meg egy kis kristályból alkottam egy lariatot. 

Tudjátok, amit lehet bújtatni, tekergetni. A fotón a bőr még nagyon kunkorodik, mert friss, nyers bőr, amit feltekerve tárolnak, de használat közben mindenképp fog puhulni és ha fellógatva tárolják, ki is egyenesedik.

 A fotók csak sebtében készültek délelőtt, mert ugye rohannom kellett a vonathoz, előtte meg szakadt az eső. 

Kreatív asztrológia...avagy az ajtódísz rejtélye

 Az úgy volt…hogy március környékén, midőn léptem be a bejárati ajtón, szembesültem a ténnyel, hogy egy angyalkás koszorú van az ajtómon. Ez nem lepett meg, én akasztottam oda. De be kellett lássam, némi késésben vagyok, ami az ünnepeket és az évszakokat illeti.

Nem, nem kezdtem azonnal ajtódísz gyártásba. Nem szabad elkapkodni. Mindig, amikor belefutottam valami szép, kész ajtódíszbe, elhessegettem a kísértést, mondván, majd én csinálok magamnak. Sose csináltam, de rangon aluli lenne készen venni.

De mint egy jó szűz..Utálom ezt az asztrológiai jegyet komolyan. Nem lehet normálisan beszélni róla. Miért nem lett, mittomén pöttyös bögre? Szóval, szűz a Napjegyem. Aki nem csak a precizitásáról híres, hanem a maximalizmusáról is. Gyakran elveszik a részletekben, csomó időt tölt azzal, hogy felkészüljön valamire, információkat gyűjt, Zs tervet készít. Mire nekikezd, más már rég lenyúlta az ötletét, vagy már a kedve is elment az egésztől. Én ezt nagyipari méretekben űzöm.

Mert először születik a gondolat. Majd Pinterest. Cca. egy hétig, vagy tovább. A klotyón is. Mások inspirálódásnak hívnák, én tiszta pillanataimban felfogom, hogy időpazarlás. Legalábbis ebben a léptékben. Pinterest után jöhet a youtube. Onnan agysebészetet is lehet tanulni, szoktam volt mondani, tehát feltehetőleg találok hasznos ötletet ajtódísz témában is.

Találtam. Eljött a húsvét, nekem még mindig angyalka volt az ajtómon. Ő ilyen mediterrán típus, velem együtt várja a nyarat. Különben se árt, ha szélesítem a látókörét.

Tehát youtube. Nagy csodákra bukkantam, krepp-papír virág. Elzarándokoltam az összes helyi illetőségű papírboltba, mind a kettőbe, felvásároltam a krepp-papír készletet, majd egyik este Lillával nekiláttunk a virágkészítésnek. Marha lelkesek voltunk, mely lelkesedés igen gyorsan elillant. Ugyanis, a mi virágunk marhára nem úgy nézett ki, mint az orosz nénié. Nem azért, mert szebb volt. Ekkor vált világossá, hogy nem minden krepp krepp, ami annak látszik. Létezik ugyanis a virágkrepp, ami úgy 4-6x annyiba kerül, mint a sima krepp, de legalább elég macerás a beszerzése is. Király. Most van egy óvodáravaló krepp papírom, de még mindig nincs a karácsonyitól eltérő koszorúm. Még egy nyomorult halloweeni sem.

Szép-szép a papírvirág, de mégis csak papír. Rá kellett pihennem picikét a dologra.

Heuréka, selyemvirág. De a készen kaphatók, gagyik, vagy drágák, vagy gagyik és drágák. Majd én csinálok. Jól sejted, újabb néhány hét pinterest és youtube. És ali, mert ott biztosan van szalag. Van. Na itt bekapcsolt a mérleg aszcendensem. Tehát van szalag. Na de mennyi! Milyen szín kell és milyen széles? És nyugodtan számolhatok 60 napot az érkezésére. Á, addigra közeledik a karácsony, jó lesz az az angyalka. Újra a helyi erőkhöz fordultam, elmentem mind az egy méteráru boltba. Szatén szalagot szeretnék. Milyen széleset? 2,5; 4,5; és 5 centiset. 1-3-5. Ebből lehet választani. Választani. Egy mérleg. Vettem ebből is, abból is, de csak 2-2 métert. Újabb másfél hét. 2 millió youtube ablak nyitva a gépemen. Na jó, de most melyik virággal kezdjem? Najóvanb..zzeg, mosmá’ ne legyél ilyen szerencsétlen hülye, csinálj már valamit! Jó. Megyek megmetszem a vadszőlőt. Áááááááá. De minek? Mert kell egy koszorúalap. De van koszorúalapod, úgy 30 db. Nem baj. Akkor is meg kell metszeni a vadszőlőt. Ha skizó vagy, sosem vagy egyedül, tartja a mondás, merthogy a párbeszéd én és köztem zajlott. Elmentem koszorút fonni. Jöhetnek a virágok. Jó, majd. Most ötlettelen vagyok. És elfáradtam a metszésben.

