Hello Frank

Ha valaki tudja, hogy ez a nyomorult blogspot milyen alapon dönti el, hogy elforgatja a képet avagy sem, súgja már meg, mert nagyjából az egész cikk lényegét tette tönkre, de már elég késő van, és egy órája szívok vele, hogy ne forgassa el az álló képeket, de nem megy. Elnézéseteket kérem. Most nem tudok többet tenni. A cikket megtaláljátok az 5letesen.

Szidjuk Amerikát és a mondvacsinált ünnepeit, dekorációit, én mégis kedvelem őket. Már azt, ahogyan az évszakoknak, ünnepeknek megfelelően felöltöztetik a bejáratot, a kertet, a házat.  Nem mondom, hogy nálunk nem szokás madárijesztőt állítani, de leginkább valami kurta-furcsa jószágot a szőlősbe, ha lusta a csősz. Mi több, fellógatunk néhány „pofás” centrumos szatyrot még az ősidőkből, oszt nesze neked madár, repüljél elfele.

        Valószínűleg nekem se jutott volna eszembe madárijesztőt állítani, ha az oviban nem kapok egy felkérést, miszerint az éves, hagyományos Mihály napi „bandzájon” madárijesztő készítő verseny lesz. Azt nem egészen értettem, hogy miért készítünk madárijesztőt annak alkalmából, hogy az ovi megkapta a Madárbarát Óvoda címet, de a parancs, az parancs. Ettől függetlenül nagyon kedves ötlet. Gyorsan feltúrtam itthon mindent, majd elszaladtam a helyi érdekeltségű, igen nagy népszerűségnek örvendő turkálóba, madárijesztő szerkóért. A textilmániásoknak az ilyen hely, egy kincsesbánya. Jót vihogtam magamban, amikor találtam egy Ralph Lauren inget. Nesze, puccoséknál, a madárijesztő csávó is ilyet hord. Aztán visszatettem, mert nem tetszett a színe J. Nézett rám a néni, amikor mondtam, hogy pici plüss csirkét szeretnék.  Mert az én fejemben már megfogant a gondolat, hogy a mi madárijesztőnk igenis madárbarát madárijesztő lesz, ennek megfelelően pipik fognak fészkelni a kalapján.  És láss csodát, még pipi is akadt. Mondtam, hogy egy aranybánya J. Nem mondom, ha több időm lett volna, biztosan varrok néhány kockás countystyle-os csirkét, amiket aztán úgyis sajnáltam volna kicsapni a kertbe. Lényeg a lényeg, kiokosodtam madárijesztőből, és indult a verseny. Azt az aprócska tényt elfelejtették közölni, hogy mintegy 10 ’ áll a rendelkezésünkre, így nektek már egy „recycling” pasit mutatok, amit  az oviból visszakapott anyagokból eszkábáltam újra, és ha már egyszer itt van, üljön csak kint a kertben.

       Szükséged lesz egy kupac ruhára. Turkálóból, vagy apa „kinőtt” gatyája, zsinór, kalap, sok-sok újság vagy nejlonzacskó, nejlonharisnya nadrág (amúgy is büntetni kéne, aki ezt a ruhadarabot kitalálta, de madárijesztőnek tökéletesJ). Jó, ha akad egy rossz cipő, még jobb, ha gumicsizma.  De ez egy pösti pasi, így cipője van. Nekem meg nem volt felnőtt „gumicsizsmám”.

Először is a harisnya szárát csomózd meg, hogy rövidebb legyen, hiszen ebből lesz a karja. Ha végig kitömnénk, erősen előemberszerű lenne emberünk.  Majd gyűrögess össze sok-sok kutyakaki felszedő magazint, vagy ahogy ti ismeritek, reklámújságot, esetleg nejlonzacskót (nekem ilyenem csak korlátozott számban van, mert barátom a környezet). Ha az időjárás viszontagságaira is gondolsz, akár egy zacsiba is töltheted az újságokat, és úgy tömöd bele a harisnya szárába.  Aztán vegyél elő a kupacról egy viszonylag minta nélküli, mondjuk fehér pólót. Terítsd ki, és a közepére halmozz összegyűrt újságot. Az ideális a töméshez ugye a szalma lenne, de még a város utolsó utcájában – ami tulajdonképpen vidéknek is tekinthető - sem bővelkedünk szalmabálákban. Majd nemes egyszerűséggel hajtogasd be a póló széleit, kicsit gyűrögesd, mondhatni, pofásra alakítjuk. Aztán jól betuszkolod a harisnya popsi részébe, és összecsomózod a  tetejét. Filccel, félig kukázott rúzzsal megrajzolod az ábrázatát. Ha van türelmed és időd, varrogathatod is. Íme:

Majd következik a ruházkodás. Egy pólóba bújtasd bele emberünk 2 karját. Most szólok, ha esetleg pálcikán lógósra szeretnéd a riogatós emberedet, itt az ideje, hogy a merevítőket is beletedd. Ergo kötözz össze, mint egy keresztet, vagy szögelj, attól függően mi áll a rendelkezésedre, 2 lécet, seprűnyelet, akármit, és ezt a szerkezetet is öltöztesd bele a gúnyába. Szóval póló rendben.  Aztán vegyél egy nagyobb zacsit, és tömd teli valamivel. Újság, rossz ruhák, stb. Kötözd be, és tömd be a póló alá pocaknak. Majd kötözd be a póló alját.

Igen, egy 1995-ös Kandós KIN Kupás pólót adtam rá. Nem tom miért forgatja el  képeket.

És most vedd elő apu kinőtt nadrágját, kötözd be alul a szárát, és tetszőlegesen töltsd meg.  Aztán rázd gatyába az ürgét. Hogy rajta is maradjon, kötözz 2 zsinórt az övbújtatóhoz, és a hátán keresztezve, mint egy nadrágtartót, jó szorosan kösd rá a nadrágot.

Nincs más hátra, mint előre, kapjon egy tetszőleges inget is. A kalapjára ráköltözhetnek a pipik. Biztosító tűvel pakoltam rá őket, de lehet ragasztó pisztollyal is. Csak nem akartam bántani a kalapot, mert ez egy kincs. Egyébként egy valódi Stetson kalap ám, de a festők összemázolták L.

