Vállalás nemtommennyi’ Passiflora

Ő egy többszörösen visszaeső darab.  Még a gyöngyös létem kezdetén - értsd, fűztem két valamit- kinéztem ezt a láncot. Ki is nyomtattam, a másik 30 mintával együtt, amiket tervbe vettem. Mindig félretettem. 

Elsősorban azért, mert egy vastag fém láncra applikálták, és gőzöm se volt, hol szerezzek olyat. Az első eset, amikor a halogatás kifizetődött. Ugyanis ez a medál egy MADDesigns darab, azaz MarciaDeCoster tervezte. Ő meg nem az a kezdő nőcske. 

Még mindig nagyon izgalmasnak találom a munkáit. Kőprofi, ahogy a színekkel és formákkal bánik. De olyan bűn rosszak a minták, hogy csak a végeredménybe vetett hitem menti meg őket. Szokás szerint, ez is hibás volt, ellentmondásos a rajzos és a szöveges info, ezért van is benne egy színhiba, de már szét nem szedem.

A technikája is sajátos. A dupla szálas fireline-os fűzést egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Nem lenne baj, ha nem olyan technikát használna, amihez sokszor kell átbújni a gyöngyön. Képtelenség a dupla szálat átpajszerolni. Továbbá, ha valamiért bontani kell és összeakadnak a szálak, márpedig erre egy jobban menő ország éves bevételét nyugodtan rátehetjük, akkor elvágás után nem lehet visszafűzni a tűbe. Elképzelésem sincs, milyen gyöngyökkel fűz, hogy ezt így meg tudja oldani. De ezért ő a profi és nem én J.

Próbáltam hasonló színeket válogatni, szerintem határozottan jó lett. Az arany borítású kristállyal bajban voltam. Ebben a méretben nem tartják Magyarországon ezt a színt, legalábbis én nem találtam. Így ez az egy szín nem swari, hanem az itthon lévő cseh kristály. Feltehetőleg már akkor megvettem, amikor először kigondoltam, hogy kell nekem ez a medál. Egyébiránt, ha valamit clematisnak, vagy passiflorának hívnak, az általában a nyakamban végzi.

Ha nem lett volna elég a sokkból, olyan méretű sziromgyöngyöt használ, ami megint csak nincs az országban. Továbbá, kellett volna egy 3,5 cm átmérőjű kagyló korong. Azt hiszem, ennek tükrében kezd érthető lenni, miért nem álltam neki kezdőként. A korongot most sem sikerült beszerezni, pedig nagy szükség lett volna rá, ugyanis ez a medál össze-vissza nyaklik. A korong adta volna a stabilitását, arra kellett volna felragasztani. 

Több barkácsboltot is végigjártam, miután a gyöngyösökben nem találtam, hátha lelek valami alátétszerűséget. Fémből találtam, de az olyan nehéz volt, hogy állandóan lecsúszna a láncról. Végül gyöngyökkel ékeltem ki a hátulját, csiszoltakat fűztem a szirmok közé, és a szirmokat is áthidaltam, mert mindenfelé kócolódtak. Egyelőre 80%-ban vagyok elégedett a stabilitásával, majd használat közben kiderül, hogy kell-e még barkácsolni vele.

 Miután megtanultam horgolni, nem volt kérdés, hogy a fém lánc helyett horgoltat kap. Amolyan gombhoz a kabátot manőver volt, a láncot pár hónapja meghorgoltam, de a medál nem akart elkészülni. Aztán vettem egy nagy levegőt, megfűztem a medált. Ráberheltem a láncra, majd újra félretettem egy hónapra. Direkt 5 szemesre horgoltam, hogy jó legyen rá a gyöngyéletes kis csövecske kupaknak. Megvettem hozzá a teklákat is. Ma jött a késztetés is, hogy végre befejezzem. Nézem a csövecskét…az arany nem jó hozzá színben. A réznek meg vastag a fala, bumfordin néz ki. Meg a színe sem az igazi. Mivel tudom, hogy minden horgolás rákfenéje a kupak, így ha látok valami újat, abból veszek néhányat. Így esett, hogy előkerült a sifonérból egy 7 mm-es (lehetetlen méret) bronz kupak, ami pont passzolt. Itt még szerencsétlenkedtem egy kört, de ezt fedje jótékony homály. Na erre jó a sok félbehagyott darab, amin 10 perces munka van. Olyan, mintha minden nap előállnék valami komoly ékszerrel J. 

