A torta, a majdnem torta és a kendő

Most látom, egy hónapja nem írtam. Ajaj. Az utóbbi időben főleg olvasni volt erőm, de könyvekről meg nem szeretek írni, max annyit, hogy tetszett-e vagy sem. Ha tetszett, akkor még ennyit sem, mert nem szeretek spoilerezni, azok kedvéért, akik szeretnék elolvasni a könyvet. 

Szóval torta. Anyukám szülinapjára sütöttem ezt a gesztenyemousse tortát. Szénhidrátcsökkentett változatban. A világszám félig sikerült. Először is, mert megszüntették, vagy legalábbis sehol sem elérhető az édesítős gesztenyepüré.  Másodszor, mert ha a szénhidrátot le is tudom csökkenteni, ez a torta akkor is egy kalóriabomba, még az önámító light mascarponéval együtt is. Ellenben nagyon mutatós és nagyon finom. Recept itt :http://www.nosalty.hu/recept/gesztenyemousse-torta

Az "egyszerűség kedvéért nem szám alakú gyertyát tettem rá, hanem pont annyit amennyit kell. De egy nő életkora ugye nem vicc tárgya és nem pletykáljuk ki. Persze a pasiktól megkapta a csipkelődést, hogy amikor már a gyertya többe kerül mint a torta....Mondom, egy nő életkora nem vicc tárgya és biztos vagyok benne, hogy anyukám nem lesz adós, ha majd eljön az idő, hogy a most nagyszájúak életkorán lehessen élcelődni.

A március, amúgy ünnepileg és családilag is elég terhelt hónap, de azért még befért egy gyönyörű alkalom, megszületett pici Dorka unokahúgom. Szerettem volna valami praktikus ajándékot, ami mutatós is. Így az egyéb hasznos, elhasználható dolgok mellé, átcsomagoltam a pelust. Így:

(Valahogyan letörlődtek a fotóim, így gyorsan kértem az illetékes anyucit, hogy küldjön nekem másikat.) Azért a családom ismételten a szegénynek megint elgurult a gyógyszere fejjel nézett rám, amikor bejelentettem, hogy még meg kell csinálnom egy pelenkatortát. Lányom a „megkóstolhatom” kérdést is fel bírta tenni, teljesen érthető módon. A tortát tudta értelmezni.

De visszatérve anya szülinapjára. Vessetek meg, de nagyon szeretek kézzel készült ajándékot adni. Szerencsére ők értékelik is. Ha megkérdezem mire vágynak, úgyis a nem kell semmi a válasz. Az impulzusvásárlást pedig szeretném kerülni, mint ahogy azt is, hogy csak azért vegyek valamit, mert muszáj. Ebből a szempontból szerintem maximálisan hasznosak és kedvesek a kézzel készült ajándékok, vagy akár a gasztroajándékok. Mostanában megint  a kötés került előtérbe, így persze, hogy kendő. Mert a kendő univerzális. Csak úgy magunkra dobjuk akárhogy, és feldobja a legunalmasabb ruhát is. Anya "színe" a kék-zöld tartományban mozog leginkább. Ezen belül is az üde, tavaszi, rügyfakadásra emlékeztető színek illenek hozzá. Szerintem igazi tavasz színű nőci. 

Master fotó, blokkolódik

Nem volt egyszerű dolgom, mert kész volt a fejemben a terv, hogy pontosan mit szeretnék. Legyen színes, de úgy, hogy a csipke ne vesszen el benne. Végül az Aliz Bellára esett a választásom, és Viki javaslatára a csipke nagy része Himalaya Perlina zöldet kapott. A tervező sajnos nem kimondottan elérhető és nem kevéssé bonyolult tőle vásárolni. Így az össz info, ami rendelkezésemre állt, egy félig orosz, félig kínai rajz, és néhány fotó a kendőről. Úgyhogy mentem a saját fejem után, hol van ebben az újdonság és kísérleteztem, melyik módszer hasonlít leginkább. Két mintaegységgel nagyobbra kötöttem, mert szorított az idő és nem voltam biztos benne, hogy a pamut mennyit enged a blokkolásnál, cinkes lett volna a végén ráeszmélni, hogy kicsi. Ezzel együtt imádtam minden percét. Először gyöngyök nélkül akartam, hogy ne legyen túl puccos. De elindult a vezérhangyám, igenis kell a gyöngy, mégpedig olyan, amitől olyan lesz, mintha esőcseppek lennének rajta. Kotorásztam erősen a gyöngyös ládáimban, végül egy olyat választottam, amit utoljára, egye fene nézzük meg ezt is címszóval vettem kézbe és ő lett a tökéletes.

 Jött a következő baki, kevésnek tűnt és már a kedvenc gyöngyösbótomba’ sem volt belőle. Lesz, ami lesz alapon mégis elkezdtem. Közben döbbentem rá, hogy elszámoltam a mintán a gyöngyöket. Pont elég lett. 8 db maradt. Ami kisebbfajta csodának minősíthető. Mondhatnám, hogy zseni vagyok, és mint az "esőember" ránéztem a zacskóra és tudtam, hogy elég lesz, de sajnos nem így van. 

A siker jórészt a véletlennek vagy a Gondviselésnek köszönhető.