Hónapok óta nem hímeztem. Kicsit ki is „állt”
a kezemből a technika, de olyan, mint a bringázás.
Nagyon hirtelen jött a dolog, ugyanis Békata meghívott Dórival egy szombati
örömhímzésre. Dórival már beszéltem néhányszor, most végre személyesen is
találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy másfél órát csak örömködtünk, meg
szakmáztunk, és ezt nézd, és azt láttad, úezismilyenszép. Szétkotortuk Kata
összes dobozát J. Sokkal többet nem tudok mondani, mert az ilyen csajos napokon ott kell lenni, addig rötyögni, amíg izomláz nem lesz a hasunkban.
Azért nehezen, de nekiálltunk a gyöngyöknek
is. Én a szokásos próbáljunk ki ezerféle dolgot és szúrjunk el kétszer annyi
időt, mint kellene metódust alkalmaztam, este fél 10-kor már kész is lettem J.
Viszonylag hamar lecsaptam erre az achátra. Tettem még bele egy kis ezt, egy kis azt, és kész a romantika. Ezúttal nem ecsetelem a hibákat, pedig
vannak.
Na jó, egyet. Már annyira szégyelltem magam, hogy még mindig nem vagyok
kész, hogy az eredetileg aljának szánt tetejére tettem az akasztót. Nekem fel
se tűnt, csak Katának. Úgyhogy mondjuk azt, hogy pont így akartam J.
A csepp most sem zöld,
csak hülyén csillog. Dórival pont azt beszéltük, hogy hiába az a terv, hogy ez
most kicsi lesz, útközben mindig megnőnek. Nem lett olyan hatalmas, mint a zöld
medálom, de azért kicsinek se mondanám. Azért még szeretem J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).