Capri

Végre megint fűztem valamit. Jól betett nekem a „retardált” Merkúr. Bármi újba kezdtem, semmi sem tetszett. De végre VÉÉÉÉÉGE, YEEEEAAAH!

Inkább nyakláncos típus vagyok, de az elmúlt hetekben gyakran viseltem karkötőt is. Egyik sem maradt dicséret nélkül. Postán, kasszában, kórházban, gyerekorvosnál. Persze mind nők voltak. Ők látnak mellmagasság alatt is :-). 

Karkötő kell. Sok karkötő. Még mindig tart az önámítás, azaz, az itthoni gyöngyökből kell alkotni. Arról a kis összegről, amit egyébként mostanában gyöngyökbe fektettem és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét teszi ki, most nem beszélünk.

Több karkötőt is kinéztem, de Margherita Fusco mintája fogott meg legjobban. Ő teklával csinálta, de viszonylag kevés 6 mm-es teklám van, ellenben hegyekben állnak az ásványok. 

Szokásos színválogatás, alig néhány óra alatt kiválasztottam két színt, ahogy az tőlem megszokott. Jóvanna, ez nem olyan egyszerű. Mert lehet fényes és matt és félfényes és aranyos és lüszteres stb. Szeretem kombinálni a felületeket, akár ellentétes érzetűeket is. Képjáspis golyókat választottam, ami már-már fagolyónak látszik, hozzá egy caprikék-arany superduo-t. 

A fotók persze megint nem lettek élethűek, pedig a fotósátor is előkerült, a bágyadt napocskának köszönhetően. Ott tartottam, hogy caprikék. Aki látta már a kék barlangot Caprin, tudja milyen hihetetlen kékről beszélek. Ez a gyöngy szöges ellentéte a jáspisnak, arany csillogású, áttetsző, üvegszerű.

Mostanában a swarikkal akadok el. Legalább 4 színnel összenéztem. Irigylem, aki fejben rögtön látja, hogyan fog kinézni, én közben szoktam változtatni, mert egészen más hatása lesz, ha már látom a környezetét is, mint amikor csak egy kupacba szórom a gyöngyöket. A pezsgő színű tűnt a legjobb választásnak, de amikor összeillesztettem az elemeket, dög unalmas volt. Ugyanígy járt a füstös és a pávakék is. Végül az a sand opal lett a nyerő (ami a fotókon szinte nem is látszik), amit egy kockához vettem, de nem áll jól neki. Nem akartam már tovább cserélgetni a boltban, sejtettem, hogy előbb-utóbb lesz helye.

A minta könnyen követhető, viszonylag egyszerű. Szokás szerint egy elemmel kevesebb elég lett, nem szeretem, ha a széles karkötők fityegnek a csuklómon. Kopásvédővel zártam le a végeket, ahogy általában. Így nem feszül a fűzőszál, amikor az erős mágnest nyitogatom.

Adja magát, hogy bármi egyéb készüljön ezzel a mintával, de majdnem 10 g superduót megevett, így pont egy fülbevalónyi van még. Később talán nyaklánc és gyűrű is lesz. Aki az egyszerűbbet szereti, el is lehet fordítani az elemeket.

Mindig hozzáteszem, hogy nekem nagyon tetszik, nem is értem, miért. Ami nem tetszik, azt úgyis lebontom és nem mutogatom. De tényleg nagyon tetszik.