Pasik és a női hobbyk

     Amikor a szülinapom volt, nem tudtam mondani semmi ajándéknakvalót, amire égető szükségem lenne. Most sem. De….Amikor nekem szegezik a kérdést, általában nézek boci szemekkel. Most voltam olyan ügyes és előre közöltem, hogy gőzöm sincs, majd később, ha eszembe jut valami, szólok. Tisztában voltam vele, ahogy mindannyian a családomban, hogy előbb-utóbb égető vágyat fogok érezni, hogy valamelyik hobbim amúgy is köbméterekben mérhető alapanyagkészletét újabb darabokkal gyarapítsam.      Szülinapra az ember semmiképpen ne kérjen hasznos holmit. Különösen, az ilyen szép, kerek dátumokra. Ellenben egy kis luxust, amit alap esetben nem tennénk, csak sóhajtoznánk a kirakat előtt, mint kiskutya a hentesboltnál. Na olyat kell kérni. Mutatom pasinak a Knitpro kötőtű készletet, hogy akkor tulajdonképpen, talán egy ilyet. De a rózsafa, csodaszépet szeretném. És igen, az az ára, nem a doboz mérete mikromiliméterben, de ha esetleg a szülinapot és a karácsonyt is hozzácsapjuk, akkor hátha, lehet, hogy esetleg, én…..azt. Hogy szavaimnak nyomatékot adjak, küldtem neki egy pontos linket. Elvégre nem elvárható, hogy ilyesminek maga nézzen utána. Különben is jobb ezt tisztázni. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire. Nézi a linket, és hümmög. Hosszú percekig nézi. Egy ehhez nagyon hasonló képet. Majd jelentőségteljesen megszólal.

- Tuti ezt szeretnéd? - itt megszeppentem. Úristen, ennyire drága? - majd folytatta.

- De biztos? De egészen? Akkor áruld már el légyszi' mi az Isten ez? Mert annyit látok, hogy fadarabok egy dobozban. Figyelj, csak mondom, hogy a teljes stúdióasztalom nem került ennyibe. Ezt csak azért említem, hátha nem tudod, hogy ennél sokkal nagyobb fákat is adnak ennyi pénzért. Mit mondasz? Hogy még kampó sincs a végén? Ennyiért még kampó sincs? Ja, hogy az a horgolótű. Oké, akkor most ki fogsz engem képezni. Mi a különbség? Ha mondjuk látok egy sapkát, akkor az kötött, vagy horgolt? Hogy bármelyik lehet? Na jóvan' haggyá' békén. Ha ennyivel megúszom a szülinapot, meg a karácsonyt és örülsz is neki, halleluja. A tiéd.

Halkan jegyzem meg, hogy így hint egy mérleg (jelen esetben én) csillámport. Úgy éri el, hogy azt akard, amit ő, hogy még örülsz (pasi) is neki, mekkora zseni vagy és milyen jól megoldottad a problémát (ajándékozást) :-D. 

Ildiiiiii! Nééézd!

Most csak egy gyors szösszenetre van időm, mert nagyjából 4 dolgot kellene egyszerre csinálnom, persze egyiket sem teszem J.

 Cherry Ildi szerette volna látni a leveles láncot bevetésen. Íme. 3 hosszúságban szoktam viselni.A tekergetés módszere teljesen esetleges és tetszőleges. Szerintem leginkább a fekete ruhát szereti. Mea culpa a szelfiért', de értékeljétek, hogy legalább nem a fürdőszobában készültJ. Látom, van, ami sosem változik. A blogger még mindig önhatalmúlag rendezgeti a fotókat.

Just married!

       Picit eltűntem, mert elleptek a teendők. Annyi minden történt. Hetek óta hitegetem a barátaimat, hogy igen, elmegyünk valahová, igen, iszunk egy kávét és igen, meglátogatlak. Közben szét akarom szedni a gyerekeket is. Az még nem dőlt el, hogy őket fizikailag, vagy csak külön szobába költöznek. Egyelőre jelöljük meg a b megoldást. Ez festéssel, fűtésszereléssel és az ágy alatt máig harcoló német alakulatok, valamint a biológiai kísérletek felszámolásával jár. És itt-ott becsúszik néhány születés és névnap is. Szerencse, hogy Lillának a rocky versenyszezon még nem kezdődött el.

          Szóval mindeközben kistesóm' esküvőjére is készültem. Aki majd’ 190 cm és 33 éves, de mindig a kistesóm lesz. Először is hímeztem nekik egy gyűrűpárnát. Lelkükre kötöttem, hogy ne hagyják, hogy rájuk melegítsenek valami giccses cuccot a hivatalban.

Nem volt kérdés, hogy hardangeres fehérhímzés lesz. Nem volt egyszerű mintát találni. Végül egy régebben, „egyszer meg kell hímeznem” címkével ellátott terítő egy mintaegysége végezte párnaként. Az elején bele kellett rázódnom a sajátos szálszámolásba (évek óta nem hímeztem hardangert), de néhány óra múlva már együtt mozogtunk. Úgy értem a hímzés és én. Azt hiszem maximálisan elégedett vagyok a végeredménnyel. Remélem ők is. Fotó is csak ez az egy készült. Éjszaka nem nagyon volt indíttatásom többet játszani vele. Emlékeztek, max. 2 kattintás :-). Na jó, ez csak egy volt.

      Aztán ott volt az ajándék kérdése. Erről nincs fotóm. Az nem volt kérdés, hogy a leghasznosabb ajándék, egy építkezésen átesett pár számára, ha halott elnökök portréival lepem meg őket. Marha nagy meglepetés. Nem akartam csak úgy borítékban a kezükbe nyomni. Nesze pííz. Először pillangót, virágcsokrot akartam hajtogatni, és közé rejteni az elnökséget. Végül erre nem maradt időm. Így is hajnalban fejeztem be egy másik projektet, szintén az esküvőre, de erről majd legközelebb. Így azt találtam ki, hogy lufiba fogom rejteni a bankókat. Vettem fehér lufit, csináltam arany konfettit, tettem bele csillámokat is, apró virágokat. És előre láttam lelki szemeim előtt, ahogy kidurrantják a lufit és betakarja őket a csillám és a konfetti. Az esküvő közben is ügyelni kellett, nehogy valamelyik gyerek felkapja és elszaladjon vele J. De legalább nem héliumosba tettem.

