Jótékony bogyók

Rövid leszek, ma nem voltak hozzám túl kegyesek az égiek, nagyjából semmi nem sikerült. Illetve ahogy nálunk lenni szokott, az egyetlen biztos dolog a kutya vacsorája, úgyhogy a husiszállítmányom legalább hellyel-közzel rendben ment.

Ha már kutya, még mindig akad a jótékonysági aukcióból, amit nem mutattam.

Az volt a terv, hogy fűzök ilyen bogyókat, és mint a Pandora karkötő, fonott bőrre fogom tenni őket. 

A föld alól, igazából Kínából, kerítettem hozzá szilikon stoppereket, amik véletlenül ide is értek időben. 

Összeraktam, nem tetszett. 

Túl nagynak találtam a bogyókat karkötőre. 

Így jutott eszembe a merev nyaklánc alap, ami szerintem állati szexi a maga egyszerűségével, hiába a kristály, simán felvehető egy hétköznapi, futkosós öltözékhez is. 

Ezekkel is úgy jártam, mint a többi aukciós ékszerrel. Gyanús, hogy nekem is lesz ilyenem :-).  

Barátnős kihívás

 Ezt a kérést nem volt egyszerű teljesíteni.

Régebben fűztem egy achát nyakláncot. Olyat szeretett volna a delikvens, csak halvány lilában. Barátnők, ha találkoznak J. Az ametiszt jutott először eszembe, de ami nekem van, a legkevésbé sem mondható világosnak. Viszont a valódi, természetes, halvány ametiszt ilyen mennyiségben és méretben, egy szekérderéknyi arany. 

Így az üveg teklában maradtam magammal, de csempésztem bele némi ásványt. Ezúttal ezüst kiegészítőket választottam, szerettem volna megőrizni az ékszer hideg fényét, így fehér jade és opalit lett a díszítés. 

A végére azért biggyesztettem egy pici ametisztet is, mert ilyen piciben épp volt halvány. A fotókon az opalit kékes fényű, de a valóságban éppen passzol bele. A karkötő mázli volt. Pusztán a véletlennek köszönhető, hogy kaptam pontosan olyan lila kásagyöngyöt.

 Kicsit játszottam a matt és fényes felületekkel, ez lett belőle. Most először próbáltam ki Gordon Évi gyönggyel kombinált csövecskéjét gyöngykupak helyett, de azt hiszem, ez a legjobb megoldás. Csak a mérete korlátoz picit. Ellenben a fém anyagában színezett, így nem fog kopni a borítása és ez a heppem. 

Mivel mégis csak karácsony, készült egy pici angyalka is, táskán, kulcson, vagy akár kabát zipzáron is aranyos.

A másik kérés még kacifántosabb volt. Legyen szellőrózsa lánc és füli, de barna és narancs árnyalatban. A közepe 8 mm-es gyöngy, amiből elég szegényes a választék.

 A szép narancs végképp nem tartozik ide. Ez a minta speciális gyöngyöt igényel, a malac nózija után kapta a piggy nevet, aminek megint csak korlátozott a színkészlete. A sötét bronzosban biztos voltam. A narancsa vagy kukás narancssárga, vagy egyéb nem szép narancs. 

Végül eszembe jutott az o-beadbogyós láncom, amiben tutira narancs achátot használtam, de a méretben nem voltam biztos. És stimmelt. Kiválogattam belőle a legnarancsosabb gyöngyöket.

Igazi fotózhatatlan darab. Ha süt a nap az a baj, ha nem süt, akkor meg az. Mindenhol csillog, a narancs pirosnak látszik, pedig nagyon nem az. Kellett még egy angyalka.

Az időjárás istenei még épp velem voltak, így tudtam készíteni pár normális képet. Ez a mostani fújszürke időről már nem mondható el. 

Jótékony Lariat

Nézzük, mi is a lariat. Lasszó. Azokat a láncokat hívjuk így, aminek a záródása olyasmi, mint a lasszóé és tulajdonképpen egy zsinór, ami tekergethető. Itt-ott áthúzod és kész is, általában hosszabb lifegő része van.

Régóta tetszik ez a típusú lánc, szerintem egészen különleges. Sokféle technikai megoldása van. Most 3 félét készítettem, különböző záródással.

Azt találtam ki, hogy az egyes ékszercsoportoknak külön nevet adok. A lariat típusú ékszerek az M&B.Long, értsd belong, nem be long. Mondhatnám, hogy mert megérdemled, ha nem lenne jogdíjas J. Így szimplán csak jár neked, vagy hozzád tartozik.

