Fáradt vagyok

      

  Nagyon fáradt. Annyi dolgot csinálok egyszerre. És itt nem arra gondolok, hogy köt, horgol, szappanoz, kencéz, varr, patchworköz. Ezekre pont nincs időm. És ha lenne, talán könnyebben viselném a többit. Most rohadtul belefáradtam a családi logisztikába. Hogy mindig, mindent nekem kell tudni. A hol van a csavarhúzótól, a milyen óráid lesznek holnap kisfiamig, mindent. És a mikor kell elültetni a csodasövényt, és a rohadt kerítést stb. stb. stb. És iszonyú dühös vagyok. Mert nem látom a fától az erdőt. MErt hónapokon át próbáltam megfejteni a fiam problémáját. Mert egyik helyről lökdöstek a másikra. Mert 3 hónapon át várattak, majd 40 perc múlva kirúgtak, hogy fogadjam már el, hogy hiperaktív, Ritalint neki. A másik helyen, több másik helyen, Isten ments Ritalint, nem hiperaktív. A pszichiáterek, összesen 2 db, azonnal tömnék Ritalinnal. Jó tudom, a pszcihiáterek szerint az egész világ lelkibeteg, és minden embernek altatót és antidepresszánst, de hama' hama'. És vigyem Delacátóra, meg pszichodrámára, meg küzdősportoljon, és igen, a lovaglás is jó, neki, és jó lenne, ha a cserkészkedést is folytatná. Hahó, emberek, a munkahét csak 5 napból áll, és a különórák délután 4 után kezdődhetnek, mert napköziotthonos tanítás van. Mikor a büdös francba járjon az a gyerek ennyi szarra?  És azt se felejtsük már el, hogy van egy másik gyerekem is, másik különórákkal. Én meg csak egy emberből vagyok. Nem, a többiekkel nem lehet számolni. Ha sarkosan nézem, apán kívül (ugye ő az, akivel segítség témában nem lehet számolni, mert próbálja a megélhetéshez szükséges lét összegründolni, ergo a többi teendő, ami egy házzal, kerttel, családdal van, az enyém) senki sincs, akivel számolni lehetne. Meg kellene tanulnom osztódni. És akkor 2 gyerekkel 2 helyen is lehetnék.

          És ha ez nem lenne elég. Eddig tök jól elvolt a kölök, én is nyugodtabb voltam, kicsit összeszedettebbnek tűnt (ami kimerül abban, hogy a nappalitól az előszobáig nem felejti el, hogy táskával megyünk iskolába, de persze a teljes bakugan készlet ott lapul a zsebben), büszkén jött haza, hogy jól sikerültek a dogái. Aha, 1-es lett mind. Persze nem adták haza őket, hogy megnézhessem, mit rontott el. Minden délután együtt tanulunk, már amikor ugye este 6-kor hazaér a karate, cserkész különórákról. (És a lovaglás még el se indult, és pszichodrámát sem találtam, ahogy a környéken Delacátót sem, persze óránként 4000-ért). De most elakadtam. Képtelen vagyok megérteni a negyedikes matekot. És komolyan őrjöngeni tudnék, hogy ki ez az állat, aki ezt kitalálta. Egész pontosan tudom, ki találta ki, mert ott van a könyv elején.

     Figyelj, 10 évesekről van szó. Feladat a következő. 1843x4. Becsüld meg az eredményt tízesre. Mégis, hogy a büdös francba? Az én fogalmaim szerint a becslés a következő: van egy marék mákom, becsüljem meg, hány szem lehet benne. Legyen mondjuk 800.000. Majd megszámoljuk, és kijön 2 millió. Na bumm, meg kellett becsülni, nem találtam el. 

A matematika nyelvén a becslés fenti példa esetében a következő. Figyelj, még mielőtt kiszámolod írásban az eredményt, amit ugye én már tudok, hogy 7372 lesz, de a gyerek még nem, és neki azt a számot kell becsléssel előállítania, hogy 7370. Bocs, de ez a kerekítés. Dögöljek meg, ha értem. Én ugye, 36 évesen, egye fene, még fejben is ki tudom számolni, ha nagyon akarom, hogy 4x1000=4000, 4x800=3200, 4x40=160, majd ezeket fejben összeadom, ha még emlékszem a 3 eredményre, ami kijött. De ez nem becslés, hanem számolás, és különben sem jó, mert a végeredmény ismeretében tizesre becsülve nem 7360-nak kell kijönni. Még azt is elfogadom becslésnek, hogy na jó, ez mondjuk valamivel kevesebb, mit 8000. Próbáltam megértetni a gyerekkel, hogy csesszék meg, akkor számold ki írásban, aztán az eredményt kerekítsd tízesre. De az úgy nem jó, mert azért kapnak a pofájukra, mert az nem becslés, hanem figyelj, az kerekítés. Rohadjak meg, ha értem a különbséget. Egész pontosan én azt hittem értem a különbséget, de ezen példa ismeretében már semmit sem értek. Ezek után mi jön? Fejbe' sakk? VAgy 2 ismeretlenes egyenlet fejben, lehetőleg elsőben. Vagy én vagyok elmaradott és buta, hogy ezt a feladatot nem értem, és semmi értelmét nem látom? Utóbbit már megszoktam. Már, hogy nincs értelme. Főleg a matekban. Már attól ki voltam, amikor úgy kezdődött egy feladat, hogy bizonyítsuk be. Tudja mit tanárnő? Elhiszem. Nekem nem kell bizonygatni. És értem a gyereket, hogy nem látja át, hogy mi értelme van pl. ennek a feladatnak, főleg, hogy egy fogalomzavar az egész. Javaslom a következő szöveges feladat felvételét az elsős matekkönyvbe. HA 1 kőműves, 1 nap alatt  200 téglát rak fel, akkor hány kőműves, hány nap alatt hány téglát rak fel? Nem mondtam semmit, mert holnaptól tényleg benne lesz a könyvben.