    Másnap hív az öcsém, a kis mocsok, (amúgy imádom), hogy megoldotta a problémát. Beletette egy nejlonzacskóba az én furfangos ajándékomat és ott durrantotta ki. Remélem, ezek után nem lepődik meg, ha a legközelebbi látogatáskor, véletlenül konfettik fognak potyogni a zsebemből.

Mák, de nem eladó

Erről a láncról a régi zöldséges vicc jutott eszembe. Ha nem ismeritek, elmondom :-). 

        Első blikkre olyan kis egyszerűnek tűnt. Á, no perc alatt megcsinálom. Végül hetekig tartott. Olyannyira, hogy már csak 5 perces munka volt rajta, amikor félretettem pár hétre.  kb. 28-31 munkaóra van benne. Levonhatok belőle 3-4 óra bénázást, amikor annyiszor bontottam le, hogy lejött a Fireline-ról a fém borítás, de tulajdonképpen az is benne van. Voltak olyan balga terveim, hogy más színekben is megcsinálom. Milyen elegáns lenne fehérben, akár menyasszonyos is, egy egyszerű ruhához. Vagy lilában, vagy még ezer másik színben. Ami valószínűleg soha a büdös életben nem fog elkészülni. Mondom most. Aztán ha kihevertem a sokkot, lehet, hogy mégis.

   Az eredeti design Marcia DeCoster munkája. Nagyon kedvelem az ékszereit. Hihetetlen színeket használ együtt. Nem mellesleg, mint ember is rendkívül szimpatikus. Az okát nem tudom. Olyan bohém, kedves jelenség. Valami jóság sugárzik belőle.

Mint minden MAD Design-os munkában, ebben is rengeteg anyag van. Ami üzleti szempontból érthető, hiszen ő leginkább kész kit-eket árul és tanfolyamokat tart. Hülyén venné ki magát, ha 3 szem gyöngy lenne a dobozban.

    A színnel bajban voltam. Beleszerettem a könyvben lévő élénk zöldbe. De sehol nem találtam ilyen színű gyöngyöt. Végül kompromisszumot kötöttem. Majd megláttam a blogján a nyakában. Teljesen más színű. Nem baj, én élénket szerettem volna. Senkit ne tévesszen meg az én fényképem, ez nem kék, hanem tengerzöld.

    Feltűnő, méretes darab lett. Nem kevés sziszifuszi részlettel tűzdelve. Egy kis right angle itt, egy kis St. Petersburg ott. Apró, finom darabnak tűnt. Aztán rákerült ez, meg az, majd még ide is pár darab izéke. 175 db Swarovski bicon+2 db barokk kristály. 3-4 g 24 karátos arannyal futtatott Miyuki, csak hogy a főbbeket említsem. És vagy 25-30 g japán kása.

A minta bőven teret enged a kreativitásnak és a fantáziának. Finoman szólva. Tényszerűen, meg ilyen. Na jó, kis túlzással.  

   A legnagyobb gondot az jelentette, hogy elférjek a gyöngyök belsejében a szálak toldásánál, ugyanis dupla szálat használ a lánchoz. Valamiért imádja. Én utálom. Értem én, hogy az örökkévalóságnak dolgozunk, de ez a lánc még akkor is egyben lesz, amikor a fogsorom már nem.

Picit bánom, hogy nem hallgattam magamra és nem csináltam rövidebbre, de így újabb tekergetési lehetőség adódott a viselésnél. Lehet hosszú, lehet rövid, lehet annyira rövid, hogy egyszer körbetekerhetem a nyakamon. De egy biztos, csak nagyon minimalista ruhához passzol. De ahhoz nagyon. 

Turmalinos

Íme a jelenlegi kedvencem. 

Ő is azonnal szerelem volt. Tulajdonképpen egész könnyű volt fűzni, miután az első elemet 5x lebontottam. Természetesen itt is csak akkor derül ki, hogy elrontottam, amikor már készen van egy blokk.

Számomra a munka legnehezebb, része a gyöngyök összeválogatása. Ma már azt is tudom, miért vagyok ilyen háklis a színekre, a harmóniára. (Nem fejtem ki, asztrológia J) . Képes vagyok valamit egy szem gyöngy miatt szétszedni, ha úgy ítélem meg, hogy nem illik oda.

Ehhez a szetthez eredetileg nem tartozik nyaklánc, de úgy hiányosnak éreztem. Gyakran hordok kivágott ruhát mindig, így ki kellett találnom egyet. Szerintem jól sikerült. Egészen könnyű, légies darab. 

Miyuki, swarovski az aprólék, a közepe pedig ismét turmalin kvarc. Nem azért mert nincs más, hanem mert ez egy nagyon sokoldalú ásvány. Egy szálon belül is változik a színe az átlátszó kristálytól, a barnás-zöldesen át, egészen a rózsaszínig. Legalábbis ennek a színváltozatának. A nagyobb pink gyöngyök szintén ásványok, ruby a művészneve. Valahogy kellett bele.

Amit a turmalinról feltétlenül tudni kell...

…

Kristályos ásványi anyag. Igen bonyolult összetételű szilikátféleség. Előfordulási formáiban változatos, legkevesebb 14 összetevő alkotja.

A kristály-gyógyászatban a beilleszkedés köve. Lelki egyensúlyt teremt, megnyugtat, aktivizálja a bioenergiáinkat, inspirál. 

Nagyon sokféle színben előfordul. Feketétől a liláig, vagy az a változat, amit most is használtam, a dinnye turmalin.

Kristálygyógyászatban a színeik szerint is használják őket. Leginkább a félelmek oldására, immunrendszer erősítésére. De találtam olyan információt is, mely szerint a fájdalomcsillapításban is jeleskedik.

Fokozza a szerotonin termelődését, ilyen módon hat a hangulatunkra.

Valahol azt olvastam, hogy az egyetlen kristály, amely képes elektromosságot kisugározni. Ezeket az elektromos hullámokat a test elnyeli, és ilyen módon aktivizálja a sejteket és a sejtanyagcserét. Gyanítom azért nem annyit, hogy elfelejthessük a villanyszámlát, vagy összezavarja a pacemakert. Tudományos bizonyítékokat nem kerestem hozzá. Ha így van remek, ha nem, akkor meg örüljünk neki, hogy van egy szép ékszerünk J.