A legegyszerűbb, amit egy sportosabb ruha is elbír – bár én gond nélkül veszek bokáig swarovskit farmerhez is – egy hosszú, bőr lariat, kunzit, tengeri üledék jáspis és kristály felhasználásával. Ő tényleg minimal design-os.

Második versenyzőnk, természetesen más fazonú. Szintén bőr a láncrésze, de egy karikán kell átbújtatni. Az abszolút tisztaságra törekedtem, ezért olyan ásványokat választottam, amik átlátszóak, így turmalin kvarcból készült, természetesen némi cseh kristállyal.

A harmadik a személyes kedvencem, amúgy mind az,  azt hiszem rá még lehet licitálni. Fehér viaszolt szálra fűztem, szintén karikán átbújtatós, de mégis más. Ő kapta a leghosszabb díszítést. Kunzit, rózsakvarc, fehér jade és apatit ásvány van benne kristállyal és sok fém alkatrésszel.

Az a jó bennük, hogy ha a bőrök elhasználódnak, akkor simán át lehet akasztani másikra egy kis ügyeskedéssel. 

Jótékony kötésjelölők

     Azért, mert hallgatok, nem azt jelenti, hogy nem alkotok. Annyi pótolnivalóm van, hogy csak na.

Már tavaly is szerettem volna részt venni jótékonysági aukción, de Sheldon kutyám elég sok feladatot adott és ugyan elkezdtem, de nem jutottam el az aukcióig.

Tudjátok, hogy nagy német dog rajongó vagyok, mára két mentett dog „anyukája”. Sok éve vannak mentett kutyusaim, így nem volt kérdés, hogy valamivel készülök a karácsonyi kézműves aukcióra.

Szívem csücske alkotás a kötésjelölő. Képes lennék egész nap ilyen kis bigyókat gyártani ezrével.

Amondó vagyok, hogy ha már valamit csinálunk, különösen, ha ez a hobbink, tegyük szívmelengetően. Persze, lehet befőttesgumit is akasztani a kötőtűre jelölőként, vagy egy darab madzagot, akármit. De annyival jobb kézbevenni a kötésemet, ha ilyen kis csillogósok lógnak rajta. Nekem már elég sok van és annyira hóbortosan használom őket, hogy a fonal színéhez igazítom a jelölőét. Jól van na, fránya perfekcionizmus.

Azt vallom, hogy csakis minőségi eszközökkel és anyagokkal szabad dolgozni. Inkább legyen kevesebb, de az jó. Ahogy szoktam volt mondani, nem vagyok olyan gazdag, hogy megengedhessem magamnak a gagyit. J Úgyhogy nyista befőttesgumi, ronda műanyag karika és társai.

Először nehezen jött az ihlet. Pontosabban épphogy annyi ötlet zajongott a fejemben, hogy azt sem tudtam, hova kapjak. Aztán elkezdtem valahol. És lett még egy, meg még egy, meg még egy, és láncok és szettek és fülbevalók, és még kell, hogy a kutyusoknak sok pénze legyen. Ha nem fáradtam volna el nagyon, enni se kelek fel.

Az aukciók linkjeit a képek fölött, a nevükre kattintva érhetitek el. De siessetek, mert már csak holnap este 9-ig lehet licitálni!

Így lett rózsakvarc némi kristállyal. 

Türkinit egy kis sárkányaháttal.

Kagylógyöngy szintén kristállyal.

Indiai achát korongocskák kristállyal.

Aventurin kristállyal.

Csináltam egy chrysocollát is, de gyanús, hogy ennek a gyöngynek a felülete kezelt, így inkább megtartottam. Hátha kopni szeretne. Ezt tegye inkább nálam.

Ősz van, vagy mifene

Nem sok mindent tudtam felmutatni az utóbbi időben. Kissé elapróztam magam és beköszöntött a nemszeretem’  idő. 

Rövidülnek a nappalok és vagy minden percet ki tudok használni gyöngyözésre, vagy annyi az egésznek, inkább bele se kezdek. És a minden percen elég kevés percet értek, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi teendő van még a gyöngyfűzésen kívül. 

