Csak ülök és mesélek...

    Ilyen már régen volt.

    Napsütéses hétfőt mindenkinek! Ezt csak azért említem meg, mert az imént kaptam az infot, hogy valakinek sikerült a spagetti (Kacsóh) felüljáró korlátjára fejjel lefelé ízlésesen elhelyezni az autóját, és a két hátsó kerékkel lógni a korláton, a meredély felett. 

Valami ilyesmi. Csak netes fotó.

Bizton állíthatjuk, hogy ezt így hétfő reggel elég nehéz lenne überelni, mindamellett küldenék némi pozitív energiát az illetőnek és visszavonom az összes nyafogást, a "milyen borzalmas volt a két héttel ezelőtti hetem" témakörben. Ebből a szemszögből lehetett volna sokkal rosszabb is.

     Elég eseménydúsra sikerült a hétvége. Bellácskám még mindig erősen küzd a fekete lyukakkal, fránya gravitációs kollapszusokkal, amik erőnek erejével rángatják át a kerítésen a szomszédba. Egy kis adalék a múlt hétfőről, amikor egy 20 kg-s létrát cipeltem át a szomszédba, hogy azon bemásszak abba a szomszédba, ahol senki sem lakik, hogy valahogy kimentsem a 30 kg-s kutyát, aki édes fejjel állt és bámult rám, mint aki egyáltalán nem is érti, hogy került oda, és ugye anya segítesz szemekkel pislogott. Megvan? Majd besz...ok a kapálózó kutya alatt, a nedves föld süpped, a kerítés pedig nem alacsony. Arra hamar rájöttem, hogy a létrán kutyával visszamászás mission impossible. Úgyhogy felpakoltam a kerítésre és egy bakker, tudod te, hogy kell átrepülni a kerítést, na pont úgy csinálj most is felszólamlással, áttuszkoltam fölötte.

    Szegény leány nem tehet róla, hogy némileg neveletlen, így beiskoláztam. Nagyjából így nézett ki utána :-).

A szombat délelőttöt aziskolában' töltöttük, azt kell mondjam máris látható eredménnyel.  Büszke vagyok a büdös banyájára, várakozáson felül teljesített. Igaz, bevetettem a nehéztüzérséget, marhaszívet gyártottam indulás előtt jutifalatnak. 

     Ugyanis ez volt a romantikus hétvégénk. El sem tudod képzelni milyen nálunk a romantika. Ilyen:

- Ma este érkezik a "husika".

- Ó, de jó, ennél romantikusabbat el se tudnék képzelni péntek éjszakára, mint feldarabolni és becsomagolni 30 kg véres cafatot. 

      Péntek éjjel érkezik ugyanis hozzánk, havonta egyszer, a "romantika". Többnyire 25-35 kg marhaalkatrész formájában. Hát nem egy vegetáriánus heppening, azt meg kell hagyni. Egyszer, ha valamelyik szomszéd bekukkantana a konyhaablakon, lehet a TEK törné ránk az ajtót 5 percen belül. Kívülről annyi látszik, hogy kezemben egy brutálisan nagy kés, és borzalmas, véres cafatokat kaszabolok, egy nagy ládából, néha fekete hullazsákkal kibélelve. A fagyasztónk tartalmának felét a "kutyahús" (a kínai éttermek megjelenése óta tudjuk, hogy ez nem is olyan lehetetlen), másik felét az "emberhús" ne akard tudni teszi ki :-). Most kértem szívet is, amin anatómiai bemutatót tartottam a srácoknak. Éppen ideje volt, hogy 10 és 14 évesen tisztában legyenek a myocardiális infarktus kórtanával és kórszövettani képével. 

      Szóval suli. Először úgy volt, hogy a kisebb testű csoportba kerülünk, de végül mégsem, mert Bella általános zsákmányállatnak tekinti a kistestű kutyákat, ahogyan a postást és a bicikliseket is. Ez nem azt jelenti, hogy szétmarcangolja őket, sosem lépett fel támadólag más kutyákkal szemben,  pusztán a jelzéseiből látszik, hogy ő bizony vadászni fog, csak kéne előtte futni egy kicsikét, hogy meglegyen a dolog izgalma. Rómával már végigcsináltam egy alap tanfolyamot, és rendelkezik alap "engedetlenségi" vizsgával, most mégis nagyon élveztem, hogy újra együtt dolgozhatok a kutyámmal. Volt még egy corso a csoportban, aki szintén noés, mentett kutyus, ő a csoport Bud Spencer-e. Rezignáltan figyeli az eseményeket, majd felemeli a fejét, és ennyi elég is, hogy jelezze az aljanépnek, hogy viselkedés van. A corso az corso. 

    A suli végére úgy néztem ki, mint amikor édes nagyapám trikóban végigkapálta a napot. Úgy tűnhetett, levettem a pólómat, mégis maradt rajtam még egy fehér. Pihenésképpen kertészkedtünk egy kicsit, hogy ne teljen unalmasan a nap. Természetesen az AHS, azaz az anti-hopi-system részévé váltak a növények is, úgymint néhány magasra növő és/vagy szúrós egyed, a még meglévő, csillagászati stratégiai pontokra. Kifeszítettem újra a villanypásztor kábelét is, mintegy fizikai korlátját képezve a nekifutásnak. Egyszer remélem én győzök és a fizika, nem pedig egy atomfizikus corso, aki fittyet hány a gravitációra.

     Sajnálatosan a vasárnapi sulira nem tudtunk menni, mert akkor én voltam suliban. Én is némi engedelmességi oktatásra szorulok :-). A jutifalat kínai Toffix cukorka. De szerdán pótoljuk, nincs lógás.  

Most megyek és kipihenem a hétvége fáradalmait...Ékszert is akartam mutatni, de nem kimondottan passzol egy ilyen bejegyzéshez, így majd holnap.

P.S.: Referáljatok, kérlek, mennyire olvasható ez a betűtípus. Mert szépnek szép, de a szemműtét nem vicces.