Boldog szülinapot Nekem!

      Az idézet a 6 éves lányomtól származik :-). Hihetetlenül várta a 6. szülinapját. Mert tudjátok, "tegnap még csak kislány voltam, mert még csak 5 éves voltam, de ma már nagy lány vagyok, mert 6 éves vagyok. Boldog szülinapot Nekem, éljek én!! :-)." Jó volt látni azt az önfeledt örömöt, amivel várta az ünnepet, számolta a napokat. És meg kell hívni a mamiékat is, és tulajdonképpen csak hétfőn leszek 6 éves, de a mamiék vasárnap érnek rá bulizni :-). És csak mondta, mondta, mondta......

Mi mást kaphatott volna, mint Barbie tortát. Nem mondom, megdolgoztatott. Megint az a k. fondant. Komolyan, valaki, aki profi. Árulja már el, mi a franc bajom van nekem ezzel? A fotókon bőven látszanak a hibák. Marha büszke voltam magamra, végre elég lágynak éreztem, szép lett a szine is, hagytam is állni 6 órát, majd kinyújtottam, még akkor is tök szép volt. Na igen ám, de most nem lehetett nyújtófára tekerni, mert középen billegett BArbie őnagysága, így kézzel kellett felemelnem, és ráborítani. Ahgy megemeltem, elkezdett nyúlni, és itt-ott szakadni. Amit persze nem bírtam eltüntetni, mert nem gyógyult nyom nélkül. Lehet, hogy túl vékonyra nyújtottam? Tippem sincs, de nem volt javítási lehetőségem, miután ráborítottam egy full krémmel bevont tortára. Hibák ide vagy oda, a család dobott egy hátast, amikor meglátta, Lilla meg 2 napig nyitogatta a hűtőajtót, és szombat este " csak elköszönök a Barbie tortámtól" mondattal ment aludni.:-) De anya, ugye a babámat nem esszük meg? :-))

A krém egy gesztenyés, főzött vajas krém volt. Nem émelyítő, nagyon finom. Recept itt. Annyit módosítottam rajta, hogy 45 dkg gesztenye pürét tettem bele. Ami ugye a fél kilóból az adó levonása és a családi belekóstolgatás után maradt netto mennyiség :-). A piskóták mennyiségét kicsit túllőttem, sebaj maradt egy kicsi mártogatni a kávé mellé :-). 2 db 5 tojásos 23 cm-es tortát sütöttem, és egy 8 tojásos piskóta tekercshez valót. Aztán kaszaboltam, szabtam, varrtam, kenegettem, kívülről is jól bevontam a krémmel, majd egy x alakot vágtam a közepébe, és a folpackba csomagolt BArbiet brutálisan belekalapáltam. Hűtő, aztán csicsázás. A hátsó szalag díszt a kényszer szülte, miután ugye a szoknyát fél méterről hajítottam rá, kimaradt egy pici rész a derekánál, amit hiába tapasztgattam, meglátszott az illesztési vonal. Plasztikai sebésznek nem megyek :-). A fehér még a cici tortából maradt, némileg betonállagú fondant volt. Gyúrkáltam én bele hősiesen a margarint, de akkor is nagyon tört, ezért lett a rózsa is szépséghibás kicsit. A rózsaszínt sparos bio céklalével szineztem, de hogy ne legyen pofánvágós rózsaszín, a 6 kanál folyadékból 3 víz, 3 céklalé. És én nem rajongok annyira a tiszta cukor ízéért, így megdobtam egy kis színtelen mandula aromával. Határozottan jót tett neki. Bár szívem szerint marcipánnal dolgoznék, de a tiszta marcipán árából akár már kész tortát is vehettem volna, a cukrászati meg ízben szinte nem jobb, mint ez a házi. A fondant alapokat még mindig Kiskuktánál találjátok. A fehér firkálmányok cukormázzal készültek. Eskü beszerzek egy normális díszítős zsákot. A pórnépnek csak vackot adnak. De ma már ugye ismerünk profi lelőhelyeket is. És akkor a képek.

Nem akartam összeszurkálni a művésznőt, ezért így oldottam meg a gyertya kérdést.

Ugye, ugye itt már látszanak a hibák.

A kényszerszalag, és az ökörh......cukormázas díszítés.

Naná, hogy teljesen szemből nem csináltam képet.

Anya, és teljesül a kívánságom?

Nem látom át, miért fordította meg a képet. NA mindegy. Ezt a dobozt anyukám készítette Bencének. Nagy dekupázs mágus :-).

És a bele.

Persze Lilla is kapott.

Volt itt nagy happy end, heje huja vidámság, mi kell még? Jó buli volt, szó se róla. Hogy a felnőtt családi pasi népesség is örüljön, anya főzött bográcsban egy jó kis vadpörkőtöt'. Ja igen. És apukám kavarta. Ez ugye fontos, és nemes feladat. Mert az ízesítés, egy dolog. De ahogy ő kavar, úgy nem kavar senki :-). Szerintem sosem főzött, de mindig fakanállal kezében szerepel a családi fotókon. Sajnálatosan most nem készült ilyen kép :-). És azt sem találom, amin anyukám szülinapi tortája volt. Egy hófehér fondantos fehér rózsákkal és levelekkel. Pedig nagyon elegáncsos volt. És az apukám is kapott egy tortát még áprilisban, de az semmi faxni, csak nagyon finom volt. Rose -s epertorta. Nyoma sem maradt pár perc alatt :-)