Egérfuttató és parkolóház…

    Van egy áldásom J. Vagy átkom. Nem, nem látom a szellemeket. Csak rengeteg hobbim van. Persze ezek nem digitális hobbik (na jó, digitális hátterük is van), de legtöbbje matériában manifesztálódik. Ami azért jó, mert…bármekkora házat meg tudok tölteni a vackaimmal. Továbbá terhelt vagyok asztrológiailag és genetikailag is. Van nekem egy apukám, aki bármiből képes bármit készíteni, egyébként bika a Napja, nekem meg bika a Holdam. a bika az anyag maga. Semmit sem dob ki, de be sem jöhet olyasmi, amiben nincs elég anyag. Anya is manuál, de ő nagyon tudja uralni a káoszt, amiért piszokul irigylem. Szóval apa. Apukámnak először volt egy garázsa. Volt benne egy autó, meg fagyasztó. Meg mindenféle. Aztán lett még egy garázsa, mert kinőtte az elsőt a sok mindenféle. Majd valahogy a garázs mellett is nőtt valami sufni, mert a 2. garázst is kinőtte a még több mindenféle, majd a garázs padlását is telipakolta. Mert szerintünk, minden jó valamire. Ergo szükség van arra a 100 köbméternyi, valamire majd csak jó lesz haszonanyagra, mert sosem lehet tudni mikor kell fából gömbcsuklót faragni, vagy kazánlemezből virágot hajtogatni.

     Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kocka fejjel próbálom ezeket megfelelően rendszerezni, egyelőre mérsékelt sikerrel. A hímzőfonalak sorszám szerint saját dobozukban, a kötőfonalak az ágy alatt ikeás tárolókban, a textilekkel még bajban vagyok, de ők is elkezdtek bedobozolódni, a kence alapanyagok szintén dobozokban, felcímkézve, of course a textilek kivételével minden excel táblában nyilvántartva J. És akkor jön a gyöngyös hobbi. Pfff. Na ez is egy külön műfaj. Már az elején beköltöztek ők is egy táblázatba, hogy követhető legyen. Méret, színkód, ár, beszerzési hely, gyártó. Először kisebb dobozokban laktak típus szerint. De ahogy nőtt a számuk, áttekinthetetlenné váltak. Mindent ki kellett borítanom, ha kerestem valamit. Aztán jött az isteni sugallat, fiókos rendszer kell. Távoli terveim között szerepel, hogy faragok egy szekrényt nekik, de még nem kristályosodott ki pontosan, hogy hol lenne praktikus. Addig is kitaláltam, hogy a leglaposabb a cipősdoboz fedél, ami pont jó lenne és áttekinthetővé tenné a rendszert. Már csak egyforma dobozok kellenek, és akkor tudok csinálni egy fiókos tárolót. Fene gondolta, hogy ekkora kihívás szerezni 5 db egyforma fedelet. Legalább 5 cipőboltban próbáltam kunyerálni. Általában sajnos nincsen volt a válasz, de a legmegdöbbentőbb válasz a következő volt: ha lenne sem tudnánk adni, mert azonnal szét kell tépnünk. Hűha. Olyasmi lehet ez, mint a lefoglalt élelmiszert, ruhát meg kell semmisíteni, nehogy valaki visszaélhessen vele, ezért azokkal is kibaszunk kitolunk, akik rászorulnának. És itt jön a valamire majd csak jó lesz haszonanyag. Találtam egy legalább 10 éves ingdobozt. Ragasztottam bele elválasztókat. Nyuszika, fasza az egérfuttatód! De jó, felismerted? Méret szerint kerültek bele az ásványok.

Majd egyik este, miután a boltban, ahol ígértek nekem dobozt, mégsem kaptam, már nem hagyott nyugodni a dolog. Némi hasonlóságot vélek felfedezni bizonyos irodalmi művel éjszakai dobozolás témában…Még a kezdőbetű is stimmel. T-ék, dobozolunk! Addig organizáltam itthon a cipőket, amíg felszabadítottam néhány közel egyforma dobozt, majd a padlásról szerváltam erős kartondobozt, és megszületett a mű, ami leginkább egy orosz parkolóházra hasonlít… Nagyon ronda parkolóházra. Szintek vannak benne, csak feljáró nincs. A végére egészen belejöttem, miután leégettem az összes ujjlenyomatot az ujjaim végéről ragasztópisztollyal. Már nyugodtan lehetek bűnöző. Vagy politikus. Ez utóbbi esetben szociopata bűnöző is lehetek.

Másnap reggelre a ragasztópisztolyról is lekerült a rossz karma, mert már együttműködő volt. Előtte ugyanis popeyesre gyúrtam az alkaromat, amíg kinyomtam belőle egy csepp ragacsot, ami teljesen biztos, hogy a padlón, az ujjamon, vagy a konyhapulton landolt. Úgy tűnik, a gondolat teremtő ereje működött. Amint átfutott az agyamon, hogy kidobom a francba és veszek másikat a barkácsboltból, meggyógyult.

Nem állítom, hogy tökéletes, nem állítom, hogy szép, de a célnak megfelel. Update, nem felel meg. A rekeszek távolsága teljesen szándékosan nem egyforma, ellenben teljesen szándéktalanul csámpás. A tálcák is kapnak majd borítást, amint belaktam és kiderült mennyire működőképes az elmélet a gyakorlatban. 

 Mire elkészültem, felfedeztem egy webáruházban, hogy léteznek egymásra pakolható gyöngyöstálcák, pontosan akkora méretben, mint a dobozfedeleim, de mi abban a kihívás, ha veszek 10-et? Így legalább megnyugtathatom magam, hogy mennyire hasznos volt évezredeken át őrizni ezeket a dobozokat, valamint igenis a többszáz köbméterből elhasználtam úgy… 3 köbdeciméternyit, mintegy jelentősen csökkentve ezzel is a felhalmozott készleteket. Problem solved…

Majd elmentem és vettem 5 db műanyag tálcát……….