Szerdán már egyszerűen semmi kifogást nem találtam. Vagyis de. Úgyhogy idegnyugtatásként végre elkezdtem virágot gyártani. Annyira jó volt! Olyan jól esett a szatén tapintása, az egész sziszifuszi manőver, ahogy szirmonként összeálltak a virágok. Éppen erre volt szükségem, mert a futrinkás balhé miatt egész nap idegállapotba’ vótam, Maunika.

 Aprócska ár, hogy a ragasztópisztollyal leégettem az ujjlenyomatokat az ujjaim végéről. A CSI-ban láttam, hogy ez még jól is jöhet. Innen már csak két napra volt szükségem, hogy összeálljon a koszorú. Nem egy kis darab, azt tegyük hozzá. Jó nehéz is, mert még nedves a koszorú alap. Ha egy picit előrelátóbb vagyok, akkor a jobb oldalát díszítem virággal, mert a jelenlegi ajtómon nem annyira érvényesül, ugyanis egy színes üveg esik alá. 17 éve még jó ötletnek tűnt, de elképzelhető, hogy kicserélem valami savmarottra. Vagy az egész ajtót kicseréltetem J. 

A madárfészket rafiából ügyeskedtem össze, a zöld izé a valamir majd csak jó lesz haszonanyag részét képezte, a termésfélék pedig régi potpourri alkatrészek. Gyöngy is volt itthon néhány köbméternyi.  Már az őszin jár az agyam. Okulva az előzményekből, jobb, ha már most elkezdem az adatgyűjtést.

Tavasz és egyéb okosságok

Kitört a tavasz, így megszaporodtak a tennivalók. Szétbombáztuk a kertet. 
Rombolásban láthatólag marha jók vagyunk, az építés már nehezebb feladat. Egyébként ez nem is igaz, a rombolás a legszemetebb része a dolognak, és úgy tűnik, az előkert egyik felében ezzel végeztünk is, és a ház melletti egyik részen is az építés jön. Egészen kis munkának tűnik a képen, de nagyon nem az. Minden növényt kivettünk szinte, bokrokat átköltöztettünk, és a munka oroszlánrésze a borókák átköltöztetése volt, aki igen ragaszkodó népség, nem nagyon akarták elhagyni eredeti helyüket, fenemód kapaszkodtak. Pár éve jó ötletnek tűnt, végigültetni a kis gömbfejű változattal a járda melletti részt. "Ó, nem lesz nagy, néha picit meg kell metszeni". Aha, néha. Picit. Ekkorák voltak. 

Ráadásul iszonyatosan szúr, úgyhogy költözniük kellett. Ha már költöztek, akkor olyan helyen legyenek szúrósak, ahol fizikailag akadályozzák Bella repkedési törekvéseit. Ugyan már régen rántotta át a kerítésen a gravitáció, de szeretném, ha még csak kísértésbe se esne. 
Most fotózom a kertet több irányból, kb. két óránként, hogy lássam a napsütéses órák számát és legalább nagyából oda ültessem az adott növényt, ahol ő lenni szeret, mert eddig én döntöttem el, hogy márpedig te itt fogsz lakni. Igen gyakran nem akart :-). Egyébként minimál dizájnra törekszem, illetve ahogy a fóliázásbl is látszik, minimál munkára, különben napi 3-4 órát nyugodt szívvel el lehetne szüttyögni a kertben. Nem is erről akartam írni, ez csak önmagam mentegetése, miért nem írtam és alkottam az elmúlt héten J.

De hamarosan végre irányba áll kedvenc Vénuszom, megint jönnek az alkotó energiák. Legalábbis őszintén remélem. Addig is a kötögetés tűnt a legegyszerűbbnek, mert alkotni azért kell. De ez kisebb bonyodalommal jár, hiszen a fonalam adott, a mintám adott, csak csinálni kell.

