Tudok élni, na. Bár az emberek legtöbbjének azt hiszem egészen más fogalmai vannak a kellemes, jó avagy szórakoztató életről. De én már csak ilyen vagyok.
Hétfő: megadta magát a konyhai csapom. Erre csak akkor derült fény, amikor szegény kutyákat gyanúsítottam, belelépve valami langyos folyadékba. Ám feltárult a titok, a konyhaszekrényből folyik a lé. Kirámoltam, minden sarokszelep száraz, lefolyó száraz, akkor honnan a francból folyik a víz? Továbbra is csöpp, csöpp. Basszus, szarrá ázva a konyhapult, be fog szakadni. Sarokszelep elzár. A csap belseje elfáradt, mellette igen lassan folydogált a víz, ami szépen a mosogató mellett áztatta a pultot. Kezelhető probléma, szerencsére kiderült, hogy Lilla ovistársának apukája ért az ilyesmihez, mi több rendelkezik ilyen, egyébként nem kapható belsővel, így 2 csapomat is megjavította, töredék áron, mint amennyibe egy új került volna.
Kedd: éjjel Lilla végigrókázta a folyosót. Okés, az első hetet jól kezdjük.
Szerda: Lillunak nagyon fáj a feje. Basszus, 6 évesen migrénes a lányom?
Csütörtök: Zsófika (13,5 éves spániel lányom) nagyon fura. Olyan rozoga. Megnéz, megtapiz. Szuper, megint találtam egy emlődaganatot.
Péntek: Lillának semmi baja, elindulunk bevásárolni, holnap jönnek anyukámék. Azért még nem egészen gömbölyű, fáradt, nyafog. Amit nagyon kell megveszünk, tipli haza. Pihenj lányom, addig takarítok, aztán irány a kutyadoki. Brandon "fiam" is beül az autóba, nehogy kimaradjon valami jóból. Jól van, szőrös, te is jössz. Szép, szép ez az emlődaganat, de gennyes méhgyulladása is van a jószágnak. Azonnal műtenénk, ha nem lenne rossz a szíve, és nem lenne 1000 éves. De a konzervatív kezelés az esetek többségében nem működik, akkor viszont keddig már életveszélyes lehet az állapota. Oké, doki, mikor műtünk? Este 9-kor. Addig visszajön a labor, ha az rendben, műtünk. Megvan az első jóhír, labor annyira tökéletes, hogy még fiatal kutyánál sem láttak ilyet. Este 9-re vissza. Nekiáll a doki az altatásnak, addig maradok, meg egy kis borotválás stb. Hoppá, baj van doki. Asszem én most elindulnék, mert vagy elájulok, vagy képenhánylak. Hozzá tartozik, hogy előtte 10 perccel közölte velem, hogy 2 kollégája telefonált, hogy szombaton nem ügyelnek, mert rókáznak. Majd megveregette büszkén a mellét, hogy ő hozta a virnyákot, ami ledöntötte a lábáról a rendelőt. Friss levegőn kicsit jobban lettem, valahogy hazavezettem, majd mondtam azuramnak, hogy ő fog menni Zsozsiért. 11-kor hazaértek, lefektettük a kandalló elé orvosi utasításra, hogy felmelegedjen. Nagyon pityergett, így odafeküdtem mellé a kőre és simogattam vagy 2 órát. Majd megrázta magát, és egész éjjel kóválygott a házban. 500x ment neki a parabola antennájával a madárkalitkának, akik minden alkalommal összeszarták magukat, és őrült repkedésbe kezdtek. Én a kanapén próbáltam aludni, tekintettel konstans sok ingeremre. A sok ingerbe leginkább a hány-inger tartozott, és a kanapé elég közel van az ilyen esetekre alkalmas helyiséghez. Persze aludni nem tudtam, mert Zsófika pattogott a bútorok között, mint a flippergolyó, és csak a puffanásokat hallottam innen-onnan. Közben tettem több bulimiás kísérletet is, csak hogy szabaduljak a sziklától a gyomromban. Mondtam én, hogy csak félig vagyok bulímiás, ergo zabálni tudok. És továbbra is úgy gondolom, hogy a garatom és az ujjam hegye között teremtett közvetlen kontaktus élettel össze nem egyeztethető, és nem is éppen szakszerű. Semmi eredmény. Ilyen lúzer is csak én lehetek. Miután az ájulás kerülgetett, és rázott a hideg, elindultam, hogy most vagy soha. Valami meleg, nedvesen majdnem dobtam egy hátast. Ez azért még tudott volna vidámítani az amúgy is igen eseménydús napomon, ha róka által sürgetve hanyattvágom magam a nappali közepén egy kis kutyapisin. Odaértem. Nem kis szenvedés árán, siker. De még mindig mocsokul fáj. Zsófika továbbra is kommandózik. Tétován álldogál a fotel előtt, ahová szerinte fel kellene jutnia. Lehajolok, hogy feltegyem, na ezt nem kellett volna, a gravitáció azonnal segített a problémámon, miszerint a nyelőcsövem iránya megváltozott a lehajlás következtében. Futás. Na itt már csak a bassza meg jutott eszembe, ugyanis ebben a pillanatban a hasam is elkezdett görcsölni. Oké. Klóra leül, kuka kiborít a fürdőszoba közepére, majd megkezdtem nem épen rendeltetésszerű használatát. Ezt nem részletezném, de lassan kezd rossz szokásommá válni ez a manőver. Majd megjelenik a fiam az ajtóban. Mondd, hogy nem hányni jössz! Nem röhög, ez nem vicc. Ilyen is volt már. Szitu ugyanez, csak a válasz akkor a DE volt. Nesze itt a vödör, kicsit használt :-)-mondtam én akkor.
