Könyves játék

Ajaj, nagyon link voltam. Most jutott eszembe, hogy jól elfelejtettem válaszolni Ani játékára. Ahogy nézem, magáról a könyves játékról lecsúsztam, de azért megírom, amit  gondolok. 

Olvasás: lételem, mint a levegő. Mindig, mindent olvasok. Még a használati utasításokat is:-). Könyvből is jöhet szinte bármi. Most újabb dolgot fedeztem fel. Hogyan tegyem izgalmasabbá a házimunkát? Tudtok ti vasalás vagy takarítás közben olvasni? Én igen. Hangoskönyv. Jó, jó tudom, nem ugyanaz, de mégis jobb, és hasznosabb,  és mennyivel szórakoztatóbb, mint csak bambulni kifelé a fejemből és azon morfondírozni, mekkora kupac ruha vár még rám. Így meg hajt a történet, és annyira kíváncsi vagyok a  folytatásra, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp kész vagyok.

Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet-et Anitól loptam, különben nem jutott volna eszembe, pedig őt olvasgattam anno. Szégyen és gyalázat, ez nem az erős oldalam, de ígérem, rágyúrok a témára. Na jó, a gyerekeim révén még megemlítem Varró Dánielt :-). Ó, és az óhéber dumájáról méltán híres Vavyen Fable.

E-könyv:  Imádom. Zsebemben a könyvtáram. Egyáltalán nem érzem személytelennek, vagy rosszabbnak, mint a papír könyvet. Szeretem, hogy olyan méretben olvasok, ahogy kényelmes. Hogy nem szakad le a karom mondjuk az Anna Karenina alatt sem. Hogy nem kell bőrönddel mennem, ha vinni akarom az olvasnivalómat. Bárhol, bármikor kéznél van, amit keresek. HA egy idézet megtetszik, megjelölöm és kész. Ha keresem, nem kell átlapozzak 400 oldalt, mert tudom hol van, de legalább rá tudok keresni. És nem kell hozzá 3 szobányi könyvespolc. Nem mondom, amikor a gyerekemnek oldalszámban adták meg a Tüskevárból az olvasnivalót, voltam némileg bajban, mert másképp van tördelve. Persze van belőle legalább 2 papír példányunk is, de a fele könyvünk dobozban, a másik fele meg mennyezetig polcon, egymás mögött 2 sorban.

Könyves blogok: Információ. Annyi, annyi új könyv jelenik meg, vagy kerülnek elő régiek, amikről még csak nem is hallottam. Így sosincs gond a mit olvassak kérdéssel, mert biztos, hogy találok valakinél valamit. 

Könyvtár: vessetek meg, de nem szeretem. Lehet, hogy csak a szűz gyűjtőszenvedélyem, de a legtöbb könyv, a tulajdonomban van, amit olvastam, vagy legalábbis a családom tulajdonában. Azért régen nagyon sokat jártam könyvtárba is. De ma már főleg a nyitvatartási idejük miatt nem. A kerületben pl. nincs nyitva hétvégén könyvtár. De emlékszem még, amikor a kolesz könyvtárában betelt a kartonom, annyi könyvet vettem ki. És persze el is olvastam :-)

Ha már könyv és kérdés, kiegészíteném a dolgot. Ti emlékeztek mikorra datálódik a könyvimádatotok kezdete? Bármennyire is próbálom megfejteni, nem rémlik. Csak foszlányok.

Pl. volt egy olyan könyv, hogy Minden napra egy mese. Na az nekem nem volt meg, de csináltam magamnak. ELőszedtem a mesekönyveimet, és a tartalom jegyzékeket beosztottam hónapok és napok szerint. Anyukám örülhetett, amikor meglátta, hogy összefirkáltam :-). Még most is benne vannak a jegyzeteim. És kigondoltam, hogy minden nap mesélek a tesómnak :-). Aztán azt hiszem ez a project elhalt, de a beosztásig, meg néhány meséig eljutottam. 