Csak egy icipici pink kell...

Imádom az ásványokat. Annyira jó nézegetni, tapogatni őket. Ez nem véletlen. Habitus kérdése, hogy ki fogadja el a tényt, hogy az ásványoknak saját rezgései, gyógyhatásai vannak. 

Éppen ezért van olyan ásvány, ami adott pillanatban hidegen hagy, másikban pedig viselned kell és kész.

Ez az ékszer ilyen. Így fotón, olyan kis semmilyen. De élőben egyszerűen sugárzik. Ő az, akit mindig le akarnak szedni a nyakamból. Ahátot, morganitot és tourmalint kombináltam japán kásagyönggyel.

A fülbevaló okozott némi fejtörést. Olyan apró gyöngyöket tettem bele, hogy időnként a lehetetlen határát súrolta, hogy még egyszer átfűzzem rajta a tűt. De ha annak volt pont olyan színe, ami kellett.

A minta Ewa munkája.

Királylányosos

Jöjjön egy kis gyöngy újra. Ezúttal kevés szövegeléssel.

Szerettem volna valami elegáns, mindenhez passzoló darabot, aminek nem kötött a színe. Akkor akadtam erre a karkötőre. 

Csilla Csirmaz munkája a minta. A színeken változtattam, mert a sokféle méretű gyöngy miatt alkalmazkodnom kellett. Elég kevés az a szín, amiből 8-as, 9-es méret is létezik, az aprókon kívül. A Swarovskit picit szolidabbra vettem, mert nekem jobban tetszett a matt ezüst és a gyöngyház mellé a kevésbé csillogósos’. 

A közepére lényegesen nagyobb gyöngy került. Igaz, így nem látszik annyira a középső bronz sor, de így mutatósabbnak találtam. 

A kapocs rögzítése is okozott némi fejtörést, mert az eredetihez még csak hasonlót sem találtam itthon de még az ebay-en sem. És különben is azonnal akartam :-). Egy nagyon kedves hölgy úgy fogalmazott, amikor meglátta: királynői. 

OKTATÁS?

Borús idő, borús téma. Minden tele van a zseniális kísérleti tankönyvekben előforduló baromságokkal. Azt hiszem borítékolhatjuk, hogy a kísérlet máris megbukott. De nem is ezekre szeretnék kitérni. Annyi minden okosat írtak már előttem, felesleges lenne.

         De tegnap szülőin voltam. Szomorú, hogy az egész rendszer, mint általában, abból indul ki, hogy mindenki lusta, lop, csal hazudik. A gyerek lógós, a szülővel együtt. Politikusoknak gondolnak minket? Gyakorlatilag az összes szabályozás arra fut ki, hogy megnyomorítsa mind a gyerek, mind a pedagógus életét. A szülőket már meg sem említem. Nem egy tantárgyból hallottam azt tegnap, hogy igyekezni fogok minél több anyagot leadni, de nem fogjuk tudni befejezni. A legbosszantóbb ez a matematika és a magyar esetében. Amikor az alapokat kell letenni, begyakorolni. Mert a gyerek ott fog állni felsőben és nem tud továbblépni, mert nem volt idő begyakorolni az alapműveleteket. Vagy a helyesírást. De van jobb is. Egyszerre szemléltessük környezetből a petúniát és a tulipánt. Ja. Most. Aha, most nyílik a tulipán, ugye? Tankönyvszerző fiam, ülj le, egyes. Te nem tudod mikor nyílik a tulipán? Akkor ne írkájjá’ könyvet!

Folyamatosan azon nyüszögnek, hogy kevés időt tölt együtt a család, a gyerekek nem játszanak stb. Mikor? 4-ig iskolában van, sokszor még nincs kész a leckéje, mert annyi az anyag, hogy otthon folytatni kell, heti 2x edzés van, fél 7 után ér haza (amúgy meg lógós, nem akar mozogni sem). Az elmúlt években azt hallgattuk, hogy a gyerek ne legyen 8 óránál többet az iskolában, mert sok neki. Sőt, még a 8 is sok. Most meg már a törvény szerint is kilóg a 8 órából, ha azt veszem, hogy 7.45-re bent kell lenni és 4 előtt nem jöhet el. Nincs ezzel baj, a gyerekek rugalmasak, túlélik. Csak az elv, ami sántít.

Testnevelés: Semmi bajom a testneveléssel. Legyen erőnlétük, mozogjanak. Mindenki tudja, hogy a mozgás szerotonint termel, fokozza a vérbőséget, ezáltal serkenti az agyi funkciókat is. Stimmel. De. Akkor miért is nincs elég tornaterem? Miért nincs biztosítva a megfelelő átöltözési lehetőség külön a fiúknak és a lányoknak? Félreértés ne essék, ez nem az iskolák hibája. Megint kaptak egy olyan törvényt, amit be kell tartani és senkit sem érdekel, hogy hogyan. És nekünk még nincs okunk panaszra, mert van egy nagy udvar, műfüves focipálya és van egy darab tornaterem. Szerencsére a pedagógusok is viszonylag rugalmasak, már amiben lehetnek. És itt jön a feketeleves.

Testnevelés felmentés csak orvosi papírral kérhető!

Mert egyébként minden gyerek lusta dög és lógni akar a tesi óráról és az anyja meg partner ebben és folyton felmentést fog írni, ugye?

És mi van akkor, ha a gyerek elesett a bringával hétvégén, és a fél lábáról hiányzik a flazúr? Rohanjak a baleseti ügyeletre felmentést kérni? Vagy vonyítva kússzon a földön a nyílt sebekkel tornaórán? Az enyémeket néha a ragtapasz tartja össze :-). Vagy, amikor a kicsi lányok nagy lányok lesznek. Szerencsétlen még meg sem szokta a teste változásait. Mindene fáj. Legszívesebben a lábát összeszorítva ülne egy sarokban. Ehelyett tesi órán talicskázik. Biztosan kell? Különben ha jön a szakfütyi, meglátja, hogy a gyerek üldögél a padon és nincs papírja, előveszi a pedagógust.
Tisztelt törvényhozót is kiküldeném picikét sportolni, amikor fáj a feje, vagy a dereka, vagy a hétvégi focin elrúgták a bokáját. És nem, nem a pedagógus nem engedni. Nem engedheti. Ez a törvény.