Legyen kék…

A barna-narancs szellőrózsa sikerén felbuzdulva, kellett egy kék is. A feladat nem könnyű, ezen már nyafogtam párszor. Mármint a speckó gyöngyök színeinek összeválogatásán. Kezdetben fogalmam sem volt, mi lesz belőle.  

Először világoskék középpel képzeltük el, de nem igazán találtam olyat, ami árnyalatában passzolt volna. Végül a fehéret választottam. Swarovskiék csinálták és valami egészen különleges felülete van. 

Nem hagyományos gyöngyházas, hanem matt és hasonlóan irizál, mint a sellőpor. Akinek már volt a körmén ilyesmi, tudja milyen. 

Család kitalálta, hogy a sellőporba sellőket darálnak J. Őszintén remélem, hogy ehhez a gyöngyhöz egy sellőt sem kellett kifilézni.

Második kérdés, milyen legyen a superduo. 

Először sötétkékben gondolkodtam, de nem illett hozzá. Végül rátaláltam erre a selyemcukorszínűre. Az nem volt kérdés, hogy ezüsttel fogom kiegészíteni. 

Mostanában gyakran előfordul, hogy megszorulok a gyöngyökkel. Először az volt a terv, hogy csak fülbevaló és medál, de akkor már legyen karkötő is. 

Az ezüst meg csak fogyott. 8 db ezüst kásám maradt. Ami nem kis mázli, mert egyetlen gyöngyös boltban, webáruházban sem találtam ezt a színt.

Világos farmerkék és sötét bőrrel is kipróbáltam, de a sötéttel szerintem mutatósabb. Nagyon kis finom, cizellált T kapcsot találtam, nem féltem használni. 

Antihalogatás

Azt hiszem egész jól állok a halogatás-Betti meccsen. Egyre többször kapom magam azon, hogy azonnal megcsinálok valamit, ahelyett, hogy a jól bevált "jó majd"-hoz fordulnék.

Bár jelen eset csak félig ad okot a büszkeségre. Ezt a feladatot, úgy fél éve toltam magam előtt. És minél tovább toltam, annál nagyobb lett a feladat. Rá is ment másfél napom. De van egy olyan kényszerképzetem, hogy jobban bírom a rövid, de durva terhelést, semmint a sok kicsit. Ez leginkább a féligazság kategóriáját súrolja, de ebbe most ne menjünk bele.

Lényeg a lényeg, kencéket kevertem újra. Gondolom mindenki érezte már, milyen, amikor egy feladat nyomja és mindig előkerül. Megpróbáltam mindenféle elkerülő manővert, végül győzött a józan ész.

Azt már említettem, hogy a kencekeverő pályafutásom egy jó pár évvel ezelőtti bőrbetegség kapcsán indult. Azóta is saját kozmetikumokat használok, de néha jól esett volna elcsábulni egy kis gyárira. Valami különlegesre. Igen ám, de ez nem egyszerű. Nagyon csábító egy The Bodyshop, de sajnos közel sem tekinthető tisztának, ellenben nem olcsó. Kétségtelen előnye, hogy vannak benne hatóanyagok is, meg fairtrade, leglábbis ezt mondják. 

Ott van még a L’occitane. Nekik is igen jó a marketingjük, gyógynövény így, meg úgy. Ez igaz is, valóban sok növényi hatóanyagot használnak, de ők is messze vannak a tiszta kozmetikumtól, vacak alapba teszik őket. Talán a Divine kollekció már majdnem, de azt hiszem 26.000-ért ennél lényegesen jobbat össze lehetne hozni…

És a végére egy kis Yves Rocher. 

