Noé és az ő állatkái 2. avagy kutyával őrzött spániel :-)

        Tegnap nem is annyira burkoltan céloztam rá, hogy nem jöttem haza üres kézzel a Noés látogatásból. De ne csapjunk a közepébe. Már befelé menet elakadtunk a kapuban, ugyanis Lilla rávetette magát egy JAck Russel terrierre, Robertára. Ergo, még a kapun se jutottunk be, de már kezdődött a de cukiiiiiii, vigyük hazaaaaa. Mondjuk ott volt egy idős néni, aki éppen egy terriert szeretett volna, de ő is lecsúszott a dologról, mert Robertát hétfőn várja az új gazdija, egy híres operaénekes személyében. Különben is csak szeretgetni jöttünk, meg se fordult a fejemben, hogy legyen még egy állatunk. De be kell valljam, nem is vagyok nagy terrier rajongó. Nekem túl hebrencsek és pukkancsok. De lehet, ez csak előítélet a részemről, mindenesetre a westie-n kívül még nem igazán fogott meg terrier. Na jó, talán az airdale terrier, de ő meg a nagy szőrkutya kategória, ami az én szívem csücske. Anno a kuvasz mellett még a bobtail volt befutó, vagy valamilyen szetter. Na de vissza a Noéba. Kapuban fél óra simizgetés, szeretgetés, puszilgatás után sikerült elválnunk Robertától, de végig hallgathattam: 

- De anya, ugye kifelé, még simizgethetem a kis fehér kutyust?

       Először hozzánk csapódott egy meghatározhatatlan típusú, ám rém kedves nagy szőröreglány. Folyamatosan fetrengett  előttem, és közben finoman utalt rá- konkrétan a nagy oroszlános mancsaival böködte a lábamat-, hogy méééééég, tessék még simogatni! Na, itt már kezdett eszembe jutni számtalan szebbnél szebb gondolat.

     1. Apa fejemet venné, ha minden előzetes bejelentés nélkül beállítanék egy új kutyával.

     2. 2 öreg szuka egy helyen nem egy jó párosítás.

     3. és ez a fő érv. Zsófikám is nagyon öreg. Képtelen lennék rövid időn belül elveszíteni 2 kedvencet, és     ennek a gyerekeket sem akarom kitenni. Már attól is könnybe lábad a szemem, hogy leírtam.

Miután mindenkit összeszeretgettünk, elindultunk újra  Robertához, és egyben haza. Ez úgy a tényleges indulás előtt 2 órával történt :-). És ott volt az én első látásra szerelmem. Játszótéri vegyes modell. Nagy, zsemle színű szőrkutya, boci szemekkel. Azonnal rávetettem magam, majd csak úgy mellékesen puhatolózni kezdtem. Kiderült, ő egy kb. 2007-es évjáratú férfiember azaz kutyafiú, akit törött medencével találtak az út szélén. Kb. 2 napja feküdt ott, nagyon rossz állapotban. A becsületes neve Piszkos Pulcsi. Nomen est omen. A szőre olyan rasztás volt, mint Bob Marley-nak egy nagyon rossz napján. Az adatlapja szerint annyira, hogy ha megrázta magát simán koponyasérülést szenvedhetett volna, ha fejen csapja magát vele. Csórit full kopaszra kellett nyírni. 

És megkezdődött az ármánykommandó. Adva van egy apa, aki ugyan imádja és tiszteli az állatokat, de ebben az egy témakörben szörnyen realista. És adott 2 gyerek, akik teljes mellszélességgel támogatják az ötletet.  Gyerek van a kezemben és nem félek használni! Sőt, talán ők tették a fülembe a bogarat. És akkor indult a gyerekmarketing. 

- Anyaaaaaa, vigyük haza, vigyük haza, vigyük hazaaaaaa.............

- Jaj, Kicsikéim, mit fog szólni apa. Biztos mérges lesz. Nem állíthatunk be a megkérdezése nélkül egy új kutyussal. 

       Ez maximálisan inkorrekt is lett volna, de megpróbálhatjuk meggyőzni.  Telefonnal lefotóztam kutyát gyerekkel, gyereket kutyával, mindenféle kombinációban, és ment az MMS. Persze apa sem most pattant le ama bizonyos falvédőről. 

- Nyuszi, te akarsz tőlem valamit.

- Én-e? Semmit, csak megmutattam, milyen jól érezzük magunkat.

- Nem, nem kell még egy kutya. Különben is hova tesszük. És mi lesz Zsófival. Ráadásul fiú. Zsófi pedig nincs ivartalanítva.