Még egy téves elképzelés. Már, ha rólam van szó. Minta kinyomtat, kötéspróba megköt. Úgy 5x, mert egyik sem tetszett. Végül kiegyeztem 3,5-es tűben. Jöhet a méretezés. Köszke. Az én kötéspróbám egészen más lett, de elképzelni sem tudom azt a fonalat, amivel ugyanarra a megoldásra jutnék, mint a tervező. A Fibra Natura Cotton true Sport fonala az egyik legvékonyabb pamut. Ennél csak a horgolók vékonyabbak.

Gyöngyözni is kellene, de az eredeti minta roppant egyszerűen és nagyvonalúan fogalmaz, a végén varrd fel a gyöngyöket a fotó szerint. A fotók inkább sejtetik, mint biztosan láttatják a gyöngyök helyét, úgyhogy majd én kitalálom, hogy legyen, főleg, mert bele akarom kötni, úgy stabilabb.

Következő probléma a kezdés. Ezt azok fogják érteni, akik maguk is kötnek. Ha azzal a felszedéssel kezdem, amivel anya tanította és a leggyorsabb megoldás, akkor lesz a visszáján egy plussz sorom, ami nem jó, mert egy hullámos csipkemintával kezdek, az első sorban. Csoportokban is feltettem a kérdést, közös erővel megtaláltuk az összes létező szemfelszedési módot, végül csak az maradt, amit néha alkalmaztam, mert marha lassú, és közel sem lesz olyan szép, mint a long tail cast on, de végül ez maradt, már a neve is hűen tükrözi, hogy ez bizony egy slow version. A linken épp az ámerikás van, de magyarul is így kell csinálni, csak a bal kezem mutatujjára van tekerve a fonal

További probléma, ez egy full egyenes szabású top. Én meg minden vagyok, de egyenes semmiképp. Valahová szűkítőket kell tennem. De egy teljes csipkében, hova? Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mintának nincsen rajza. Ennek az az oka, hogy lehetetlen lerajzolni, ugyanis soronként változik a szemszám, nagyjából 13 soronként egyenlítődik ki. Olyan megoldást is láttam, hogy kisebbre veszik a tűt a szűkített részen, majd újra nagyobbra. Ez annyira nem tetszett, bár kétségtelen, hogy a legegyszerűbb megoldás, de nem ad fokozatosságot, ahogy egy íves fogyasztás. Ha az oldalába teszem, minimum 6 szemet bele kellene tennem, ami nem is elég, mert a fogyó szemek belelógnak majd a követhetetlen csipkébe.

Úgy döntöttem, körben kötöm, és az oldalvonalon fogok fogyasztani, mégpedig valamelyik tripla áthúzással és megpróbálom valahogy okosan csökkenteni és szaporítani a csipkemintát. Majd közben matekozok. Ha beleszorítom magam lehetetlen megoldásokba, általában kiderül, hogy nem is lehetetlenek.

Annyiban megkönnyítettem a dolgomat, hogy még az ÚPK-hoz vettem az Amy herzog féle Customfit oldalon előfizetést. Épp le akartam mondani, mert hónapokig nem használtam, de azt hiszem, végül marad. Ugyanis az oldal arról szól, hogy a kötéspróbád és a méreteid alapján mind a kész mintákból, mind pedig magadnak összeállíthatsz egy tetszőleges kötött akármit. Hátránya, hogy top down-t nem kezel, de minden másra kiváló. Rengeteg beállítási lehetőség van a kivágás formájától és mélységétől az ujja hosszáig, lazaságig, testalkatig. Minimum 3-at összeraktam, mire egyet kiválasztottam. Így két mintát kell majd összelőnöm. Egyik a minta-minta, a másik pedig maga a matek.

Kezdem úgy érezni, hogy már januárban el kellett volna kezdeni, ugyanis jelen állapotában cca. fél óra alatt van meg egy sor. 

Vicceskedünk? Vicceskedünk?

Nem is tudom, hogy a mutatott ékszerről fogok-e többet írni, vagy arról az eszelősen hülye napról, ami a mai hétfő monnyonle. A Nagyfőnök odafönt megint vicces kedvében van. A műholdja meg láthatólag engem lát.

Már az elmúlt napok is tele voltak félreértéssel. Értsd, olyanért hülyéztek le, amit nem is én mondtam, mi több, írtam!, ergo névvel ellátott bejegyzés volt. Nem az én nevemmel természetesen és az úriember egyszerűen nem értette meg, vagy az agya ignorálta az információt.