Igen megtévesztő a levélkés logo. Semmi közük a természetességhez. Karácsony előtt betévedtem, SLS mentes sampont szerettem volna. Szegény eladók nem győzték ismételgetni minden betérő vendégnek, hogy ők nem biokozmetikumokat árulnak, csak tök sztenderd' cuccokat. Kétségtelen, vannak jó akciók, tetszetős a csomagolás, egész kellemes az egész. Csak nem több, mint egy szokványos tucatkozmetikum saját bolthálózattal, jó marketinggel. Vettem egy sampont, amihez kaptam egy zsák mintát, meg egy tonna szóróanyagot a környezetbarátság jegyében, így kipróbálás után állítom ezt. 

De valami mégis kellene. Sokat nem akartam rá költeni, mert nyomta a lelkemet, hogy hegyekben állnak otthon a luxus alapanyagaim, így vettem 1-2 Dm Alverdét. Szenvedni jó volt. Néha egész jónak tűnt, de hetek távlatából már nagyon nem. Itt azért már sejtettem a helyes megoldást, de még mindig nem álltam neki a kotyvasztásnak J. Tudom, aki hülye… Elkezdtem feltúrni a házat. Találtam egy 4! éve kevert kézkrémet az éjjeliszekrényben. Király. Találtam még egy nem mai kézkrémet a táskám aljában. Találtam szintén minimum 3 éves kb. 5 milis krémmintákat a hűtőben, amiket mindig elteszek, hogy lássam, hogyan viselkedik a krém az idő múlásával. A tetején voltak dátumok, csak az nem melyik év :-). Azt kell mondjam, hibátlanok voltak. Miután az elsőtől nem vert ki a ragya, így szépen kivakarásztam mindegyik doboz aljáról a maradékokat és arckrémként hasznosítottam őket. Sajnos ez sem tartott sokáig. Miután már kezdett a helyzet elég nevetségessé válni, de a bőröm határozottan fellélegzett a tiszta kozmetikumtól, tegnap nekiálltam. Lilla is rágta a fülem az agyagos arclemosójáért. Varázsütésre nagyon kamasz lett, mikroszkóp alatt vizsgálja a bőrét, a haját. Megjegyzem semmi baj nincs a bőrével, de megelőző csapást kíván mérni a pubertásra, egyébként nagyon helyesen. 

Kevertem egy kis ezt-azt. 

Figyelem, troll a képen :-)

Hétvégén családlátogatóba megyek, így még megdobtam egy pár tégellyel, ha már egyszer beborítom a konyhát apró üvegcsékkel.

Készült éjszakai rózsakrém, damaszkuszi rózsavízzel, marokkói rózsaolajjal. Ebből 4 cseppem volt összesen, de ez bőven elég volt. Mindössze 1 mililitert vettem belőle, ugyanis aranyárban van. Szó szerint.

Átdolgoztam a receptjeimet is. Sok új hatóanyagot szereztem, ezeket is bele akartam tenni, mielőtt lejárnának. Ha már előpakoltam, kimariztam a dobozokat, logikusabban átrendeztem őket, előre tettem a leghamarabb lejáró dolgokat. Azt hiszem ideje, hogy az aromaterápiás tudásomat is felfrissítsem. Legalább azt a 30-40 féle illót kellene kiveséznem, amiket találtam.

Kevertem még argános nappali krémet, dédikének egy gazdag, érett bőrre való krémet, kovasavas fogkrémért már nyafogott Lillus egy ideje, így az is készült. De akkor már elkapott a gépszíj. Jött sorban a testápoló, szemkörnyékápoló arannyal és mindenféle földi jóval, még egy nappali krém hialuronsavval, szkvalánnal, liposzómás szérum propolisszal,  kézkrém és végre kipróbáltam a samponkészítést is. Ezt a témát nagyon ellinkeltem. Ugyan SLS mentes sampont használtam, de ennyi volt az össz előnye, mert alapvetően full szintetikus volt az egész. Ezt megfejeltem egy szmogos téllel, és kikészült a fejbőröm. Mindkét gyereké is. Bence ugyan imádja a samponszappanomat, de az a tapasztalatom, hogy a hosszú haj nem annyira szereti. Elsőre nem mertem megduplázni az adagot. Este tesztelem.

