Le a szabályokkal!!!! :-)

        Mostanában elég rosszul jövök ki a srácokkal. Valahogy nem találjuk a megfelelő hangot. Ez engem láthatólag jobban aggasztott, mint őket. Ezért kitaláltam, hogy este, ha hazaszállítmányozom a bagázst, leülünk egy kedélyes beszélgetésre. A fiam stílusa bicskanyitogató lett az elmúlt pár hétben. Kicsit korainak gondolom, hogy 9 évesen kamaszodjon.

- Srácok üljünk le a kanapéra, szeretnék beszélni veletek. Engem nagyon bánt, ami itthon zajlik mostanában, szeretném, ha közösen találnánk valami megoldást, ami mindenkinek jó.

- Na, frankó. Már megint.

- Igen, kisfiam, már megint. Mert kíváncsi vagyok a véleményedre, és érdekel mit gondolsz és mit szeretnél?

- Najó, akkor kezdem. Mindig parancsolgatsz. És az apa is 3 percnként szól, hogy rakjunk el valamit, pedig most ültünk le. És mindig ugráltatsz.

- Aha. Azt gondolod, hogy nekem jó, 10x szólni , hogy a nappalitól az előszobáig tartó szakaszon el ne felejtsd, hogy a tornazsákot vinned kell. ( ez egyébiránt minden cselekedetére érvényes, a felöltözéstől az iskoláig bezárólag, én viszont iszonyatosan belefáradtam az állandó "parancsolgatásba") Tudod, mit? Cseréljünk. Játssz el engem, én meg leszek te. Jó?

- Jó. AKkor kezdem. Bence, etesd meg a madarakat kérlek ( ő vállalta, hogy a kutyát és a madarakat eteti.)

- Jó , majd - mondom én, ahogyan ő szokta.

.......

- Bence, a madarak!!!

- Jó, mindjárt!

- Bence, adj már enni azoknak a szerencsétlen madaraknak!- mondja ő anyabőrben.

- Jaj, anya ne piszkálj már folyton!

Nagyjából így záródnak a beszélgetéseink. Közben érezte, hogy ebből rosszul jön ki, így inkább elkezdett közben ökörködni, rám se figyelt, levegőnek nézett. Amellett, hogy nagyon rosszul esett, pokolian feldühített.

- Okés. Ha csak engem érdekel, mi van veletek, és ti pont tojtok rá, hogy mennyire nem jó ez így, akkor rendben. Továbbikban nem szólok senkinek, hogyan intézze a dolgát. De akkor rám se vonatkoznak a szabályok, és kész.

- Hurrá, hurrá!

Persze Lilla, aki eddig csak figyelte az eseményeket, a maga 5 évével, és iszonyú logikájával rögtön levágta, hogy ez kemény lesz, mint a kád széle.

- Anya, légyszi érdekeljelek! Kérlek, anya, engem érdekel mi van veled, lécci, lécci, lécci!

...............

Bence :- Gyere Lilla, együnk kakaós csigát.- nem akartam rögtön azzal kezdeni, hogy miért? Vettél magadnak? Oda se figyeltem, had csinálják.

- Anya, hol van tányér?

..... nem válaszoltam.

Majd széket vett elő, és elkezdett felmászni a konyhapultra tányérért.

- Bence, miért nem kérsz anyától?

- Azt mondta nem segít- vágta vissza Bence, miközben marha büszke volt, hogy ő egyedül is meg tud oldani ilyen apróságot, nem kellek hozzá én. - Lilla, gyere együnk a kanapén, nincsenek szabályok, most lehet.

Csoportosan átvonultak a nappaliba, valami idióta rajzfilmet nézni.

10 perc nem telt el, megjelenik a kis Napóleon.

- Anya, 1 dolgot azért kérhetek? Beírod a számítógépbe a kódot? Így nem tudok játszani.

- Már miért írnám be? Oldd meg édesem. Tudod, nincsenek szabályok. Így engem sem kötnek. Ennek megfelelően, nem kell ugrálnom a kedvedért.

- De így nem tudok....

- Jaj, annyira sajnálom, sajnos nem tehetem. Pedig segítenék, ha lennének szabályok, mert az én íratlan szabálykönyvemben benne van, hogy segítek neked, amikor csak szükséged van rám.

Kis csend

- Nem lehetne, hogy újra legyenek szabályok?

- Ezt szeretnéd?

- Igen anya.

- De akkor mindenkire vonatkoznak, és mindenki betartja őket.

-Igen.

- Okés, akkor először befejezed a mesét, amit holnapra el kell olvasnod, aztán beírom a kódot.

- Francba.- majd pukkancskodva elvonult.

Francba, francba, francba. Pedig milyen jól meglettem volna pár napig a szabályok nélkül.  Senki sem ugráltathatott volna, nem kellett volna 50x megkérdeznem, mint egy hülye papagáj: kész a lecke, bepakoltál? tolltartó rendben? Fürdés, pizsi, lefekvés stb.

Szép álom volt! :-)