Hétvége(m)

        Megint egy "unalmas" hétvégén vagyok túl. Ez abból is látszik, hogy még csak most ébredezem, és próbálom kipihenni az eseményeket. Na alvás, az megint nem volt. Mivel ilyen remekül összeszerveztem a tanfolyamokat, és össze-vissza pakolásztam őket,  áthelyeződött a kölök szülinapja is. Bizony, az én hatalmas, irgalmatlanul rossz, mások szerint eleven fiacskám technikailag is 10 éves lett.  Eddig mindig kikérte magának, hogy ő technikailag még nem 10 éves. 

        Anyám, megint annyi minden történt, hogy 3 hétre elég bejegyzést írhatnék. Először is, ugye meg kellett vele értetni, hogy csak hétvégén ünnepelünk, jönnek mamiék, bulizunk. Ez meglepően könnyen ment. Utána vad suvickolásba kezdtem. Mégiscsak jön az anyukám :-). És ugyan nem szokott polcon ujjakat húzgálni és port keresni, de ilyenkor mindig pánikszerű takarítás vesz erőt rajtam. Aztán bevásárlás, a szokásos izgalom, minden finom legyen, mit főzzek stb. De így utólag ez remekül sikerült, alig bírtak felállni az asztaltól :-). 

      Miért nem aludtam, Nem, sajnos nem azért ;-). A kicsi fiam kitalálta, hogy fagyitortát szeretne. Én meg kitaláltam, hogy ez csak házi lehet. Vettetek már cukrászdai parfétortát? Én vettem sajnos. 2x. Na ezért most nem. Mindkét alkalommal - annak ellenére, hogy esküdöztek, hogy nem olyan- a torta külső rétege ehetetlen. Nem tom miből van, de valami borzalmasan zsíros, ízetlen trutyi. Mint mondtam, a cukis néni váltig állította, hogy az tejszín, vagy nem tom, meg ugyanolyan fagyi,  mint benne. Nem az volt. És mivel kg-ra megy, és nem is ócsó, igen veszteséges, ha a fele kuka pozitív. Így pénteken este elkezdtem fagyit főzni. A karamell adott volt. Ez nem maradhat ki. És úgy gondoltam, remekül illene hozzá egy sajtos, semleges fagyi. Össze is ütöttem egy cheescake fagyit. Ugye a főzött fagyinak le kell hűlnie alaposan, mielőtt beszuszakolhatjuk a fagyigépbe.

        Szombat reggel eszelős anya mit csinál, amikor pontosan tudja, hogy 2-re a város másik végén megy kencekeverdés tanfolyamra? Croissant süt reggelire a familynek. Majd gyorsan nekiáll az ebédnek. A tervezett tortaösszerakás elmarad. Elrohan tanfolyamra. Erről külön bejegyzést fogok írni, mert megérdemli. Hihetetlenül jó volt, és isteni, és alig várom a második felvonást. Na de ott kap egy fülest, hogy éppen akciósak a szilikon sütiformák, amik tökéletesek a szappanhoz és testvajhoz, és persze a sütihez is. Ezt nem lehet kihagyni. Így esett, hogy este fél 9-re értem haza. És akkor még hol van a torta? Elárulom, éjjel kettőig tököltem. Mert akkor egy kis mosogatás, még ezt is meg ezt is megcsinálom. Másnap reggel 8-kor meg már rotyogott a húsleves. De akkor nézzük  a tortát. Tudom, ilyen mocsok hidegben nem éppen szívmelengető egy jéghideg torta, de ugye a mi családunk már csak ilyen.

      Csak nagyjából fogok forrásokat megjelölni, mert ezeket legalább 8 helyen meg lehet találni. A karamell fagyit először talán Chili & VAniliánál láttam és mentettem le, legutóbb Kicsivúnál  is belefutottam, de attól ez még, ha igaz ugyanaz a fagyi, amit tegnap DAvid Lebovitz oldalán sós karamellfagyi néven találtam. Mivel nem látok ki a fejemből, így nemes egyszerűséggel egy ctr+C ctr+V-vel bemásoltam a receptet a doc file-omból. Remélem ezzel nem követtem el plágiumot. Egyébként világbajnok fagyi.

