Hideg van

 …minden kétséget kizáróan rohadt hideg. És az én fiamnak nincsen sála. Vagyis már van. 

Igen, azért, mert egy galád anya vagyok, aki meg akarja fagyasztani a gyerekét. Ja, nem. Azért, mert a kis tökfej azt sem hordta, ami volt neki. Így nem lett.

Aztán egy reggel fél 6-kor, amikor már a kinti hőmérséklet gondolatától is jéggé fagyott az ereimben a vér, megkérdeztem elsőszülöttemet, ugyan nem akarna é egy sálat a nyaka köré kanyarintani, csak mert olyan hideg van, hogy a tacskó kettétörik a kanyarban. 

„Tulajdonképpen jól esne”. És mikor akartad ezt megemlíteni, júliusban? A gyorsaság érdekében, gondoltam veszek egyet. Vagy ronda, vagy műanyag, vagy Givenchy. Oké, kötök.

Szokásos dilemma, na de milyet? Végül ketten maradtak a listán, srác ezt választotta.

Himalaya Everyday Newtweed a fonal, 4,5 mm-es tűvel. Semmi bonyolult. A legbonyolultabb az volt, hogy milyen legyen a szélszem. Végül a csavart leemelés, csavart simát választottam. Azt hittem sose lesz kész. 30 deka fonalat jól megevett. 

A világosból, mintegy 20 centis darab maradt. Oké, ez volt a terv.

Tegnap hajnali 1-kor elkészült. Begyömöszöltem a kabátujjába, hogy reggel megtalálja. 

Jól tettem. Csórikám kockává fagyva ért haza, sála a szája elé , meg mindenhova tekerve. 

Jellemzően a kesztyűjét nem találta meg. Hogy is találta volna? A helyén volt, az előszobai kosárban. Nem ott, ahol hagyta, a konyhaasztal közepén.