Sok rohanás között nagyon jól esik apró
szépségeket alkotni. Az elmúlt időszak amúgy is a súlyosabb daraboké volt. De amikor kevés
az időm, akkor is szükségem van az alkotásra, csak értelemszerűen kicsiben.
Nagy örömömre szolgál, hogy anya újra
elkezdett kötni. Még ő is kicsiben, a két éves Dorka babában maximálta a méretet,
de jól emlékszem, amikor újra elővettem a kötőtűimet hosszú kihagyás után, én
is a gyerekeknek kötöttem.
Szóval, anya köt. Mégpedig igen ügyesen.
Megtanulta a rövidített sorokat, és büszke vagyok rá, nem nyugodott, amíg meg
nem fejtette orosz, spanyol videókból, hogy kell. Az én anyukám, naná! J
Na de befőttesgumit húzni a kötőtűre? Aztán
venni műanyag vackot?
Édes, drága anyukám, mire való a te bolond lányod? Há’
nem tudsz szóni’, hogy csináljak neked is kötésjelölőt? Nem tud, halak a
szentem. Ő nem szól. Most volt a boldog születésnapja. Úgyhogy rittyentettem
neki pár jelölőt.
A rózsaszín egyáltalán nem színe, de valahogy úgy éreztem, most rózsakvarcra van szükség. Mégis csak az anyukámról van szó, aki ráadásul halak, akinek a szeretet a lételeme.Ami a szeretet köve.
És ha már előpakoltam a kis fém bizgentyűimet, csináltam egy őrangyalkás, piros kulcstartót a kedvenc kis piros kocsimhoz. Az előzőt elvesztettem nagy ügyesen.
Ruby és tourmalin kvarc
ásványból, meg némi cseh kristályból.
Ezek csak apróságok, de én szeretem az
ilyen kis szépségeket a mindennapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).