Gyurma

      Csak egy rövid bejegyzés erejéig adok ötletet. Nyakunkon a nyáriszünet, az én fejem folyamatosan azon fő, mivel kössem le unatkozó gyerekeimet. Pici lányom szinte megállás nélkül sír, mert hiányzik neki a bátyó, aki táborban van. Az a tapasztalatom, hogy a kézműveskedéssel tudom a leghosszabb ideig lekötni őket. 

       Nekem miért nem jutott előbb eszembe, nem tom, de anyukám ajánlotta a gyurmázást. Illetve sejtem miért nem jutott eszembe. Az enyémek szeretik első alkalommal összemixelni az összes színt, hurcolni a házban, majd anya porszívózgatja a megszáradt darabokat, vagy vakarássza a szőnyegből. Ezért kicsit bojkottáltam a gyurmát, és nem régen dobtam ki egy kupaccal kiszáradás okán a tégelyeseket. 

Ezért most hoztam pár gyurma alapreceptet nektek. Csináljuk házilag gyurmát fillérekből. Ezek a só-lisz picit modernebb változatai. Picit kezelhetőbbek, tartósabbak, mint anno a mi gyerekkorunkban.

Ezt feltétlenül kipróbálom, főzött gyurma:

http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/51669-a-kreativ-fozott-gyurma-kiprobalt-recept!.html

Itt pedig sok egyéb változatot találtok.

http://hhh.h7.hu/leirasok/TH.html

Nyári kalandok

          

Igen, tudom, hogy még el sem kezdődött a nyár, de nekünk máris vannak kalandjaink. Bence ma táborba ment. Ennek előkészítése amúgy sem kis stressz nekem. 80 ellenőrzés, tuti megvan-e minden. Apa elindul a megadott találkahelyre (amit már tavaly is alig találtunk meg), gyülekező fél8 és 8 között. Az évzárón tantó nénivel leegyeztetve a helyszín és időpont, igen, biztosan ott leszünk, és nem  visszük le külön a gyereket, megy a többiekkel busszal. 7.55-kor hív apa, hogy itt nincs senki. Hívom tanító nénit, közli, ők már elindultak, és a szomszéd faluban vannak. Megemlítem, hogy de most van pontosan 8 óra, és megbeszéltük, hogy hozzuk a gyereket. 

Megkértem őket, ott álljanak meg, ahol vannak, 5-10 perc és utolérik őket. Apa hív, hogy akadt egy kis probléma. Egy idióta elfelejtett tükörbe nézni, és miközben ő előzte balról, emberünk gondolt egyet, hogy mégis inkább el kéne kanyarodni balra, amihez rögvest hozzá is látott, majd úgy a hadművelet felénél kitette az indexet. Különösebben nem izgatta, hogy apánk épp mellette tartózkodik. Kormány félreránt, padkára szaladás. Az eredmény  a bal első és hátsó kerék sziszegve ereszt, ki tudja meddig jut el. Szerencsére pár méterre a megadott helytől lett full lapos a kerék. Majd amikor apa szóvá tette, hogy mégis miért indultak el 3/4 8-kor, a válasz: nem tudtak elérni telefonon, mert nem töltöttük ki a jelentkezési lapot. Gondolom a szóbeli megerősítés, és a tény, hogy befizettem a tábor teljes összegét, nem volt elég jelzésértékű, hogy igen, megyünk. Egyébként akár tavalyról is meg lehetett volna a számom. Mindegy. Ettől tekintsünk el. De mi az, hogy a szülők úgy döntenek, 3/4 8-kor, hogy 8 óra van indulás? És mi az, hogy a tanító néni nem mondja, hogy de 1 gyerek még hiányzik. Hozzáteszem, nem 80 fős táborról van szó, hanem max 15.

           Ezért kellett kirángatnom a kislányt az ágyból, hogy elteperjünk apát menteni, majd éppen elkaptunk egy gumist, aki szegény akkor ért haza az éjszakai vadászatról, hogy segítsen már, mert dupla defekttel innen nem megyünk el. Az egyik felni javítható volt, a másik gumistól  felnistől kuka. Olcsó ez a tábor. Köszönjük szépen a sok besózott seggű szülőnek azt a + 50.000 ft-nyi költséget. Ha még marad pénzem, meglepem őket 1-1 kakukkos órával.

Ja, és kössz Murphy, hogy megint a humorodnál voltál, persze ismét más kárára.

Hm. És még házassági évfordulónk is van. A buli mára megvolt.

        

Szeretetvarázs

Ezt a felhívást ma kaptam Zsuzsától. Olvassátok el figyelmesen, és a lent megadott mailcímeken jelentkezhet, aki úgy érzi akar és tud segíteni. 

FELHÍVÁSSAL SZERETNÉK HOZZÁTOK FORDULNI!


A 2 évvel ezelőtti szeretetvarázs akció sikerei kapcsán Ejjkukk Detti
kezdeményezésére újra szeretnénk indítani
a jótékonysági oldalt, sajnálatos esemény, a 2010 nyári, nyár eleji
árvízek károsultjai javára.