Mi az agy bolygója? Mert valami zavar van az erőben. Folyamatosan azt hallom, hogy bagatell marhaságok sora történik mindenkivel. Azembernek szerintem éjjel kisütötték azagyát, mert értelmezhetetlen dolgokkal dobált meg reggel. Mégis csak van valami az ET elméletekben. De az nem egy kis cuki izé? Az ujja nem világított pirosan, de a feje igen.

Szombaton : A gyöngyös lányokkal találkoztunk. Meg akartam tanulni egy karkötőt. Akkurátusan összekészítettem a motyómat. Á, nem fér be egy dobozba, teszem kettőbe. Aztán elmentem megreggeliztetni a vadakat, meg felöltözni. Indulás előtt, jót mosolyogtam magamban, az asztal sarkán megpillantott dobozka láttán, hogy milyen „poén” lenne, ha ittfelejteném. Nagyon büszkén a hónom alá csaptam a dobozt és elindultam. Oké, kezdjük a fűzést. Kinyitom a dobozt. Gyanútlanul persze. Majd bevillan…igen, a másik doboz, amibe végül átpakoltam az összes gyöngyöt, amivel dolgozni akartam. Na az az, amit nem hoztam el.  Csilla megszánt, felajánlott egy kupac gyöngyöt. 10-es rivoli kellett bele, Judit adott is, mert előre szóltam, hogy nem tudok szerezni. Oké, kislányok, 26 szemmel foglaljátok be a rivolit. Befoglalnám, de nem fér bele. Hm. Ez a rivoli nem 10-es, hanem 12-es. Csilla húzott ki megint a bajból, volt még egy 10 mm-ese. Befoglaljuk, fűzögetjük a karkötőt, valami nem okés, csálé. Bakker, az eredetiben nem is 10-es van, hanem 12-es. Na jó, már tudom, hogy kell, majd otthon megfűzöm J.

Vasárnap: dogszállítás. De Rozit mégse kell vinni, nem maradt több dog. Brühühü. Pedig Rozika a szívszerelmem és már rég velem lakna, ha kijönne más kutyusokkal. Sebaj, azért Woodyval megvigasztaltam magam. És végül kicsi Pannikát is össze-vissza szeretgettem.

Woody, egy tündér, aki gazdit keres!

Vasárnap este: Fura hangok. Bence jól vagy? Nem. Boáááá. Csak annyit mondok, este 

énekeltük neki, hogy: a lábamon alig alig alig, mégis elhányok a falig. Igen, a falig. Meg rá. Meg mindenhová. nem, nem ivott be a kölyök, csak mohó volt. Idézem: „ Anya, a pizzád visszafelé nem olyan jó.” Kösz kisfiam, tudtam, hogy rád számíthatok. Bár a többiek inkább lefelé szokták ízlelni.

Ez a kis szösszenet, mire összetakarítottunk, úgy meg is adta az esti alaphangot.

Hétfő:

   A mosógépem lázad. Negyedszer teszem vissza az ágyneműt centrifugálásra.

      Mire nagy nehezen lefotóztam bent az ékszereket, kisütött a nap. Oké, kimentem. Az elpakolásnál leejtettem a karkötőt. A francos kellős közepén kettétört a félhold gyöngy. De nem ám úgy rendesen, hogy tegyek bele másikat. Frászt! Csak a fele. Ha a másik felét megpróbálom kibarkácsolni, félő, hogy elvágja a fűzőszálat és szétesik az egész. Ilyen előzmények után komolyan fontolóra vettem, hogy inkább kap ez a szegény egy szűz bejegyzést. Ne kössük már össze ezt a szépséget a rókával és egyéb negatívumokkal.      Reggel állok a konyhában, némileg tanácstalanul, mert azzal sem voltam képben, miért indultam oda, de abban biztos voltam, hogy bármi volt is az oka, most nem találom. Ah, kutyáknak reggeli. Majd az alábbi beszélgetés következett.

„ Kedveseim! Ugye tudjátok, hogy minden rendes kutyának van heti egy diétás napja? Na nektek nem szokott lenni, mert el vagytok kényeztetve, de piszkosul. Rossz hírem van, ma lesz az első diétás nap, elfelejtettem kivenni a husitokat a fagyasztóból. „

Szerintem ma nem vagyok népszerű. 

Volt egyszer az élet...a facebook előtt

Picit gatyába ráztam a blogot. Kapott új lapfüleket, hogy könnyebb legyen keresni a témák között, mert a keresőoptimalizálás miatt annyi címkét halmoztam fel, hogy egy hét, mire valaki megtalálja, amit keres.

