Az első horgolás

Igen, valóban ő az első, akkor is, ha nemtomhányadikként’ mutatom csak. Teljesen a véletlen műve. Amikor tanultam, azt mondták, kell 3 különböző szín. Kivettem a rózsaszínt, a barnát és a piros szivárványosat. 

Aztán amikor meguntam a mintegy 2 cm hosszú csíkosat és úgy ítéltem meg, megy ez nekem, minta kell, előkotortam valahonnan ezt a virágos mintát. Dobtam hozzá egy gyöngyházszínű kását és indult a horgolás. 

Az a baj vele, hogy nem lehet abbahagyni. Gondoltam horgolok egy kis darabkát. Na jó, legyen karkötő. De olyan helyeske, legyen rövid nyaklánc. Á, legyen inkább hosszú. Így közepesen hosszú lett végül. 

Ami az én esetemben nem túl szerencsés, mert a virág mindig beesik a dekoltázsomba J. Egyelőre így marad, de lehet, hogy horgolok még hozzá, hogy igazán hosszú legyen.

Nem volt kérdés, hogy ezt a T-kapcsot fogom rátenni. Amennyire nem szeretem karkötőkön, annyira kedvelem láncokon.

Az ezüst színű virág és a szív alakú fityegő sok éve állt a kis fiókban. Szerintem még akkor vettem, amikor először hívást éreztem az ékszerkészítésre, de akkor még ásvány ékszereket szerettem volna. Végül hamvába halt az ötlet, mert közben derült ki, hogy egy ismerősöm ilyenekkel foglalkozik, és nem akartam „majmolni”. 

Végül a fűzésben találtam meg, amit kerestem, de amikor lehet, kerül bele ásvány is.  Most rubyt tettem bele, azaz rubint. A csiszolatlan rubin viszonylag könnyen beszerezhető, csiszolt formájában kérnek érte egy szekérderéknyi aranyat.

A rubin fokozza az életerőt, serkenti a szívcsakrát. Átalakítja a negatív energiát és a haragot. Pozitív gondolatokat ad, jó hatással van az összpontosításra, figyelemre. Dinamikus kő, szenvedéllyel tölt fel. Legyőzi a levertséget, ugyanakkor csillapítja a hiperaktivitást. Lehet rubinba foglalom a kölyköket J.