De csodálatos az ebéd utáni tornaóra is. Mert nincs máskor idő, hely stb. Mert egyre több dolgot kell bezsúfolni egységnyi helyre.  Javaslom vegyük fel a tanmenetbe a tér-idő hajlítást is.

Felmérések. Ha a heti 5 testneveléssel az a cél, hogy a gyerekek megkedveljék a mozgást, nagyon rossz irányba megyünk. Könyörgöm, miért kell mindent kivesézni, számolni, értékelni? A mozgás valamilyen szinten egyéni. Persze fejleszthető, de ehhez is kell érzék. Miért kell, hogy valaki azt érezze, hogy szerencsétlen nyomorult, mert nem tud felmenni a kötélre negyedikben? Harmadikban cooper teszt? 4 perc fekvőtámasz? Általános harmadikban. 9 éves max. Várom mikor jön a teljes katonai menetfelszerelésben hegymenet vagy a vizesárokban kúszás. De tudnám javasolni még a traktorgumi átfordítás is. Á, kéne ezeknek a kis nyomoroncoknak egy kis Shaun T.

 A pedagógusnak olyan táblázatot kell leadni a gyerek képességeiről, mint egy nagyobb cég évi cashflow táblázata. És kapaszkodj, jön a testzsír mérés!!! Védőnénivel karöltve. Az ebédet már így sem eszik meg, mert törvényileg csökkenteni kellett a só mennyiségét. Hiába egészséges, ha ízetlen, nem fogják megenni. Én se enném. Nem lehet elég korán elkezdeni a testsúly miatti szorongás kialakítását. Lesz ezzel egy kis probléma. Szükség lesz még egy helyiségre. A táplálkozási zavar ambulanciának.

12.    Hiányzások igazolása

Kényes kérdés, tudom. Valószínűleg sokan nem is értenek majd velem egyet. Lehet, vihar a biliben problémának tűnik. Nem baj, kell a többféle vélemény.

Jogos kérés, teljesen elfogadható és szükséges, hogy telefonálj be a suliba, ha a gyerek nem megy. Így megbízhatóan tudni fogják, hogy ha nem szóltál, ellenben a gyerek nincs bent, akkor érdemes utánajárni, merre kóvályog.

És megint a de. Az első napon, amikor hiányzás után suliba megy, vinnie kell az igazolást. Elméletben logikus és akár érthető is….lenne.

Szerencsére ma már nem a kettőt köhint a gyerek küldjük meg Maripennel korszak van, így az ésszerűbb szülőknek teljesen felesleges azonnal orvoshoz rohanni. Több okból is. Mert semmi olyat nem fog mondani az orvos, amit mi magunk ne tudnánk. Mint pl, C-vitamin, folyadékpótlás, lázcsillapítás. Ha pár napig nem javul, úgyis elviszed. De ha pl. a gyerek migrénes, mert frontos, stresszelős. Vagy hasfájós, mint a lányom. (Fiammal sosem volt ilyen gond). Ilyenkor nagyon ritkán 1 azaz egy napot itthon tölt. Másnap már megy suliba. Teendő, hagyjam itthon a szédülős gyereket egyedül, amíg elkóválygok egy igazolásért. Vagy vigyem be a rendelőbe, ahol még összekaphat egy kis lázas fertőzést, köhögést, hányós virnyákot. Zseniális. De a rendelőben is biztosan örülnek a szülők, ha hányós virnyákos gyerekkel ott üldögélek egy órát. Kell a köhögés mellé. Amúgy is logikus, hogy teljesen szükségtelenül szaporítsuk a rendelőben üldögélő betegek számát, mert amúgy is üres a rendelő, és a doki is unatkozik.

       Az eddigi gyakorlatom alapján, gyerek iskolába el, én orvosi rendelőbe be, igazolást megkap és kész. 1 nap csúszással ugyan, de bent van a suliban az igazolás. Igen, értem én, hogy vannak lógós gyerekek. Azt is értem, hogy vannak lógós szülők. Vannak otthon részeg kábulatban fetrengő szülők is, akik szarnak rá, hogy a gyerek iskolában van-e? Vannak. Mindig is lesznek. De nem ez a nagy átlag. És ők továbbra sem fognak mást csinálni. Ellenben az olyan hülyék, akik próbálnak felelősségteljesen, normálisan gyereket nevelni az ilyen felesleges szigorítások miatt szívnak.

      Az a baj, hogy hiába jó a szándék, ha idióta és átgondolatlan a kivitelezés. Tudjuk jól, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

B, mint Bennem élsz

Ahern

     Először is szögezzünk le valamit. Nem szeretem a romantikus könyveket. Mert megpróbálják velünk elhitetni, hogy ami benne van, valóságos. Hogy tulajdonképpen bárki megkaphatja, mint az ebolát. Akár még mi is. Ez a legnagyobb csúsztatás. Így erősítve bennünk a lúzerérzést. Bezzeg egy jó kis pszicho thriller. Az tuti simán megtörténhet. Ahogyan az ebola is. 

De Ahern más. Ő úgy romantikus, hogy pontosan tudod, hogy nem történhet meg. Se veled, se mással. Mindig van benne egy hajszálnyi misztikum. Épp annyi, hogy olvasás közben sóhajtozzunk, de  tudjuk, hogy  nem mi vagyunk a legszerencsétlenebb idióták a Földön, amiért egyszer sem esünk hasra egy szívdöglesztően jóképű, okos és mocskosul gazdag hapsi küszöbén, aki of course azon nyomban halálosan belénk szeret, akkor is, ha egyébként ostobán pislogunk és ezt  a tekintetet rejtett agyi képességeink sem tudják felülírni. Főleg, ha nincsenek is. Ez Ahern lényege. Meghagyja a méltóságunkat. És nem gondolja, hogy az ütlek-verlek-agyonrúglak szex romantikus.