Az új recepteket kis kártyára nyomtattam, hogy fel tudjam akasztani az orrom elé. A füzetem betelt és elég viseltes is szegény. Emő barátnőm keze munkája sok évvel ezelőttről. Érte azóta néhány "apró" baleset. 

Felborult olajos tégelyek, rácsöppent virágvizek. Persze ez az értékét csak tovább növeli…

UPDATE: Remélem Norbi nem perel be a szóhasználatért :-) 
Sampon letesztelve. Első mosáskor nagyon furán nem habzik. Viszont másodikra hibátlan. Dús, selymes hab, mint a hagyományosaknál. Tökéletesen letisztította a hajamat. Majd lesz egy update 2 is, pár nap múlva. Olyankor szokott elkezdeni korpásodni és viszketni. Persze ha első használatra nem tesz csodát, az is belefér. Egyébként levendula és rozmaring illó tettem bele, ahogy az eredeti receptben is volt, ami a Cosmio oldalán megtalálható.

Tavaszi szél vizet áraszt...

Ez a karkötő egy kis megelőző csapás a halogatásnak, úgyhogy, Mátyás királyosan, vállalás is, meg nem is.

 

A böcsületes neve, Reticella karkötő, és a Gyöngy-élet tanfolyamán kezdtem el. Egész pontosan vásárolni voltam, amikor megláttam Timiét az asztalon. Ebben a színben szerettem bele, ahogy van. Szeretem ezt a színkombinációt. 

Nekem ilyen színű A TAVASZ.

Úgyhogy fel is iratkoztam a tanfolyamra. Isten és a párttitkár is úgy akarta, fűzzek ilyet, ugyanis adódott egy hely két héttel korábban, mint amikorra terveztem. Persze 2-3 óra alatt nem jutunk sokra, de legalább az alapok megvannak, befejezni már itthon kellett. Félretettem. Oóóó. Újabb befejezetlen darab készülődik...

A hétvége mindig kicsit zavaros, ha másért nem, valaki mindig éhes, szomjas, vagy leckét ír, vagy mint most, keveset voltam itthon. Vasárnap már nagyon fűzhetnékem volt, de akadt bőven teendő, így csak addig jutottam a napfényes órákban, hogy kigondoltam a színeket egy következő ékszerhez, összeállítottam a lehetséges kombinációkat, de fűzni már nem tudtam. A pávám elakadt gyöngyhiány miatt, így előszedtem a Reticellát. 

Néztem jobbról-balról, végül ollót kapott. Nagyon tetszett, de rájöttem, hogy több rózsaszínt szeretnék bele, így az eredeti megoldás szerint, többszirmú virágot fűztem bele. Az a szerencséje, hogy gyönyörű. Mert utáltam fűzi. Sziszifuszi, nyaklik össze-vissza fűzés közben, türelem és időigényes, és bár logikus, nagyon kell figyelni, könnyen „elromlik”. 

Többször kellett bontanom is, mert későn vettem észre, hogy festési hibás a superduo. Igen, mi gyöngyösök, még mindig azon anyázunk, hogy sok esetben képtelenek normális bevonatot, megfelelően lyukasztott gyöngyöt készíteni, pedig némelyik egy vagyon. Gyakran éles a lyuk széle, ami elvágja a fűzőszálat, vagy karcos a bevonat, vagy hiányzik az egyik lyuk. Olyan sokat azért nem kellett cserélni, de ha figyelembe veszem a gyártott mennyiséget, minden 40. darab elég nagy hibaszázalék szerintem. És ha csak minden 40. hibás, már nagyon boldog vagyok.