A szeretetvarázs akció a gyermekek felkarolására, megsegítésére
szerveződött, e hagyományt folytatva az árvízkárokat szenvedett
gyermekes családokat, gyermekeket szeretnénk támogatni a résztvevők
által készített ajándékokkal. Hiszünk a kézzel készített termékek által közvetített szeretet

erejében, az összefogás és a segítség nagyszerű voltában.
Mire gondolunk: sok család mindenét elveszített az utóbbi hetekben.
Ágyneműt, játékokat, könyveket, az otthon díszítését, szépítését
szolgáló tárgyaikat. Sok otthont újra kell építeni, újra be kell
rendezni, lakhatóvá, barátságossá kell tenni. Egy baba, egy takaró,
vagy párna is sokat jelent az egyébként is szegényes körülmények
között élő,a segítségre  rászoruló  családoknak. Sok-sok dologra szükség lesz, ha mi egy kis
szegmenst támogatunk, a gyermekeket, az már nagy segítség. Az
ajándékok, felajánlások gyűjtésében, a rászorulókhoz való eljuttatásban
a Magyar Máltai Szereteszolgálat lesz a partnerünk. A gyűjtések helyszínét,
időpontokat folyamatosan közöljük a www.szeretetvarazs.blogspot.com
oldalon.
Az akció befejezése, az ajándékok leadása szeptember közepére várható,
az átadás pedig szeptember végére.
Én szeméky szerint még tudok alapanyagokat biztosítani, bár
korlátozott mennyiségben. Dunántúli segítőink számára Dettihez juttatom el a felajánlott
készletet, ő fogja elosztani. A Dunán innen pedig forduljatok hozzám,
ha segítenétek, de nincs alapanyagotok.
Kérlek benneteket segítsetek terjeszteni az akciót, tegyétek ki a
felhívást a blogjaitokra, beszéljetek róla.

Megköszönöm, ha egy e-mailt ír, aki csatlakozik! A "régi"
szeretetvarázsosok regisztrációja él a blogon, tudtok ott is jelezni,
bemutatkozni!

Előre is nagyon köszönjük a segítséget, a felajánlásokat!

(Ha valaki szeretne a gyűjtésben segítségünk lenni, kérem jelezze, és
helyi Máltai Szereteszolgálat melletti koordinációs munkákat, a
tájékoztatást, a gyűjtési helyszíneketaz esetleges alapanyag
felajánlásokat segítsen elosztani. Főleg a vidéki nagyvárosokból várunk 

jelentkezőket, szintén a fenti módon, a Dunántúlon Detti, a Dunán innen Zsuzsa

várja a szervezésban is segíteni tudókat!)


Szép napot!      Ejkukk Detti és Tűvarázs Zsuzsa

ejjkukkmail@gmail.com  (Detti)

zsuzsa.gazso@gmail.com    (Zsuzsa)

Egy esküvő, egy majdnem temetés

         Nyugi, nem valami szomorú história lesz :-).

A MAJDNEM TEMETÉS

     De kezdem az elején szokásosan. Tegnap este  békésen hímezgetek, közben néztük Darlingék legújabb remek kalandjait. Éppen szurkolok Lisának, hogy csavarjon le egy iszonyatos fülest annak a botsáska nyávogós Caren-nek, amikor furcsa kopogást hallunk. Majd csend. Pofon lezajlott, ahogy kell. Hiába tudja ez a nő, mi a dóga egy dühös feleségnek :-). Megint valami kopogás, kaparászás. Felugrok, keresem a zaj forrását. Persze megint én kockáztatom az életem. Ki tudja milyen szörnyeteg leselkedik rám? A zajok a spájzból jönnek. Na, megint az oroszok. Először azt gondoltam, egy cserebogár vagy hasonló megy fejjel az ajtónak, nagyot koppan, azután elhallgat. Óvatosan kinyitom az ajtót, egyszer csak huss, elteper Mr. Rágcsa a lábam alatt. Persze azonnal dobtam egy dupla hátraszaltót, irtózatos visítás kíséretében. Pedig nem is félek az egértől, csak meglepődtem. Azuram visítozik a kanapén a röhögéstől. Na megállj, mindjárt nem lesz ilyen jókedved. Majd az alábbi mondattal fordultam felé. 

- Életem, nekem sajnos hímeznem kell, úgyhogy tiéd a megtisztelő feladat, hogy elteperj a Tecsoba és vegyél egy egérfogót. 

Meg kell hagyni, nem volt valami lelkes, de elment. Feltehetőleg kiérdemelte a nap leghülyébb vásárlója címet, amikor beállított fent nevezett intézménybe, miszerint egértámadás érte a házat, egérfogót szeretne. Itt? Mé', hol? De most komolyan, csak egeret tartanak? Különben is mennyivel gázabb egérfogót keresni egy minden szart árulunk áruházban, mint pl. dekopír fűrészt vagy plazmaTV-t. Jó, jó értem én, hogy az egérfogón nem lehet akkorát kaszálni. 2-0 oda, mert pl. tortabúrát se tartanak. Fegyelmi.

Éjjel fél 1-kor csörög a telefonom, merthogy éjfélkor kergettem ki ezt a szegény embert a házból :-). 

- Nyuszikám, ha lehet több helyen nem csinálnék hülyét magamból. Nincs egérfogó.

-De most mi lesz? A vadállat épp ki akar törni. Ez egy véregér!

Ez a kis szerencsétlen (már Micky Mouse) épp nekiállt pozdorjává rágni a küszöböt, hogy  -úgy mondjam -egérutat nyerjen. 

      Reggel 8-kor ott toporogtam a barkácsbolt ajtajában. Persze ha tudom, hogy 6kor nyit.......Megvettem a kivégző eszközt.Otthon beizzítottam a unit-ot. Közben rohangásztam, mint az őrült, hogy összepakoljam a családot a mai esküvőre, célba lőttem az ajándékokat is stb. És reméltem, hogy a kis idétlen nem gyalogol bele a csapdába. Nesze, Pampalini. 

Éppen pingáltam a búrámat a tükör előtt, mikor megjelenik a lányom, krokodil könnyeket hullatva. 

- Anya, én nem akarom, hogy a kisegér meghaljon. 

- Én se akarom, édesem. 

Először arra gondoltam, majd korán kelünk, és azt mondjuk, hogy elkaptuk, és elengedtük a kis jószágot. De az én lelkem is kezdett elszomorodni, ahogy szinte hallottam az egérfogó csattanását. 