        És még nincs vége. Környezet. Azt gondoltam, gyakorló háziasszony, hobbikertész, hobbi gyógynövény felhasználó, valamit 8 év egészségügyi képzés után ebből újat mondani nekem nem nagyon lehet, de legalábbis nehéz megfogni. Na, tévedtem. Zöldségekről tanulunk (mert a levegőútját az alveolusokig és a kiválasztást már harmadikban megtanultuk). Hagyma, fokhagyma, uborka, szépen leírva tudományosan. MAjd a könyv másik lapján, képek, mindenféle leírás nélkül spenót, sóska (na ezzel még elvoltam), padlizsán és spárgatök. Hallod? Spárgatök. Tegye fel a kezét, aki tudja, az milyen. Elmondom. Az, ami a kertedben vagy a piacon van, és azt a tökfőzeléket lehet belőle főzni, amit mindenki utál. Persze ezekhez semmi tudomány, csak képek. Majd feladat a következő. Szinezd ki a mittomén milyen zöldségeket. EZzel nincs is gond. DE nagy kérdőjel, hogy a gyerek, miért színezte ki a rajzon szereplő növényt lilára? Mondom, miért a padlizsán nem lila? Dehogynem, de az a képen egy spárgatök. Ja, az mindjárt más. Amikor egyszerre tanulod, mit tanulod. Kéne tanulnod, ha lenne hozzá a képen kívül bármi is abban a nyomorult könyvben, a spárgatököt, meg a padlizsánt, majd kapsz egy képet, ahová rajzolva vannak mindenféle zöldségek, természetesen méretarány nélkül, és te látsz egy rövid cipkával ellátott hosszú lufi formájú izét, akkor leszel szives tudni, hogy az spárgatök és nem padlizsán. Ki mit tud a padlizsánról? Jobbat mondok, ki mit tudott a padlizsánról 10 évesen? Szerintem sok felnőtt még ma is csak annyit, hogy az a  lila izé, amit 5-600/ kg-ért árulnak a bótba'. A fiam még azt is tudja, hogy ebből készül a musszaka, és tuti Hádész is ilyet eszik, mer görög kaja:-). 

     Pedig tényleg, együtt tanulunk, kikérdezem. HA tudom, még több infóval kiegészítem a dolgokat, hogy tudja mihez kötni. Elképzeltetem vele. Lásd, mi a különbség a hód, a pézsmapatkány, meg a tököm tudja melyik kis szőrös vizes izé között. Képeket mutattam, mégis könnyebb beszélni róla, ha tudod hogy néz ki. Erre a gyerekem, aki marha büszkén jött haza, hogy tuti 5-ös lesz a dogája, beállít egy akkora karóval, mint egy ház. 

         Most mi  a büdös francot csináljak még? Asszem nekem kéne az a Ritalin, hogy nyálcsorgatva, bambán ülhessek egy sarokban, és ne kelljen tudomást vennem a külvilágról. 

Komolyra fordítva. Aki pedagógusként el tudja nekem magyarázni, mi több, megértetni velem ezt a becslős állatságot, hogy utána én is megértethessem a gyerekkel, ne fogja vissza magát és ne kíméljen. Igyekezni fogok, hogy megértsem. 

    Vagy, olyan anyukák, pedagógusok akiknek van bármilyen tapasztalata a Ritalinnal kapcsolatban hiperaktív vonatkozásban (a hiperaktív autista nem jó, mert rájuk nem hat, hiába is adják nekik). Kérlek, írjatok. Lehetetlen tisztán látni az ügyben. A pszichiáternek nem hiszek. Ugye ki hol dogozik, meglátszik rajta-szokta mondani anyukám, amikor összekeveri a jobb és a bal kezét (dyslexiás gyerekeket tanít). Szóval nem nehéz elképzelni azt az ápolatlan, zavaros tekintetű pszichiátert, akinél először voltunk. A második teljesen aranyos volt, már aki a Vadaskertből 30-40 perc alatt rúgott ki. De ő meg nagyon fiatal volt, még nem volt ideje bekattanni. De nekem már igen :-)