Miután készen lett, rájöttem, hogy túl hosszú. Fűzésénél csak a bontása rosszabb. Rengetegszer kell tekergőzni a cérnával, nagyon nehéz visszabontani. Így kínkeserves volt lebontani egy elemet, de jól tettem, mert szerelékkel együtt simán leesne a csuklómról. 

Be kell valljam, annyira szép, hogy elfeledtem minden kínlódást és komolyan agyalok, hogy milyen színben csináljam meg újra, pedig nem szokásom. Már csak azért is, mert egyszerű gyöngyökből áll, rengeteg lehetőség van benne. 

Szeretem.

Hóvirág

Most nincs kedvem sokat írni és nem is vagyok különösen poénos kedvemben. Vannak a világban olyan dolgok, amiket nagyon nehezen viselek. Különösen, ha a törvény mögé bújtatják. Felzaklat, ha ez a dolog gyerekeket, vagy állatokat érint. Mert a saját gyerekeimre és a saját állataimra gondolok. És arra, hogy megszakadna a szívem ilyen esetekben. És elszomorít, hogy a törvény, a jog, és az igazság köszönő viszonyban sincs egymással. Ilyenkor kell keresni valami nagyon szép dolgot. Valamit, ami segít kiszabadulni a hétköznapok mocskából. Persze megoldás lehet, ha becsukom a szemem, de nem megy. Mert ha mindenki becsukja, újra és újra megtörténik. 

Valahogy muszáj mégis felvidítani a lelkem, így az alkotáshoz fordulok. Elsősorban a gyöngyözéshez, mert ott jobban kell figyelni, mint pl. a kötésnél. Kötés közben simán lehet dühöngeni :-). De az ékszer egészen más. Gyorsan elő is készítettem egy antidepresszáns fűznivalót, de előbb még mutatok valami mást. 

Ezt a nagyon helyes kis fülbevalót egy online fűzésen tanultam. 

Ő is egy olyan darab, ami elég limitált színű, a kétlyukú sziromgyöngy és a 6 mm-es Swarovski miatt. Nekem 3 színben van szirmom, pontosabban már csak kettő, mert a vörösesből készült a game flower medál.

Az elsőt szétszedtem, mert lámpafénynél válogattam össze a színeket. Teli van swarival, így totál mellé lehet lőni a lámpával. Mindig megfogadom, hogy csak természetes fénynél válogatok, de erre nem mindig van lehetőség. Főleg ha jön a "kislányok, este fűzünk valamit? Ez meg ez kell hozzá. :-) ".  Lehet ennek ellenállni? Végül egészen más lett a koncepció, mint amit először összeraktam. 

Az eredmény egy nagyon finom, elegáns, szerintem  hóvirág. A kedvenc irizáló zöld swari teklámmal. Nem látszik, de a kristályok is halvány zöld színűek. Nem leejteni, mert törik! Kristály és üveg az egész. 

 Már kattogok a medálon. Fejben össze is állt. Lehet, hogy picit át kell majd alakítanom a mintát, hogy ezeket a gyöngyöket használhassam, de megoldom. 

Menta tea

Tegnap tényleg csak arra vártam, hogy valahogy  véget érjen a nap.

De ma új nap, új lehetőségek. Ez egy határozottan jó nap. Igen, ha nem történik semmi marhaság, az már egy jó nap.

Ezennel jöhet a karkötő.

Hónapokkal ezelőtt rendeltem Arcos gyöngyöket, de eddig nem éreztem indíttatást, hogy kipróbáljam őket. Ez a minta nagyon megtetszett. 

Először türkiz és natúr színben gondolkodtam, de mostanában több türkizes, vagy kékes árnyalatú dolgot készítettem. A mostanában úgy értendő, hogy pl. a Capri karkötő is kék J. Jön a tavasz, a pasztell színek, inkább a mentát választottam, bár nem annyira az én színem. 

Végtelenül egyszerű megoldásra törekedtem, kevés színnel. Nem tudom, hogy a képeken mennyire látszik, de a kristály, enyhén barackos árnyalatú. 