-Tudod, mit picim? Nem bántjuk az egérkét. Veszünk olyan csapdát, ami csak elkapja, aztán elvisszük és a prérin elengedjük. Jó lesz?

-De megígéred?

- Persze.

Úgyhogy az esküvő után, ahogy voltunk pucc parádéban elmentünk egérbarát egércsapdát szerezni :-). Kicsit se néztek idiótának minket :-).

Tegnap pl. katicát gyógyítgattam. De amikor az első aranyhalam elpusztult, egy szál pucérban ültem a nappali közepén, kezemben a halacskám, és bőgtem, mint a zápor, hogy aranyos kis halacska, ne halj meg :-).  Én ilyen vagyok.

AZ ESKÜVŐ

El se hiszem, hogy megéltük. Alig tizenpáréve vannak együtt a drágáim. De nagyon megható volt. Tényleg. Még nem hallottam ilyen bájos fogadalom szövegeket, pedig standard házasságkötős néni diktálta szöveg volt. A menyasszony helyes volt, de ez csak természetes :-). Illetve mindketten nagyon helyesek voltak. Különösen, amikor a menyasszony bőgve kiszólt a tömegnek, hogy most mit bőgtök? :-)). Amíg bent szedegették magukat, mi, "lányok" kint vártuk egy kiló rizzsel. De annyit tököltek odabent, hogy félő volt, a végén főtt rizzsel dobáljuk meg őket :-).

Annyira belemerültem a párnába, meg a rohanásba, hogy egészen elfelejtettem az ajándékot. Illetve a csomagolását. Mivel sok éve élnek együtt, úgy gondoltuk nem vesszük meg a 600-ik akármilyen készletet vagy elektromos biszbaszt, ezért abban egyeztünk meg, hogy halott elnökök képeit fogjuk ajándékozni. De mégis milyen snassz dolog már csak úgy borítékba tenni. De ha már úgy is zsákoltam, egy kis zsák éppen megfelel. Mondhatni pénzeszsák. És mivel már nagyon szorított az idő, mintegy 15 ' alatt kiviteleződött ez a kis apróság. 

Tolvajoltam

Na nem nagyon, csak kicsit. Nem nagyon szoktam ilyet, de annyira megtetszett az ötlet. Év vége lévén, sok-sok pedagógusnak kell ajándékot adnom. Illetve nem kell, de én szeretek. Az időm viszont csekélyke. Komolyan, alig vártam, hogy vége legyen az évnek. Minden napra valami esemény. Karatevizsga, rocky bemutató, színházi bemutató stb. Emellett a fiamat hurcoltam 1000 vizsgálatra. Szóval egész nap jöttem mentem. 

      Először arra gondoltam, pici kéztörlőkre applikálok valamit. Aztán megpillantottam a majdani áldozatomat Boboce-nél. Először csak tetszett, hogy mennyire jó ötlet. Aztán egyenesen rám erőszakolta magát. Már a zsák, nem Bobo. Ugyanis, amikor éppen az 500.000-ik újságot nyaltam át a megfelelő betűk után  a gyűrűpárnára, szembejöttek velem ezek a rózsák. Na jóvan, basszus, ha ilyen erőszakosak vagytok, gyertek :-).

Mivel rusztikus párti parti vagyok, takácsvászonra kerültek. Imádom azt az anyagot. És pont volt itthon egy nagy csomag levendulás potpourrim. Egyet  elajándékoztam a fotózás előtt, és még 3-4 fog készülni. Persze azóta már ez a 3 sincs itthon.:-)

Mutogatós néni

    Na, végre megszületett. Ahogy már említettem, egy gyűrűpárnával viaskodtam. De ahogy megszoktátok, van ám körítés is.

      Az úgy vót', hogy barátos és fodrász nénim végre rászánta magát, hogy (ahogy egy másik ismerősöm mondaná) hószörny legyen, azaz férjhez megy. Engem ért a megtisztelő feladat, hogy elkészítsem a gyűrűpárnát. Azt kell mondjam, ízlés dolgában nem mozgunk együtt :-). Én kigondoltam egy elegáncsos, hófehér hardangert. Ő meg egy ollót és asztalos szerszámot kért. Hm. Ez minden, csak nem elegáncsos téma. Az ollóval még csak boldogultam volna, ki is néztem egy szebb ollót, olyan kis finomat, el is terveztem köré egy hardangert, mert az ugye kell :-). De hál' Istennek nem találtam semmi asztalos témát :-). Pont nálam volt az illetékes elvtársnő, be is fogtam keresgélni, válogatni. Persze rögtön belekötött az ollóba, hogy az nem fodrászolló. Kinézett egy nagyon snassz, csúnyát. Próbálkoztam én szép, fehér franciás virágkoszorúval, egyéb elegáns témákkal, de nem nyert. Pedig a legutóbbi talin nagyon belezúgtam Emese egyik könyvében egy igen finom darabba.

Addig kotorásztunk, míg végül megállapodtunk egy kisfiú, kislány párban. Ebből kellett kihoznom a legtöbbet. be kell valljam, a végére egészen megkedveltem a kis nyavalyásokat :-). A fotón ugyan nem látszik, de a ruha legvilágosabb részeihez a fehér szál mellé fogtam egy csillámos madeirát. Jó ötlet volt, nem lett tolakodó, mégis ünnepélyes. És persze egy pár gyöngy a fejdíszbe és a csokorba. Ebben történetesen egyet értettünk :-)

. A legtöbbet mégis a betűkkel kínlódtam. Vagy 80 féle variációt kipróbáltam. Mire nem jó a pattern Maker :-). Nem voltam biztos benne, hogy látszódni fog ez a rózsaszín, de az eggyel sötétebb, ami a mintában volt, már túl tolakodó lett volna. Kipróbáltam. Aztán végül a már sokszor használt, kedvencem lett a nyerő :-)  Tegnap oda is adtam. Ilyen lett.

