Hétvégi beszélgetések

       Mint az köztudott- Mr. Tájfel- a mi családunk nem éppen  az a szokványos, nyugodt kis család. De ennek megfelelően nem is unatkozunk. Persze a pasiknak az a legjobb, amikor belőlem lehet poént csinálni. De nem kell félni, előbb-utóbb, mindenki sorra kerül.

Mostanában közkedvelt téma- sajnálatosan inkább a szomorú oldala- a hegymászás. Főleg az általam csak bazi nagy hegyeknek becézett témában. Maximálisan tisztelem ezeket az embereket, akinek az a mániája, hogy reszkető családdal a hátuk mögött folyamatosan a halállal játszanak, csak nem értem. Az már a borult természetemből adódik, hogy jobban felizgat egy kupac gyönyörű, kézzel festett merino rovin látványa, és tapintása, nem beszélve, ha ez  a gyönyörűség a birtokomba is kerül-, mint az, hogy fent állhatok a világ tetején. Ezt a nézetemet ki is fejtettem az én jó uramnak, mire a következő választ kaptam.

- Nyuszikám. Hidd el, te az alaptáborig sem jutnál el, mert leakadnál az első réten, hogy futkoss a szép virágok között és gyönyörködj. De ha valami csoda folytán sikerülne 4 öszvérrel elrángatni a virágaidtól, menet közben valószínűleg felgombolyítanál néhány bárányt, majd a hegy tetején - mit neked kilátás stb., közölnéd, hogy "Nyuszi fázik, kössünk gyorsan egy jó kis pulcsit". :-)

          Jó poén, de valóságnak sem rossz :-)

Később, ebédnél, ami elég eklektikusra sikerült, tekintve, hogy vasárnap ide, vagy oda, mi paprikás krumplit ettünk :-). Ja, és a vasárnapi sütivel mi lesz? Így készült egy emberes méretű tiramisu is. Tudom fura párosítás. Mondjuk az igazán vakmerőek egyszerre eszik :-). El tudok képzelni mondjuk még egy kis pörköltes, citromos nápolyit, vagy mákos lecsót. Ja, de megint elkalandoztam a beszélgetéstől. Bence fiam, aki egy tudós macskája, csillagászattal, fizikával bombázta a családot az asztalnál. Így szó esett fénysebességről, meg miért nem űrhajózunk el a Napig, és mi az a térgörbítés stb. Éppen az időutazásnál tartottak, amikor halkan megjegyeztem.

Én:- Már tudom, miért utáltam mindig  a fizikát. Túl sokszor hangzik el benne az a szó, hogy elméletileg. Hogy az elméleti fizikáról már ne is beszéljünk.

Azuram:- Na figyelj Nyuszika. Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd. Képzeld el, hogy ma elkezdesz kötni egy pulcsit, és tegnap készen vagy vele. Érted már?

Én: -Persze, hogy értem, ha van értelme a szövegnek :-)

Persze azuram se úszta meg a beszólást, bár nem tőlem kapta, hanem a kis lókötőtől.

 

Úgy esett, hogy a héten végre elkészült azuram pulcsija. Ő az. Szeretgeti, felpróbálja,

- Jaj de finom. Olyan, mintha belebújtam volna egy bárányba.

Mire a fiam:

- Hihi, báránybőrbe bújt farkas :-))

Ezt a pulcsit még tavasszal kezdtem el, aztán félretettem. Úgy úsztam meg a piszkálódást, hogy meggyőztem életem párját, hogy nyáron ennek nincs szezonja. Ezt a kibúvót már nem nyelte be, úgyhogy be köllött fejezni. Szép nagydarab ámber ám az én ámberem, így volt mit böködni rajta. Várakozáson aluli mennyiséget, mintegy 82 deka fonalat tuszkoltam bele. A mérettől tartottam picit, meg is fenyegettem, ha nem férsz bele, fogyókúra. A fonalam is kicsit vékonyabb volt, mint az eredeti, és a legnagyobb méretben sem volt elég az X. AZt szokta mondani, az ő méretében legyen sok X, meg egy L. Úgyhogy pár X-et még bele kellett pajszerolni. De a minta is jöjjön ki, meg jó is legyen........Egyébként 1 darabban, minden alkatrésze körben készült. A leírással nem voltam tökéletesen elégedett, de nem hagytam, hogy a tények elhomályosítsák a tisztánlátásomat, így a végén már a tapasztalat győzött a leírás felett. Nem kicsit voltam bajban a befejezésnél, mert az volt a Mr. kérése, hogy ne legyen bő a nyaka. De azért célszerűen valahogy át kell bújni rajta. Ezért a legrugalmasabb leláncolást alkalmaztam, az olasz csőkötésest, de ennek meg nem létezik megoldása 3/3-as passzénál, így fittyet hányva a szabályoknak, az 1/1-es befejezéssel varrtam el.

Szerintem nem lett rossz. Kezdhetem a következőt a kis pasinak. Mert ugye neki is kell "bariszőr" pulcsi, mint az apának.