A hideg menta mellé valahogy nem találtam megfelelő színt, így ezüst kiegészítést kapott. A fotókon még nem látszik, de ő az, akit a fotózás után pofára ejtettem a tegnapi, amúgy is horrorisztikus napon.

 Igen, tudom, hogy most megint be kell fejezzek valami régit, mi több, két régit, mert a Vanília után is jár egy befejezés. Lassan elfogynak, már ha nem gyártok több félredobott darabot.

Vicceskedünk? Vicceskedünk?

Nem is tudom, hogy a mutatott ékszerről fogok-e többet írni, vagy arról az eszelősen hülye napról, ami a mai hétfő monnyonle. A Nagyfőnök odafönt megint vicces kedvében van. A műholdja meg láthatólag engem lát.

Már az elmúlt napok is tele voltak félreértéssel. Értsd, olyanért hülyéztek le, amit nem is én mondtam, mi több, írtam!, ergo névvel ellátott bejegyzés volt. Nem az én nevemmel természetesen és az úriember egyszerűen nem értette meg, vagy az agya ignorálta az információt.

Mi az agy bolygója? Mert valami zavar van az erőben. Folyamatosan azt hallom, hogy bagatell marhaságok sora történik mindenkivel. Azembernek szerintem éjjel kisütötték azagyát, mert értelmezhetetlen dolgokkal dobált meg reggel. Mégis csak van valami az ET elméletekben. De az nem egy kis cuki izé? Az ujja nem világított pirosan, de a feje igen.

Szombaton : A gyöngyös lányokkal találkoztunk. Meg akartam tanulni egy karkötőt. Akkurátusan összekészítettem a motyómat. Á, nem fér be egy dobozba, teszem kettőbe. Aztán elmentem megreggeliztetni a vadakat, meg felöltözni. Indulás előtt, jót mosolyogtam magamban, az asztal sarkán megpillantott dobozka láttán, hogy milyen „poén” lenne, ha ittfelejteném. Nagyon büszkén a hónom alá csaptam a dobozt és elindultam. Oké, kezdjük a fűzést. Kinyitom a dobozt. Gyanútlanul persze. Majd bevillan…igen, a másik doboz, amibe végül átpakoltam az összes gyöngyöt, amivel dolgozni akartam. Na az az, amit nem hoztam el.  Csilla megszánt, felajánlott egy kupac gyöngyöt. 10-es rivoli kellett bele, Judit adott is, mert előre szóltam, hogy nem tudok szerezni. Oké, kislányok, 26 szemmel foglaljátok be a rivolit. Befoglalnám, de nem fér bele. Hm. Ez a rivoli nem 10-es, hanem 12-es. Csilla húzott ki megint a bajból, volt még egy 10 mm-ese. Befoglaljuk, fűzögetjük a karkötőt, valami nem okés, csálé. Bakker, az eredetiben nem is 10-es van, hanem 12-es. Na jó, már tudom, hogy kell, majd otthon megfűzöm J.

Vasárnap: dogszállítás. De Rozit mégse kell vinni, nem maradt több dog. Brühühü. Pedig Rozika a szívszerelmem és már rég velem lakna, ha kijönne más kutyusokkal. Sebaj, azért Woodyval megvigasztaltam magam. És végül kicsi Pannikát is össze-vissza szeretgettem.

Woody, egy tündér, aki gazdit keres!

Vasárnap este: Fura hangok. Bence jól vagy? Nem. Boáááá. Csak annyit mondok, este 

énekeltük neki, hogy: a lábamon alig alig alig, mégis elhányok a falig. Igen, a falig. Meg rá. Meg mindenhová. nem, nem ivott be a kölyök, csak mohó volt. Idézem: „ Anya, a pizzád visszafelé nem olyan jó.” Kösz kisfiam, tudtam, hogy rád számíthatok. Bár a többiek inkább lefelé szokták ízlelni.

Ez a kis szösszenet, mire összetakarítottunk, úgy meg is adta az esti alaphangot.

Hétfő:

   A mosógépem lázad. Negyedszer teszem vissza az ágyneműt centrifugálásra.