Pakolásztam a képeimet, és megtaláltam kis "Juliskám" anyáknapi képeit is. Jó ez a ruha, együtt nőtt a gyerekkel. Amikor varrtam, még a bokájáig ért :-). De itt a vége, már nem fér bele a dundija.

Kőagy őrnagy

        Nem, még mindig nem alkotást mutogatok, de majd mingyá' :-). Készül egy gyűrűpárna. Igaz, mint a Luca széke mert nem kimondottan az én ízlésem, de sokáig nem húzhatom, mert 11-én esküvő :-)

    Úgyhogy még mindig ugribugri. Az elmebajost kicsit felfüggesztettem, mert sikerült egy picit visszavennem az evésből, így nem maradt annyi kakaó, hogy ne fulladjak meg vagy szédüljek el az erőltetett menettől. Pedig a régi 99-es nyugalmi pulzusomat az 5 hónapos rendszeres mozgás 69-re levitte. Már megérte.

Szóval egy másik csak kevésbé elmebajos fekára esett a választásom. Ő Billy Blanks, röviden Kőagy őrnagy :-). Sok évvel ezelőtt kezdte kiadni a Tae Bo-t, amit a tv-s átvágós áruház árult horror áron. A kedvenc edzésem az Ultimate Bootcamp, ergo egy haladó kiképzőtábor. Kedves, nem? Pont úgy hangzik, mint egy könnyebb edzés :-). Na nem is az. Csak más. Egy edzésen belül egyesíti a cardiot és az erősítést. Végre egy erősítés, ami pörgős. És hasznát veszem a gumiköteleimnek is. Eddig nagyon hurkának gondoltam őket, de kiderült, csak nem találtam meg hozzá a megfelelő gyakorlatokat. cca 55 percben ordít a fejemre és számol, hogy 1 és 2 és 3 stb. stb. Kicsit színpadias, de hát ez Hollywoood :-). És meg kell hagyni, nagy hangsúlyt fektet az egyik leggázosabb területre, az alsó hasizmokra. Mi több, helyesen is végezteti őket. Kell ennél több? Az ütlek verlek gyakorlatsorokat amúgy is nagyon szeretem, már a mi Norbink is megkedveltette velem, még ha közben hülyeségeket is beszélt össze-vissza. De most végre megtanultam normálisan rúgni. Majdnem, mint egy "szakember" a nagymama helyett. Azuram meg is lepődött, amikor meg akartam neki mutatni milyen ügyes vagyok, és csak a cipőtalpamat látta eszméletlen sebességgel az orra felé közelíteni:-). Nem volt biztos benne, hogy helyesen mértem fel e távolságot :-).
    A nagyon nyeszlett szőke néni az alant látható videon, Billy b. neje, aki szülés után 3 hónappal kiadott egy szülés utáni Tae bo videot. Fene tudja, nem biztos, hogy lobogó dudákkal ez a legjobb gyakorlatsor, de ahogy elnézem őt ez a veszély nem nagyon fenyegette :-). De félre a rosszindulattal :-). Csak irigy vagyok. Persze a legjobb értelemben. Azt hiszem, ha egyszer lefogyok, és szép izmos leszek ( az örök optimista:-)), átkereszteltetem magam Nárcisz-ra és egész nap a tükör előtt fogok állni :-).  Na jó, nem, csak örülök a változásnak. Egyébként megvan a 10. mínusz kilóm!!!!! YES YES YES!!! Már csak 12 van hátra :-).

És akkor jöjjön ő, Billy a másik nagy király ! :-) Ez ugyan az eleje, a bemelegítés, de ha igaz, a végére beadja a többi linket is, így mind a 6 részt megnézhetitek.

Elmebaj

   Ez a kedves szó jellemzi a mostani mozgásanyagomat :-). Mert még mindig gyilkolászom magam. És egyre jobban élvezem. A kreatívkodás még mindig háttérben. Ugyan elkezdtem hímezni, de ez a lelkesedés úgy 2-3 napig tartott :-).

    Szóval mozgás. Erre az anyagra azért erősen gyűjtögettem a bátorságomat és az erőmet. Ahogy a neve is mutatja Insanity, avagy Elmebaj. Persze ismét Shaun T. Nagy szerelem ám a miénk :-). Már ami engem illet. Róla nem vagyok meggyőződve, többen az irányultságát is megkérdőjelezték a témában :-). De már megszoktuk, hogy minden jó pasi meleg :-). VAgy előbb utóbb az lesz. :-). Azért azt kell mondjam, még nem mozgunk teljesen együtt, de próbálkozom.

    Az edzés elég változatos. A sorrendet egy excelnindzsás táblázatban találjuk, 60 napra beosztva. Igen okosan megadhatod a kezdő napodat, ő meg beosztja, kiszámolja, sőt követi a naptárt, és kijelöli az aktuálisan végzendő gyakorlatot. Egy kis ízelítő.

  

Egy fit test-tel kezd, amit 2 hetente ismétel. Bár ezt lehet, hogy nemes egyszerűséggel ki fogom hagyni, mert baromira nem érdekel, hogy most mennyivel több fekvőtámasz után csúszok a nyálamon :-).

