Csoki és gyöngy

Egy nagyon kedves megbízást kaptam egy még kedvesebb ismerősömön keresztül, akivel 1600 éve együtt keresztszemeztünk. Ugyanis az ő unokatestvére kézműves csokoládékat készít. Mégpedig vásárhelyi csokoládét. Rajongásom másik tárgya a csokoládé. Mi kell még?

Edit felhívott és megbeszéltük, hogy egy rendezvényre, egy bizonyos ruhához illő ékszerre lenne szüksége. Nyakpántot szeretne, és a feladat nehezebb része, teljesen fémmenteset. Hurka alakú láncnál könnyebb megoldani a dolgot, hiszen gyöngyből lehet fűzni kupakot is és T kapcsot is. De lapos ékszernél ez egy picit más.

Végül az is aggasztott, hogy mennyire lesz kényelmes a nyakpánt, ha nem szabályozható a hossza. De ne szaladjunk előre, volt még néhány technikai kihívás a dologban.

1.       Tekeredés. Kifejezetten szeretem, hogy a horgolás mintája tekeredik. Kivéve most. Egy karkötőnél még éppen belefér, de a nyakpántál nem szerettem volna, hogy nagyon elforduljon a minta. Szokásos szakmai továbbképzés, mindenféle fórumok, akármilyen nyelven. Isten áldja a Google fordítót és a webfordítás.hu-t 😊.

Elméletben úgy horgolunk, ahogy az amigurumit, azaz nincs vége a sornak, spirálban haladunk. De vannak olyan minták, pl. a csíkos minták, ahol ez nem jó. Muszáj lezárni a sort és emelni egy szemet. Sajnos gyönggyel együtt ez lényegesen bonyolultabb, mint gyöngy nélkül. Sebaj, éljenek az orosz/ukrán lányok és babuskák. Megtanultam. Azt reméltem, ez majd megállítja a tekeredést. Hát nem. (tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de most igen.)Megkaptam a kívánt méretet, de láthatólag nem véletlenül az apjuk gyakorol matekot a kölykökkel, mert én frankón kiszámoltam, hogy milyen jó lesz, a 3 egység pont kijön, középre esik egy tlipán, pöpec. Csak 10 centit tévedtem. Így lett egy szabad préda henger alakú vásárhelyi láncom. Valaki?

Tekeredik és a mérete sem jó. Akkor ezt messzebbről kezdeni, mint gondoltam.

2.      Teljesen újra kellett terveznem a mintát, új méret. Olvastam tovább. A tekeredés megállításához is újra kell rajzolni négyzetről négyzetre az egészet, nulláról. Ugyanis létezik a mintában egy eltolási együttható, nem tudom másképp mondani, a mintatervezőben lehet beállítani és eddig sosem tudtam mire való. Annyit csinál, hogy a „kockás” lapot elcsúsztatja. De hogy mennyivel kell elcsúsztatni, az rejtély. Mert más kell a nagyobb gyöngynek, más kell a kicsinek, és más kell a különböző gyártók gyöngyeinek, különösen, ha ezeket még kevered is, na akkor aztán senki nem ad pontos számot, mert fogalmad sincs, hogy arányaiban hogy mozdul el. Mindegy, lesz, ami lesz, legfeljebb lesz egy újabb szabad préda. 3 napig rajzoltam. Mert azzal még nem vagyunk beljebb, hogy elcsúsztatom a  „papírt”, a virágok sem torzulhatnak el, amire jó esély van. Figyelembevéve ezúttal a szükséges hosszt, nem mintaegységet rajzoltam, leskicceltem az egész láncot. A horgolás, mondhatni rutin volt. A tekeredés is egész jól alakult, kb. 90%-osra értékelem. Jó ideje készen volt a horgolás, de a záródással nem boldogultam.

3.      Záródás. Leültem, megfűztem a karikát. Valahogy össze kell varrnom a végét. Ha szimplán összeöltöm, elfordul az utolsó sor és nem lesz szép. És nem is tudom mihez rögzíteni a karikákat. Félretettem. Szalagos záródást találtam ki, az fémmentes és könnyű állítani a hosszát. De nem akartam hozzávarrni a lánchoz. Igyekszem elég gyakorlatiasan készíteni az ékszereket, hogy minél tovább szép maradjon, és a kopó, koszolódó alkatrészek cseréjére felkészülni. Márpedig egy szalag koszolódni fog, akár kopni is. Ne kelljen ezért visszaküldeni az ékszert az ország másik feléből, hogy szétszedjem, újraszalagozzam, mert biztosan nem lenne már olyan szép. Így a megrendelő is ki tudja cserélni, vagy kimosni, vagy más színűt tenni bele, vagy amit szeretne. Ezért fűztem hozzá két karikát, felbarkácsoltam a végére és az illesztést, - ami végül is nem lett csúnya, de úgy gondoltam így szebb, - egy sor pikóval körbefűztem.

Voile.