       Az tuti, hogy a kötelezőket nem szerettem. Illetve azokat a kötelezőket, amik nagyon pasis, csatás, vagy nyomasztó írások voltak. Vért izzadtam az Egri csillagokkal, vagy a Kőszívűvel, az Aranyemberrel. De így járt a Pál utcai fiúk is. Azonban Szabó Magdát faltam. A Születésnap, vagy az Abigél nagy kedvenc volt. De akkor sem emlékszem a pillanatra, amikor magamtól, a saját örömömre a kezembe vettem egy regényt. Talán csak láttam, hogy anyukám ágya mellett mindig van egy könyv. És minden este olvas. Aztán elkezdtem böngészni a polcokat. Először meglepett, hogy mennyi betű, sehol egy kép :-). Végül beleakadtam a Vadölőbe. Talán ekkor kezdődött.  Máig emlékszem, ahogy egy nyári szünetben, ültem a 45 fokos tetőtéri szobámban, és akkor már a Nagy Medve fiait olvastam. És közben olvadt mogyorókrémet kanalazgattam. Tudjátok, volt az a mókuskáimos. És az összes zsebpénzemet arra költöttem. Persze nem mertem megmondani, és az üres dobozokat feldobáltam a szekrény tetejére. És egyszer anya megtalálta, és elkobozta a készleteimet:-). 6 forint 50 fillér volt egy dobozzal :-). És gyorsan fogyott, mert Tokei Ihto lenyűgözött. Kicsit talán bele is szerettem, és nagyon szomorú voltam, amikor úgy tűnt, meghalt. És máig emlékszem, amikor az unokatesóméknál voltunk, és a nagynénémnek meséltem, és egyszer csak közölte, hogy neki bizony megvan a második része, a Tokei Ihto visszatér. Azt a boldogságot:-). És képzeljétek, kölcsönadta. 

De még emlékszem a pöttyös Titkos kertre, vagy a Mi szemüvegesekre. Az enyém hibás volt. Hiányzott belőle vagy 40 oldal, illetve 40 2x volt benne. Sosem tudtam meg mi a vége:-). De azért nem hagytam ki a Pinknik könyveket sem. Emlékeztek Adrien Mole-ra? Még ennél is jobban szerettem a Hazudozót. 

És talán 6. vagy 7-es voltam, amikor totál idiótának néztek az osztálytársaim, amikor még a  fogalmazást is az akkor Lowoodi árva-ként futó Jane Eyre-ről írtam. És gúnyolódtak, hogy jaj,már megint az a lelencgyerek. Ezt talán egyik karácsonyra kaptam. De már nem emlékszem, hogy a keresztanyámtól, vagy a szüleimtől. De sok ilyen kedves könyvem van. Egyszer apukám talált valahol egy George Sand könyvet, A kis Fadette-et. Bár ez nem tetszett annyira :-). De elolvastam. És még mindig általánosba jártam, amikor elkezdtem Tarzan könyveket olvasni :-). Persze fejben Tarzan csakis Johnny Weissmüller lehetett. Azóta is selejtes minden Tarzan film :-). 

          Középiskolás koromra már eldőlt, hogy végleg megfertőződtem az olvasás szeretetével. És akkor már az össze kötelezőt elolvastam. Igaz, az osztályfőnököm, aki a magyartanárunk is volt, vért izzadt velem, mert rettenetesen kekec voltam. És néha még szándékosan értetlenkedtem is. Arra tisztán emlékszem, hogy Kaffka Átváltozása annyira a bögyömben volt, hogy 1 teljes órán át kötözködtem vele. Mert nem akartam megérteni, hogy ha olyan nagy bogár, hogy eléri a kilincset, hogy fér be a kanapé alá :-). A végén azt hiszem egy azért-tal vagy csak-kal zártuk le a vitát:-). De gyakran belementem olyan diskurzusokba is, hogy honnan tudják egy verselemzésnél biztosan, hogy mire gondolt a szerző? És ki dönti el egy akármilyen művészeti alkotásról, hogy giccs vagy sem? És ha nekem tetszik?  Végül abban maradtam magammal, hogy a macska gombolyaggal, minden körülmények között giccs, akárki festette is :-). És ez a meghatározás szinte a mai napig megmaradt az én szememben. Ami nekem tetszik, az művészet:-). Bocs Gogol és Kaffka, így jártatok :-). 

Nagyon szívesen veszem, ha ti is elmondjátok a mikor és hogyant. EMővel ma már úgyis nosztalgiáztunk egyet, amolyan emlékszel típusú csevegésben. Mondta is, hogy lassan elindul a járókeretéért, én meg kontráztam rá, hogy  hozom a rózsás urnámat, amit SZentKati szerint már biztos megvettem :-). Úgyhogy nosztalgiázzunk könyvekről. Akár itt megjegyzésben, vagy a blogotokon, csak dobjatok egy linket, hogy hol találom:-)