Fészeknek használhatsz rafiát is, én inkább egy kis lenyírt, félig megszáradt füvet adtam a pipiknek. Most kapd meg az egész tákolmányt, és cipeld ki a kertbe. Én egy nem éppen dekoratív kerti csapot szerettem volna álcázni vele, így egy nagy virágcserépre ültettem Frank-et. Mert közben ez lett a neve. Szólok, a feje le fog borulni, főleg kalapostól. Ezért keress egy jópofa seprűnyelet vagy tetszőleges támasztékot, amit hátul betűzhetsz a ruhája alá – elég csak az ing alá, nem kell vele többet birkózni - , de érjen fel a feje tetejéig, hogy a kalapot is rá tudd tenni.  Hanyagul elhelyezzük modellünket, majd fotózgatjuk. Saaaaajt. (Mondhatja azt is cheeeese, de ez mégis csak egy magyar madárijesztő, így azt mondja saaaaajt). Ja igen, a cipőt csak lezseren tegyük a nadrág szára alá.

       De ha akarod, fel is kötözheted a kerítésre. Ebben az esetben rögzítened kell a cipőt, mondjuk biztosító tűvel a nadrághoz.  Bemutatom Frank-et:

Családunk kisebbik, ütődött őrző-védő ebe rögtön bele is kötött szegény Frankybe.

„Te ki vagy, és, hogy mersz az engedélyem nélkül itt üldögélni? :@”

A segítségem :-)

Jó mulatság, higgyétek el! Főleg, ha a srácokat is bevonjátok.

5letes-mindenféle gondolat a kreatívkodásról és az ajándékozásról

            

        Nagyon kedves felkérést kaptam néhány hete. Az 5letes  kreatív oldal készítői megkerestek, hogy lenne-é kedvem cikkeket írni az oldal számára? Miért is ne lenne? 5letem mindig van, firkálni szeretek, és abszolute pártolom az ötletet, hogy minél több kreatív dolgot gyűjtsünk össze egy helyen, és létrehozzunk valami mindenki számára hozzáférhető, értékes dolgot. Hiszem, hogy hamarosan egyre többen rájönnek, micsoda kincs a kreativitás. És talán még többen megértik a kézzel készített ajándékok értékét, jelentőségét. Hogy nem azért készítek neked ajándékot, mert sajnálom rád a pénzt. Hanem azért, mert tisztellek, és nem sajnálom rád az időmet, és a munkámat. És amíg készítem, végig rád gondolok, és megtöltöm azt a tárgyat minden pozitív energiámmal. És talán sokak számára leesik a 2 fillér, hogy egy saját készítésű ajándék többet ad, mint egy életem végéig hitelbe verő karácsonyi ajándék.

          Persze minden éremnek 2 oldala van. Egyáltalán nem azt akarom ezzel a kis eszmefuttatással mondani, hogy aki nem készít ajándékot, hanem vesz, az nem szeret, vagy nem tisztel. Ezt úgyis mindenki maga tudja, érzi. Pusztán valami olyanra szeretném felhívni a figyelmet, amibe ritkán gondolunk bele. Kreatív ajándékot adni csak olyannak lehet, aki értékeli. És itt sokszor csalódunk. Emlékszem, amikor anyukám rápattant a dekupázsra. tényleg gyönyörű dolgokat készített. Tányérokat, dobozokat, tálcákat. Hozzáteszem, rendkívül jó ízlése van, és anyám lányaként a többit már tudjátok is. Láttam én már nála 3x lecsiszolt és újrafestett tálcát, mert nem volt elégedett az eredménnyel :-).

       Szóval, az én anyukám, kitalálta, hogy készít egy varrós dobozt, ajándékba. Innen vittem neki hozzá a dobozt, mert helyben nem talált megfelelőt. Mindent átgondolt, előkészített. Gyönyörűen megcsinálta. " ugye szép, és biztos jó lesz így?" Persze, hogy jó, nem lehetett belekötni. Odaadta, a megajándékozott meg egyszerűen félretette, szinte meg sem nézte. Van még mit tanulnunk. Többek között megtanulni a kézzel készített, egyedi dolgok tiszteletét. Hogy nem azért adok kézzel készített ajándékot, mert nem törődöm veled. Épp ellenkezőleg. Valaha, talán bennem is élt egyfajta előítélet még a saját munkáimmal kapcsolatban is. Úgy gondoltam, x összegért igenis vennem kell valamit, mert azt úgy szokás. És  ha én "összetákolok" valamit,  az semmi, mert nem fizettem érte a bótba' x összeget. De ha körülnézek, látom magam körül a holmikat. És azok az igazán értékesek számomra, amikhez tudok embereket, érzéseket kötni.  Nem is biztos, hogy mindegyik mindig a szemem előtt van. Nem is biztos, hogy mindegyik saját kézzel készített ajándék. De ránézek, és azt tudom mondani, ezt tőle kaptam, és mennyire örültem neki. És ezek között vannak használati tárgyak, amik idővel kopnak, tönkremennek. De egészen biztos, hogy mindegyikből megmentek valamit. És nem akarok nagy felsorolást csinálni, mert olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok ajándékot kaptam nagyon sok barátomtól, anyukámtól. De olyan jó, amikor felteszem a díszt a fára, és tudom, hogy Mónitól kaptam. Vagy a bannereket, amikből különösen sok van, és válogathatok, és közben rájuk gondolhatok. Mert ezt akkor kaptam Ercsutól, vagy Katától, vagy Emőtől, vagy Ágitól, vagy Ninától, amikor. És ilyenkor eszembe jutnak a közös idétlenkedések, ahogy jól megbeszéljük, hogy "figyelj, ez azért csámpás, és ezzel az öltéssel mennyit szenvedtem".  Ezeken különösen Emővel szoktunk jókat vihogni, mert az holmijainak mindig külön története van :-).

         De az is jó, amikor az én édes, mindig rohanó Kata barátnőm egy pszichokávé mellett közli velem, hogy "drágám, nem volt időm barkácsolni, de amikor ezt megláttam te jutottál eszembe". És nekem meg mindig ő jut eszembe, amikor a nyakamba akasztom azt a nyakláncot, amit akkor a kezembe nyomott. Vagy amikor tegnap kapirgáltam a kertemet, és véletlenül kifordítottam pár kis virághagymát. Jé, nem is emlékeztem, hogy ide tettem, de ezeket Mónitól és Katától kaptam a névnapomra, és emlékszem milyen rusnya szürke idő volt, de ezek a kis virágok már tavaszt hoztak az otthonomba. A lányok tudják, mennyire utálom a telet és a szürkeséget. De van nekem még olyan krókuszom is, amit a nagypapám adott egyik nőnapra a nagymamámnak. Pedig az én drága papikám, már több, mint 13 éve elment. 