Gyakran beleesek a modern kor hibájába is. Csomó időt eltöltök ötletek gyűjtögetésével. Nagyjából azt az időt, ami alatt alkothatnék is. A másik hátulütője, hogy a rengeteg ötlet csak kavarog a fejemben és nem tud testet ölteni, mert túl sok. Ilyenkor jön az, hogy leülök, és kihúzok az előre kinyomtatott kupacból egy mintát. 

Jöhet a válogatás. Ha sok a speckó gyöngy, mint jelen esetben, az megkönnyíti, vagy megnehezíti a dolgot. Ennek a medálnak a kétlyukú szirom volt a gyenge pontja. Viszonylag új gyöngy, nem túl nagy a színválaszték. 

Először lilával akartam kombinálni, olyan echinacea-szerű virág volt az elképzelésem, de mint mondtam, ebben szinte csak speckó gyöngy van. A másik ilyen a drop. 

Régi gyöngy, mégis elég kicsi itthon a választék, legalábbis a törzshelyeimen. Ez az egyik oka, hogy végül egy semlegesebb, ősziesebb színvilágot választottam. Ami nem is baj, mert méretét tekintve, elég tekintélyes darab. Ezért is kapott hosszú, nagyon egyszerű, vékony láncot. Most őt viseli az előszobamodellem, nagyon tetszik. 

Olyan jó mindig megnézegetni, amikor elmegyek mellette.  Köszönöm a segítséget Nórinak a mintával, és Gabinak, akitől a drop-ot kaptam ajándékba. 

Kelta

Ő volt az első kelta medálom. Móni barátnőm kiszaszerolta, hogy jelentkeztem egy ilyen tanfolyamra. Azonnal belezúgott. Türkiz-arany kombinációban álmodta meg. 

Hónapok óta készen van, de a beste nem jött érte, pedig milyen jó lett volna nyáron a fehér cuccokhoz is. Na de most szombaton nem úszta meg, leült a 3 banya (igen, én vagyok az egyik) kávézni, és rámelegítettem a láncát. A 3. banyácskának is ígértem valami szépet, de még keresem számára az igazit.

Először valami natúr bőrre, vagy viaszolt szálra akartam tenni, de az utolsó pillanatban a kezembe akadt ez a merev láncalap, amit biztos pont ezért vettem ezer éve. Így megtartotta a finom légiességét az egész. 

Nagyon szeretem az ilyen láncokat, nekem is van vagy kettő. Megállapítást nyert, hogy igazán mónis darab lett .

Csak „egyszerűen”

Gondoltam fűzök valami egyszerű, könnyű, cuki’ kis karkötőt. Fűztem.  Igaz, se nem egyszerű, se nem könnyű, se nem cuki, de határozottan karkötő.

Addig lapozgattam a „menő” gyöngyös újságaimat, amíg hogy hogy nem, megint egy Margherita Fusco mintába futottam.

Már majdnem ez is Capri hatású lett, kék és natúr, de épp előtte láttam Nóri ezüst-piros kombinációját, ami megihletett. Azt hiszem eddig egy ezüst ékszert fűztem, de abban is volt némi bronz. Nem akartam teklát tenni a közepébe, így ruby ásvány lett a piros rész. Rubyról már írtam itt.

Pont volt itthon ezüst superduóm. Lehetett volna ezer más színből is de semmiből sem volt minimum 16 g, amit a minta írt. Pláne, hogy végül majdnem 20 g ráment, valószínűleg súlyosabb ezzel a bevonattal a gyöngy. Sebaj, belevágok, aztán veszek még. De Murphy sosincs szabadságon, mint azt tudjuk. Nagy elánnal elmentem a gyöngyösbótba’, miután már volt egy fél karkötőm, kikeresem a kódot, és totál más a bevonata. Timiiiiiiii, segíccséééég’, a csehek megint kib….altáztak velem! De mint tudjuk, Timi okos (legyél olyan, mint Timi), előre tudta, hogy lesz egy lúzer, mondjuk én, aki ebbe belefut, így előásott nekem a sifonérból 2 csomag régi bevonatos superduót. Á, egy elég lesz, köszi. (Nem lesz, mert fülbevalót is akarok, és nem maradt annyi, úgyhogy Timíííííí, kéne a másik is :-)).

Ez is egy külön elemekből álló karkötő, amit a végén kell összeállítani. Előnye, hogy nem kell 5 méteres fűzőszállal bajlódni, hátránya, hogy minden szálat külön el kell dolgozni, ami folyamatosan csökkenti a gyöngyök belső átmérőjét, ezzel erősen megnehezítve az amúgy sem könnyű dolgomat. 

