Lorell 2.

Gyakran állok a saját utamba, de néha kiderül, hogy ez a fejlődés ára. Szerintem most is így történt.

Megint cél nélkül vettem gyöngyöt. Pontosabban nagyon is céllal, de terv nélkül. Amikor megvettem Kovács Éva könyvét, egész biztos volt, hogy ezt a medált meg fogom fűzni. 

Naná, hogy a Lorell 2., mert az a bonyolultabb. Hónapokkal ezelőtt bevásároltam a Swarovski  szívecskékből. Akkor még kevésbé volt „menő” az opálos kristály, de nekem nagyon tetszett. Abba bele se gondoltam, mivel fogom kombinálni.

Balogh Tibi szavaival élve, nem mondtam, hogy bonyolult, de nem lesz túl egyszerű. Valóban nem. Éva mintáiról tudni kell, hogy brutálisak. Brutálisan szépek, de brutálisan összetettek. Jól beválasztottam, amikor életem első medáljának az ő Zenáját választottam anno. Mi több, az a medál indított el a gyöngyös úton. Előtte annyira nem vonzott a dolog, úgy voltam vele, van éppen elég drága és helyfoglaló hobbim, nem kell még egy. De amikor azt a medált megláttam, tudtam, hogy kell nekem egy Zena. Mit tudtam én a befoglalásról. Ráadásul nem is a klasszikus volt, hanem rögtön golyós. A hajam hullott, de megcsináltam J. Azóta is imádom.

De vissza Lorell-hez. Eddig nem éreztem komoly hívást, hogy azonnal nekiessek, de a napokban vettem pár mintát Évától, minek kapcsán eszembe jutott, hogy még ezt se fűztem meg. Tegnap reggel, gondoltam, mielőtt bemegyek a városba, összenézem a színeket, esetleg a többihez is, hátha kell vennem valamit. 

Az embert életveszélyesen megfenyegettem, vagyis inkább megzsaroltam, hogy oké, elmegyek vele nadrágot venni, cserébe elvisz a gyögyösbótba’. Ő valami olyasmit is hallott, hogy nem leszek sokáig, de kis csacsim, azt a fonalasra mondtam J.

Tehát, elővettem a kék szívecskéimet. Első lépés, kell valami a közepére. 16 mm. Nem túlzok, ha azt mondom, minimum 100 db 16 mm-es rivolim, vagy cabochonom van. Ez túl színes, az túl unalmas, ez totál nem passzol. Végül három maradt fent a rostán. Versenyben volt egy rózsakvarc, egy lilás Swarovski, meg ez a mogyoró. Már-már eldöntöttem, hogy a lilás lesz, az olyan klassz színes. 

Na de egy mérleg és a döntés? Esélytelen. Na jó, de mit válasszak mellé? Kell még jó eséllyel 5-6 féle gyöngy. Éva mintáiban az a furfangos, hogy bármit választasz is ki az elején, tuti mást raksz bele a végén. Másfél órája ültem fölötte és halvány elképzelésem se volt, merre induljak. Mindenkinek van egy saját stílusa. Az én heppem, hogy 2-3 színnél többet nem szeretek használni egy ékszerben. Egyszer csak megvilágosodtam. Valami nagyon finom hatást szeretnék. Olyat, mint a homokos part és a kék ég. Beborítottam a 8 személyes étkezőasztalt fiolákkal, kis zacskókkal és lesz, ami lesz alapon elkezdtem délután, amikor hazaértem. Újabb tanulság, bele se kezdj, ha kevés az idő. Kutyasuliba kellett mennem, kapkodtam. 

Elrontottam persze, mert nem vettem észre, ami az orrom előtt volt, egy képet. Csak valami dekorációs elemnek tekintettem, pedig a lényeg volt rajta. Félretettem. Tudtam, hogy vissza kell bontanom legalább 3 kört. Este nézegetem a könyvet, nem igaz, hogy nem egyértelmű a minta, már írtam Évának is. Amikor észrevettem a képet, azonnal leesett, hogy mit rontottam el.

Minden napfényes órát, ami gyöngyfűzés nélkül telik el, pazarlásnak érzek. De sajnos vannak kötelező, halaszthatatlan feladatok, így csak 2 óra körül tudtam másnap leülni fűzni. Miért mániám a természetes fény? Mert az a titka az egésznek. A színek. Tudom, sokszor elmondtam már, minden bonyolultabb darabnál. De ezen áll vagy bukik az egész, nem a technikán. Az tanulható.

Éva mintái sok rétegből állnak. Már három réteggel a vége előtt késznek nyilvánítottam volna, de még egy kis ez, meg egy kis az került rá. Ezért van, hogy van egy irányvonal, de közben fog csak összeállni, hogy jó volt-e az alapötlet. Szinte mindent mással csináltam, mint amivel először kigondoltam. Persze előtte kipróbáltam többféle variációt. A középső golyók a véletlen művei. Vettem hozzá 3 féle Swari teklát, ezt a kéket meg csak úgy, mert marha jó színe van. Aztán belepróbáltam.

Az O gyöngyökkel voltam a legnagyobb trutyiban. Mindenképpen valami fémeset szerettem volna, mert az világos volt, hogy ez inkább az orosz nagyhercegnős vonal ennyi kristályszívvel. Végül megint a Jolly Jokert vetettem be. Az egyik fele ezüst, a másik pedig össze-vissza színű. Kiválogattam belőle a kékesnek tűnőket. Nagyon kellett figyelni, hogy melyik oldal felé áll a színe, de meglepő módon ezt nem rontottam el. Még nem döntöttem el milyen láncot kapjon. Erősen hajlok a hosszú