Nem tudom miért jött rám ez a szentimentális hangulat. Talán a közeledő halottak napja, vagy a nemsokárakarácsony, talán csak a hulló levelek és a bánatos napsugár teszi. De az teljesen biztos, hogy idén a már nem élő szeretteim is kézzel készült koszorút kapnak.

          Tanítsátok meg a gyerekeket is erre a fontos dologra! ALKOTNI JÓ!

Antidepi

           Kisütött a napocska, elkezdtem fotoszintetizálni, bár zöld még nem vagyok. És tartozom egy bejegyzéssel. Amit nem azért nem tettem meg eddig, mert nem volt kedvem hozzá. Épp ellenkezőleg. Azt gondoltam, sokkal jobbat érdemel, minthogy rosszkedvűen, összecsapva írjam meg. De picit fordítottam a dolgon. És ezzel a bejegyzéssel próbálom magam  még jobb kedvre deríteni. Utalva ezzel a profilomban is szereplő, mondhatni hitvallásra. Tényleg hiszem, hogy ha tudatosan próbálunk a jó dolgok felé fordulni, a szépekre, a jókedvre fókuszálni, könnyebben oszlanak azok a fránya felhők. Akkor most a lelki életem boncolgatása után jöjjön az érdemi rész. Még 2 tanfolyamról nem írtam. Az egyik a Cosmios Kencekeverde, a másik a haladó szappanos Vikiékkel. De külön fogok róluk írni, mert egyik sem kis téma. Jöjjön először a Kencekeverde, mert az első része már jó 2 hete volt, és még szót sem ejtettem róla.

           Felmerült, hogy miért is megyek kencés tanfolyamra, amikor egy csomó recept van fent a neten? Több okból is. Mert tanulni jó. Profiktól tanulni még jobb. Katival amúgy is nagyon hamar úgy éreztem, ( először csak vásárlóként levelezgettünk, aztán kiderült, hogy van egy csomó közös témánk, hasonló érdeklődési kör, talán a habitusunk is hasonló), hogy azzal a maximalizmussal áll a dolgokhoz, amivel én szoktam és ahogyan általában elvárom.

         Sokan főzünk a netről. Biztos nagyon sokat hibáztunk is, találtunk rossz recepteket, rossz leírásokat. Nincs ez másképp a kencékkel sem. És ahogy a sütiknél (ugye-ugye, hogy a többi kaját meg se említem, mert nem izgat, bezzeg a süti:-)), szóval a sütiknél legfeljebb kidobsz egy kis lisztet, cukrot, tojást, ha nem sikerül, vagy javítható, legrosszabb esetben akad néhány vállalkozó szellemű kutyának vagy családtagnak álcázott konyhamalac, aki elpusztítja a balesetet szenvedett étket. A kencék esetében ez nem ilyen egyszerű. Legrosszabb esetben kuka. Mondjuk amikor a neten fellelhető információ, miszerint a búzacsíra olaj és/vagy e-vitamin tartósít egy kamu, de legalábbis fél igazság. Már ezen is túl vagyok. Már a kukázott krémen. Aztán van olyan, hogy nem stimmel az állag. Egye, fene ilyenkor azért még elhasználhatjuk. Vagy egész egyszerűen a rossz leírás miatt szétfőzzük a hatóanyagokat, jobb esetben csak kikristályosodik mondjuk a sheavaj. De az is lehet, hogy ugyan kenegetjük magunkra a bazi drága cuccokat, (erről majd még külön írok, a drága nem szó szerint értendő), de töredéke eredményt érünk el vele, hiszen a hatóanyagokat egy huszáros vágással kicsináltuk, mert nem vagyunk tisztában alap dolgokkal. De akár át is alakulhat a kencénk, mint pl. az én egyik izzadásgátló folyékony deo kísérletem, légfrissítővé:-). De biztosan van még tucatnyi hibalehetőség. Ezen a tanfolyamon pontosan azt tanultam meg, hogyan ne kövessem el ezeket a hibákat. És hogyan állítsak elő, állagában, hatásában, profi, színes, szagos, széles vásznú kozmetikumokat.

          A tanfolyam 2 részből áll. Ez 2 szombat délutánt vesz igénybe, esetleg egy maratoni, szombat egész napot. A felosztás akkor is ugyanaz. Először, a könnyebb, kevésbé elhibázható vízmentes készítmények, a második részben pedig a víztartalmú készítmények vannak porondon. A kitűnő alapanyagok, tégelyek, patika mérleg és minden egyéb eszköz biztosított, hogy mindenki önállóan összekutyulhassa a maga kis kencéit, aztán hazavigye, büszkén mutogassa, kenegesse. Egy szál kézi robotgépet kell vinned, mert szimultán dolgozik mindenki a saját dolgain. És persze a kedvezményes alapanyag vásárlás sem smafu :-).

         Először egy kis elmélet, macerátum készítése. Ez a növények olajos kivonata, mint pl. a rózsamacerátum, vagy olaj, ami az első ilyen ténykedésem volt. Azért ez a tanfolyami levendula vaníliával sem kutya ám, amit itt összehoztunk.

Vízmentes készítményként mixeltünk egy hihetetlenül finom szemkörnyék ápoló balzsamot. Most jönnek a hülye reklámdumák, amit általában egy 25 éves néni szokott előadni, azt állítva, hogy ő már tulajdonképpen 72, és csak a zseniális készítménynek köszönhetően néz ki úgy, mint a saját tinilánya. De tényleg. Ez a balzsam, igazi luxuskence. A kedvenc illatomat tettem bele, bergamott-ot. Egy baj van vele, ez egy citrusféle, ennek megfelelően fényérzékeny illóolaj, nyári használatra nem igazán alkalmas. Illetve alkalmas, de mondjuk éjszaka. Nyárra majd más illóolajjal készítem. De akkor egy kis tudomány, mit is tud a Bergamott, azon kívül, hogy nagyon finom illata van:

Szemkörnyék ápoló balzsam & ajakbalzsam és arcpír egyben

Az illóolajok nagy többségéről elmondható, hogy csökkenti a depresszió tüneteit. Nem remek? De a bergamott, valami mást is tud. Felvidítja, megmelengeti a szívet és a lelket. Enyhíti a szomorúságot és a gyászt. Jól harmonizál a szívcsakrával. Tehát alapvetően kedélyjavító, nyugtató hatású. Képes megvidámítani egy hideg téli napot is. Még az idegösszeomlás szélén álló embert is megnyugtatja. (Asszem locsolni fogom:-)). Ugyanakkor a testre gyakorolt hatása sem elhanyagolható. Fertőzésgátló. Így jót tesz, a gyulladt, pattanásos bőrnek, de ugyanez a hatása érvényesül húgyuti, légúti és gyomor-bélrendszeri fertőzések esetén is. Fürdővízbe cseppentve csillapítja a lázat (max. 3 csepp). Az infokat az Aromaterápia bibiliájából szedtem össze erről a nagyszerű olajról.