Azt mondja, húzd jó szorosra a szálat, húztam. Klassz. És most, hogy tovább? Persze gyanús lehetett volna, hogy a nehézségi fokot 4-ben állapították meg az 5-ből, de tényleg olyan egyszerűnek tűnt. És az is, de…Eltörtem 4 tűt, és 3 superduót. Nagyon nehéz lavírozni a superek között. Sok helyen már fogót is bevetettem, becsuktam a szemem és imádkoztam, nehogy eltörjön a gyöngy az utolsó körben, - erre azért jó esély volt, - mert akkor kuka az egész, képtelenség kicserélni benne.

Imáim meghallgatásra találtak, elkészült A MŰ. Az eredmény, egy súlyos, önmagában mindent vivő ékszer, de a karkötő stimmel :-).  

Capri kicsiben

Csak egy apróság. Pont 14 db superduóm maradt, így a Capri karkötő kapott egy fülbevalót is.  

Nem akartam agyoncsicsázni, mert elég hangsúlyos így is. Az első kép a színhűbb. 

Csak egy szirmot biggyesztettem rá. Az akasztót lehet, hogy lecserélem egy picit vörösebbre, amint találok olyat. 

Capri

Végre megint fűztem valamit. Jól betett nekem a „retardált” Merkúr. Bármi újba kezdtem, semmi sem tetszett. De végre VÉÉÉÉÉGE, YEEEEAAAH!

Inkább nyakláncos típus vagyok, de az elmúlt hetekben gyakran viseltem karkötőt is. Egyik sem maradt dicséret nélkül. Postán, kasszában, kórházban, gyerekorvosnál. Persze mind nők voltak. Ők látnak mellmagasság alatt is :-). 

Karkötő kell. Sok karkötő. Még mindig tart az önámítás, azaz, az itthoni gyöngyökből kell alkotni. Arról a kis összegről, amit egyébként mostanában gyöngyökbe fektettem és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét teszi ki, most nem beszélünk.

Több karkötőt is kinéztem, de Margherita Fusco mintája fogott meg legjobban. Ő teklával csinálta, de viszonylag kevés 6 mm-es teklám van, ellenben hegyekben állnak az ásványok. 

Szokásos színválogatás, alig néhány óra alatt kiválasztottam két színt, ahogy az tőlem megszokott. Jóvanna, ez nem olyan egyszerű. Mert lehet fényes és matt és félfényes és aranyos és lüszteres stb. Szeretem kombinálni a felületeket, akár ellentétes érzetűeket is. Képjáspis golyókat választottam, ami már-már fagolyónak látszik, hozzá egy caprikék-arany superduo-t. 

A fotók persze megint nem lettek élethűek, pedig a fotósátor is előkerült, a bágyadt napocskának köszönhetően. Ott tartottam, hogy caprikék. Aki látta már a kék barlangot Caprin, tudja milyen hihetetlen kékről beszélek. Ez a gyöngy szöges ellentéte a jáspisnak, arany csillogású, áttetsző, üvegszerű.

Mostanában a swarikkal akadok el. Legalább 4 színnel összenéztem. Irigylem, aki fejben rögtön látja, hogyan fog kinézni, én közben szoktam változtatni, mert egészen más hatása lesz, ha már látom a környezetét is, mint amikor csak egy kupacba szórom a gyöngyöket. A pezsgő színű tűnt a legjobb választásnak, de amikor összeillesztettem az elemeket, dög unalmas volt. Ugyanígy járt a füstös és a pávakék is. Végül az a sand opal lett a nyerő (ami a fotókon szinte nem is látszik), amit egy kockához vettem, de nem áll jól neki. Nem akartam már tovább cserélgetni a boltban, sejtettem, hogy előbb-utóbb lesz helye.

A minta könnyen követhető, viszonylag egyszerű. Szokás szerint egy elemmel kevesebb elég lett, nem szeretem, ha a széles karkötők fityegnek a csuklómon. Kopásvédővel zártam le a végeket, ahogy általában. Így nem feszül a fűzőszál, amikor az erős mágnest nyitogatom.

Adja magát, hogy bármi egyéb készüljön ezzel a mintával, de majdnem 10 g superduót megevett, így pont egy fülbevalónyi van még. Később talán nyaklánc és gyűrű is lesz. Aki az egyszerűbbet szereti, el is lehet fordítani az elemeket.