Persze mindenre volt válaszunk, de még túl nagy az ellenállás, hagyni kell ezt a dolgot leülepedni. Fájó szívvel elbúcsúztunk Pulcsitól. Persze egész délután róla beszéltünk a srácokkal. És hallgatólagosan megegyeztünk, hogy ha apának is van kedve, szombaton is elmegyünk, megsimogatjuk, Lilla elköszönhet a kis fehértől. Szegény apa, nem tudta mire jön haza. Megindult a kutyalobby. 

- Nyuszi, azonnal gyere ide. És ti is vakarcsok.

Mire Bence rezignáltan közli velem:

- Most már legalább te is tudod, milyen érzés amikor ezt csinálja :-).

- Kölykök el, Nyuszi, te maradsz. Jól agyon kéne verjelek, mint Kicsit.- Nem kell megijedni, ez nem családon belüli erőszak, csak szállóige. Lilla babakorában, ha rosszaságot csinált, elkaptuk, jól meggyömöszöltük, megcsikiztük, és közben fenyegettük, hogy most jól agyoncsapjuk a kicsit. 

Én rebegő pillákkal, ártatlan fejjel álltam a szőnyeg szélén, és gyűrögettem a szoknyám alját, mint az ovisok.

- És persze, ha most nemet mondok, én leszek a rossz, gonosz apa. 

Persze azt azért letisztáztam a gyerekekkel, hogy ezt jól meg kell gondolni, mert egy állat nem játék, nem lehet utcára tenni, ha meguntuk, és ha apa nem egyezik bele, ezért senki sem haragszik rá, és tiszteletben tartjuk a döntését, mert ő mégiscsak az apa, és övé az utolsó szó. (Ezt persze én szeretem úgy intézni, hogy az utolsó szó az Igen, Nyuszikám legyen:-). Ilyenkor ő mindig megállapítja, hogy nem papucs, csak rugalmas. Gumipapucs :-). Ez ugyan jó poén, de azt gondolom, egy pasinak igenis meg kell hagyni azt az érzést, hogy ő a főnök, és nem érdemes papucsosítani. Nekünk, csajoknak is jobb . Legalábbis nekem kell a tudat, hogy egy erős pasi van mellettem, aki méltó ellenfél a csatározásokban. Nem, nem kidumálni próbálom, nem olvassa a blogomat :-). ) De megint mellébeszélek. Seherezádé szart se tud a mesélésről :-).

     Szóval, szombat reggel hagytuk őt jó sokáig aludni, nehogy morci legyen. A héten volt egy maratoni utazással egybekötött 40 óráig nem aludt üzleti manővere, tuti egy porcikája sem kívánja, hogy elhagyja az ágy 3 m-es körzetét. Dél körül előbújt az álmos mackó  a barlangjából. Persze a srácok azonnal jöttek sustorogni. Pszt, nyugi, kávé. Apa kezdett összeállni romjaiból, az alvás, terasz, napsütés, kávé, cigi kombo megtette a hatását. Majd nekivágott tankozni. Azaz fűnyírózni. Kölykök el, sírva vissza. "Apa azt mondta nem megyünk sehovaaaaaaaa, brühühühü." Nyugi srácok. Egyszer csak, a teljes apai tekintély vonul be a kertből.  Upsz, állunk vigyázzban, lehet, most kihúzzuk a gyufát.

- Nyuszika, te uszítottad rám a kölyköket? - hangja cseppet sem volt barátságos.

- ÖÖÖ, nem. 

Ha sarkosan nézem, tényleg nem én voltam. Apa szép komótosan meggyújtotta az újabb cigijét:

- Na hallgatom. Mit is akartok?

Kölykök egymás szavába vágva mondták, hogy kutyus, meg aranyos, meg annyira, és csak nézd meg. Persze tudtam, hogy ha odamegyünk, apa elveszett. És ezt ő is tudta.

- Jól van, nyavalyás lobbysták, fél órát hűlök kicsit, aztán indulunk. 

- Az mikor lesz?

- Nyugi, anyátok lopva megnézte az órát, tuti egy perccel sem hagy tovább békén.

Yessss, yesssss, yessss. Autóba be, el, megáll, kiszáll, odarohan, kutyus átölel. Apa odamegy, buksisimi.

- Szia, miattad hallgatok 2 napja? Hú, te tényleg nagyon jó fej vagy, nagy szőri. 

- Apa, vigyük el sétálni.

Séta indul. Visszaér.