Összegyurmáztunk egy fürdőbombát:

Ez egy olyan játék, amiket vagyonokért árulnak a puccos helyeken. Azok hatását nem tudom, csak, hogy bedobod a fürdővízbe és pezseg. De könnyen lehet, hogy hatóanyag nulla, ergo csak "parasztvakítás". Erről viszont biztosan tudom, hogy nem kevés sheavajjal ápolja a bőrt, amellett, hogy mutatós, és klasszul pezseg. Itt is meglátszik a profizmus. Nem csak úgy bevágjuk a kádba, és a shea meg csak úszkál a víz tetején. Frászt. Erre van a természetes emulgeáló. Hogy szépen, elegyedjen a hatóanyag a fürdővízzel, és mint Kleo, pancsolhass a tejben, őőőő vajban. Sajnos erről nem tudok képet mutatni, pedig igazán szép volt. De elfelejtettem lefotózni, mielőtt a tesóm barátnőjének adományoztam névnapjára. Higgyétek el gyönyörű volt. Szintén Bergamott illatú, úgyhogy azóta Reni idegei, már tuti kisimultak :-).

A következő áldozat szabadon választhatóan egy kókuszos ajakápoló vagy ajakbalzsam és arcpír egyben:

Na találjátok ki, mit választottam? Ugggyyyy van. A pirosat :-). A képen a kis fém tégelyben leledzik. A felszíne már nem éppen sima, mert bele kellett kotorásznunk Lillával :-). Azóta úgy kellett kicsórnom az ovis zsákból. Fene tudja, hogy került oda ;-). Ez egy lágyabb állagú, természetes ásvánnyal színezett selymes kence. Persze ezt is imádom. Gyönyörű fényes, nem mellesleg remekül ápolja a szétrepedezett, agyonnyalogatott ajkakat.

A kis recepttárunkban, szerepel még masszázstömb, ami tulajdonképpen egy szilárd testápoló,  egy csoda ápolós és szép fürdősó (mutatós karácsonyi ajándék), és egy fürdőolaj. Ezeket itthon ki lehet próbálni.

A recepteket Kati idővel felteszi a site-ra, gondolom, de ugye értelemszerűen addig nem teszem közkinccsé őket. Bár ahogy mondtam, a recept nem minden. De azért ha megnéztek egy akármilyen receptet, és megnéztek egy cosmios leírást, rögtön megértitek, miről beszélek, és nem elfogult vagyok, látható a különbség, a belefektetett idő. Látszik, hogy nem netes fordítás, hanem kipróbált, átgondolt dolog. Én egy kekec nőszemély vagyok, de nem tudok belekötni. Minden centire, percre kiszámolva. És még az sem akadály, hogy a nagy lelkesedésben az én poharamat a csajok beleborították a vízbe, ami egy vízmentes készítménynél élettel össze nem egyeztethető, így SOS újra kellett csinálnom. Vagy az egyik robotgép túl komolyan vette magát, így kicsapta a mérőpohár oldalát. De ilyenek vannak. Szépen ment tovább minden, és Murphy meg bekaphatja. Már bocs :-). 

A második alkalom, a víztartalmú készítményeké. NA ezt, nagyon vártam. Sokan nem szeretik. Nem tudom eldönteni, hogy ez meggyőződés, vagy csak sosem sikerültek a receptek, így kispadra kerültek. Szó, mi szó, többen meg vannak győződve róla, hogy a víz nem kell a bőrnek. Én nem tartozom közéjük. De ez is egyéni megítélés és tapasztalat kérdése. Nyilván olyan mennyiségben nem kell, ahogyan a hagyományos kozmetikumokba tolják őket. Az INCI-ben ( ez az összetétel lista tulajdonképpen, mikroszkóppal, de olvasható), általában az első helyen áll. Jó sokat fizetünk érte. De. Bizonyos mértékben igenis kell. Nyilván az igaz, hogy nem tudom beletömickélni a bőr mélyebb rétegeibe. De a bőrfelszíni emulzió, nem csak zsírból áll. Ilyen tudományokat tanultam :-). És most már majd 2 hónapos vízmentes, és 2 heti víztartalmú kence használat után bizton állítom, hogy sokkal selymesebb, bársonyosabb érzetet ad a bőrnek. Nem utolsósorban, nem is nézek ki úgy tőle fél óráig, mint egy sütéshez jól belocsolt kacsa. (Kati grillcsirkének hívja :-). Félreértés ne essék, nem állítom, hogy a vízmentes készítmény rossz. Megvan a helye a repertoárban. A  rózsás krémem, amit a mai napig használok éjszakára, valami csoda. De a nappali krémem igenis vizes. És az sem véletlen, hogy a vízmentes készítményeket általában nedves bőrre kell felvinni. Úgyhogy annyira már ők sem maradnak vízmentesek. De jöjjenek a tények. 

