Még sapi

Gyöngyelvonón vagyok. Vagyis voltam. December 22-én volt utoljára a kezemben. Belevetettem magam egy kicsit más témába, a koreai 10 lépéses bőrápolásba. Ne akard tudni! 😊 Amúgy de, mert nagyon érdekes és most nagy szükségem van rá, mert az utóbbi időben elhanyagoltam ezt a témát és a folyamatos éjszakázás sem támogatja a bőröm ragyogását. De ez most nem is érdekes.

Tegnap Békatánál voltam. Vagyis voltunk 15-en. Amolyan évbúcsúztató kis banyazsúron+Miki. Amikor az előző sapikat feltettem, Kata nagyon lelkesen odaírta, hogy nem élhet ilyen fülbevaló nélkül, muszáj fűznie egyet magának. 

Na ezt már jól ismerem. Feltehetőleg sosem készülne el, mint ahogy az én minimum 5 pár fülbevalóm sem, amikbe mindig beleszeretek, amikor nektek fűzöm. Természetesen 29-én késő este esett le, hogy nekem másnap délután kettőkor jelenésem van, és elfelejtettem megfűzni a fülit. Ezért reggel időben felkeltem. Sok agyalást nem igényelt, alap volt, hogy türkiz, fehér, tudom, hogy ez nagy kedvence. Én bulira el, Katának odaad, Kata örül, gyorsan fel is vette, imádás 😊.

Annyira jó volt. Rég röhögtünk ennyit. Kata a malacsült mellett mindenféle meglepetéssel is készült. És nyeeerteeeem! Azt hiszem, még soha nem nyertem semmit, ami a szerencsén múlt. Csodálatos ásványt, hozzá mindenféle kiegészítőket, amiből már nagyon szeretnék alkotni. Mutatom majd, ha elkészül. Továbbá mindenki húzott egy kis fiókot, amiben apró alkatrészek voltak, tetszőleges felhasználásra.

Este beszélgetünk azemberrel:-

-Na milyen volt? Jól érezted magad?

- Igen, igen és képzeld nyertem!...meg vásároltam is kicsit.

- Kicsit. Ha esetleg még nem lenne itthon elég.

- Igen. Nincs egy gyöngyöm se, hisz tudod.

- Meg amúgy sem akarjátok felvásárolni a Swarovski Erope-ot.

- Nem, azt tényleg nem akarjuk. A SW Hong-Kongot akarjuk 😊.

Boldog Új Esztendőt kívánok mindannyiótoknak!

Ma pedig érezzétek jól magatokat, nevessetek sokat és vigyázzatok az állatkáitokra!

Sapik

Tudom, tudom, régen jelentkeztem, de engem is eltemetett a karácsony. Ilyen későn nem is szoktam, de hátha ébren van még valaki az olvasóim közül.

Tegnap volt a kezemben először gyöngy a héten és ma péntek van! Botrány, de így jött össze. Hétfőn vizsga, ami trutyi beüthetett, az be is ütött, de sikerült. Aztán céges vacsi, ami hibátlan volt. Kicsit leeresztettünk a vizsga után és könnyesre röhögtük magunkat. 

Olyan fáradt voltam minden este, hogy amint letettem a hátsómat, leesett a fejem. Na de megígértem ezt a két pár sapit, így nem volt olyan opció, hogy ne fűzzek hajnali kettőig. Amúgy ez a kis cukiság igen csalóka. Gondoltam 2 óra alatt készen leszek mindkettővel. Ahogy azt én gondoltam. 3,5 óra volt egy pár, pedig tényleg nem tököltem, és a színeket is előre összeraktam. Engem is meglepett ez az idő.

De semmiképp sem akarok nyafogni, mert a végeredmény nagyon tetszik, megérte minden perc. Ajándékba készültek két nagyon jó fej tesónak, akik olyanok, mint a borsó, meg a héja. Nem mellesleg Moncsi a felelős a szép körmeimért, immáron 6 éve. Hiába, márkahű vagyok 😊. Egy perc néma csönddel adózzunk a körömművészeknek, akik még most is dolgoznak reggel óta ( 20 perce adtam át nekik) és tették ezt egész héten.

A fotók kedvéért egy kis hó is esett. Mi kell még? A rózsaszín este készült el, így csak éjszakai fotókat tudtam lőni, ráadásul lehetetlenül lüszteres az összes gyöngy, így fotózhatatlanul csillog. Azért talán látszik, milyen kis kedves darab.

 A mintát Emma Ducher blogján találtam.

Boldog, vidám ünnepet kívánok nektek! A nevetés fontos!

Labyrinth 2.0

Azt kell mondjam, ez a minta eléggé bejött nektek 😊. Ezúttal egy 46 cm hosszú nyaklánc készült, bár ahogy szokott, nem simán.

Egy asztrológus oldalán olvastam a következőt, ami azt hiszem teljes mértékben jellemzi az elmúlt másfél hetet, de őszintén remélem, hogy már leküzdöttem. A mondat a következő: padló gázzal, kézifékkel előre. Szerinte egész októberre ez várható, de ezt pápápápá, meg se hallottam.