Majd váltogat egy Plyometric cardiot, ami telis tele ugrással, lábgyilkolászós gyakorlatokkal. Köredzés jelleggel, brutál beosztással, ami annyit tesz, 10 perc bemelegítés cardio folyamatosan, (  ez már önmagában alkalmas 2 infarktusra), majd egy nem gyenge stretching, végül az intervallum rész, ami 3 perces észvesztés 30 másodperces pihenőkkel szaggatva sok sok körben, a végén némi nyújtás, úgy 5 percben. Az összes anyag kb 45 perc. Hogy ne unatkozzunk, másnapra kapunk egy Cardio Power and  resistence nevű rémséget. Bár az összes közül ezt kedvelem a legjobban. Beosztás az előbbihez hasonló, csak kevesebb ugrálással. Ettől még halálos :-). Majd egy Pure cardio. Na ez  a fúúúúúj. A szokásos észvesztő bemelegítés nyújtás után, a teljes hosszú blokk, megállás nélküli cardio. De az embertelenebb fajtából. Majd a 2. héten a 45 perces pC-t megtűzi egy 16 perces cardio abs-szel. Félelmetes, hogy ez a pasi mikből képes hasizom gyakorlatokat kihozni.  Azuram szerint ez nem fehér embernek való. De lássuk be, Shaun T nem is fehér :-). Mér' imádják ezek a 4 ütemű fekvőtámaszt? Ezt alapból bojkottáltam ma. Az angolszász elnevezése sokkal helytállóbb: suicide drill, azaz öngyilkos gyakorlat. 

        Ha azt gondolod, hogy a 33 perces cardio recovery egy sétagalopp, hát tévedsz , mint ahogy én is tévedtem. Kőkemény jóga gyakorlatok, és statikus erősítés. Mindent egybevetve, kipróbálása saját felelősségre, és némi edzettséggel ajánlott.

Azuram vót' focizni. Hova jutott a világ? Közölte, hogy hiányzik neki, ha nem mozog és pocsékul érzi magát. Itt a vég. Persze úgy esett haza este, hogy lépni nem bírt. Egy óráig masszázsoltam a vádliját. " Rohadtul fáj, de akkor is férfiként fogom viselni". Vonyítva és visítva? Aha :-).  

Hihetetlen és csodálatos történet

Hihetetlen történet egy agykutató orvosról, aki saját magán tapasztalta meg, ahogy az érzékei folyamatosan kikapcsolnak egy agyvérzés következtében. Nekem nagyon tetszett.

Ép testben épp, hogy élek :-)

      

Szerintem engem odafentről ki akarnak nyírni. Azt hiszem, amikor szerdán felkeltem, az angyalok bejátszották maguknak a Benny Hill show főcímét, és elhatározták, hogy szerdán rajtam röhögnek, és fogadnak, hogy túlélem-e a napot.

       Tök jókedvűen idult minden. Gyerekek el, kávé, reggeli, egy kis rabszolgázás. 11-kor kitaláltam, hogy belekezdek kedvenc fekám Shaun T, Insanity azaz elmebaj elnevezésű programjába. Azt kell mondjam, hű a nevéhez. Első ugrással kinyírtam a jobb térdemet. Azért végigcsináltam a Fit test-et, és nem is teljesítettem rosszul. Még így Shán T-án is élveztem. Ez ugyan intő jel volt, de nem vettem komolyan.

     Intéztem tovább a dolgaimat. Többek között elhatároztam, hogy Lilla bringája kap egy generált. Vettem rá új nyerget és markolatot. És akkor bringával fogunk oviba járni. Azt legalább a térdem is szereti. Hazajövünk, elkezdem a teraszon a szervizt. Nehezen, de leküzdöttem a markolatot. Kiszedem a nyerget, kiderült, hogy az idióták, úgy oldották meg a gyári nyerget, hogy egybeöntötték a rúddal. Fasza. Amíg ott törtem a fejem, nézegettem, hajolgattam. Majd egy igen határozott mozdulattal székestől dobtam egy olyan hátast, hogy tornászlányaink is megirigyelnék. Kiderült, hogy a törött kertiszékre sikerült ülnöm, és ahogy ott szerencsétlenkedtem, a szélére ültem, ez meg megadta magát, kitört a lába. Ez a mometum azért adhatott volna némi alapot a gyanakvásra, de nem, az örök optimizmus.

       A nyereg probléma azért továbbra is fennállt. Mivel szedjem azt le. Há' mivel, fejszével. Nem, nem vágtam le a karomat tőből, ezt a mutatványt ép bőrrel megúsztam. Lemiszlikeltem a roggyant nyerget, de újabb meglepi várt. A rúd végét laposra kalapálták. Itt azért már sűrűn emlegettem a gyártó összes felmenőinek perverz hajlamait, hogy kit kivel és milyen csúnyákat kelltt volna.......Egy keményebb pornóba is beillettek volna a jelenetek, mondjuk  Faszablanca címmel. Na, gondoltam levezetem a dühömet egy kis pumpálással. Pedálos pumpa, nekiesek, idegből pumpálok. Egy durranás. Elrepült a pumpáról az egyik rögzítő anya. Anyád. Oké, kölykök, kocsiba be, nyereg visszavisz a bácsihoz, visszafelé bemegy csavarbolt, veszünk másik anyát. Tekintve, hogy az előző a kerti dzsungelemben landolt, Tarzanom meg nincs, aki a fogával elkaphatta volna röptében.

      Viszonylag problémamentesen lezajlott a vásárlás, - ha nem számítom, hogy a lányom bejelentette igényét egy rózsaszín, kiskosaras bringára alig 25.000-ért- bácsi adott egy másik rudat. Anyát is megvettem, kőkemény 20 ft-ot fizettem a 20 db 4-es anyáért. Go haza, nyereg felszerel. Pöpec. De, hogy az a ........kicsi az anya. Jól van srácok, bírom még, de már nem sokáig. Senki ne mozduljon, 300 m-re van a barkácsbolt. Bringára felpattanok, uccu. Fúj a szél, mint állat. Egyszer csak a rohadék irányt vált, oldalba kap, és akkorát lök rajtam, hogy majdnem bevág a susnyásba. Ekkor azért már kezdtem gyanakodni. De nem adtam fel. Ebből ma akkor is bringa lesz. újabb 100 m után, a gatyám szára beakad a lánc és a fogaskerék közé. Na, ekkor azért már felnéztem az égre, és olyan röhögés kapott el. Sebaj, megvettem az 5-ös anyát. Közben már olyan pihentagyú gondolataim támadtak, hogy de mi van, ha én csak 1 d-ot akarok. Az 1 ft. Azt lefelé kell kerekíteni, akkor nem fizetek semmit?