Regeneráló kézkrém: 

Jó sok értékes, és különleges összetevővel és hatóanyaggal dúsított kézápoló, de lehet belőle bármi. EZ a jó a házi kozmetikumokban. Oda kened, ahova akarod. Első lépésben megtanultunk párlatot készíteni. Konkrétan körömvirág párlatot. Gondolom ennek a növénynek a hatásait nagyon nem kell bemutatnom. A lényeg, hogy nem tiszta víz kerül a krémbe, hanem még ez is hatóanyaggal teli. Miért nem egyszerűen tea? Pofon egyszerű, de  sosem gondoltam bele, amíg nem tanultam meg a tanfolyamon. Gondolom mindenki főzött már teát. És felejtette is el meginni, és hagyta a bögrében, kancsóban 2-3 napig. Nekem sikerült. Ennyi idő éppen elég neki, hogy megbuggyanjon. A kozmetikumunk pedig annyira stabil, amennyire a benne lévő hatóanyagok. Hiába keverted össze tegnap, és elvben 2-3 hónapig eltartható, ha pl. a benne lévő olajnak lejárt a szavatossága. Tudom, ez még nem jelenti azt, hogy rossz is, de van, ami avasodik, van ami zavarosodik, és nyilván csökken a hatóanyag tartalma is.

Na ezért jobb a párlat. Hiszen nem kerülnek bele ténylegesen növényi részek, csak a hatóanyag és az illat. 

Kakaóvajas testápoló:

Megint azt kell mondjam, nyamm. Az állaga, gyári. Az illata és a hatása nagyságrendekkel jobb. Most mit dicsérgessem, megint :-). Kőprofi, na. Itt megtanultuk a tinktúra készítését is. Mondjuk 2 hetünk nem volt rá, hogy kivárjuk, de itthon bármikor összerittyentek egyet. Nem akartam már megint Bergamottot, de legközelebb azt fogok :-)). Így levendula és rózsafa olaj került bele. A levenduláról  tudjuk, hogy egy csoda. Nyugtató, antibakteriális, (és ha elfelejtettünk epilálni, nem lesz molyos a "bundánk":-). De segít legyűrni a virnyákokat is, megfázás esetén is hatásos, pár csepp a párnára álmatlanság ellen, vagy a fürdővízbe. Talán az egyetlen olaj, ami töményen is használható. (De lehet, hogy van még pár, de ez tuti). Elűzi  rovarokat, megnyugtatja a csípéseket (ezt leteszteltem, működik). Kisebb sebek, gyulladások esetén is hatásos. Körömágygyulladásra tesztelve:-). Sőt, akkor még nem ennyire tudatosan, de úgy 10 éve, amikor az én kis fütyikém iszonyú hisztis, nehezen alvó baba volt, egy pici tejbe, vagy mézbe cseppentettem, és zutty a fürdővízbe. Ez a büdös kölök meg nem is tudja, hogy már akkor tejben-mézben fürösztöttem :-). Ja, levendulás nyugtató babafürdető a J---tól, mi? Haggyámá'! Tudod hol látott az levendulát? Még képen se.

Rózsafa: na ez a másik olaj, amiben szinte fürdök. A hajöblítő vízbe mindig ezt teszek, rendkívüli módon hidratál, puhítja a hajat. De antidepresszáns, fertőzésgátló, afrodiziákum. Egészen finom stimuláns, így jó hatású a letargiával vagy apátiával járó depressziók, krónikus kimerültség esetében. Hatásos immunserkentő, de sokkal kellemesebb, mint pl. a teafa olaj (mer' az baromi büdös:-)). Meditációhoz nagyon jó, megtisztítja az elmét. Minden bőrtípusnak jó, de különösen az érzékeny, sérült bőrnek. Így már érthető, miért tett ilyen jót a ronda ragyáimnak, a rózsás krém, amibe drága rózsaolaj híján rózsafát tettem.

A 3. egy agyagos arclemosó tej: szintén zseniális. Illatos, finom állagú, jó ránézni. Főnökasszony azóta változtatott a receptúrán, mert szerinte a hupiszínű agyag nehezebben mosható le, nekem ez is tökéletes, hibátlanul tisztít, és nem leszek bugyirózsaszínű tőle. Persze, hogy bergamott van benne :-). Az agyag egy zseniális anyag. Már eddig is használtam tisztán a ződet"' arclemosásra, de így azért sokkal profibb, lássuk be:-). 

SZintén volt egy pár bónusz a receptes lapocskán: nevezetesen kókuszos hajvégápoló, és egy fogkrém. Már eddig is saját mixelésűt használtam, de a recept alapján ma ilyet fogok kutyulni, mert az előző elfogyott. Egyébként fogkrémben is volt egy remeknek cseppet sem nevezhető kísérletem. Na az kuka. Abból nem tom mit lehetne riszájklingolni (de jól néz ki ez így magyarul:-). Hacsak nem akarunk olajos hallal fogat mosni, mert kb. olyan íze van :-). 

Testápoló, arclemosó, kézkrém

     Szó, mi szó, nem csalódtam. Nem mintha azt vártam volna. Igényes, szervezett tanfolyam, hasonló minőségű kutyulmányokkal. És még valamit észre vettem Katinál. Nem gyárt ipari mennyiségben. Rosszul vagyok azoktól a receptektől, ami úgy indul, hogy egy csésze, meg egy löttyintésnyi, meg egy evőkanál (de persze vannak kivételek). És nem is az a gond, hogy mekkora csésze? De könyörgöm, 1 csésze rózsavíz mondjuk (igen gyakran használt),  kb. 1 üveg, ami jó minőségűből nem olcsó. És ez még csak egy huszadrendű alapanyag, mire készen van, a gatyádat ráköltötted. Persze azzal jó tisztában lenni, hogy az alapokat megvenni, jár némi beruházással, de ezekből nagyon sokáig elkotyvasztgathatunk. Már, ha nem csészeszámra locsoljuk bele a cuccost. És mi van, ha nem is jó? Vagy nem sikerül, vagy nem használom el egységnyi idő alatt? Rámromlik, és kuka. És nem arról volt szó, hogy az egyik, mondjuk a második legfontosabb előnye a házi kozmetikumoknak, hogy nagyon jó minőségű és eszméletlen mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak sokkal olcsóbban, mint a bóti' vackok? Há' dehogynem......Akkor csak ésszel, Hölgyeim :-)

Fáradt vagyok

      