- Na mi van már, nem intézed a papírokat? 

Dehogynem. Nem is reméltem, hogy még aznap odaadják. Persze először csak 2 hét próbaüzem, hogy mindenki elégedett-e a másikkal, kijönnek-e Zsófival? És újabb kellemes meglepetés. A kutyus ivartalanítva van, és chipet is kapunk hozzá. Ez policy a Noénál. És mielőtt valaki azt gondolná, ez valami embertelen születésszabályozás, egyáltalán nem így van. Ez az állatok érdeke. Szukáknál pedig egyenesen életmentő. Sajnos ezt mi még nem tudtuk sok éve, és az volt a trend, hogy egyszer kell, hogy kiskutyái legyenek. De ez tévhit. Megúszhattuk volna az emlődaganatot. És így elkerülhető a méhgyulladás is. Ha még egyszer kislány kutyám lenne, ki nem hagynám. Emellett a pasik is sokkal kezelhetőbbek, és nem őrülnek meg valahányszor lotyóznak a környékbeli csajok. A lotyózás nálunk a tüzelés szinonímája, csak, hogy tudjátok :-).

Ekkora körítés után már biztos kíváncsiak vagytok a nagy Ő-re. 

Ő Brandon. Mert kapott egy igazi pasis nevet. Mert már egyáltalán nem piszkos pulcsi. Igaz, itt még kicsit zilált a frizurája, azóta megfürdettem, megfésülgettem és finom selymes és illatos. Igazi jólfésült kutyafiatalember. Miért pont Brandon? Nem azért, mert ennyire sznobok vagyunk, hogy a magyar név nem jó. Csak amikor megláttam, azonnal a hülye amerikai filmek jutottak eszembe róla, ahol adott a kutya, a gyerek és a hatásvadászat. Pl. Benji vagy Boomer http://www.youtube.com/watch?v=EeK8p0CBwv8&NR=1 . És valahogy a b betűvel kezdődő nevek tűntek jónak. Az olyan bbbbbamba, bbbbboci, bbbbárányos. A Berci-vel meg csak alapot adtam volna a fiamnak, aki időnként Benci, hogy süketet játsszon, mondván, azt hitte a kutyának szólok :-). És különben is Emese barátnőm kisfiát is Bercinek hívják, nem akartam tiszteletlen lenni :-). Eszembe jutott még a Kornél is, de szintén van Kornél ismerősöm. Éppen elég volt, amikor a fiam az első napon az iskolában a tanító nénivel közölte, hogy a kutyánkat is Zsófinak hívják, ahogy a tanító nénit :-). Egyébként, ha lány lenne, biztosan Fruzsinak hívnám :-). Szóval Brandon ismerősünk tuti, hogy nincs. Ha meg lesz, vessen magára, a kutya előbb volt :-).

Igen, jól látjátok, Lilla sír. Másnap indult táborba. "Nem akarok menni, mert mi lesz nélkülem a kutyussal. Anya, ígérd meg, hogy vigyázol rá, amíg nem leszek itthon."

"Anya, nézd, úgy fekszünk, ahogy a kutyus". Lilla egy centire el nem engedte maga mellől. Képes lett volna kint aludni a teraszon a kutyussal.

Egyébként apa is tud úgy aludni, ahogy a kutyus. Már első nap sikerült olyan képet készítenem, ahol apa alszik ugyanezen a szőnyegen, és kutyust ölelget :-). Zsófival is több ilyen képe van.

És miért kutyával őrzött spániel? Zsófika, esténként őrző védő feladatokat szokott ellátni :-). Körbejárja a "birtokot", majd főspániel fejjel kihasal  a teraszra és szemmel tartja a környéket. Ilyenkor írják ki, hogy kutyával őrzött terület. De azért Zsófika ismeretében a kutyával őrzés erős túlzás lenne, így mindig azon vigyorogtunk, kellene egy nagy kutya Zsófi mögé, aki megvédi, és akkor nyugodtan arcoskodhatna :-). Na ez a kutyával őrzött spániel :-).

        még nincs vége.........

Most jut eszembe, ebbe a blogba talán még nem is tettem Zsófika képet. Eredetileg Sophie volt, csak magyarosítottuk idővel :-).

Főspániel :-). Persze szőrkutya. Igaz, azóta volt Anikó néninél, és nagy a csinosság. Olyan lett a feje, mint egy fókáé.

Azuram szokta mondani, hogy Zsófi egy olyan spániel, aki nem keresi a drogot, hanem szedi :-)