Isten vs Monty Python

Felmondok. Komolyan. Az életből. Eddig se volt vicces, hogy június óta minden héten minimum 2 kiszámíthatatlan állatság történik, de már tényleg kezdem unni. Ma Sheldont kellett vinnem a világ fa végére vizsgálatra, a XII. kerületbe. Nekem Buda akár Bogota is lehetne nyugodtan, annyira nem bírom. Zsigeri elutasítás van bennem, ha át kell mennem a hídon. Egy rohadt derékszögű utca nincs, ha eltévedek, nem elég jobbra fordulni, meg megint, meg megint, mert véletlenül se jutsz vissza. Szóval, sebaj, majd Maris megmondja. Kiállok a garázsból, GPS elindít. Ó, bakker, kint maradtak a szelektíves kukák. Kocsi leáll, kuka bevisz, kocsi elindít, GPS nem indul. Kábelek megigazít, továbbra se indul. Na jó, teló, google navigáció. Egy ideig még nem is volt gond, még ha kicsit baromságokat beszélt is, de amikor full az ellenkező irányba akart vinni, az kezdett gyanús lenni. Eszembe jutott a KAP féle standup, háttal ülsz, nem látsz ki, mi b+? Meg köd is van, nem találod a műholdat. Nagyjából szerintem kb. 20-30 km-es kerülőt tettem összesen. Azért amikor aszongya’ fordulj jobbra, majd megint jobbra, majd jajajajajaj inkább balra és menj dél-keleti irányba. Hülye vagy? Én nő vagyok, nekem előttem van észak hátam mögött dél és még a térképet is forgatom. Szerinted, tudom merre van az? Nagy nehezen visszakavarodtam a Rákóczi útra. Minek mentem le róla, ugye, mert a pesti oldallal még boldogulok, de gondoltam tud valami pöpec kis egérutat. Aszongya’ nekem a google, Izabella utca. Ismétlem, a Rákóczi út kurva, kellős közepén. Hú apám. Mi jön még? Fütyülsz és hazudsz is? És persze semmi megbánást nem tanúsít, mint azt tudjuk. Mindegy, keresek egy hidat, erre épp van egy, egy életem, egy halálom, én azon átmegyek. Hegyalja út. Mi a franc ez a hang? Lehúzom az ablakot, nem hallom. Megint hallom. Megint nem. Ajaj, hangokat is hallok a fejemben. Á, biztos a busz zörög mellettem. Of course google megint 300 m-rel később szólt, hogy ott el kellett volna mennem jobbra, de már nem foglalkoztam vele. 

Fürj u., Lejtő u. , holazanyámba’ vagyok? Ellenben busz nincs, de jön velem a hang. Kiszállok. Mondd, hogy nem defekt és nem a takonyban kell fetrengenem kerékcseréhez és egy német dog segge alól kiásni az emelőt. Nem mellesleg időre kellett mennünk. Letérdelek, benézek a kocsi alá. Ó, yeah, a francia ipar remeke, megint elengedte az alján a műanyag védőlemezt, amit nagyjából 20 km-en át vonszolhattam az autó alatt. Na de csak néha hallani. Aha, a menetszél fenntartja. Nincs más dolgom, mint gyorshajtani. Aha, rutin egy picsányi, fekvőrendőrös utcában, felfelé a hegyen. Már vagy 30 perce azt írta ki a google, hogy 3,1 km-re vagyok, de valahogy nem sikerült odaérnem. Szarok bele, menjünk. Zörögve, mint egy kukásautó, alig 70 perc alatt abszolváltam az utat, odaértünk időre. Azért amikor megálltam, az jutott eszembe, hogy szerintem Isten szabadságra ment és Monty Pythonékat bízta meg a felügyeletemmel. Szerintem nem vicces.