A pokol 7 napja

Ezzel a nem túl biztató címmel az őszi szünetre kívántam utalni :-). Igyekeztem én minden létező módon lekötni a palántákat, de valahogy nem ment. Mintha az lett volna a feltett szándékuk, hogy körversenyt rendezzenek " ki őrjíti meg anyát hamarabb" témában. Szerintem még fogadtak is, hogy hány napot bírok ki költözéssel és diliházzal fenyegetőzés nélkül. Az nyert aki a nullához közeli számra voksolt. Már azt is közöltem velük, hogy a Halloween érdeklődés hiányában elmarad. Persze nem maradt el, mert be voltam sózva egy kis tökfaragásra. Valahol a bőgés és az ordítozás között erre sikerült is időt szakítanom.

 Mivel idén is ellinkeltem a tökfaragó célszerszámok beszerzését, így késsel és egy gipszkarton fűrésszel estem a tökfejeknek. Persze néhány ujjam szokás szerint életveszélyben volt, de a végén megúsztam 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel. A tökök mellé megálmodtam egy bazi nagy és szörnyűséges pókot is kukászacsikból. Ez nagy befektetésembe nem került, mert szegény, megboldogult anyósom rámhagyott úgy 2millió darab kukászacskót. Ha felcsapnék Dexter Morgan-nek, talán még jól jöhet, a feldarabolt hullák elrejtése okán. Momentán éppen jelölteim is vannak. De már eleget dumáltam, jöjjenek a képek. Ja, tőlem ne várjatok agyondizájnolt, és photoshop-polt képeket. Valahogy nincs idegem hozzá. A dekoráció értékéből némileg levon a háttérben látható malteres vödör, és építési törmelék, mivel éppen szinezik a házunkat. De ez egy újabb hosszú történet.

A vakarcsok só-liszt gyurmából gyártottak egy hegynyi koponyát. Ki tudja mire lehet még jó. Elvben nyakláncot terveztek belőle, de még tálcán vannak.