Nyomornyúl

         Sikerült 1 nap kényszerpihenőt adnom magamnak a hétvégére. Az úgy vót, hogy nekem muszáj volt kicipelnem 40 kg-nyi cuccot az autómig kézben, vásárlás ürügyén. Éreztem én, hogy baj lesz, meg potyogtak is a szatyrok, meg rohadtul vágták a kezem, de én akkor is elviszem odáig. Komolyan, mint Fekete Laci a kőgolyókkal rohantam a szatyrokkal, hogy csak a kocsiig érjek el. Na ennek folyományaként, szombat reggel már úgy fájt a hátam, hogy levegőt venni sem tudtam. Tüsszentés nuku, nagy levegő nuku. Mikor már nagyon légszomjam volt a csireklégzéstől, falnak támaszkodtam, vagy megkértem valamelyik családtagomat, hogy nyomja a hátamat, hogy visítva vegyek egy nagyobb levegőt.  Így esett, kültéri pakolászás helyett beltéri kötögetés lett a dologból. Mert mit lehet ilyenkor csinálni. Köztünk legyen szólva, flyladységem is leginkább a fájdalomcsillapítós repülésben merült ki. Megfőztem az ebédet, mozgásom leginkább a Terminátorra hajazott, aztán kötögettem. Bár azt hiszem ő viszonylag ritkán kötöget.  Közben Csillagkapu maratont néztem :-). Na nem mintha nem láttam volna már 100x, de megunhatatlan. Mondjuk az AXN sci-fi jóvoltából már-már ott tartottam, hogy belelövök kettőtt a tv-be, ha még egyszer meg kell néznem azt az idióta animációs baromságot Russel Shumakerről (nem tomhogy kell írni ezt a kis köcsögöt). Láttátok már? Valami elmebajos világvége ökörség. De ez a következőképpen zajlik. Nézed gyanútlanul a  filmet, majd egy kis Russel Shumaker, reklám, filmajánló, majd ugyanaz a Russel Shumaker, majd film. Azért amikor egy filmben van mondjuk 4 reklámblokk, alkalmanként 2 R.S-rel, az ugye összesen 8. És akkor  a 2 film közöttit még meg se említettem. De azért  a kötésnek légy híve rendületlenül Nyuszika, úgyhogy  halált megvető bátorsággal, kötöttem. Így készült el kis törpömnek ez a csinos sapi, amit már többen megkötöttetek a 2009 őszi Vogue-ból. Nagyon jó volt kötni, és gyönyörűséges minta, bár kicsit nagy lett, a kisebbik méret is. EZt megúszhattam volna, ha a passzéval csinálok egy kötéspróbát. Elvileg ugyanakkora tűvel kezdtem, de a passzé után váltottam nagyobbra, mert a fonal úgy kívánta, az antipáncélosság érdekében. Azért csini lett. Bár lehet,-hogy enyém lesz,- nem is hordok sapkát-, pindur meg kap egy még kisebbet. Némileg ledér a ruházata a leánynak, mert pancsi előtt fotóztam.

Vasárnap gálya. Adtam a fájós hátamnak egy kis ablaknyalogatással, zsákcipeléssel, stb. Nem bírtam már nézni, hogy végre kész a ház, és a kertben meg a kőművesek maradványai. Márhogy nem öltem meg és hantoltam el őket, csak mindenfelé szétdobált vegyes szutyokhalmok fetrengtek az udvaron. Végre felszámoltam a nájlonnal letakart kupacot a terasz közepén. Ez arra volt hivatott, hogy az időjárás viszontagságainak kitett kerti bútort párnákat stb óvja a mindenféle csapadéktól. Meg kellett állapítsam, hogy ennyi erővel egy camping biciklivel is letakarhattam volna. Most nem tudok mozdulni a házban, mert a padlófűtésen terpeszkednek a párnák, hogy száradjanak.

       Ja, szombat éjjel, még Madár meccse alatt- mert azt látnom kellett-félig, mert közben kötöttem-, barkácsoltam  egy sapkát a kis fickónak is. ÚÚÚÚÚtálom a bulky vastagságú fonalat. Most sem szerettem meg, de ez a sapi arra volt megadva, meg a kabátja is szürke, úgyhogy 2 ágú, jó vastag gyapjúból készült ez az egyszerű sapi. Szándékosan nem lóg jobban a képébe. Fentről kezdődik, és pofon egyszerű. HOgy nagyfiúsabb legyen, varrtam rá egy cetlit is. Mondjuk ezeken a képeken inkább a kölök látszik, mint a sapka, de sebaj. Stílusosan pizsamában, ahogy az egy téli sapkához illik.

Hú, már megint de szószátyár vagyok :-). Na, má csak egyet mutizok. Mert ezt mindig elfelejtem. Még szeptemberben készült, a már fent említett "rosszarcú" fiatalembernek egy nyúl. Másodszor csináltam ezt a modellt, de most is megdolgoztatott francosul ez a kis genya. A " megrendelő" nem kért masnit a nyakába, mert szerinte így snájdigabb. Ezúttal nem virágos, hanem kockás lett a tappancsa és a a füle, elvégre pasi a lelkem. Testmagassága, inkább mélység, 20 kőkemény cm a drága.

Na mára leolvadok.

Hasta la vista, baby.

Maj' szólok, ha megint bírok járni. Aláírás Monica (Ford Fairlane)