Kutyatányér srácoknak

Az 5letesre hoztam össze a következő megoldást

Mea culpa, mea maxima culpa! Lassan megszokjátok, hogy így kezdem. Idő, idő, idő. Tudom, hogy relatív, de nekem mindig relatíve kevés a 24 óra. És annyi, de annyi hobbim van. És töredékére sem jut időm. De nem is magyarázkodok tovább, jöjjön egy kis leírás. Ha már csináltunk kutyakosarat, készítsünk tányérkát és belevaló finomságokat is. 

A szabás pofon egyszerű. 

Méreteit tekintve te döntesz, én 2 félét csináltam.  Ahogy a képen is látszik, 19x 12 cm, és egy 16x10 cm.

 A 19-es egy picikét nagy játéknak.

Kiszabjuk bélésből - én molinót használtam - vatelinből és tetszőleges mintás anyagból. 

 Összefogjuk a színes anyagot a vatelinnel, és szélesedő ráhagyással összevarrjuk az oldalakat. 

 Ha akarunk, az oldalak összevarrása előtt készíthetünk rá mintát. Mivel apró a minta, nem tettem alá ragasztófátylat, így plasztikusabb marad.

 A bélés oldalait is hasonlóan összevarrjuk, majd színt színére fordítva összetűzzük a darabokat, és pici nyílást hagyva a kifordításhoz, összevarrjuk a tányér tetejét. 

Kifordítjuk, és kézzel összeöltjük. 

A másik tányérka ugyanígy készül, csak más mintát tettem rá. Elvégre valahogyan meg kell különböztetni a vizes és az ennivalós tányért :-). 

Most jöjjön a kutyaellátmány. Tetszőleges méretű csontokat készítünk. A molinot nyitott széllel dolgoztam el, így rusztikusabb. Összevarrjuk a részeket, pici nyílást hagyva, célszerűen a hosszú oldalon. 

 Kitömjük, kézzel bevarrjuk.

 A kitöméshez egy evőpálcikát szoktam segítségül hívni. Ugyanezzel a módszerrel készítünk egy kis hurkát, kolbászt is. Csak a fantáziánk szab határt, mit egyenek a kis barátok. Hőre keményedő gyurmából, só- liszt gyurmából, kutyabogyót is készíthetünk. 

A tányért egyébként a működő ebeink utazós tányérkája alapján készítettem. Ez egy nagyon hasznos eszköz a nyári nagy melegben, amikor feltehetőleg cipelünk magunkkal vizet. Ha valóban vizet akarunk tenni bele, a következő a módszer. A külső anyag legyen valami strapabíró anyag, nem feltétlenül kell orkán vagy vízhatlan, a gyári mindenesetre abból van. A külső réteget a játék tányérhoz hasonlóan kell kiszabni. Ellenben a bélésen nem lehet varrás, ha nem akarjuk, hogy kicsorogjon a víz. Ezért egy akkora kört kell kiszabnunk, aminek a szélét összehúzva, kellő mélységgel beleillik a tányérkába. Szükségünk lesz egy körre valamilyen nejlonból, lehetőleg ne a lebomló bevásárló zacskóból készítsük, mert tudjuk, hogy ezek már a hazaérés előtt elkezdenek lebomlani, jól megpakolva cuccokkal:-). Illetve kell egy bélés is, ez az eredeti tányéron bélésselyemből készült. Nincs ezzel gond, gyorsan szárad. 

Fonákot fonákra illesztve rátűzzük a külső réteg szélére a nejlon és a bélés részt. A legegyszerűbb, ha apró berakásokkal tüntetjük el a többletbőséget. Majd ferdepánttal, vagy ripsz szalaggal összedolgozzuk. 

 Ha akasztót is teszel rá, és egy kis karabinert, ráakaszthatod a pórázra, így biztosan nem veszíted el, pillanatok alatt megszárad, és nem kell vizesen belepajszerolni a táskádba.  A miénk már kicsit viseltes, de azért megmutatom. 

Én minden póráz fogó részére teszek egy nagyobb méretű kulcskarikát, amire hasznos dolgokat lehet akasztani, és tuti, hogy velünk van mondjuk a kényes helyzetekre való zacsi, itató stb., amikor szükség van rá.