Na, valahogy így sikerülnek a dolgok mostanság. Kezdődött ugye a kapocsmizériával. Egy szál arany kapcsom volt, de a megrendelő teljesen jogosan, inkább az ezüstöt szerette volna, így kivártuk. Addig is kitöltöttem az időt, mert kipróbáltam egy új technikát, meg egy új tűt. Erre igazán nagy szükség volt. Nem.

Amikor elő akartam készíteni a logót, bélelést, hogy csak ragasztani kelljen a kapcsot, nem tetszett. Nem volt olyan jó tartása, mint a többinek. A középszerű nem elég, ugyebár, úgyhogy lebontottam az egész nyakláncot. Igen, az egészet. Újrahorgoltam a megszokott módszerrel. Addigra a kapocs is megérkezett.

Kell egy fülbevaló. Szabad kezet kaptam. Ugyan most nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy személyesen is ismerjem a leendő tulajdonost, de a beszélgetésből éreztem, hogy lehetek merészebb. Lehet nagyobb, feltűnőbb.

Hosszú ideje akartam fűzni egy ilyen fülbevalót. Ezt a technikát nagyobb gyönggyel, vagy delicával szokták fűzni, de mit nekem konvenciók, így 15-ös méretből készült. Főleg, mert szerettem volna azokat a színeket felhasználni, ami a nyakláncban van. Rengetegszer szétszedtem, így kicsi, így nagy, így nem jó a színátmenet stb. Ismerjük. Le kéne védetnem a mindig újra szétszedős módszert.

Az első darab elég lassan készült el. Finom átmenetet szerettem volna. Fejben tökéletes képem volt róla, de még az a 0,1 mm különbség a gyöngyök között is elvitte az ívet . Szóval a padlógázzal nem volt baj, tényleg örömmel készítettem minden darabot. De apró bosszúságok, figyelmetlenségek, elszámolások tarkították a munkát. 

Tettem bele egy kis extra ezüstöt, hogy harmonikusabb legyen az orvosi acél akasztóval.

Szerintem nagyon látványos darab lett. Nekem is kell egy 😊.

Jut eszembe. Ha nem franciakapoccsal záródik a fülbevaló, hanem ilyen nyílt akasztóval, akkor mindig biggyesztek rá nektek szilikon dugót. A kis dugót ne csaljátok le, amikor hordjátok őket, mert sajnos nélküle könnyen elveszik. Főleg, ha jön a sapka, sál, kabát szezon, könnyen beleakad. Ha egészen a füled mögé teszed, egyáltalán nem látszik. 

A nyakláncot pedig, kérlek, úgy nyissátok, hogy a kapcsot húzzátok és nem a láncot, mert eldeformálódhat az ékszer. A nem fürdünk benne, nem fújunk rá parfümöt gondolom már mindenkinek ismerős.

Megint „túkok”

Végre az én tyúkjaim is elkészültek. Talán emlékeztek, anyának és Reninek fűztem már karácsonyra ilyen láncot, de az enyémre már nem maradt lendület.

Most újra előszedtem. A lányok ugyan nem szeretik a nagy fülbevalókat, de én rajongok értük, mindenképpen szerettem volna azt is. Ez a mániám. Minden lánchoz kell egy fülbevaló. 

Anno megvettem a swarovskikat az enyémhez is. Aztán, amikor fűzni akartam, kiderült, hogy az egyik kék swari helyett véletlenül csiszi került a csomagba. Visszamegy, kicserél. Megfűzöm a láncot, kezdeném a fülbevalókat, valami nem stimmel. Aha, más színű a zöld swarik fele, mert a fülbevalóhoz később vásároltam. Visszamegy, kicserél J. 

Még az lett volna szép, ha az egyik alapszínem is elfogy. Erre jó esély is volt, mert alig maradt 10 db apró gyöngy. 

Fotózhatatlan, mint mindig. Akárhogy világítom, napra teszem, vakuzom, nem vakuzom, nem látszik, hogy milyen szép "páva színekben" irizál a teste, és a lánc színessége sem látszik, pedig nem fekete. Gordon Évi zabszem mintájával készült. A páva mintáját valahol a neten találtam, de nem tudok semmit a tervezőjéről.

"Kisfiús" játékok

       Mi mindenre jó a gyöngy... 

     Karácsonyi őrület van, mindenhol neveket húzunk, ajándékozunk, rohanunk. A lányokkal minden pöpec. Na de a pasik….nem éppen a gyöngyös célközönség. Teljesen egyértelmű, hogy az iskolás húzásokat nem lehet megbundázni, hogy lány legyen az ajándékozott. A fiúk ajándékozása sajnálatosan később sem lesz könnyebb. A férfiaknak is pont olyan játékaik vannak, mint a kis fiúknak, csak sokkal drágábbak. A saját fiammal is bajban vagyok. Na de mit lehet adni egy fiúnak limitált költségekből? Szerencsére sikerült kideríteni, hogy az ifjú, focirajongó. Rávettem Juliskát egy kis kémkedésre. Másnap meglett az info. Anya, Reál Madrid. Húha. Tudnám milyen a RM logó. Google a barátom. Rákerestem. Atyajézusúristen! Hogy lehet ezt megfűzni? 

Hát’ így…