Nem újdonság, hogy a végletek embere vagyok. Ez tisztán látszik a
munkáimon is. Egyre biztosabb, hogy két irányvonal való nekem, különösen a hímzés
vagy a sujtás területén, a minimál, vagy az orosz nagyhercegnős.
Ez az a darab, amiről nem tudom eldönteni, hogy melyik csoportba
tartozik 😊. Minimálnak indult. De
láthatólag labradoritból nem lehet minimált csinálni, mert önmagában is
gyönyörű. Ha csak kihajítom az asztalra a natúr ásványt, akkor is nagyhercegnős.
Ez a medál is a gyermelyi kiruccanáson készült, de még nem volt
hozzá lánc. A sokat emlegetett migrénnel álltam neki. Azért emlegetem ennyit,
mert egyrészt rohadjon meg, hogy belemászott a bulimba, amikor évek óta nem
voltam sehol, másrészt…másrészt is inkább rohadjon meg 😊. Mikor már nem bírtam, Anna
adott valami lórúgás fájdalomcsillapítót, így este már normálisan tudtam
hímezni.
Az elképzelésem ebben az esetben teljesen „tiszta” volt, bedobtam
a dobozba a labradoritos zacsit vagy 30 ásvánnyal, befoglalom, egymás alá
lógatom, ez lesz az akasztója és slussz. Befoglaltam az egyiket. Technikailag
szép volt, csak nem volt jó a szín. Lebontottam. Nekiálltam újra, más színnel.
Csúnya lett. Az okát ne kérdezzétek, még 2x bontottam le, majd kiötlöttem, hogy
más technikával fogom csinálni, mert ezek elég vastag csiszolású ásványok,
illetve magasak, súlyuk is van, nem bíztam benne, hogy a ragasztó önmagában
megtartja.
Addig barkácsoltam, amíg kikísérleteztem álmaim befoglalását, soha
többet nem akarok mást használni 😊. Innen már sima ügy
volt. Grafit szürke textilbőr hátlapot kapott, mert azt találtam ki, hogy a
bőröket inkább sujtáshoz használom el, mert nagyon nehéz átbökni a vékony
gyöngyfűzőtűt rajtuk és ott inkább csak ragasztjuk a hátlapot, a textilbőrt meg
hímzéshez, mert úgyis körbeöltöm, így nem tud kifoszlani a széle.
Amennyire a barackos medálhoz nem illett a merev nyaklánc, ehhez
szerintem annyira igen. A hímzés a legkuplerájosabb a gyöngyözések közül és
persze a sujtás is, mert freestyle. Amikor belekezdek, általában fogalmam sincs
mi lesz belőle, így minden formájú gyöngyöt kipakolok, ami színben illik a
cabochonhoz. Aztán próbálgatom ezzel,
azzal. A lánc is így készült, kiborítottam a gyermelyi dobozomat, amit még
mindig nem pakoltam vissza a helyére, és próbálgattam. A lógica szélére kellett
2 nagy gyöngy, hogy ne csússzon be az akasztó alá. A szemem is becsukom, amikor
olyan megoldásokat látok, hogy a fém akasztó futkározik a gyöngyökön, főleg a
méreg drága Swarovskikon. Ugyan szép és igényes, semmiképp sem szeretném
leszólni a kolleginákat, ez az én kényszerességem számlájára írható, de a frász
tör ki, hogy a fém lekoptatja, vagy letöri a kényes gyöngyöket.
Random (majdnem) felfűztem a swarikat, a pincheket, fotóztam és kész.
A facebook oldalamat itt találod.
A facebook oldalamat itt találod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).