A Bárcsak láthatnál volt az első, amit olvastam tőle évekkel ezelőtt. Múlt héten beleakadtam  egy Ahern kihívásba. Mért is ne? Ugyan nem jelentkeztem rá, mert sajnálatosan üti az olvassunk az ABC minden betűjével kihívásomat, de magamat még kihívhatom, hogy olvassam el az összes magyarul megjelent könyvét. De lehet, hogy az angollal is megpróbálkozom. Van egy aprócska problémám vele, a PS I love you. Láttam a filmet. Nem szeretek úgy olvasni, hogy már ismerem a történetet. Fordítva jöhet.

Már megint úgy beszélek, mint egy nagymama, aki 5 perc alatt elfelejti, miért is kezdte el a sztorit.

       Ja, bennem élsz. A B betűs könyvem az ABC-ből. Igyekszem nem spoilerezni. Adott Justin, aki egy szimpatikus, ámde időnként félelmetesen idióta figura és megérdemelné, hogy agyonverjék egy tescos szatyorral. Tetszik az elején a humora. Aztán leül a történet, amikor megérkezik Joyce. Vele nem vagyok kibékülve. Borzasztóan sótlan karakter az én ízlésemnek. És túl sokat nyafog, túl depressziós, túl….unalmas. Aztán ott van apuka. Joyce papája. Ő egy tüneményes bácsi. 75 éves. A kezdődő szenilitás jeleit mutatja, ugyanakkor néha megtáltosodik és megbölcsül. Nagyon hiteles számomra az a kettősség, amit ő hordoz. A szívszorítóan egyszerű, lassan inkább kisgyerekre hasonlító figura, és az apa. Néha úgy megölelgettem volna. Jópofa, ahogy változik, hogy ki kinek a támasza.  Van még 2 szereplőnk. Al, Justin öccse, aki a teljes könyv folyamán éppen infarktust készül kapni, és Al b. neje Doris, akit nem az eszéért szeretünk. Nekem Peggy Bundy ugrott be róla. Ebbe nem kellett volna belekezdenem. Most mondhatom el, hogy tulajdonképpen még van 2 barátnő, Justin lánya Bea, exfelesége és annak leendő férje majd leendő exférje. 

A történet: Justin hódítási céllal vért ad, ami hogy hogy nem Joyce-ban landol. És itt kezdődnek a bonyodalmak, mert Joyce egy nap alatt megtanulja, hogy a vegetáriánus neve béna vadász, valamint latinul, olaszul és építészül. Elindul az egymás szemébe pillogás, szempillarebegtetős kergetőzés, ami során a pasi számtalan alkalommal csinál hülyét magából, tucatszor aláz meg egy nőt (egy másikat) – ezért kiutalok neki egy péklapátot, Picúr kéne a lapát -  miközben Joclyn viking buszhajón üvölt, össze-vissza rohangál, sittes konténer alján fetreng, és végigbömböl egy operát. Persze végül jön a boldogan éltek, míg meg nem ölték egymást, ahogy az életben is lenni szokott…De nem ez a könyv lényege. Kellemes kis történet, szerethető figurákkal.

Mert kell egy golgotavirág

          De még előtte…Első ténykedésem kellett legyen, hogy lecserélem

a borzalmas giccspillangós hátteret. De olyan régen jártam itt, hogy momentán az is örömmel tölt el, ha be tudok lépni a saját nevemen. Oké, mivel írok, ezt az akadályt feltehetőleg leküzdöttem. De még mindig itt van ez a nyomorult szárnyas. Rémlik valami HTML, vagy mifene.

            Valamiért a webdesign-t nem tudom magaménak érezni. Már a fontosságának eszményét sem. Nem tudom azonosítani egy tapétázással pl. Hiába na, sok a föld jegyem. Vigasztal, hogy az internet teljes tartalma elfér 2.412.789.267.567.987 db dvd-n. Itt talán elveszik az én béna hátterem is. Igaz, ha a pornót leszámítjuk, akkor 4 lemeznek elégnek kell lennie. Ez lesz a szűk keresztmetszet, már látom. Affene.

       Következő gyenge pontom a fotózás. De azért igyekezni fogok, ígérem. Remélem sikerül 2 kattintással elfogadható fényképeket készítenem. Ebben már az utómunkálatoknak is benne kell lenni. Eddig terjed a türelmem a témában. De az is lehet, hogy a megfelelő eszközökkel életveszélyesen korrumpálom a megfelelő személyt, aki érez ehhez elhivatottságot.  Frankó. Pille lecserélve. Ez sem sokkal jobb, de jelenleg ez a tőlem elvárható maximum. Egyszer, mondom egyszer, ígérem, saját képemre formálom. Emő segíttttccsé'! Addig pedig megelégszem annyival, ha határeset.

Szóval golgotavirág.

Amikor megláttam ezt a mintát, tudtam, hogy kell. Mindegyikre ezt fogom mondani. Nagyon szeretem ezt a virágot élőben is. A színeit, az egyszerűségét. A gyöngyök összeválogatása kb. két hetembe és sok kilométerembe került. Olyan megnevezések vannak benne, mint chartreuse. De ezek kombinálva egyéb varázsszavakkal, mint perwinkle és hasonlók. Nagy nehezen a saját fejem után menve összeszedtem, ami kellett. Kicsiny voltához képest vagy 10-15 féle cucc van benne.

Elkezdtem a fűzést. A tervezője (Laura McCabe) feltehetőleg mazochista. De könnyen lehet, hogy szimplán csak nincs jó megoldás. Nem jöttem rá, hogy először miért a biszbaszokat porzót kell rátenni. Mert ahogy ezek rákerültek, 200 újabb lehetőség teremtődött a fűzőszálnak a beakadásra. Mert Murphy legigazabb törvénye a következő: ami beakadhat, az be is akad. Valamiért, amikor ezen nézetemet férfi közösségben kifejtettem, valahogy nem rezgett együtt az agyunk az értelmezés kapcsán…

Amit a fűzőszál állatról tudni kell

A fűzőszál egy makacs madár. Csak akkor repül, ha kivágom a francba. Ez alap. Több fajtája és színe létezik. A legmakacsabb a damil. Ő különösen furfangos. Átlátszósága révén jól megbújik mindenhol és különlegesen bárányosra tud összegöndörödni. Mióta tudom, hogy elöregszik, és eltörhet, kitiltottam a házból. Az unokámnak fűzök. Nehogymár’…

A „cérna” színekben bővelkedő egyed. Viszonylag könnyen kezelhető, bár a hosszabb példányok igen makrancosak.

