Válság vége! Legalábbis erősen ajánlom...

Siker!

Végre, végre, végre. Olyat alkottam, ami igazán tetszik. Sőt, megkockáztatom. ez a kedvenc ékszerem.

 Pontosabban nem az enyém, hanem Kriszti barátnőmé, mert az ő szülinapjára készült. 

Mert olyan krisztis, meg renis, meg erzsis, meg mónis J. És persze bettis. (hülye helyesíró nem tudja, hogy ezeket így kell írni, folyton kijavítja). Mert ez egy ilyen darab. Múltkor a lányok a suliban azt mondták, hogy ezeket az ékszereket tudni kell viselni. Bizonyos daraboknál ez így is van, de ez szerintem egy olyan ékszer, amit olyanokon is el tudok képzelni, akik a tiszta, sallangmentes, egyszerűbb dolgokat szeretik. Teljesen biztos, hogy sok fog még készülni belőle.

Ezúttal nem tudok beszámolni különösebb bonyodalomról. Viszonylag hamar összeállt fejben, aztán megfűztem. Na jó, nem. Egyszer kellett bontani. Orosz leírás, amiből a fontosabb képek hiányoztak. 
De ilyenkor mondaná Dékata barátnőm: most mit vagy oda? Szereted a kihívásokat, nem? De J. 
Alap, hogy nekem is kell egy ilyen. Élből úgy vásároltam a swari szívecskéket, hogy 2 legyen. Amolyan ovisan, mint a gumikarkötők a lányom isis barátnőinek. Csak legalább hadd higgyem azt, hogy ez a felnőtt verzió.

A fotók olyanok, amilyenek. Nem kimondottan kedvez az időjárás a fotózásnak. És ezen a napfény színhőmérsékletű megvilágítás sem segít, mert másképp csillognak ezek a fránya gyöngyök. Max valami szűrt fénnyel lehetne. Érik az a fotósdoboz.