    De akkor most le kell tesztelni a bringát. Szomszéd utcába elmentünk. Lányom, meglát egy macskát. Édes kis jószág volt. Bújt Lillához, dorombolt neki. Mire jön az elmeroggyant gazdája, és közli vele, hogy tessék a tiéd, neked adom, vidd haza. Szegény "coffikám" fél órát bömbölt. "Anya, de az az én cicám, a bácsi nekem adta. A cicámat akarom. Anya, az az én cicám, nem hagyhatom itt, gondoskodnom kell róla. " Nagy nehezen megegyeztünk, hogy minden nap arra bringázunk, és megsimogatjuk.

        Este mesélem azuramnak a napomat, mire visítva elkezd röhögni. "Király. Ehhez képest nekem nem is volt szar napom. Nyuszika, most menj be a hálóba. Vedd körbe magad párnákkal, nyomd körbe az egészet pur habbal és ne mozdulj, amíg hazaérek. "

- Nem jó, lehúztam az ágyneműt, még a végén ha megpróbálom felhúzni beszorulok a matrac és a rács közé, vagy mittomén.

- Majd ha a szüleid keresnek, megmondom nekik, hogy már megkezdtem a túsztárgyalást az ágyneműtartóval.

-Marha jól szórakozol, mi? Jó látni, hogy mindig van nálunk szánalmasabb is :-)

Komolyan egész este azon röhögtünk, mekkora lúzer voltam. Nem mertem elmosogatni, nehogy valamelyik végtagom áldozatul essen . Néha megemlítettem, hogy fáj a térdem, a könyököm, és a hátsóm. Pedig még nincs is hétvége. De azt én úgyse élem meg, ha így folytatom:-)

Ja igen. Mi köze a hétvégének és a fáj a "seggemnek" egymáshoz.

Egyik edzős, kertészkedős hétvége után azuram reggel bement az irodába, majd azt találta mondani.

- Apám, nagyon kemény hétvégém volt. De fáj a seggem, kurva Tony. (Tony Horton az a csávó, akinek az edzésprogramját csinálja)

Nem mondom, lett is nagy derültség rögtön így hétfő reggel.

De azért másnap reggel feltette az i-re a pöttyöt. Megemlítettem neki, hogy Birngával megynk oviba.

- Nyuszikám, még most szólj, van 5 percem, hogy Lilla biciklijéről átszereljem a kis pótkerekeket a tiédre :-)

Megint tornáztam

        Először jöjjön a 2 gyenge. Lotte Berk Method

Se hús se hal csajok lekoppintották a Callanetics-et. Kétségkívül hatásos, de a Callanetics is. Az én vérmérsékletemnek dög unalom. Bár sokáig oktattam is. Csak akkor mélyizomtornának hívtuk, mert a Callanetics erősen jogdíjas. Erre is kár volt költeni, mert Lotte Berk Method ide vagy oda, ez egy mélyizomtorna akárhogy hívjuk is. Az elején nagykabátban tornáznak, ami kifejezetten bosszantó, hiszen a pontos kivitelezés a lényeg, amiből semmit sem látunk. Ez a megállapítás nagyjából érvényes a derékig érő kibontott hajra is.

A második a  T-Tapp, erősen retro néni valamit csinál, mindezt olyan lábtartással, hogy nem sikerült eldöntenem, hogy ez a gyakorlat része vagy csak terhes volt a hintalova. Az én anyagomon a hátsó sorban egy kb 150 kg-s néni küzd, amivel gondolom azt kívánták demonstrálni, hogy ekkora ember is gond nélkül megcsinálja, ám őt látva, azért én előkészíteném azt a defibrillátort. Biztosan működik, de azt hiszem ezt sosem fogom megtudni, mert taszít az egész.

És az én nagy kedvencem Chalean Johnson. Elkezdtem a 90 napos ChaLean Extreme programot. Már majdnem bírok járni :-). Eszelős jó. Mindenképpen akkor kezdj bele, ha van némi alapod. Elég gyilkos. Erősítésből, intervallumtréningből, cardioból, némi feltöltődésből áll. Mindez havonta erősödik. Jó kis írásos anyag, és motivációs hanganyag tartozik hozzá. Tökéletesen előkészítve, sok-sok oktató videóval. Mint minden BB anyagban, itt is van egy nőci, aki a kezdő gyakorlatokat mutatja, illetve egy, aki nem súlyzóval, hanem gumikötéllel dolgozik, így viszonylag kis anyagi befektetéssel kivitelezhető. Rajongója lettem. Amúgy is kedvelem ezt a mindig vidám, tűzrőlpattant nőt. Azt hiszem nem tudna olyasmit csinálni, amit ne próbálnék ki szivesen. Az ajánlás szerint kedd és vasárnap a pihenőnap, a többi bizony edzésnap. Persze váltott napokon a komoly erősítés és a cardio edzés.

A dolog lényege, hogy a minél nagyobb izomtömeg, gyorsítja az anyagcserét, hiszen az izmoknak igen nagy az energiaigénye. Ami mindenképpen üdvös, h figyelembe vesszük azt az aprócska tényt, hogy az életkor előrehaladtával az anyagcsere lassul. A kalóriaigényünk 50 éves korunkra akár a felére is csökkenhet. Ergo aki amúgy is hízékony, igen gyorsan ott találja magát, hogy 3 szál fű elrágcsálása lesz a napi betevője, főleg, ha az élete folyamán néhány éhkoppkúrával már sikerült amúgy is jól elbaltáznia az anyagcseréjét.