Végül nagy kedvencem, a fireline. Hosszú élettartamáért  és masszív testfelépítéséért cserébe csúnyán fizetünk. És főleg sokat. Feltehetőleg frontérzékeny jószág, mert néha kezesbárány, néha pedig egy megátalkodott dög. Ez különösen akkor jellemző rá, ha engedjük csoportba verődni, vagyis dupla szállal használjuk.

De térjünk vissza a beakadásra. Vizuális típusúak előnyben. Képzeld el, hogy ülök az asztalomnál. Előttem a minta, kismillió gyöngy. Start. Passióvirág, biszbaszok fent vannak. Minden szem gyöngynél egyesével akadnak bele a zsinórba, avagy fordítva. Ha nagy nehezen megpróbálod lefogni őket, biztos lehetsz benne, hogy beakad a szál a mintaív csücskébe. Odébb teszed. Majd az asztalon található minden egyes eszközbe. Ollótól a fogóig. Eltávolít. Következő a gyöngyfűző alátét sarka. Ezen a ponton már kezd fogyni a türelem. Ami mégis megkoronázza az egész műveletet, az…..övbújtató a farmeren. Nem hittem el, hogy ilyen van. Van. De még itt se adtam fel. Azé’is. Ugyanis a fűzőszál madárnál csak én vagyok makacsabb….madár. Így sikerült. Bevallom, nekem jobban tetszik, mint az eredeti.

Megállapítást nyert (természetesen általam), hogy a gyöngy fotózhatatlan. Egyszerűen lehetetlen visszaadni azt a csillogást, azt a sejtelmességet, amiket élőben látni. Sajnálom, hogy nem látszik, hogyan csillan át a közepén a legcsillogósabb Swarovski rivoli. Pedig annyira szép.

I'm back

Visszatértem. 

Van itt még valaki? 

Hahóóóó!

    Először be akartam zárni az egészet. Törölni. Végül maradt. A múlt is része kell legyen a jelennek. Még ha mégoly ostobának tűnik is néhány év távlatából. Sok bejegyzés okafogyottá vált. Gondolom. Mert nem akarok visszaolvasni. Vagy csak tévedés volt.          Látom, hogy még visszajártok, ezért nem volt szívem korábban törölni. Ha másért nem is, a kalácsomért biztosan. Azért még én is visszajövök.

     Helye kell legyen a múltnak. Mert az tett azzá, aki ma vagyok. Azt kell mondjam, életem leghasznosabb 2 éve volt a 2011. májusától kezdődő időszak. Mintha Csipkerózsika felébredt volna. Végül megrázta magát, majd kijelentette:

-         - Mindenkinek joga van élete egy részét idiótán, ostoba álomban tölteni.

Sajnos azt nem lehet tudni, hogy eme elmés megállapítás a múltra, a jelenre vagy a jövőre vonatkozik-e. A történelmi hűség kedvéért itt kell megjegyezzem, hogy Csipkerózsika nem magát rázta meg. Megrázták, mint szódás a csillámpónit.

Azt hiszem, a legigazabb közhely a világon, hogy az életet csak előrefelé lehet élni, de csak visszafelé lehet megérteni. Nem történt ez másképp velem sem. A csillámpónik pedig szerves részei lettek az életemnek. Pontosabban csillámpóni, cukrostakonnyal. Á, ne akarjátok tudni.

       A manualitást is teljesen nélkülöztem ebben az időszakban. Egyszerűen más volt a fókuszban. Másféle fejlődés. Ennek köszönhetően kezdtem el asztrológiát tanulni. Válaszokat kerestem. De senki nem mondta meg őket. Mindenhol csak ködösítettek. Végül eldöntöttem, hogy oké, ha senki nem mondja meg, megtanulom magam olvasni a térképemet, amit kaptam. Mert minden ott van benne. Bennem. És senki nem értelmezheti őket helyettem. Jelenleg a 3. évfolyamot kezdem a Humanisztikus Asztrológiai suliban. És rettentően élvezem. A tudásnak még csak a felszínét kapirgálom, de igyekszem.

     Azért édesek voltak. Két asztrológusnál voltam. Nem azért, mert az első csúnyát mondott és szerettem volna hallani egy szebbet. Az első csak kérdezgetett, majd frázisokat pufogtatott. Lehet, hogy beépített Coelho generátora volt. Amikor van benne pici igazság, de... Abban is van, amikor Gyurcsók papa azt mondja, valaki a közeljövőben a családban meg fog betegedni. Naná, jön az influenza szezon és 2 gyerekem kezdte el az iskolát. A második - ő különöse helyes volt - ránézett a képletemre, majd megkérdezte, te még mindig élsz? Kösz, azt hiszem minden jel erre utal, hogy igen. Miért? Akkor derült ki számomra, hogy a nagy imposztor bagázs jó hosszú ideig sétálgatott igen érzékeny jelentőségű területeken, mint az aszcendens. A Szaturnusz, egy kicsit előre, majd kicsit hátra, majd újra kicsit előre. Ha nem megy át rajta vagy 3x, sosem omlok össze rendesen. Majd mindezt meg tudta fejelni azzal, hogy megsétáltatta magát a születési Plútómon is is. Mondhatni, ők azért nem azok a kedves srácok, akik szórják a csillámport. Már megint a csillámok...Ígérem, nem gyakran fogok asztrológiázni. Főleg, mert még kontár vagyok, meg amúgy sem. 

És visszatért a manualitás is. Sőt. Újabb szerelemtevékenységem a gyöngyfűzés lett. Tartozom sok bejegyzéssel, de ígérem, pótolom. Hiányzott az írás. Hiányoztatok.

Telefontartó

Idő híján egy linket kaptok. Egy telefontartót barkácsoltam egy kislánynak. Leírás az 5letesen.

Hajcihő

Újabb cikkem az 5letesen. Egy kis hajcihő. Avagy mi van a samponban és mit használj helyette, ha nem akarsz vakarózni?