Mindig hozzáteszem, hogy nekem nagyon tetszik, nem is értem, miért. Ami nem tetszik, azt úgyis lebontom és nem mutogatom. De tényleg nagyon tetszik.

A Merkúr jegyében

A facebook-on már elmélkedtem a retrográd Merkúr csodálatos hatásairól, ami befolyásolta ennek a karkötőnek az elkészültét.

Az Ivona medálnak olyan sikere volt, hogy kb. 5 percig volt az enyém. Dicsekszem, nem panaszkodok :-). De egy karkötőt is kértek hozzá. Valami egyszerűt. Gondoltam én kis balga, majd keresek valami klasszat, félhold gyöngyökből. 

Találtam. Megfűztem. Na jó, ennyire azért nem lehet egyszerű, lebontottam. Oké, találtam másikat. Nagyon szép, de mivel egy ámerikai' gyöngyösbótos' csinálta, minden volt benne, ami egy polcon megtalálható, de legalább itthon biztosan nem lehet kapni abban a színben, másképp viszont nem mutat a minta. Elkezdtem egy picit másképp, de nem tetszett.

Oké, horgolok. Abból nem lehet baj. megterveztem a saját színeimmel, elkezdtem, nem tetszik. Terveztem másikat. Pontosabban egy kész mintát próbáltam testre szabni. Meghorgoltam, rövid lett. Lebontottam. Igen, az egészet. Újratervezés. 

Ez lett belőle. Már szokásommá vált az ásvány kiegészítés, ezúttal morganitot használtam, azaz rózsaberillt. Elsősorban a stressz és a vele összefüggő kórságok gyógyítására használják. Oxigénnel látja el a sejteket. Megnyitja a szívet. Pont egy tanárnőnek való :-). 

Fotózhatatlanok ezek a színek. A lila nem kékes, a zöld pedig egy halvány, limezöld. Napon, árnyékban, ezer helyen fotóztam, de  ez a max. Határozott előnyként értékelem, hogy elégedett vagyok vele, nem úgy, mint a másik 4-gyel, amit lebontottam. Ellenben 4 óra helyett 3 napig készült. Na ez a retrográd Merkúr. 

Ivona

Rendezgettem a gyöngyeimet, és a kezembe akadt egy új polaris cabochon. Nem rég vettem meg Kovács Éva Fantáziaékszerek könyvét, épp kéznél volt. Kerestem benne valamit, amihez éppen ekkora kell. Igen ám, de ehhez speckó formagyöngyök is kellenek, amikből korlátozott a színválaszték és nekem is csak néhány van. De elhatároztam, hogy amit csak lehet, itthoni készletből oldok meg, mert nem mondom meg, mekkora készletem van, legyen már elég. Valami másra vágytam, mint a tőlem megszokott antik hatású ékszer. Valami vidámra, így kiválasztottam a legvadabb színű félhold gyöngyöt. Aztán eltelt két óra és még mindig így nézett ki a tálcám...  

 Később lett rosszabb is :-). 

És az asztalom.

Aztán úgy döntöttem, majd közben válogatok. Nehéz előre megmondani, hogyan áll össze egy ékszer. Különösen Éva mintáinál, amik sok rétegből állnak. 

Nem mindig tudom előre, miből mennyi látszik. Sokszor bontottam, mert minden lehetséges színt ki kellett próbálnom. Egyébként jól fűzhető minta, stabil végeredménnyel. 

A félhold színét egyszerűen nem tudom visszaadni, egyáltalán nem sárga, inkább lime, vagy kiwizöld. 

Szerettem volna ásványt tenni a csiszoltak helyére a hátára, örültem is, hogy elfértek, aztán kiderült, hogy nem jó. Az a fél milliméter különbség már elrontja az egészet. Így maradt a csiszolt. Mit össze vívtam vele milyen színű legyen, teljesen feleslegesen. Az csak egy váz, semmi sem látszik belőle. 

Az utolsó körnél is majdnem rohantam a gyöngyösbótba’, mert mégsem tetszett a kheopsz háromszög. Aztán rájöttem, hogy a boltban sincs olyan (megnéztem a webáruházban), ami jobban illene bele. És jól tettem, hogy maradtam az eredeti tervnél, mert nagyon tetszik a végeredmény. 

Hogy megmaradjon az egyszerűsége, bőrre fűztem. Kristályból is olyat választottam, ami belesimul a színekbe, épp csak pici csillogást ad neki. Biztos, hogy ezentúl bátrabban használom majd a vadabb színeket is.