  Nagyon fáradt. Annyi dolgot csinálok egyszerre. És itt nem arra gondolok, hogy köt, horgol, szappanoz, kencéz, varr, patchworköz. Ezekre pont nincs időm. És ha lenne, talán könnyebben viselném a többit. Most rohadtul belefáradtam a családi logisztikába. Hogy mindig, mindent nekem kell tudni. A hol van a csavarhúzótól, a milyen óráid lesznek holnap kisfiamig, mindent. És a mikor kell elültetni a csodasövényt, és a rohadt kerítést stb. stb. stb. És iszonyú dühös vagyok. Mert nem látom a fától az erdőt. MErt hónapokon át próbáltam megfejteni a fiam problémáját. Mert egyik helyről lökdöstek a másikra. Mert 3 hónapon át várattak, majd 40 perc múlva kirúgtak, hogy fogadjam már el, hogy hiperaktív, Ritalint neki. A másik helyen, több másik helyen, Isten ments Ritalint, nem hiperaktív. A pszichiáterek, összesen 2 db, azonnal tömnék Ritalinnal. Jó tudom, a pszcihiáterek szerint az egész világ lelkibeteg, és minden embernek altatót és antidepresszánst, de hama' hama'. És vigyem Delacátóra, meg pszichodrámára, meg küzdősportoljon, és igen, a lovaglás is jó, neki, és jó lenne, ha a cserkészkedést is folytatná. Hahó, emberek, a munkahét csak 5 napból áll, és a különórák délután 4 után kezdődhetnek, mert napköziotthonos tanítás van. Mikor a büdös francba járjon az a gyerek ennyi szarra?  És azt se felejtsük már el, hogy van egy másik gyerekem is, másik különórákkal. Én meg csak egy emberből vagyok. Nem, a többiekkel nem lehet számolni. Ha sarkosan nézem, apán kívül (ugye ő az, akivel segítség témában nem lehet számolni, mert próbálja a megélhetéshez szükséges lét összegründolni, ergo a többi teendő, ami egy házzal, kerttel, családdal van, az enyém) senki sincs, akivel számolni lehetne. Meg kellene tanulnom osztódni. És akkor 2 gyerekkel 2 helyen is lehetnék.

          És ha ez nem lenne elég. Eddig tök jól elvolt a kölök, én is nyugodtabb voltam, kicsit összeszedettebbnek tűnt (ami kimerül abban, hogy a nappalitól az előszobáig nem felejti el, hogy táskával megyünk iskolába, de persze a teljes bakugan készlet ott lapul a zsebben), büszkén jött haza, hogy jól sikerültek a dogái. Aha, 1-es lett mind. Persze nem adták haza őket, hogy megnézhessem, mit rontott el. Minden délután együtt tanulunk, már amikor ugye este 6-kor hazaér a karate, cserkész különórákról. (És a lovaglás még el se indult, és pszichodrámát sem találtam, ahogy a környéken Delacátót sem, persze óránként 4000-ért). De most elakadtam. Képtelen vagyok megérteni a negyedikes matekot. És komolyan őrjöngeni tudnék, hogy ki ez az állat, aki ezt kitalálta. Egész pontosan tudom, ki találta ki, mert ott van a könyv elején.

     Figyelj, 10 évesekről van szó. Feladat a következő. 1843x4. Becsüld meg az eredményt tízesre. Mégis, hogy a büdös francba? Az én fogalmaim szerint a becslés a következő: van egy marék mákom, becsüljem meg, hány szem lehet benne. Legyen mondjuk 800.000. Majd megszámoljuk, és kijön 2 millió. Na bumm, meg kellett becsülni, nem találtam el. 

A matematika nyelvén a becslés fenti példa esetében a következő. Figyelj, még mielőtt kiszámolod írásban az eredményt, amit ugye én már tudok, hogy 7372 lesz, de a gyerek még nem, és neki azt a számot kell becsléssel előállítania, hogy 7370. Bocs, de ez a kerekítés. Dögöljek meg, ha értem. Én ugye, 36 évesen, egye fene, még fejben is ki tudom számolni, ha nagyon akarom, hogy 4x1000=4000, 4x800=3200, 4x40=160, majd ezeket fejben összeadom, ha még emlékszem a 3 eredményre, ami kijött. De ez nem becslés, hanem számolás, és különben sem jó, mert a végeredmény ismeretében tizesre becsülve nem 7360-nak kell kijönni. Még azt is elfogadom becslésnek, hogy na jó, ez mondjuk valamivel kevesebb, mit 8000. Próbáltam megértetni a gyerekkel, hogy csesszék meg, akkor számold ki írásban, aztán az eredményt kerekítsd tízesre. De az úgy nem jó, mert azért kapnak a pofájukra, mert az nem becslés, hanem figyelj, az kerekítés. Rohadjak meg, ha értem a különbséget. Egész pontosan én azt hittem értem a különbséget, de ezen példa ismeretében már semmit sem értek. Ezek után mi jön? Fejbe' sakk? VAgy 2 ismeretlenes egyenlet fejben, lehetőleg elsőben. Vagy én vagyok elmaradott és buta, hogy ezt a feladatot nem értem, és semmi értelmét nem látom? Utóbbit már megszoktam. Már, hogy nincs értelme. Főleg a matekban. Már attól ki voltam, amikor úgy kezdődött egy feladat, hogy bizonyítsuk be. Tudja mit tanárnő? Elhiszem. Nekem nem kell bizonygatni. És értem a gyereket, hogy nem látja át, hogy mi értelme van pl. ennek a feladatnak, főleg, hogy egy fogalomzavar az egész. Javaslom a következő szöveges feladat felvételét az elsős matekkönyvbe. HA 1 kőműves, 1 nap alatt  200 téglát rak fel, akkor hány kőműves, hány nap alatt hány téglát rak fel? Nem mondtam semmit, mert holnaptól tényleg benne lesz a könyvben.