- Csak ülök és… a mesélős dolgok, olvasnivalók.

- Ékszerenád…értelemszerűen az ékszeres dolgok lelőhelye.

- Beleköt…minden ami kötés, horgolás.

- Yes, we can(ce)…kencekeveréses manővereim.

- Öltések…minden, ami tűvel készül. Hímzés, varrás. Valami frappánsabb nevet        akartam, de ez a fene szép betűtípus nem bírja az ű ő karaktert, úgy meg olyan gagyi volt, hogy betett helyette valamit.

- DIY…itt nincs sok minden, csak ami a fenti kategóriába nem passzol.

- Bolondog…minden, ami kutya.

- Ételem értelmei…na itt még kevesebb van. A főzéssel a viszonyom nem felhőtlen. Tudok főzni, minden nap főzök, jól főzök állítólag, de nem szeretek. Nálam a TV-paprika tiltólistás.

2009. Ekkor kezdtem. Néhányat elolvastam a régi bejegyzések közül. A sok kommentet. Nicknevek, néhánynak a valódi nevét nem is tudom, mégis régi ismerőseim.

Aztán eszembe jutott a betárcsázós net kora, amikor csak néha léptünk fel, mert a telefonszámla elvitte volna a fél havi fizetést. Az ADSL-lel kinyílt a világ egy kismama számára. Maga volt a megváltás a pelenkák és barbie-s bögrék forgatagában, felnőtt emberekkel beszélni. Aztán az NLC keresztszemes fóruma. Sokkal előbb volt, mint 2009. Mennyi jó barátot szereztem ott! Van, akit még most is azon a nicknéven hívok. Pillekata, Szukkulens Emma, Dékata, Bogyimami, Ányi…Persze még nagyon sokan, csak az ő nevük jellegzetes és napi szinten látom a bejegyzéseiket. Amikor regisztráltam és már a 600. nicket se fogadta el, akkor lettem Nyuli. Néhányan még ma is így hívnak közülük. Elő akartam keresni a "céges" kitűzőmet, de nam találom. Évek óta nem is hímeztem. 

Elgondolkodtam, mennyit változott az életem. Emlékszem a karácsonyi ajándékozásokra, a havonta tartott talikra. De jó volt!

Visszanéztem az olasz csőkötés oktatóvideóimat. Jézus, ilyen hebrencs tyúk voltam? Ilyen. :-) Most se vagyok sokkal nyugodtabb, csak más. Érettebb talán. Sok-sok tapasztalattal.

Amikor facebook helyett a Multiply volt az a platform, ahol éltünk. Titkos kis világ. Ott kezdtem blogot írni. Pontosabban egy felhívást találtam fene tudja hol, írj fogyókúrás blogot. Írtam. Életem első blogja volt. 3. lettem a sok közül. Aztán egyre csak mondta mindenki, írj blogot. Írtam. Sajnos sok minden elveszett, mert élesben írtam, az oldal már rég nem is létezik. De a barátok igen. Akkor is, ha a legtöbbjükkel évek óta nem találkoztam személyesen. Biztos vagyok benne, hogy ugyanonnan folytatnánk, ahol abbahagytuk.

Mari még...fűszerek

A marizás szerintem sosincs kész. Akárhányszor kihúzol egy fiókot, találsz valamit, amire nincs is szükség. A konyharuhákat már áthajtogattam, de most újabb hajtogatás, tekerve, hátha jobban elférnek. Olyannyira jobban elférnek, hogy így a fele fiók üres, és eldőlnek. Akkor jött az ötlet, hogy a spejzben össze-vissza hánykolódó gyertyák pont meg tudják támasztani a borulós konyharongyokat.  De ha már kiszedtem a fiókot, kitörlöm körülötte a szekrényt, gondoltam. Upsz, mi a bánat ez? Kb. 20 csomag fűszert találtam a fiók mögé esve, ami két fiókkal fölötte lakott. Igazából csak a tartalékok. Gyanús volt, hogy túl gyorsan fogynak. De most fény derült a sunyiságra, a fiók nem olyan hosszú, mint a szekrény, simán elfért mögötte ez a mennyiség.