Van valami jó is a dologban, mert ugye mindenben meg kell találni a szépséget. Fogadjunk nem tudjátok, ebben mi a büdös bánat lehet szép? Hát az, hogy akkor nem kell szemészetre és neurológiára vinnem Lillát, mert egy szép ovis vírussal lepett meg minket és nem migrénje volt. Annyi miden szépet kaphat az ember a gyerekeitől, nem?
Szombat: na erre nem nagyon emlékszem, mert aludtam egész nap, mert iszonyúan fájt a fejem és szédültem. Azért még reggel 8-kor felhívtam anyukámékat, hogy karantén alá vontam a házat, ha jót akarnak maradjanak otthon. Csendben jegyzem meg, hogy amikor a karácsonyi hajtás miatt alig aludtam, és közöltem, hogy majd jövőre alszom, azt nem egészen így gondoltam. Legközelebb pontosabban fogalmazok. És a fogyókúra folytatására irányuló terveimet sem így képzeltem el. 1 nap alatt -1,5kg. Bence napközben alszik, alig eszik. Na, ez nagyon gáz. Előrelátóan, amikor félholtan felvettem a telefont, amikor a barátja keresett, hogy átjöhet-e vagy Bence átmegy-e, mindkettőre nemet mondtam, hátha már ő is megfertőződött a családi ebolával. Különben a karantén kifelé is él.
Vasárnap: Minden very fasza, semmi bajom. Alig 24 órát aludtam egyfolytában. Éjszaka kóvályogtam egyet, mert Zsófi az ágyam mellett hortyogva aludt el, de arra ébredtem, hogy nem hallom, úgyhogy frászt kaptam, így négykézláb a sötétben keresésére indultam, nehogy rálépjek. A nappaliban találtam rá, kedvenc kanapéján kellemesen kinyúlt testhelyzetben horkolt, mint egy vaddisznó. Okés, Zsófi is rendben lesz, ha ekkora hasi sebbel fel tudott hoppanni a kanapéra. Reggel már kezdte csóválva a konyhakommandót, és a fél karom majdnem leharapta, amikor megkapta a gyógyszereit egy kis párizsiban. Golyóálló ez a kiskutya, hihetetlen.
Bence eszik, játszik, leckét ír, minden rendben. Megúszta.
Vasárnap este 10: kölykök ágyban. Éljen a vasárnap este. Bence kiront, és minden előzmény nélkül óriási áriát énekel a nagy fehér mikrofonba. Tényleg csak én vagyok ilyen lúzer, hogy fél éjszaka szenvedek?
Apa, rossz hír, már csak te vagy hátra, furcsa módon. Egyébként ő szokott az első lenni. Minél hamarabb túl kellene esnie rajta, mert szombaton megy világgá. 27 órás utat szar lesz végigtaccsolni.
Lehet, hogy mégis működött, hogy citrom illót párologtattam egész nap a feje mellett és nem kapta el?
Ha ilyen az első hét, vajon milyen lesz a többi?
Ezt még olvasni is fárasztó volt :D
VálaszTörlésGyors gyógyulást kívánok az egész családnak!
Polly, mi így szórakozunk :-)
VálaszTörlésNa, ez az év is jól kezdődik! Bízunk a kellemesebb folytatásban! Gyógyuljatok!!!
VálaszTörlésA béna bulímiás szövegen jót röhögtem! :)))
VálaszTörlésNem mondom tudtok élni;-) Na most aztán letudtátok az egész évi balszerencse penzumot, innen minden tuti lesz!
VálaszTörlésMindiiig csak az a szóóórakozás!!!Miiindiiiig csak a buli!!!!!!
VálaszTörlésLegközelebb írj sms-t, vagy jelöld meg a bejegyzés címét (mondjuk kis csillagocskával), hogy nehogy véletlenül munkahelyen kezdjem olvasni.
Sírvaröhögök!!!
Ráadásul a melegBarátom itt ült a másik irodában.... mondjuk elég volt annyit mondani, hogy: Semmi, csak Betti...
Mindent értett. :-)
Lányok, igazatok legyen, ennyi idénre már elég is volt. Hány nap is telt el az évből? Hú, ezt a hány szót már nem akarom hallani mostanában:-).
VálaszTörlésV. Dórika, látod ezt szeretem benned. Egyenesben, pacekba' kiröhögsz, a többiek legalább kicsit sajnáltak előtte :-DDD. Ne vedd komolyan, tudom, hogy ezen már csak röhögni lehet, és ugye közös férjünk lévén, ugyanazt az életet éljük kicsit más színben :-)
Remélem jobban van már MINDENKI!
VálaszTörlés