        És még nincs vége. Környezet. Azt gondoltam, gyakorló háziasszony, hobbikertész, hobbi gyógynövény felhasználó, valamit 8 év egészségügyi képzés után ebből újat mondani nekem nem nagyon lehet, de legalábbis nehéz megfogni. Na, tévedtem. Zöldségekről tanulunk (mert a levegőútját az alveolusokig és a kiválasztást már harmadikban megtanultuk). Hagyma, fokhagyma, uborka, szépen leírva tudományosan. MAjd a könyv másik lapján, képek, mindenféle leírás nélkül spenót, sóska (na ezzel még elvoltam), padlizsán és spárgatök. Hallod? Spárgatök. Tegye fel a kezét, aki tudja, az milyen. Elmondom. Az, ami a kertedben vagy a piacon van, és azt a tökfőzeléket lehet belőle főzni, amit mindenki utál. Persze ezekhez semmi tudomány, csak képek. Majd feladat a következő. Szinezd ki a mittomén milyen zöldségeket. EZzel nincs is gond. DE nagy kérdőjel, hogy a gyerek, miért színezte ki a rajzon szereplő növényt lilára? Mondom, miért a padlizsán nem lila? Dehogynem, de az a képen egy spárgatök. Ja, az mindjárt más. Amikor egyszerre tanulod, mit tanulod. Kéne tanulnod, ha lenne hozzá a képen kívül bármi is abban a nyomorult könyvben, a spárgatököt, meg a padlizsánt, majd kapsz egy képet, ahová rajzolva vannak mindenféle zöldségek, természetesen méretarány nélkül, és te látsz egy rövid cipkával ellátott hosszú lufi formájú izét, akkor leszel szives tudni, hogy az spárgatök és nem padlizsán. Ki mit tud a padlizsánról? Jobbat mondok, ki mit tudott a padlizsánról 10 évesen? Szerintem sok felnőtt még ma is csak annyit, hogy az a  lila izé, amit 5-600/ kg-ért árulnak a bótba'. A fiam még azt is tudja, hogy ebből készül a musszaka, és tuti Hádész is ilyet eszik, mer görög kaja:-). 

     Pedig tényleg, együtt tanulunk, kikérdezem. HA tudom, még több infóval kiegészítem a dolgokat, hogy tudja mihez kötni. Elképzeltetem vele. Lásd, mi a különbség a hód, a pézsmapatkány, meg a tököm tudja melyik kis szőrös vizes izé között. Képeket mutattam, mégis könnyebb beszélni róla, ha tudod hogy néz ki. Erre a gyerekem, aki marha büszkén jött haza, hogy tuti 5-ös lesz a dogája, beállít egy akkora karóval, mint egy ház. 

         Most mi  a büdös francot csináljak még? Asszem nekem kéne az a Ritalin, hogy nyálcsorgatva, bambán ülhessek egy sarokban, és ne kelljen tudomást vennem a külvilágról. 

Komolyra fordítva. Aki pedagógusként el tudja nekem magyarázni, mi több, megértetni velem ezt a becslős állatságot, hogy utána én is megértethessem a gyerekkel, ne fogja vissza magát és ne kíméljen. Igyekezni fogok, hogy megértsem. 

    Vagy, olyan anyukák, pedagógusok akiknek van bármilyen tapasztalata a Ritalinnal kapcsolatban hiperaktív vonatkozásban (a hiperaktív autista nem jó, mert rájuk nem hat, hiába is adják nekik). Kérlek, írjatok. Lehetetlen tisztán látni az ügyben. A pszichiáternek nem hiszek. Ugye ki hol dogozik, meglátszik rajta-szokta mondani anyukám, amikor összekeveri a jobb és a bal kezét (dyslexiás gyerekeket tanít). Szóval nem nehéz elképzelni azt az ápolatlan, zavaros tekintetű pszichiátert, akinél először voltunk. A második teljesen aranyos volt, már aki a Vadaskertből 30-40 perc alatt rúgott ki. De ő meg nagyon fiatal volt, még nem volt ideje bekattanni. De nekem már igen :-)

Hétvége(m)

        Megint egy "unalmas" hétvégén vagyok túl. Ez abból is látszik, hogy még csak most ébredezem, és próbálom kipihenni az eseményeket. Na alvás, az megint nem volt. Mivel ilyen remekül összeszerveztem a tanfolyamokat, és össze-vissza pakolásztam őket,  áthelyeződött a kölök szülinapja is. Bizony, az én hatalmas, irgalmatlanul rossz, mások szerint eleven fiacskám technikailag is 10 éves lett.  Eddig mindig kikérte magának, hogy ő technikailag még nem 10 éves. 

        Anyám, megint annyi minden történt, hogy 3 hétre elég bejegyzést írhatnék. Először is, ugye meg kellett vele értetni, hogy csak hétvégén ünnepelünk, jönnek mamiék, bulizunk. Ez meglepően könnyen ment. Utána vad suvickolásba kezdtem. Mégiscsak jön az anyukám :-). És ugyan nem szokott polcon ujjakat húzgálni és port keresni, de ilyenkor mindig pánikszerű takarítás vesz erőt rajtam. Aztán bevásárlás, a szokásos izgalom, minden finom legyen, mit főzzek stb. De így utólag ez remekül sikerült, alig bírtak felállni az asztaltól :-). 

      Miért nem aludtam, Nem, sajnos nem azért ;-). A kicsi fiam kitalálta, hogy fagyitortát szeretne. Én meg kitaláltam, hogy ez csak házi lehet. Vettetek már cukrászdai parfétortát? Én vettem sajnos. 2x. Na ezért most nem. Mindkét alkalommal - annak ellenére, hogy esküdöztek, hogy nem olyan- a torta külső rétege ehetetlen. Nem tom miből van, de valami borzalmasan zsíros, ízetlen trutyi. Mint mondtam, a cukis néni váltig állította, hogy az tejszín, vagy nem tom, meg ugyanolyan fagyi,  mint benne. Nem az volt. És mivel kg-ra megy, és nem is ócsó, igen veszteséges, ha a fele kuka pozitív. Így pénteken este elkezdtem fagyit főzni. A karamell adott volt. Ez nem maradhat ki. És úgy gondoltam, remekül illene hozzá egy sajtos, semleges fagyi. Össze is ütöttem egy cheescake fagyit. Ugye a főzött fagyinak le kell hűlnie alaposan, mielőtt beszuszakolhatjuk a fagyigépbe.

        Szombat reggel eszelős anya mit csinál, amikor pontosan tudja, hogy 2-re a város másik végén megy kencekeverdés tanfolyamra? Croissant süt reggelire a familynek. Majd gyorsan nekiáll az ebédnek. A tervezett tortaösszerakás elmarad. Elrohan tanfolyamra. Erről külön bejegyzést fogok írni, mert megérdemli. Hihetetlenül jó volt, és isteni, és alig várom a második felvonást. Na de ott kap egy fülest, hogy éppen akciósak a szilikon sütiformák, amik tökéletesek a szappanhoz és testvajhoz, és persze a sütihez is. Ezt nem lehet kihagyni. Így esett, hogy este fél 9-re értem haza. És akkor még hol van a torta? Elárulom, éjjel kettőig tököltem. Mert akkor egy kis mosogatás, még ezt is meg ezt is megcsinálom. Másnap reggel 8-kor meg már rotyogott a húsleves. De akkor nézzük  a tortát. Tudom, ilyen mocsok hidegben nem éppen szívmelengető egy jéghideg torta, de ugye a mi családunk már csak ilyen.

