Vállalás nemtommennyi’ Passiflora

Ő egy többszörösen visszaeső darab.  Még a gyöngyös létem kezdetén - értsd, fűztem két valamit- kinéztem ezt a láncot. Ki is nyomtattam, a másik 30 mintával együtt, amiket tervbe vettem. Mindig félretettem. 

Elsősorban azért, mert egy vastag fém láncra applikálták, és gőzöm se volt, hol szerezzek olyat. Az első eset, amikor a halogatás kifizetődött. Ugyanis ez a medál egy MADDesigns darab, azaz MarciaDeCoster tervezte. Ő meg nem az a kezdő nőcske. 

Még mindig nagyon izgalmasnak találom a munkáit. Kőprofi, ahogy a színekkel és formákkal bánik. De olyan bűn rosszak a minták, hogy csak a végeredménybe vetett hitem menti meg őket. Szokás szerint, ez is hibás volt, ellentmondásos a rajzos és a szöveges info, ezért van is benne egy színhiba, de már szét nem szedem.

A technikája is sajátos. A dupla szálas fireline-os fűzést egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Nem lenne baj, ha nem olyan technikát használna, amihez sokszor kell átbújni a gyöngyön. Képtelenség a dupla szálat átpajszerolni. Továbbá, ha valamiért bontani kell és összeakadnak a szálak, márpedig erre egy jobban menő ország éves bevételét nyugodtan rátehetjük, akkor elvágás után nem lehet visszafűzni a tűbe. Elképzelésem sincs, milyen gyöngyökkel fűz, hogy ezt így meg tudja oldani. De ezért ő a profi és nem én J.

Próbáltam hasonló színeket válogatni, szerintem határozottan jó lett. Az arany borítású kristállyal bajban voltam. Ebben a méretben nem tartják Magyarországon ezt a színt, legalábbis én nem találtam. Így ez az egy szín nem swari, hanem az itthon lévő cseh kristály. Feltehetőleg már akkor megvettem, amikor először kigondoltam, hogy kell nekem ez a medál. Egyébiránt, ha valamit clematisnak, vagy passiflorának hívnak, az általában a nyakamban végzi.

Ha nem lett volna elég a sokkból, olyan méretű sziromgyöngyöt használ, ami megint csak nincs az országban. Továbbá, kellett volna egy 3,5 cm átmérőjű kagyló korong. Azt hiszem, ennek tükrében kezd érthető lenni, miért nem álltam neki kezdőként. A korongot most sem sikerült beszerezni, pedig nagy szükség lett volna rá, ugyanis ez a medál össze-vissza nyaklik. A korong adta volna a stabilitását, arra kellett volna felragasztani. 

Több barkácsboltot is végigjártam, miután a gyöngyösökben nem találtam, hátha lelek valami alátétszerűséget. Fémből találtam, de az olyan nehéz volt, hogy állandóan lecsúszna a láncról. Végül gyöngyökkel ékeltem ki a hátulját, csiszoltakat fűztem a szirmok közé, és a szirmokat is áthidaltam, mert mindenfelé kócolódtak. Egyelőre 80%-ban vagyok elégedett a stabilitásával, majd használat közben kiderül, hogy kell-e még barkácsolni vele.

 Miután megtanultam horgolni, nem volt kérdés, hogy a fém lánc helyett horgoltat kap. Amolyan gombhoz a kabátot manőver volt, a láncot pár hónapja meghorgoltam, de a medál nem akart elkészülni. Aztán vettem egy nagy levegőt, megfűztem a medált. Ráberheltem a láncra, majd újra félretettem egy hónapra. Direkt 5 szemesre horgoltam, hogy jó legyen rá a gyöngyéletes kis csövecske kupaknak. Megvettem hozzá a teklákat is. Ma jött a késztetés is, hogy végre befejezzem. Nézem a csövecskét…az arany nem jó hozzá színben. A réznek meg vastag a fala, bumfordin néz ki. Meg a színe sem az igazi. Mivel tudom, hogy minden horgolás rákfenéje a kupak, így ha látok valami újat, abból veszek néhányat. Így esett, hogy előkerült a sifonérból egy 7 mm-es (lehetetlen méret) bronz kupak, ami pont passzolt. Itt még szerencsétlenkedtem egy kört, de ezt fedje jótékony homály. Na erre jó a sok félbehagyott darab, amin 10 perces munka van. Olyan, mintha minden nap előállnék valami komoly ékszerrel J.