Ivona

Rendezgettem a gyöngyeimet, és a kezembe akadt egy új polaris cabochon. Nem rég vettem meg Kovács Éva Fantáziaékszerek könyvét, épp kéznél volt. Kerestem benne valamit, amihez éppen ekkora kell. Igen ám, de ehhez speckó formagyöngyök is kellenek, amikből korlátozott a színválaszték és nekem is csak néhány van. De elhatároztam, hogy amit csak lehet, itthoni készletből oldok meg, mert nem mondom meg, mekkora készletem van, legyen már elég. Valami másra vágytam, mint a tőlem megszokott antik hatású ékszer. Valami vidámra, így kiválasztottam a legvadabb színű félhold gyöngyöt. Aztán eltelt két óra és még mindig így nézett ki a tálcám...  

 Később lett rosszabb is :-). 

És az asztalom.

Aztán úgy döntöttem, majd közben válogatok. Nehéz előre megmondani, hogyan áll össze egy ékszer. Különösen Éva mintáinál, amik sok rétegből állnak. 

Nem mindig tudom előre, miből mennyi látszik. Sokszor bontottam, mert minden lehetséges színt ki kellett próbálnom. Egyébként jól fűzhető minta, stabil végeredménnyel. 

A félhold színét egyszerűen nem tudom visszaadni, egyáltalán nem sárga, inkább lime, vagy kiwizöld. 

Szerettem volna ásványt tenni a csiszoltak helyére a hátára, örültem is, hogy elfértek, aztán kiderült, hogy nem jó. Az a fél milliméter különbség már elrontja az egészet. Így maradt a csiszolt. Mit össze vívtam vele milyen színű legyen, teljesen feleslegesen. Az csak egy váz, semmi sem látszik belőle. 

Az utolsó körnél is majdnem rohantam a gyöngyösbótba’, mert mégsem tetszett a kheopsz háromszög. Aztán rájöttem, hogy a boltban sincs olyan (megnéztem a webáruházban), ami jobban illene bele. És jól tettem, hogy maradtam az eredeti tervnél, mert nagyon tetszik a végeredmény. 

Hogy megmaradjon az egyszerűsége, bőrre fűztem. Kristályból is olyat választottam, ami belesimul a színekbe, épp csak pici csillogást ad neki. Biztos, hogy ezentúl bátrabban használom majd a vadabb színeket is.