      Csak nagyjából fogok forrásokat megjelölni, mert ezeket legalább 8 helyen meg lehet találni. A karamell fagyit először talán Chili & VAniliánál láttam és mentettem le, legutóbb Kicsivúnál  is belefutottam, de attól ez még, ha igaz ugyanaz a fagyi, amit tegnap DAvid Lebovitz oldalán sós karamellfagyi néven találtam. Mivel nem látok ki a fejemből, így nemes egyszerűséggel egy ctr+C ctr+V-vel bemásoltam a receptet a doc file-omból. Remélem ezzel nem követtem el plágiumot. Egyébként világbajnok fagyi.

-->

10dkg +3ek kristálycukor
2,5dl tejszín
2,5dl tej
5 tojássárgája
nagy csipet só
1kk vaníliakivonat

A kristálycukrot 1ek vízzel, alacsony lángon egy lábasban, kevergetés nélkül megolvasztom, karamellizálom. Bátran kell karamellizálni, egy perccel tovább, mint ahogy az ember gondolná, és lekapná a tűzről, sötét borostyán színű legyen. Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet. Ebben a pillanatban a karamell egy darabban megkeményedik, nem kell megijedni, felolvad majd. Addig főzöm, amíg a karamell teljesen beleolvad a tejbe (és úgy néz ki, mint a régi zacskós karamellás tej). A tojássárgákat a 3ek cukorral kézi elektromos habverővel simára keverem. Lassan hozzáöntöm a meleg karamellás tejet, elkeverem. Visszaöntöm a lábasba, hozzáadom a sót és a vaníliakivonatot, néhány percig folyamatos kevergetés mellett főzöm, hogy picit besűrűsödjön. Teljesen lehűtöm, néhány órára (vagy egész éjszakára) hűtőbe teszem. Fagylaltgépben elkészítem.

     A másikon agyalgattam egy picit, végül maradt a cheescake, de had ne vezessem vissza a recept ükanyjáig. Asszem most a fincsiségek.hu-n találtam, de még vagy 3-4 blogon ilyen-olyan formában fent van. Az alapja talán Nigella fagyija, pici változtatással. Én mindössze az adagon változtattam, megdobtam +1 tojással, és értelemszerűen minden mennyiségen ennek megfelelően emeltem. A citromlét így utólag kár volt beletenni. Így is nagyon finom volt, de más ízt kaptam, mint amire számítottam, mert savanykás lett, az én vaníliás, selymes elképzelésemmel szemben. Majd legközelebb. De ugye erre kell valami csicsa is, így olvasztottam karamellt, kiterítettem egy olajos fóliára, majd száradás után összekaszaboltam robotgéppel. Mire sorra került a drága, valamiért jól belekötött az edénybe, így pajszerrel kellett kivésnem, a maradékot meg felöntöttem forró tejjel, így készült  egy kis karamellás tej is :-). Olyan békebeli.

       Előkaptam a szilikonos kuglófformámat, és abba kezdtem el rétegezni a fagyit, itt-ott megszórtam a kirobbantott karamell darabkákkal, és a rétegek közé babapiskótát tettem. Ezt be kellett volna áztatnom valamibe, mert még véletlenül se akartak ott maradni, ahol én szerettem volna, mi több, felúszkáltak a tetejére. Még akkor is, ha a fagyikat előtte fagyigéppel kikutyultam, hogy ne legyen annyira tömör. Másnap, némi melegvizes áztatás, és nyakig ragacsos bénázás után egy darabban tudtam kiszedni a formából. Íme:

Anya, mégis rocksztár leszek!

A büdös kölök nem volt hajlandó normálisan felöltözni, mondván ez az ő szülinapja, és ő félig kinőtt játszóruhában óhajt ünnepelni :-). Egy fokkal azért jobb, mintha fürdőgatyában akart volna. Netán anélkül.

     De hogy ne unatkozzak, reggelire egy bazi nagy fonott kaláccsal vártam a társaságot. Ezt csak azért mondom, hogy tudjátok mitől lesz újra nagy a seggem. Ez az aprócska méretű, alig 80 dekás kalácska, úgy fél perc alatt illan el az asztalról. Az eredeti recept egy Dr. Oetker könyvből származik, de mivel mindent megváltoztattam benne, így a nevemre veszem :-).

500 g fehér tönkölyliszt

250 ml tejszín (ha kevesebb van a dobozban, sebaj, pótold tejjel)

7 dkg méz

fél friss élesztő vagy 1 cs szárított

1-1 1/2 csapott teáskanál só

2 tojás+1 fehérje

Ha van kedved, egy pici mézes tejben futtasd fel az élesztőt. Ha nincs, akkor csak dobálj egybe mindent, a robotgép dagasztó karjával gyömöszöld minimum 5 percig, ha testedzésre vágysz akkor kézzel, minimum 20 percig. Felejtsd ott egy meleg helyen, és amikor megkelt, borítsd lisztezett deszkára, vágd le az 1/3-ad részét . A maradék 2/3-ot vágd 3 részre, sodorj belőlük 3 db kb 40 cm hosszú kukacot, fond össze. Tedd sütőpapíros, vagy kikent tepsibe. Kézzel, vagy a sódrófával, hosszában nyomj bele egy vájatot, kend meg tojássárgájával (egész pontosan a maradék sárgájához tegyél 1 ek tejet, és ezzel kend meg). Az 1/3-ad részt is vágd 3 részre, ezekből kb 35 cm-es kukacok lesznek, és összefonódnak. Majd ráülnek a nagyobb kalácsrészre. Ezt is festegesd be a tojásos tejjel vagy tejes tojással, ahogy tetszik. HA bűnözni akarsz, szórd meg jégcukorral. Ha éppen akad otthon, a tésztába szórhatsz citromhéjat is. Ilyenkor bedobom a hideg sütőbe, és még vagy fél óráig hagyom nőni. Aztán 180 fokon légkeverésen 35 percig sütöm. HA péksütit sütök, mindig teszek a sütő aljába egy nagyobb vízzel teli konzervdobozt.

        Leírni sokkal bonyolultabb volt ám, mint megcsinálni. Úgy effektíve max 15 perc munka van vele, de megéri.