Csodák kerültek elő. 4 cs bontott babérlevél+2 bontatlan. Valószínűsítem, hogy egyszer krumplifőzeléket akartam főzni és elfogyott a babérlevél. Ez olyan szinten sokkolt, hogy minden alkalommal vettem egyet, amikor csak bolt közelében jártam. Oregano ugyanez. Erre konkrétan emlékszem, amikor álltam a pizza fölött az üres oreganós üveggel. Azóta mindig van itthon. Vagy 50 csomag J. Sosem fogyhat ki a római kömény, a tárkony, vagy a bazsalikom sem.

Értek én a szóból, fűszeres fiók is kipakol. Elmosogattam a fűszertartókat. A fedeleken látszik, hogy a régebbiek nem bírták a korábbi zsíroldós boot camp-emet, kicsit megkoptak. Sebaj, csontszínűen is jó. Ez tipikusan az az eset, amikor teljesen felesleges valamit lecserélni. Ugyan Marikánk a tűzijátékos, kitörő örömöt tartja elfogadhatónak, de azt hiszem, a főzés nálam sosem fog ebbe a kategóriába tartozni, így valószínűleg nem fogok visítozni örömömben egy új konyharuha, vagy fűszertartó látványától sem. Midig lehet bármiből szebbet, jobbat találni, aminek lehet örülni. Úgy 2 percig tartana nagy viháncolás. Ne essünk az ostoba pazarlás bűnébe, ugyanakkor kerüljük el a minden vackot őrzünk, mert „jójazmég” hozzáállást is, ha már 8x megragasztottuk. Hogy ne legyenek holt terek a fiókban, mert az üres fűszertartó mindenképpen az, feltöltöttem a félig üres edénykéket. Nem szeretem keverni a különböző márkákat...ezért. Majd azt mondom direkt ilyen. Dizájn.

Kidobáltam azokat a fűszereket, amiket szökőévente egyszer használok. Mint borsikafű és lestyán. Ritkán főzök fűszerkeverékkel, ételízesítővel, főleg az adalékok miatt, így ezzel nem volt gond. A curry kivétel, meg a garam masala, esetleg a chili, bár azt össze tudom rakni egyedül is. De a chili az életmentő gyorskajám, így egyszerűbb beleborítani a keveréket. Mindig kell itthon lenni indiai, olasz és görög ételekhez való fűszereknek.

Sokan megszólták az öreg Depardieu-t, amikor azt mondta, a magyar konyha unalmas, mint a hóolvadás. Ha a fűszerek szemszögéből nézzük, valóban az. Só, bors, pirospaprika, csók. Minden étel úgy kezdődik, piríts hagymát, húzd félre, pirospaprika stb. Na jó, a szilvásgombóc nem. Igen, tudom, hogy minden nemzetnek hasonló ízvilágú a legtöbb étele. Éppen ezért szeretek többféle ételt kipróbálni. Természetesen a színes, ízes, fűszeres mediterrán, vagy arab, mexikói konyha áll hozzám közel. De indiaival bármikor meg lehet venni :-).

Ha már kipakoltam a fűszereket, újraterveztem a lisztes, rizses, egyéb vackos fiókot is. Semmi extra, csak gatyába ráztam a tartókat, a kisebb dolgok maradtak zacsiban a helytakarékosság jegyében. Minden fiókot megküldtem egy kis citronella illóolajjal a molyok ellen. Mindig hozok haza belőlük, hiába fagyasztom le a liszteket. Mert a dögöknek a sima liszt nem kell. Csak a speckó lisztjeimet zabálják, vagy a chia magot, ami amúgy is aranyárban van, így a kényesebb, drágább dolgokat alapból a hűtőben tartom. Cinkes, hogy ezek is az egészséges életmód hívei lettek. Remélem IR-esek is. 

Megint jól esik…

Ilyen ez J. Esőben unatkozom? Nem mintha nem lenne mit csinálnom. Jóvan’ írok egyet Márikáról. (Tegnap kezdtem el, amikor még boldog tudatlanságban éltem a napi kalandjaimat illetően).

De kicsoda Márika? Hogy senki sem ismeri? Ja, ez egy másik mese.

Márika egy Marie Kondo nevű 130 centis japán nő, aki rendrakás kényszeres, és a kényszerét felhasználva egy zsák aranyat keres azzal, hogy mások szemeteit kihajigálja. Írt egy Rend a lelke mindennek című könyvet, ami némileg megosztja az európai népeket, de mindenképpen hasznosnak ítélem. Rávilágít, hogy eddig fordítva ültünk a pacin.

