Brandon, avagy minden kutya nyaralni megy?

         Annyi mesélnivalóm van, hogy lassan tényleg kitenne egy könyvnyit :-). Kezdem a jó hírekkel.
Olyan jó és hihetetlen dolgok is történnek. A múlt heti nyaralós őrjöngős bejegyzésem után kaptam egy kedves e-mailt KHE Esztertől. Megkockáztatom legalább 2 éve nem találkoztunk, nem is nagyon tartottuk a kapcsolatot. Ez a kedves lány mégis óriási felajánlást tett. Felajánlotta a nagy kertjét és a figyelmét, hogy vigyázzon a szőrös mackóra, meg a kicsire is. :-D. Komolyan, annyira jól esett, el se akartam hinni. Picit féltem is, hogy nem adok-e túl nagy feladatot. Nem azért mert nem tudna elbánni 2 kutyával, hanem mert még én sem ismerem, hogy reagál Brandon. Ezúttal nem a kis kutyalelkét féltettem, inkább Eszterék ingó és ingatlan vagyonát  :-). Persze szokás szerint túlmagyaráztam, túlaggódtam, teljes testi és lelki anamnézist írtam szegény Eszternek :-). Eszter ezúton is köszönöm. Biztosan nem mertem volna ekkora szivességet kérni:-).
       De higgyünk a csodákban is. Ugyan bejelentettem Őszőrmókságát egy panzióba, (még Eszter felajánlása előtt), de már akkor valahogy azt láttam, hogy a nyavalyással sétálgatok a parton. Így meghagytam a lehetőségét egy időben történő lemondásnak. És persze első dühömben írtam az ügynökségnek egy rövid, kulturált,ám nem éppen barátságos levelet, amennyiben kértem őket, hogyha sikerült eldönteniük, hogy hogyan is gondolják a háziállatos szolgáltatást, talán jelezzék úgy, hogy a pórnép is megértse. A kis hölgy visszaírt, hogy nem érti a felháborodást, kint van az info a honlapon. Majd akkor már higgadtan elmondtam, hogy nekem nem sikerült megtalálnom, mennyire bosszantó a szerződés, megtévesztő a honlap stb, és hogy ez mekkora probléma nekünk is és a kutyusnak is, akinek nehéz elmagyarázni, hogy miért passzolom le megint.
      Tegnap kaptam egy nagyon kedves levelet, melyben a hölgy elismeri, hogy sajnos a magyar oldalon nincs feltüntetve a súlyhatár, de a többi nyelven igen. (Mondjuk ha van magyar verziója az oldalnak, passzióból nem szoktam más nyelven olvasgatni). Így ha nekünk is megfelel 91 euro felárért tudnak ajánlani egy másik apartmant. A felár nem a kutyus miatt van (vagy nem csak), hanem mert ez nagyobb. Éjfélig agyaltam a dolgon, hiszen közben a kutyusok sorsa is elintéződött, és semmiképpen nem akartam, hogy a családot belerángassam valami agyament ötletbe, a kutyamániám miatt. Persze szerintem mindenki ugrált örömében a lehetőségtől, de azuram is jól rámtolta, hogy Nyuszika, döntsél te. Pro és kontra mindkettő mellett voltak érvek. Az előző szállás 1 háló+konyha-nappali. Itt aludtak volna a srácok. Ezt eleve nem szeretem, eddig mindig volt külön szobájuk. Főleg, mert ezek az apartmanok nem akkora hangárok, mint a magánkézben lévő horvátok, hanem az éppencsak a legszükségesebb fér el benne. A hálókban fal, fal, ajtó, oszt beesel az ágyba slussz. Mondhatjátok, hogy sznob vagyok, de ha már fizetek, legyen egy kis nyugi. Szóval az egy üdülőfaluban van, medencével. Igen ám, de egy medencéért minek menjek ilyen messzire? Nem beszélve, hogy ott folyamatosan kajtatnom kellene a 2 furfangos gyerekem után. 5 perc unalom, és elindulnak felfedezni. Na, attól meg mentsen meg mindenkit a Főnök odafönt. A városközpont közel van, ami jó, de nem biztos, hogy akkor is, amikor hajnali 4-ig szól a dáridó. A part kb 1 km. Ami 2 felnőttnek nem egy leküzdhetetlen akadály, de napi 4x, akár az esti vacsi után is 2 elcsigázott, fáradt gyerekkel, esetleg megpakolva egy tonna strandos vacakkal, még ha nem is vagyok a műanyag "hűtőszekrényben" rántotthúsos szendvicset és sört cipelő magyar turista etalonja, akkor is elég macera. Ergo valószínűleg autóval oldanánk meg a dolgot.
      Az új apartman földszinti, privát kerttel rendelkező 2 háló+ konyhanappali. Jut hely a srácoknak, pont ahogy szeretem. Amíg a délutáni schlafentime van, simán kikergetem őket a kertbe kutyázni. Nagy marhaságot nem tudnak csinálni, és én is könnyebben tudom őket ellenőrizni mondjuk a fakanál mellől. Nem mintha nagyon főzicskézni akarnék. Sokkal csendesebb helyen van, kicsit messzebb a turista őrülettől. Medence nincs, de kit érdekel? A kutyás part jellemzően a part másik végén van, de fene bánja, tök mindegy, hogy 1 km-t vagy 3-at nem gyalogolunk. Persze az is lehet, hogy sportosan sétálunk majd. Mamika úgyis felhizlalta az unokákat, nem árt, ha "ég a zsír":-).
       Úgyhogy meg kell állapítsam, nagy szőrös mamlasz kutyánk őrülten karrierista. Néhány hónap alatt, árokparti, hajléktalan, majd menhelyes kutyából egy huszáros vágással az olasz tengerparton termett.
Természetesen elfogadtuk az új apartmant. Közben kiderült néhány turpisság. Az olaszok annyira veszik komolyan a szerződéseiket is, mint a munkát általában. Sehogy. De legjobb esetben is igen rugalmasan. Ha szabad a szállás, nem kell este 5-ig csövezni az utcán, a takarítás csak a szokásos nem hagyok dzsuvát magam utánt jelenti és nem azt, ami az én fejembe élt, miszerint sterilre suvickolva adjuk át az új lakónak. És a többi és a többi. Tudnám, akkor mér' kell riogatni? Én meg megtarthattam volna ama jó szokásomat, hogy nem olvasok el ilyen hülyeségeket. Már legalábbis ami a szállásokat illeti. Boldog tudatlanság :-). Egyszer akartam felkészülten nyaralni:-).