Csillaghullás

Ezt a szépséget már nem is emlékszem mikor kezdtem el. Szintén tanfolyami darab. 

Nem szeretem az UFO-kat (UnFinished Objects :-)), mert nyomasztanak. Ezért időről időre előveszek valami befejezetlent, hátha közben megszállt az ihlet. 

A csillag már majdnem készen volt, de a lánc, még sehol. De legalább az is eszembe jutott, miért tettem félre. Bontani kellett, elrontottam valamit az utolsó körben. 

Az eredeti modell kumihimo láncon volt. Aztán addig agyaltam, amíg úgy döntöttem, horgolni fogok. Nem mondom, delicával nem éppen a legtakarékosabb megoldás, de ha így, hát így…

„Pikk-pakk” néhány óra alatt készen volt a lánc, aztán megint félretettem. Következett az az átkozott utómunka. Amiben már semmi kihívás, ellenben rengeteg időt elvisz, mire a tökéleteshez érünk.

Nézegettem a fém gyöngykupakokat, de egyik sem volt az igazi. Vagy méretben, vagy színben. Amúgy is igyekszem kerülni a fém szerelvények használatát, már ahol lehet, mert sajnos a legjobb minőségűek is hajlamosak a kopásra. A rhodiumozott jobban bírja, viszont nagyon kevés munkámhoz illik az ezüst szín. Ezért szeretem az antik hatásúakat. Azzal mi baj történhet, még patinásabb lesz? Na és? Már Balogh Tibi is megmondta, „ Az antik? Az antik, az jóóó.”

De vissza a lánchoz. Rémlett, hogy az eredeti darabon is valami hasonló megoldás van, de hónapokkal ezelőtt láttam. Aztán eszembe jutott egy Ann Benson videó. Így ez alapján csináltam a kupakot. Természetes, hogy egy sorral szűkebben lett volna igazán szép, viszont páros sornak kellett kijönnie a folytatáshoz. Jó sok időt el….töltöttem vele, de szerintem illik hozzá.

Hiába a napfény, a jó idő, a láncot nem sikerült színhelyesre fotózni és ez a furfangos Swarosvki rivoli is csak bizonyos szögben mutatja meg magát. Talán a lenti képen látszik legjobban. 

Először hosszú láncot szerettem volna, aztán rájöttem, hogy nem lenne túl praktikus. A tüske gyöngyök üvegből vannak, bármihez hozzáütődik lifegés közben, eltörhet. Így maradt a szokásosan rövid állás, ami a legtöbb ruhához jól mutat.