      Mire nagy nehezen lefotóztam bent az ékszereket, kisütött a nap. Oké, kimentem. Az elpakolásnál leejtettem a karkötőt. A francos kellős közepén kettétört a félhold gyöngy. De nem ám úgy rendesen, hogy tegyek bele másikat. Frászt! Csak a fele. Ha a másik felét megpróbálom kibarkácsolni, félő, hogy elvágja a fűzőszálat és szétesik az egész. Ilyen előzmények után komolyan fontolóra vettem, hogy inkább kap ez a szegény egy szűz bejegyzést. Ne kössük már össze ezt a szépséget a rókával és egyéb negatívumokkal.      Reggel állok a konyhában, némileg tanácstalanul, mert azzal sem voltam képben, miért indultam oda, de abban biztos voltam, hogy bármi volt is az oka, most nem találom. Ah, kutyáknak reggeli. Majd az alábbi beszélgetés következett.

„ Kedveseim! Ugye tudjátok, hogy minden rendes kutyának van heti egy diétás napja? Na nektek nem szokott lenni, mert el vagytok kényeztetve, de piszkosul. Rossz hírem van, ma lesz az első diétás nap, elfelejtettem kivenni a husitokat a fagyasztóból. „

Szerintem ma nem vagyok népszerű. 

Vanilia

Újabb horgolt lánc. Valahol találtam a mintát. Pontosabban csak a felfűzési sort, ami alapján megrajzoltam a mintát. Valami nagyon finom, szerény kis láncot akartam, mindössze 15 szemes. 

Ami azért annyira nem mindössze, 15-ös gyönggyel, 4500 db. Valami egészen finom színt szerettem volna a virághoz, ami érzetében is hasonlít a sziromhoz. Először sötétbarna volt az inda, de egyáltalán nem mutatott szépen, így lebontottam, kicseréltem feketére. Nekem jobban tetszik.

Tanulni sosem szégyen, bár az okos más kárán tanul, nem úgy, mint én. 15 szemes körmérethez jobb lett volna a 11-es gyöngy, ami egy picit nagyobb. Ugyanarra a gombolyagra fűztem, ugyanazt a fekete gyöngyöt, mint a Dolce láncnál, de itt nem fed olyan szépen. Közelről sajnos látszik a fehér cérna.

 A kis átmérő hátránya, hogy élesebb a körív, így a gyöngyök kifordulnak. Sajnálatosan a minták szebbek apróbb gyönggyel. Ha ezt előre tudom, inkább átterveztem volna 18 szemesre. Sebaj, már így marad. Duzzogva, de fogom hordani J.

Tapasztalat 2: célszerű számolni a vastagsággal. 40 centi a kész hossza, ami papírforma szerint tökéletes, de kényelmesebb lenne még +1-2 centi. Sima mágneskapcsot kapott, ami a létező legegyszerűbb megoldás, nem kell szerelőpálcával bíbelődni. Hátránya, hogy csak ezüst színben kaptam és semmi extra szépség nincs benne. Oké, tudom, hogy viszonylag ritkán látom a saját tarkómat, ahol gyönyörködhetnék a csodaszép gyöngykupakomban. 

Vállalás 3

Ülnek a kis ördögök a vállamon, hogy mindig újabb alkotásba kezdjek, de legalább magamat ne vegyem már hülyére. Azt hiszem erre mondta Szántai Zsolt (Bodywakes), hogy ha másképp nem megy, iktass be kényszerítő erőket. Értsd, szívasd meg magad. Mivel nálam is erős a hiúsági faktor, ha már ország-világ előtt kijelentettem, hogy minden új munka után, vagy legalább a környékén befejezek egy UFO-t,  akkor meg kell tennem és kész. Fene se akar beégni :-). 

Régi restanciám ő. Több, mint 2 éves. Talán a 2. minta volt, amit már normális gyöngyökből fűztem. Kovács Éva, akkor még free mintája alapján, ha jól emlékszem Kela a neve. Kicsit girbe-gurba, teli van hibával, de emlék a kezdetekről.