Ugyanis folyamatosan újabb tárolási módszerek után kutatunk, miközben nem vesszük észre, hogy ezzel csak a kacatok számát növeljük. Figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, ez a saját meglátásom, hogy amekkora helyünk van, annyit tudunk megtölteni. Ha nagyobb házba költözünk, előbb-utóbb az is szűkös lesz.

Másik alapvetés, ami számomra nagy homlokra csapás volt: 

Az a fontos, hogy könnyű legyen a holmikat elrakni. Tök logikus. Ha valamire szükség van, a föld alól is előássuk, ellenben minél nehezebb visszatenni a helyére, annál nagyobb az esélye, hogy nem is fogjuk visszatenni.

És a „marizás” lelke: 

nem az a lényeg, hogy mitől szeretnénk megszabadulni, hanem az, hogy mit szeretnénk megtartani. Mekkora ötlet. Itt nagyjából számomra véget is ért a lényeg, mert a többi távol-keleti ötlet teljesen osztályidegen számomra. Még pár apróság lehet, hogy van, de azok menet közben előkerülnek. 

Ja, hajtogatás, de ez majd máskor.

Ad egy koncepciót, ami szerint érdemes haladni. Ruhák-cipők, könyvek, azt hiszem itt jönnek az iratok,  komonók ( ez szinte minden bisz-baszt felölel, van 1000 alkategóriája, ami szerint érdemes haladni), legvégén az érzelmi töltésű tárgyak. Azért a végén, mert addigra már van egyfajta szanálási rutinod, talán nem fogsz elveszni a nosztalgia poklában és képes leszel belátni, hogy a sáros, lyukas macinaci, amiben 5 évesen életed első gólját rúgtad a nagyinak, már nem kifejezetten szolgál téged.

Tehát, minden témakörből csak azt tartsd meg, - minden darabot a kezedbe véve -, ami valóban örömöt okoz. Neked. Nem a tesódnak, aki a kedvenc lepkés pólóját neked adta, hanem neked, "Arankának".

 Értelemszerűen nincs túl erős érzelmi kötődésem a fazekakhoz meg a porrongyokhoz, de igenis mennie kellett a repedt tányérnak, a törött fülű serpenyőnek, kopott ágyneműnek. Hiszen minden, amit nem szeretsz használni, minden, ami elérhetetlen helyen van, felesleges helyfoglaló. Sok dolognak a létezéséről sem tudsz, ezért úgyis venni fogsz másikat, ha szükséged lesz rá. Nálunk nagy klasszikus a garázsban lévő valamire majd csak jó lesz haszonanyag. 80%-a ki fog kerülni. Ezer darab örökölt csavarhúzó, ami már semmire sem alkalmas, mert kopott a feje pl.

Ami még Mari szerint fontos, hogy az egy kategóriába tartozó dolgokat, hordd egy helyre, akkor úgyis sokkot kapsz, hogy mennyi van belőle, így könnyebb a válogatás, és könnyebb egy helyen tárolni őket. Mert ez is fontos. Az egy kategóriába tartozó dolgok, legyenek egy helyen. Ez a világszám nálam félig működik. Itt lép be az önismeret. Ha túl nagy kupit csinálok egyszerre, az életkedvem is elmegy. Sanszos, hogy a kellős közepén ráülök a kupac tetejére "örömkötni", pszichoterápia gyanánt. Így inkább kisebb lépésekben haladok. Hiába is hordanék mindent egy helyre, sok dolgot nem tudok még a végleges helyére tenni, mert ott még nem válogattam át és nincs hely, vagy polc. Kicsit kevés a tároló helyem. Nem, nem ütöm vele a fenti szabályt, addig nem alakítok ki újakat, amíg nem válogattam át mindent. Tulajdonképpen nem is újak lesznek, hiszen a szekrény már most is ott van, csak  egy költözéskori lomtalanításból származik, olyan helyen áll, ahová 2x ekkora beépített szekrényt terveztünk, csak sosem volt „kedvünk” hozzá, hogy megcsináltassuk.