Kutyatányér srácoknak

Az 5letesre hoztam össze a következő megoldást

Mea culpa, mea maxima culpa! Lassan megszokjátok, hogy így kezdem. Idő, idő, idő. Tudom, hogy relatív, de nekem mindig relatíve kevés a 24 óra. És annyi, de annyi hobbim van. És töredékére sem jut időm. De nem is magyarázkodok tovább, jöjjön egy kis leírás. Ha már csináltunk kutyakosarat, készítsünk tányérkát és belevaló finomságokat is. 

A szabás pofon egyszerű. 

Méreteit tekintve te döntesz, én 2 félét csináltam.  Ahogy a képen is látszik, 19x 12 cm, és egy 16x10 cm.

 A 19-es egy picikét nagy játéknak.

Kiszabjuk bélésből - én molinót használtam - vatelinből és tetszőleges mintás anyagból. 

 Összefogjuk a színes anyagot a vatelinnel, és szélesedő ráhagyással összevarrjuk az oldalakat. 

 Ha akarunk, az oldalak összevarrása előtt készíthetünk rá mintát. Mivel apró a minta, nem tettem alá ragasztófátylat, így plasztikusabb marad.

 A bélés oldalait is hasonlóan összevarrjuk, majd színt színére fordítva összetűzzük a darabokat, és pici nyílást hagyva a kifordításhoz, összevarrjuk a tányér tetejét. 

Kifordítjuk, és kézzel összeöltjük. 

A másik tányérka ugyanígy készül, csak más mintát tettem rá. Elvégre valahogyan meg kell különböztetni a vizes és az ennivalós tányért :-). 

Most jöjjön a kutyaellátmány. Tetszőleges méretű csontokat készítünk. A molinot nyitott széllel dolgoztam el, így rusztikusabb. Összevarrjuk a részeket, pici nyílást hagyva, célszerűen a hosszú oldalon. 

 Kitömjük, kézzel bevarrjuk.

 A kitöméshez egy evőpálcikát szoktam segítségül hívni. Ugyanezzel a módszerrel készítünk egy kis hurkát, kolbászt is. Csak a fantáziánk szab határt, mit egyenek a kis barátok. Hőre keményedő gyurmából, só- liszt gyurmából, kutyabogyót is készíthetünk. 

A tányért egyébként a működő ebeink utazós tányérkája alapján készítettem. Ez egy nagyon hasznos eszköz a nyári nagy melegben, amikor feltehetőleg cipelünk magunkkal vizet. Ha valóban vizet akarunk tenni bele, a következő a módszer. A külső anyag legyen valami strapabíró anyag, nem feltétlenül kell orkán vagy vízhatlan, a gyári mindenesetre abból van. A külső réteget a játék tányérhoz hasonlóan kell kiszabni. Ellenben a bélésen nem lehet varrás, ha nem akarjuk, hogy kicsorogjon a víz. Ezért egy akkora kört kell kiszabnunk, aminek a szélét összehúzva, kellő mélységgel beleillik a tányérkába. Szükségünk lesz egy körre valamilyen nejlonból, lehetőleg ne a lebomló bevásárló zacskóból készítsük, mert tudjuk, hogy ezek már a hazaérés előtt elkezdenek lebomlani, jól megpakolva cuccokkal:-). Illetve kell egy bélés is, ez az eredeti tányéron bélésselyemből készült. Nincs ezzel gond, gyorsan szárad. 

Fonákot fonákra illesztve rátűzzük a külső réteg szélére a nejlon és a bélés részt. A legegyszerűbb, ha apró berakásokkal tüntetjük el a többletbőséget. Majd ferdepánttal, vagy ripsz szalaggal összedolgozzuk. 

 Ha akasztót is teszel rá, és egy kis karabinert, ráakaszthatod a pórázra, így biztosan nem veszíted el, pillanatok alatt megszárad, és nem kell vizesen belepajszerolni a táskádba.  A miénk már kicsit viseltes, de azért megmutatom. 

Én minden póráz fogó részére teszek egy nagyobb méretű kulcskarikát, amire hasznos dolgokat lehet akasztani, és tuti, hogy velünk van mondjuk a kényes helyzetekre való zacsi, itató stb., amikor szükség van rá. 

Mediterrán szívtipró

     Olyan régen írtam, hogy már többen kérdeztétek, nincs-e valami baj:-). Nem, nincs semmi baj, csak ez a sok hobbi és egyéb.....Vagy csinálom, vagy írok :-). Most is legalább 3 különböző témában tudnék tucatnyi bejegyzést írni, és az 5letest is elhanyagoltam, pedig Hajcihő címmel okoskodnék a samponokról, kondícionálókról, mi több a hajfestékekről is. Természetesen továbbra is keverem a krémeket, varrogatok, újra próbálkozom több-kevesebb sikerrel a Flyladységgel, sok időt visz a ház, a kert, a sport, a gyerekek, az olvasás, és........egyik legnagyobb szerelmem, a kutya. Lehet, szegény anyukámat itt és most fogom sokkolni. :-)

     Azzal kezdeném, hogy:

" Senki ne gondolja, hogy az ember a kutyától lesz kutyabolond. Szó sincs erről. Ez veleszületett tulajdonság. egyszer csak úgy előtör az emberből, minden különösebb előzmény nélkül. És minden ápolás, gyógykezelés ellenére azzal végződik, Hogy egy szép napon hazaállítunk a hónunk alatt egy kutyával. Egy gyakorló kutyabolond valamelyik állatmenhelyről szerzi be a kutyát, hogy segítsen a kitett, elhanyagolt jószágon. Ez nagyon üdvözlendő tett. Ne féljünk attól, hogy az így beszerzett eb nem lesz olyan, mint az, amelyet kicsit korától magunk nevelünk fel. Sőt, a befogadott kutya kifejezetten hálás lesz, hogy végre jó helyre került, és rendszerint azzal sem kell bajlódni, hogy a szobatisztaság szerfelett kívánatos viselkedésmintázataira megtanítsuk......." 

Csányi Vilmos: Bukfenc mindent tud  (egy édes könyv Leendő és gyakorló kutyabolondoknak).

