Megint jól esik…

Ilyen ez J. Esőben unatkozom? Nem mintha nem lenne mit csinálnom. Jóvan’ írok egyet Márikáról. (Tegnap kezdtem el, amikor még boldog tudatlanságban éltem a napi kalandjaimat illetően).

De kicsoda Márika? Hogy senki sem ismeri? Ja, ez egy másik mese.

Márika egy Marie Kondo nevű 130 centis japán nő, aki rendrakás kényszeres, és a kényszerét felhasználva egy zsák aranyat keres azzal, hogy mások szemeteit kihajigálja. Írt egy Rend a lelke mindennek című könyvet, ami némileg megosztja az európai népeket, de mindenképpen hasznosnak ítélem. Rávilágít, hogy eddig fordítva ültünk a pacin.

Ugyanis folyamatosan újabb tárolási módszerek után kutatunk, miközben nem vesszük észre, hogy ezzel csak a kacatok számát növeljük. Figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, ez a saját meglátásom, hogy amekkora helyünk van, annyit tudunk megtölteni. Ha nagyobb házba költözünk, előbb-utóbb az is szűkös lesz.

Másik alapvetés, ami számomra nagy homlokra csapás volt: 

Az a fontos, hogy könnyű legyen a holmikat elrakni. Tök logikus. Ha valamire szükség van, a föld alól is előássuk, ellenben minél nehezebb visszatenni a helyére, annál nagyobb az esélye, hogy nem is fogjuk visszatenni.

És a „marizás” lelke: 

nem az a lényeg, hogy mitől szeretnénk megszabadulni, hanem az, hogy mit szeretnénk megtartani. Mekkora ötlet. Itt nagyjából számomra véget is ért a lényeg, mert a többi távol-keleti ötlet teljesen osztályidegen számomra. Még pár apróság lehet, hogy van, de azok menet közben előkerülnek. 

Ja, hajtogatás, de ez majd máskor.

Ad egy koncepciót, ami szerint érdemes haladni. Ruhák-cipők, könyvek, azt hiszem itt jönnek az iratok,  komonók ( ez szinte minden bisz-baszt felölel, van 1000 alkategóriája, ami szerint érdemes haladni), legvégén az érzelmi töltésű tárgyak. Azért a végén, mert addigra már van egyfajta szanálási rutinod, talán nem fogsz elveszni a nosztalgia poklában és képes leszel belátni, hogy a sáros, lyukas macinaci, amiben 5 évesen életed első gólját rúgtad a nagyinak, már nem kifejezetten szolgál téged.

Tehát, minden témakörből csak azt tartsd meg, - minden darabot a kezedbe véve -, ami valóban örömöt okoz. Neked. Nem a tesódnak, aki a kedvenc lepkés pólóját neked adta, hanem neked, "Arankának".

 Értelemszerűen nincs túl erős érzelmi kötődésem a fazekakhoz meg a porrongyokhoz, de igenis mennie kellett a repedt tányérnak, a törött fülű serpenyőnek, kopott ágyneműnek. Hiszen minden, amit nem szeretsz használni, minden, ami elérhetetlen helyen van, felesleges helyfoglaló. Sok dolognak a létezéséről sem tudsz, ezért úgyis venni fogsz másikat, ha szükséged lesz rá. Nálunk nagy klasszikus a garázsban lévő valamire majd csak jó lesz haszonanyag. 80%-a ki fog kerülni. Ezer darab örökölt csavarhúzó, ami már semmire sem alkalmas, mert kopott a feje pl.

Ami még Mari szerint fontos, hogy az egy kategóriába tartozó dolgokat, hordd egy helyre, akkor úgyis sokkot kapsz, hogy mennyi van belőle, így könnyebb a válogatás, és könnyebb egy helyen tárolni őket. Mert ez is fontos. Az egy kategóriába tartozó dolgok, legyenek egy helyen. Ez a világszám nálam félig működik. Itt lép be az önismeret. Ha túl nagy kupit csinálok egyszerre, az életkedvem is elmegy. Sanszos, hogy a kellős közepén ráülök a kupac tetejére "örömkötni", pszichoterápia gyanánt. Így inkább kisebb lépésekben haladok. Hiába is hordanék mindent egy helyre, sok dolgot nem tudok még a végleges helyére tenni, mert ott még nem válogattam át és nincs hely, vagy polc. Kicsit kevés a tároló helyem. Nem, nem ütöm vele a fenti szabályt, addig nem alakítok ki újakat, amíg nem válogattam át mindent. Tulajdonképpen nem is újak lesznek, hiszen a szekrény már most is ott van, csak  egy költözéskori lomtalanításból származik, olyan helyen áll, ahová 2x ekkora beépített szekrényt terveztünk, csak sosem volt „kedvünk” hozzá, hogy megcsináltassuk.

Van egy olyan ezo mondás, hogy amint kint, úgy bent és fordítva. Megfigyeltem, hogy ha bent nincs rend, akkor körülöttem is eluralkodik a káosz. Ugyanakkor ha kint rend van, akkor bent is alakulnak a dolgok. De kiderült, hogy a kinti rendem mindig csak látszólagos volt, mert egy csomó olyan dologgal vettem körül magam, ami nem csak hogy nem okoz örömöt, de egyenesen utálom is. Most bent nincs rend. Nagyon nincs. Dolgozom rajta. Asztrológiai tanulmányaim alapján, nem is csoda. 5 éve nagyon kemény bolygóállásaim vannak. Anno a szakemberek is azt kérdezték, ezt hogy élted túl? Valahogy. Most egy újabb van, de legalább lassú mozgású imposztor bolygó csinálja, így jó sokáig tart, hogy legyen időm felfogni. Egyesek szerint amint fent, úgy lent a helyes értelmezés. Nincs min csodálkozni, Uránusz tranzitjaim vannak sorban, ő a káosz maga. Az asztrológusok szerint a bolygó csak jelez, ezzel még nem tudok azonosulni, mert szerintem igenis a genyák akarnak kicseszni velem, természetesen a fejlődésem érdekében. J. Tehát, a benti kupin próbálok úrrá lenni a kinti rendrakással. Nem akartam én ilyenekről írni, sok részén már túl is vagyok, de valahogy most mégis elkapott a kényszer, hogy írni szeretnék róla. Úgyhogy folyt köv.