Kutyus és a rocky

      Lilla lányom megint hozta a formáját. Kitalálta, hogy rockizni akar. Az iskolában van akrobatikus rock and roll. Az sem tántorítja el, hogy a heti 2 alkalomból az egyik előtt 20 perccel fejezi be az aerobicot, a másik előtt meg a karatét. De ő rockizni akar. Tiszta anyja :-).
        Reggel az ágyban szoktunk kutyásbábozni. Ami annyit jelent, hogy a kedvenc ikeás kutyusát használom bábnak, és úgy beszélgetünk, keltegetem.
- Képzeld kutyus, holnap megyek rockizni. Tudod, az amolyan tácféleség. És nagyon várom.
- És engem is elviszel?- kérdezi kutyus, aki rendszeresen jár az oviba is.
- Sajnos nem. Azt hiszem, oda állatok nem jöhetnek :-).

Süti süti pogácsa......ja nem, torta :-)

         Má' megin' a lányom. 2 napja sütögetek. Egy tortát az oviba. Ezt. Nem tudom milyen lett, mert nem kóstoltam :-). És nem is fotóztam le, pedig aranyos lett. Kis szivecskéket formáztam a porcukorszórásba.

A másik, a hivatalos mai névnapi süti. Valami lányosat.

Örök hála Móninak, hogy megosztotta a lelőhelyeket :-). Végre sikerült megfejteni a youtube-on ronggyá nézett fondant titkát. Kiskukta segítségével. Persze úgy jártam, mint az egyszeri háziasszony. Szokás szerint nem olvastam el az apróbetűs részt. És még  mindig nem sikerült agyilag eljutnom oda, hogy a torta nem egynapos mutatvány. Szóval a fondant csak gyúrtam, gyúrtam, gyúrtam, mert azt írták, amíg nem ragad a kezemhez. Hát ez mindig odaragadt, pedig magamtól már tuti jónak értékeltem volna. Na, ekkor jött az u.i. miszerint nem baj, ha ragad, legyen lágyabb. Na így sikerült betonkemény, törékeny fondant gyártanom. Majd mikro, meg vaj, de akkor meg meleg lett, úgy nem rakhatom a tortára, meg megolvad a krém, okés, hűtsük ki.De akkor meg kemény, és így tovább...... Kitaláltam, hogy én félig egészséges tortát csinálok. Úgyhogy alapnak egy tönkölyliszteset választottam, Verától . Majd egy kókuszkrémet szintén Kiskuktától. De a krémet nem találtam elég édesnek, meg nem elég kókuszosnak, úgyhogy birkóztam még vele egy kicsit, hát so-so jó lett. Azuramnak ízlett, a kölyköknek nem, Be kell valljam, amennyire kreatív vagyok, a konyhában annyira nincs kedvem ezt kamatoztatni. (kivéve a dekorációt :-) Ergo, adjatok egy receptet. Ha jó, akkor minden frankó, ha nem, akkor kap egy nagy piros X-et. De, hogy nekiálljak kísérletezgetni, hogy mitől lesz tökéletes, az halott ötlet. Ezt meghagyom a gastrobloggereknek. Mindenesetre ünnepi tortához lehet, inkább hagyományos piskótát sütök. Egyébként határozottan finom  a tönkölyös, egy vasárnapi ebédhez, amit egészségesen szeretnénk befejezni. De valahogy egyben az egész nem győzött meg. És fene belém, az átlagos nem elég jó. 

Azért egy titkot még áruljon el valaki. Hogy lehet egy nyakló, bazi nehéz tortát áttenni a díszítős tálcáról, a tálalósra?  Mivel egyszer majdnem sikerült így leamortizálnom egy tortát, így ha tehetem, a tálalótálcán díszítem. Na, attól lett ilyen maszatos a csipke. De volt már, hogy inkább a tortaforma aljával tettem tálcára, mert esélytelen volt kísérletet tenni, hogy leapplikáljam róla.

Referálok a tortáról :-). Kiderült, hogy a gyerekeknek is ízlett, legalábbis ma, csak tegnap nem voltak éhesek :-). És mivel elég tömény, és nagy is volt, és különben is biztosan nem fogyna el túl hamar, ezért kb. a felét beküldtem azurammal a munkahelyére. Először nem mondta meg, hogy teljes. ő. lisztből van. Mindenki azt kérdezte, melyik cukrászdában készítenek ilyen tortát :-). Végül elárulta, hogy a Nyulaséban (ez én vagyok :-)), és a tönkölylisztet is lebuktatta. Lehet nem is a tortával van a gond, hanem  velem? :-). 

Guten morbid :-)

         Azuram, az a drága ember eléggé megvidámította az éjszakámat. Ejnye no, nem ám úgy :-). Elutazott Londonba. Tegnap este, hajnali fél 4-re hívtam neki egy taxit. Mert ezek az idióta paranoidok kitalálták, hogy már 2 órával előtte kint kell lenni a reptéren, és szerintük London a tengerentúlon van. Felkeltem, taxi jön, apa elmegy. Visszafekszem. De valami nem stimmel. Tuti valamit itthon hagyott. De vajon mit. Felkelek, kóválygok. Na mit hagyott itthon? Persze, hogy a notebook-ját. Nem mintha nem arról kellene előadnia a kínai-amerikai-görög-meg a franc tudja kiknek. Mobilja kikapcsolva. Ugye milyen jó, hogy én hívtam a taxit? Hívom a diszpécsert, hogy lécci, keresse meg  nekem azt az úriembert, aki az én béna pasimat viszi a reptérre, toljanak egy hátraarcot, különben hirig lesz. Szerencsére még nem jártak messze. De azért érdekel, mikor vette volna észre, hogy nincs nála?