       Igen, eltaláltátok, egy újabb kutya akart az enyém lenni. Erre tényleg születni kell. Nem csak kutyabolondnak, állatbolondnak. Első élményem, amikor egy szakajtónyi napos pipit ráncigáltam be magamhoz a járókába a nagymaminál. Voltak áldozatok, de csak a jó szándék vezérelt. Később, a tyúkudvarban ültem egy tragacson - na ki tudja, ez mi?:-), vidékiek előnyben- és meséltem a pipiknek, akik ültek körülöttem és nem értették, mit csinál itt a bolond lány, de érdekesnek tűnt, így "hallgatták". Aztán kutya, kutya, kutya. Mindig tudtam, ha a faluban valahol kiskutyák születtek, és ott voltam simogatni őket. Ilyenkor rendszerint haza is akartam vinnie párat, néha sikerült is. De a suliból is tucatnyi kóbor ebbel mentem haza. 1-2 a nagyinál talált jó életet magának. Aztán középiskolás koromban odáig fajult a dolog, hogy kutyaelvonási tüneteim lettek, és vehemensen könyörögtem egy kutyáért. Elsőre egy nem éppen kezdő kutyásnak való fajtát választottam, kuvaszt. A kuvaszból aztán hosszú-szőrű tacskó lett :-). Tudni kell, hogy anyukám retteg az állatoktól. Nem csak a kutyától. Egyszerűen fél tőlük. Nem tudni miért, senki sem nevelte belé ezt a fóbiát. De szerencsére nem nevelte belénk.Nem tudom, hogy sikerült volna-e bárkinek is belém nevelnie ilyesmit, nem hiszem. Azt sem tudom, miért pont én vagyok ilyen "defektes"? Tesóm, szüleim is tisztelik az állatokat, apukám rendszerint befogad a munkahelyére kóbor jószágokat, de ez az agyament állatmánia benne sincs meg. Hosszú szőrű tacsikám, édes tündér szép hosszú kort élt meg anyukám jóvoltából. Miután én elköltöztem, nem akartam a kertben felnőtt kutyust bezárni egy lakásba, így ő maradt. Minden tiszteletem anyukámé, aki minden félelmét és fóbiáját legyőzve (Boncsit nagyon szerették mindannyian, a házban is lakott :-)), ápolta a súlyos beteg, néha gyomorforgató kórságban szenvedő kutyusomat. 

     Az addig rendben van, hogy lakás és elköltöztem. De én is úgy éreztem magam, mint ahogy a kerti kutyus lakásba zárva. Nem elég, hogy nincs kertem, de kutyám sincs. Egy hónapja laktam itt, amikor rádöbbentünk, kutya kell. Szerencsére azuram is mániás :-). Akkor jött Zsozsó. Egész sokáig sikerült "normálisnak" maradnom. Amíg nem mentem menhely közelébe. Na itt vesztettem, és Brandon nyert. Őt már ismeritek. Persze folyamatosan követem a Noé eseményeit, támogató klub, stb. Már akkor kezdett mocorogni bennem valami, amikor megláttam Bendegúzt, a vörösiszapból mentett spániel fiút. Az a bizonyos zabszem. Próbáltam én a mantrát, nem kell még egy kutya, van már kettő, 2 gyerek, 2 madár, halak stb. De a vonzás törvénye ugye nem ismeri a nem szócskát :-). Aztán jött egy cikk. Whisky, a leadott cane corso gyerek, aki panelban lakott idáig, de nem gondolták, hogy ekkorára nő. Biztos körültekintően választottak. Szegénykém alig 6 hónaposan a fajtamentésnél találta magát. Már ő is rebegtette kicsi szívemet. Aztán újabb cikk. Egy sufniszaporító beadott  a veszprémi sintértelepre 4 corso babát. Az egyik nem is maradt életben. És ott ült középen ő. 2 fekete, és egy fehér bamba kölyök. Istenem, de gyönyörű. Már biztosan van gazdája, hiszen fajtatiszta és gyönyörű. Miután elolvastam 2 km szakirodalmat a cane corso fajtáról, eldöntöttem, kell nekem egy coros gyerek! Oó, de mi lesz apával? Már Brandon miatt is álltam a szőnyeg szélén. Ezúttal nem vetettem be a gyerekeket, úgy éreztem, nem lenne korrekt. Egészen addig nem tudtak semmit, amíg nem érkezett meg a kis maffiózó. Ugye ebből már sejthető, hogy működött a lobbi, és természetesen még nem volt gazdája a kis fehérnek. Ugyanis, a fehér szín, hibának minősül a standard-ben. (Németországban meg kuriózumnak). Szóval, ő nem kell senkinek. Farkaskörme is van, bénán áll a lába is, annyira rossz állapotban volt, amikor megmentették. Nem baj, nekem akkor is ő kell. Ekkor még Whisky is versenyben volt, és a mai napig figyelem mi történik vele. 

       

Róma, az én mediterrán szívtipróm:-).

 Hiszen olasz fajta. Nem érdekel, hogy még egy habókos, lakli kölyök, hogy nem szobatiszta, hogy akkora, mint egy boci, hogy mindent lopkod és rágcsál. Ő lett a mi tündér, 26 kg-s corso babánk.

Rakétás bocikám. A szemét operálták többek között.

 Aki most éppen Brandon párnáján szundikál, mert ott sokkal jobb.

 Brandon meg az ő helyén szundikál, mert ott sokkal jobb:-). Zsófi meg a fotelben szundikál, mert ott sokkal jobb :-). 

Brandon a barátom

Zsófi, gyere velem játszaniiiii!!

     Hogy sikerült apát meggyőzni? Nem is volt olyan nehéz. Arany szíve van:-). Szeret engem ez az ember :-). Látta, hogy ez mennyire fontos nekem. És látta, mennyire szomorú lettem, amikor az utolsó nemet kimondta. Akkor fel is adtam. Majd azt mondta: "Rendben, hozd el, jó helye lesz itt." Még most is kicsordul a könnyem:-). Mert egy idióta kutyabolond vagyok. És persze ő is imádja. És az utcán megállítanak, hogy mennyire gyönyörű ez a kutya. Ami végül apát meggyőzte, az a corso lényege. Hiszen vele biztonságban tudhatja a családját, ha ő éppen nincs velünk.