Volt egyszer az élet...a facebook előtt

Picit gatyába ráztam a blogot. Kapott új lapfüleket, hogy könnyebb legyen keresni a témák között, mert a keresőoptimalizálás miatt annyi címkét halmoztam fel, hogy egy hét, mire valaki megtalálja, amit keres.

- Csak ülök és… a mesélős dolgok, olvasnivalók.

- Ékszerenád…értelemszerűen az ékszeres dolgok lelőhelye.

- Beleköt…minden ami kötés, horgolás.

- Yes, we can(ce)…kencekeveréses manővereim.

- Öltések…minden, ami tűvel készül. Hímzés, varrás. Valami frappánsabb nevet        akartam, de ez a fene szép betűtípus nem bírja az ű ő karaktert, úgy meg olyan gagyi volt, hogy betett helyette valamit.

- DIY…itt nincs sok minden, csak ami a fenti kategóriába nem passzol.

- Bolondog…minden, ami kutya.

- Ételem értelmei…na itt még kevesebb van. A főzéssel a viszonyom nem felhőtlen. Tudok főzni, minden nap főzök, jól főzök állítólag, de nem szeretek. Nálam a TV-paprika tiltólistás.

2009. Ekkor kezdtem. Néhányat elolvastam a régi bejegyzések közül. A sok kommentet. Nicknevek, néhánynak a valódi nevét nem is tudom, mégis régi ismerőseim.

Aztán eszembe jutott a betárcsázós net kora, amikor csak néha léptünk fel, mert a telefonszámla elvitte volna a fél havi fizetést. Az ADSL-lel kinyílt a világ egy kismama számára. Maga volt a megváltás a pelenkák és barbie-s bögrék forgatagában, felnőtt emberekkel beszélni. Aztán az NLC keresztszemes fóruma. Sokkal előbb volt, mint 2009. Mennyi jó barátot szereztem ott! Van, akit még most is azon a nicknéven hívok. Pillekata, Szukkulens Emma, Dékata, Bogyimami, Ányi…Persze még nagyon sokan, csak az ő nevük jellegzetes és napi szinten látom a bejegyzéseiket. Amikor regisztráltam és már a 600. nicket se fogadta el, akkor lettem Nyuli. Néhányan még ma is így hívnak közülük. Elő akartam keresni a "céges" kitűzőmet, de nam találom. Évek óta nem is hímeztem. 

Elgondolkodtam, mennyit változott az életem. Emlékszem a karácsonyi ajándékozásokra, a havonta tartott talikra. De jó volt!

Visszanéztem az olasz csőkötés oktatóvideóimat. Jézus, ilyen hebrencs tyúk voltam? Ilyen. :-) Most se vagyok sokkal nyugodtabb, csak más. Érettebb talán. Sok-sok tapasztalattal.

Amikor facebook helyett a Multiply volt az a platform, ahol éltünk. Titkos kis világ. Ott kezdtem blogot írni. Pontosabban egy felhívást találtam fene tudja hol, írj fogyókúrás blogot. Írtam. Életem első blogja volt. 3. lettem a sok közül. Aztán egyre csak mondta mindenki, írj blogot. Írtam. Sajnos sok minden elveszett, mert élesben írtam, az oldal már rég nem is létezik. De a barátok igen. Akkor is, ha a legtöbbjükkel évek óta nem találkoztam személyesen. Biztos vagyok benne, hogy ugyanonnan folytatnánk, ahol abbahagytuk.