           Mondtam már, hogy imádom  a farsangot? Persze, hogy mondtam. De ezt most tényleg. Az én egyébként hepciás, mindig kekec gyerekem ezúttal, ahogy tavaly is megkímélte az anyját. És ördög akart lenni. Imádom :-). Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha közlöm vele, hogy ahhoz be se kell öltöznie, de nem akartam belegyalogoni a kis sötét lelkébe :-). Így beszereztem egy garbót, cicanadrágot, 10 perc alatt varrtam egy farkincát, és reggel 6-kor kipingáltam. Nekem tetszik :-). Vettem neki szarvakat is, de úgy kicsit lányos volt, és ez a festett jobban tetszett.

Tudom, tudom, lassan a nyúl jön, de én még mindig adós vagyok pár karácsonyi fotóval. És most, hogy előkerült a gép, ezeket a szépségeket is fotóztam.  2 kedves barátnémtól kaptam őket, azon a bizonyos karácsonyi pszichokávézáson.

 

Ezt a kis gyönyörűséget Dékata készítette. Igazán bájos, jó nyanyás, ahogy szeretem és pont illik a konyhámba.

 

Ugye? Mondtam én, pont itt a helye.

Ezt a kötőtűtartót pedig Safi Mónitól kaptam. (nem tom mér fordítja meg a képet). Éppen jókor, mert a fent nevezett férfiember éppen elkezdett nyafogni, hogy elpakolhatnám a kötőtűimet :-). Ugyan még nem laktam be, mert azóta hozzá se nyúltam kötéshez, de ami késik......

Köszönöm lányok!!

Ja, és még azokat a dogokat sem mutattam, amiket ők kaptak tőlem. Úgy tűnik egy rugóra járt az agyunk, mert én is kötőtűtartót késíztettem :-). Ez a megalomán kivitel, 40 db tű fér bele :-). Kata, ezt az őszies színűt kapta, mert ő egy igazi őszi színű csaj :-). 

Úgy tűnik, teljesen esélytelen vagyok, úgy forgatja, ahogy neki tetszik. Ugyan a fotókon  még nem látszik, de a lebernyegre utólag tettem 2 kis szalagot, ahová a kötésjelölőket lehet aggatni.

Mónikám pedig egy pillangómániás, tavaszi csaj, ezért ezt a halvány lilát választottam. Ezeken a képeken már látszik a kötésjelölő tartó is. Ja, meg jelölőt is készítettem. Neki még nem volt nyulis :-). Azt hiszem többet nem veszek kész ferdepántot. A sajáttal sokkal könnyebb volt  dolgozni (Katáé), és szebben is sikerült egy picit. 

És Ági mi mást kaphatott volna, mint hóembert:-) Pontosabban egy hóemberes alátétet, és egy kesztyűs szalvétagyűrűt.

 Na, minden adósságomat törlesztettem :-)

És alkottam is, bár nem szivesen :-)

      "Imádom" a farsangot. Valahogy elvesztettem a lelkesedésemet irányába. Szerencsére  a fiam mindig valami egyszerűt talál ki. Idén ördög óhajt lenni. Pártolom az ötletet :-). (elnézést a sok elütésért, de azuram, akit ezért megnyúzok, 64 bites rendszert húzott a gépemre, mert ugye nekünk minden új szar kell, csak nincs hozzá semmi. Többek között a firefox is 32 bites, és ez a nyomorult blog is fuldoklik, és alig tudom szerkeszteni. Önhatalmúlag betesz kivesz betűket, sorközöket.)

        Kisebbik gyermekem pedig kitalálta, hogy Röppixie lesz. Tudom, az meg ki a bánat? Valami kislányos tündéres repkdeő izéke, aki segít a pillangóstündéres szintén repkedő izéke Barbieknak. Szerencsére a MAriposáról sikerült lebeszélnem. Annak rohadt nagy szárny van. Nem lett volna kis feladat. És megkíméltem az óvónéniket is attól, hogy a lányom folyamatosan inzultálja őket, hogy csatolják vissza a hosszú, szőke póthaját. (még enyém volt, amikor hosszú voltam és szőke. Már a hajam). 

Ilyen lett a kicsi Röppixie. A hajuk is ilyen kis szökőkutas, bár kevésbé zilált, de a kép még tegnap este készült, amikor is fent említett frizura már túl volt egy ovis alváson. A ruhát úgy csináltam meg, hogy később is használható legyen Így lett egy kis pamut tunika, egy tök egyszerű, gumis derekú szoknya, amit majd tuti átszabok, mert eléggé  ténsasszonyos, de most erre volt szükség. Meg kapott egy tüllszoknyát, amiben meg elbohóckodhat itthon, ha megint rájön a királylánykodhatnék. A szárnyakra a helyi papírboltban tettem szert, mintegy 900 forintért.

És még 2 aranyos beszólás a végére. Lányom és a matek:

Éppen egy mese dvd-t írtam neki, és már nagyon be volt sózva. 

- Anya, mikor lesz már kész?

- Mire elszámolsz húszig.

- Oké, tíz, húsz, kérem a lemezem.

Hm. nem egészen így gondoltam, de tény, hogy nem mondtam , hogy egyesével. :-)

Apa valamit bent felejtett az irodában, és magával vitte a srácokat, hogy megmutassa nekik a dolgozóját. Jött a szokásos ottvagyunkmárkérdés Lillától.

- 5 perc, és ott vagyunk- mondta apa.

Lilla úgy gondolta, ez a számolós egyszer már bejött. 

- 1,2,3,4,5. Még mindig nem vagyunk ott :-(

- Nem 5 másodperc, 5 perc. Számolj el 5x 60-ig.

Mire Bence rezignáltan megszólal.

- Ááá, addig nem tud, csak 47-ig :-).

Miért pont 47-ig? :-)))