Van egy olyan ezo mondás, hogy amint kint, úgy bent és fordítva. Megfigyeltem, hogy ha bent nincs rend, akkor körülöttem is eluralkodik a káosz. Ugyanakkor ha kint rend van, akkor bent is alakulnak a dolgok. De kiderült, hogy a kinti rendem mindig csak látszólagos volt, mert egy csomó olyan dologgal vettem körül magam, ami nem csak hogy nem okoz örömöt, de egyenesen utálom is. Most bent nincs rend. Nagyon nincs. Dolgozom rajta. Asztrológiai tanulmányaim alapján, nem is csoda. 5 éve nagyon kemény bolygóállásaim vannak. Anno a szakemberek is azt kérdezték, ezt hogy élted túl? Valahogy. Most egy újabb van, de legalább lassú mozgású imposztor bolygó csinálja, így jó sokáig tart, hogy legyen időm felfogni. Egyesek szerint amint fent, úgy lent a helyes értelmezés. Nincs min csodálkozni, Uránusz tranzitjaim vannak sorban, ő a káosz maga. Az asztrológusok szerint a bolygó csak jelez, ezzel még nem tudok azonosulni, mert szerintem igenis a genyák akarnak kicseszni velem, természetesen a fejlődésem érdekében. J. Tehát, a benti kupin próbálok úrrá lenni a kinti rendrakással. Nem akartam én ilyenekről írni, sok részén már túl is vagyok, de valahogy most mégis elkapott a kényszer, hogy írni szeretnék róla. Úgyhogy folyt köv.

Okos kalács

Fiam jó ideje rágja a fülemet kalácsért. Én halogattam, mert igyekszem kerülni a cukrot és a fehérlisztet, pontosabban centire kiszámolt IR diétát tartok, ezért kizárt volt, hogy a hagyományos változatot süssem. Akkora hős nem vagyok, hogy ne kóstoljam meg. Ezért okosítottam rajta. Cukor helyett Diawellness 1:4 stivia eritrit édesítő került bele, a lisztet pedig nagy százalékban teljes kiőrlésűre cseréltem. Pontosan a Nagyi Titka márkájú, teljes kiőrlésű búzalisztre, ami mintegy 215 ft volt egy kiló. Családi mennyiségnél ez sem elhanyagolható, főleg, mert az egészséges étkezést mindig az a vád éri, hogy nagyon drága. Ami félig igaz, hiszen az alapanyagok valóban drágábbak, ellenben lényegesen kevesebbet eszünk belőle, mert sokkal laktatóbb, mint a bolti, cukros, felfújt változat. És ne felejtsük el, mennyibe kerül a sok nasi, péksütemény, amit egyébként megveszünk. Ez az egészséges változat nem kerül többe, mint egy bolti, cukros, fehér lisztes  kalács.

A fotók nem kimondottan a blogba készültek, örülök, hogy még egészben sikerült elkapnom, mielőtt lecsaptak rá a sáskák. 

Recept:

300 g tk búzaliszt
100 g finomliszt
50 g búzasikér
130 ml víz
130 ml tejszín (az eredetiben 260 ml tejszín van, de a kalórián is spórolni akartam kicsit)
1 vagy akár 1+1/2 tk só (igen, ennyi, mert nagyon jól kiemeli az édes ízt, és jól ellensúlyozza az édesítő hideg ízét)
20 g DW 1:4 vagy 70-80 g cukornak megfelelő akármi
2 tojás+1 fehérje
25 gr friss élesztő

A tejszín+vízbe tettem egy kiskanál fruktózt és felfuttattam benne az élesztőt. Állítólag édesítőben is felfut, legközelebb kipróbálom.Tudom, hogy felfuttatás nélkül is működik, de anyukámtól, nagyikámtól így tanultam. Mert így rögtön látszik, ha döglött az élesztő, nem dolgozom feleslegesen. Legközelebb édesítővel próbálom, de tényleg biztosra akartam menni a kölök miatt, aki az életben nem eszi meg többet, ha nem lesz ugyanolyan finom, mint a fehér változat. Aztán kézi robotgéppel a többi hozzávalóval megdagasztottam a tésztát. Kelesztettem, majd levágtam az 1/3 részét. A nagyobbik feléből 3 rudat sodortam, megfontam, hosszanti mélyedést nyomtam a közepébe, megkentem a maradék tojássárgájával, amibe pici tejszínt tettem, az 1/3 részből is 3 rudat sodortam, megfontam, majd ráültettem a nagyobbik részre. Sütőpapíros tepsibe tettem, megkentem a tejszínes tojással, betettem a hideg sütőbe pihenni. 40 perc múlva elindítottam a sütőt, légkeverésen 180 fokon 35 percig sütöttem. Az a tapasztalatom (így volt a könyvben is), hogy ha nem forró sütőbe teszem, akkor még szépen megnő, amíg melegszik a sütő. Kritikus kamasz gyerek igen elégedett volt az eredménnyel J.