A fotók nem adják vissza igazán, de a szélén halvány kék tekla gyöngyök vannak. Szegény jó ideje várta sorsa jobbrafordulását. Egyszerűen nem találtam meg a hozzá illő láncot, pedig próbálkoztam, de semmi sem tetszett. 

Amikor a Futrinka aukciójára fűztem, vettem pár merev alapot. Csak kíváncsiságból rápróbáltam és tökéletesnek ítéltem. 

De Isten és az ő malmai, különösen, ha rám bízza a befejezést, a lassúnál is lassabban őrölnek. Gyorsan elröppent az az egy hónap, mire valóban rászántam magam erre a komoly munkára. Írd és mondd, teljes 6 percig tartott. Még egy fél akasztója is volt, csak picit kellett módosítani rajta, és az alapra akasztani. Csíny letudva, megkönnyebbülés bezsebelve!

(Nem tudom miért különböző méretűek a betűk, de így marad.)

Dolce& vagy ilyesmi

Miután befejeztem a romantikus karkötőt, járt nekem egy új project. Na jó, csaltam, ez előbb készen volt, de becsületesen letudtam a restanciámat utólag.

Elkapott a gépszíj horgolásügyileg, mióta ráéreztem a helyes technikára. Szeretem, mert a minta úgy áll össze, mint régi kedvencem, a keresztszemes hímzés, ugyanakkor lehet horgolni és még gyöngy is. 3in1. Legjobb. Kicsit megcsappant az alvással töltött időm, pedig eddig sem vittem túlzásba. De nem lehet letenni. Csak még egy kör, meg még egy, meg még egy. Közben vége lett a filmnek, mindenki alszik, és közben hajnali kettő lett, pedig 1 perce még csak éjfél volt. Ki érti?

A felfűzés ugyan macera, de utána bárhová vihető. Egy részét vonaton horgoltam. Mit csinálsz, ha van egy felesleges gyöngy a sorban, még legalább fél órád lenne horgolni, de nincs nálad fogó? Semmiképp sem telhet el fél óra üres bambulással, így nemes egyszerűséggel ráharaptam a bűnösre J. Segíts magadon, ugye... Elég kevés esélyt láttam rá, hogy valaki fogóval a retiküljében mászkál. Vallok, én szoktam.

 Nem csak láncokon, ruhákon, táskákon is láttam hasonló mintát. Sőt, még banyatank is kapható ilyen mintával. Megfogott ez a fajta kontraszt, amit a rózsa és a tyúklábminta vagy olyasmi ad. De létezik pepitával, vagy fekete-fehér csíkokkal kombinálva is. Mintát nem találtam hozzá, illetve talán egy 24 szemeset, de mindben volt valami, ami nem tetszett. Így terveztem egyet magamnak.

Eljátszottam vele két estét, mire összeállt, bár utólag másképp csinálnám. Megint nem zsíroztam le előre a kupakot, ami érthető, hiszen fogalmam se volt róla, mekkora kell majd rá. Így megterveztem a szokásos hosszra+szerelék. Aztán vettem egy klassz mágneses kapcsot, amihez viszont 4 centivel hosszabb lánc kellett volna. De addigra már készen volt a fele. Ez nem az a minta, amihez utólag lehet toldani, mert akkor elcsúszik az egész. Így másik kupakot tettem rá, és kapott néhány gyöngyöt kiegészítésként. 

1,3 cm az átmérője, elég látványos, de még nem vastag. Ugyanakkor a 20 szemes köröknek köszönhetően, szépen kifekszik a minta, nem látszik át a cérna. Ebbe már kellett merevítőt tenni, nem tetszik, ha viselés közben itt-ott kilapul.  15/0 méretű Miyuki gyönggyel horgoltam, kb. 5800 db van benne, és gőzöm sincs mennyi munkaóra, jó sok, úgy 25 körül, de ha a tervezést is veszem, akkor azért 30 felett is lehet. Pedig már elég gyorsan megy a horgolás.