Lunabead

Nem állítanám, hogy az elmúlt napokban az istenek kegyeltje lennék. Műszaki baklövések egymás után. Technikai segítségkérésünkre a szolgáltató a net lekapcsolásával válaszolt, majd amikor megkérdeztük, ugyan miért, a technikus az alábbit bírta mondani: én nem voltam és csak én vagyok bent, de ez tényleg ki van kapcsolva.

A nap rejtélye, Pumukli lehetett, vagy egyéb koboldszerzetek. Sok óra múlva sikerült visszanyerni.

Ma leállt a 2 éves, folyamatosan karbantartott kazánunk, nincs valami meleg. Szerelő majd holnap jön. Sebaj, van annak valami romantikus bája, ha családilag a padlón alszunk a kályha előtt.

Tegnap 3 ékszert akartam befejezni és fotózni, de minden olyan „flottul” ment, hogy a Nap se bírta nézni, így a fotózás elmaradt. Ma ugye verőfényes napsütésre ébredtünk, ja nem, szürkeségre és szutyokra. 

Én ma akkor is ékszert fotózok, lesz ami lesz. Nem baj, ha esik, az eresz alatt jó lesz. Nem részletezem, fedje jótékony homály a történéseket, legyen elég annyi, 5x annyi időm ment rá, mint normálisan szükséges lett volna. De sikerült előállítanom néhány viszonylag használható fotót a Lunabead (tervezője MU) művésznevű nyakláncról.

Ő a barátnőm kettes számú egyszerű és hosszú lánca. Ezúttal barnát kért. Semmi más ütős szín, mondjuk egy narancsa, pink, vagy türkiz, hogy univerzálisan bevethető maradjon, és a barna bőr kiegészítőkhöz passzoljon.

Addig biztos volt, hogy bogyó lesz. Vettem is két mintát, de úgy indított, hogy 60 db Swarovski. Ennyit az egyszerűségről. Aztán eszembe jutott ez a bogyó, amit ezer éve meg akartam fűzni magamnak, pink-narancsban. Előkészítem a cuccokat. 39 db Swarovski+ az apró. Ott egye meg a fene, én akkor is ezt akarom. Hogy ne legyen annyira komor, világos színekkel kombináltam.

A mintával nem vagyok maradéktalanul elégedett. 20 mm-es golyót ír. A 18-ast is alig bírtam belepajszerolni, pedig eredeti, papíros swarikat használtam, ami méretpontos. Aztán a teteje. Még egy kört simán elbírt volna. Sebaj, majd lefedem valami díszes kupakkal. Aha. Nem gondolkodtam előre, vagyis nem eléggé. 

A melegbarna bőrhöz vörösréz láncot és gyöngyöket választottam, ellenben minden, méretében megfelelő kupak ezüst, sárgás bronz, vagy arany színű. Nem csak nálam, ha a teljes alkatrészellátó piacot is figyelembe veszem, akkor is ez a helyzet. 

Bár amúgy se akartam várni tavaszig, mire feltehetőleg ideérne a cucc, a karácsony és a posta kooprodukciójában. Kiborítottam minden szóbajöhető kacatot. Találtam egy virágot. Sárgás, de nem rossz. Összeraktam, de össze-vissza lötyögött. Így alakítottam rajta még, rögzítettem gyöngyökkel. Aztán már csak néhány órát tököltem a lánccal, ami normál esetben max fél óra lenne tervezéssel együtt is. Így már érthető, hogy miért nem tudtam tegnap fotózni.

A lánchoz és a csicsákhoz sárkányachátot, citrint és jádét használtam.

Arra jutottam, hogy nekem is kell. Mint minden 😊. 

Azember kérdése: fűztél arab kis csillárt? De cuki.

Mondom tegnap barátnőmnek, hogy az egyszerűség jegyében csak 40 swarit raktam bele. Válasz: lenyűgöz az egyszerűséged 😊.

Imádom. Én barátnőm.