-->

10dkg +3ek kristálycukor
2,5dl tejszín
2,5dl tej
5 tojássárgája
nagy csipet só
1kk vaníliakivonat

A kristálycukrot 1ek vízzel, alacsony lángon egy lábasban, kevergetés nélkül megolvasztom, karamellizálom. Bátran kell karamellizálni, egy perccel tovább, mint ahogy az ember gondolná, és lekapná a tűzről, sötét borostyán színű legyen. Hozzáöntöm a tejszínt és a tejet. Ebben a pillanatban a karamell egy darabban megkeményedik, nem kell megijedni, felolvad majd. Addig főzöm, amíg a karamell teljesen beleolvad a tejbe (és úgy néz ki, mint a régi zacskós karamellás tej). A tojássárgákat a 3ek cukorral kézi elektromos habverővel simára keverem. Lassan hozzáöntöm a meleg karamellás tejet, elkeverem. Visszaöntöm a lábasba, hozzáadom a sót és a vaníliakivonatot, néhány percig folyamatos kevergetés mellett főzöm, hogy picit besűrűsödjön. Teljesen lehűtöm, néhány órára (vagy egész éjszakára) hűtőbe teszem. Fagylaltgépben elkészítem.

     A másikon agyalgattam egy picit, végül maradt a cheescake, de had ne vezessem vissza a recept ükanyjáig. Asszem most a fincsiségek.hu-n találtam, de még vagy 3-4 blogon ilyen-olyan formában fent van. Az alapja talán Nigella fagyija, pici változtatással. Én mindössze az adagon változtattam, megdobtam +1 tojással, és értelemszerűen minden mennyiségen ennek megfelelően emeltem. A citromlét így utólag kár volt beletenni. Így is nagyon finom volt, de más ízt kaptam, mint amire számítottam, mert savanykás lett, az én vaníliás, selymes elképzelésemmel szemben. Majd legközelebb. De ugye erre kell valami csicsa is, így olvasztottam karamellt, kiterítettem egy olajos fóliára, majd száradás után összekaszaboltam robotgéppel. Mire sorra került a drága, valamiért jól belekötött az edénybe, így pajszerrel kellett kivésnem, a maradékot meg felöntöttem forró tejjel, így készült  egy kis karamellás tej is :-). Olyan békebeli.

       Előkaptam a szilikonos kuglófformámat, és abba kezdtem el rétegezni a fagyit, itt-ott megszórtam a kirobbantott karamell darabkákkal, és a rétegek közé babapiskótát tettem. Ezt be kellett volna áztatnom valamibe, mert még véletlenül se akartak ott maradni, ahol én szerettem volna, mi több, felúszkáltak a tetejére. Még akkor is, ha a fagyikat előtte fagyigéppel kikutyultam, hogy ne legyen annyira tömör. Másnap, némi melegvizes áztatás, és nyakig ragacsos bénázás után egy darabban tudtam kiszedni a formából. Íme:

Anya, mégis rocksztár leszek!

A büdös kölök nem volt hajlandó normálisan felöltözni, mondván ez az ő szülinapja, és ő félig kinőtt játszóruhában óhajt ünnepelni :-). Egy fokkal azért jobb, mintha fürdőgatyában akart volna. Netán anélkül.

     De hogy ne unatkozzak, reggelire egy bazi nagy fonott kaláccsal vártam a társaságot. Ezt csak azért mondom, hogy tudjátok mitől lesz újra nagy a seggem. Ez az aprócska méretű, alig 80 dekás kalácska, úgy fél perc alatt illan el az asztalról. Az eredeti recept egy Dr. Oetker könyvből származik, de mivel mindent megváltoztattam benne, így a nevemre veszem :-).

500 g fehér tönkölyliszt

250 ml tejszín (ha kevesebb van a dobozban, sebaj, pótold tejjel)

7 dkg méz

fél friss élesztő vagy 1 cs szárított

1-1 1/2 csapott teáskanál só

2 tojás+1 fehérje

Ha van kedved, egy pici mézes tejben futtasd fel az élesztőt. Ha nincs, akkor csak dobálj egybe mindent, a robotgép dagasztó karjával gyömöszöld minimum 5 percig, ha testedzésre vágysz akkor kézzel, minimum 20 percig. Felejtsd ott egy meleg helyen, és amikor megkelt, borítsd lisztezett deszkára, vágd le az 1/3-ad részét . A maradék 2/3-ot vágd 3 részre, sodorj belőlük 3 db kb 40 cm hosszú kukacot, fond össze. Tedd sütőpapíros, vagy kikent tepsibe. Kézzel, vagy a sódrófával, hosszában nyomj bele egy vájatot, kend meg tojássárgájával (egész pontosan a maradék sárgájához tegyél 1 ek tejet, és ezzel kend meg). Az 1/3-ad részt is vágd 3 részre, ezekből kb 35 cm-es kukacok lesznek, és összefonódnak. Majd ráülnek a nagyobb kalácsrészre. Ezt is festegesd be a tojásos tejjel vagy tejes tojással, ahogy tetszik. HA bűnözni akarsz, szórd meg jégcukorral. Ha éppen akad otthon, a tésztába szórhatsz citromhéjat is. Ilyenkor bedobom a hideg sütőbe, és még vagy fél óráig hagyom nőni. Aztán 180 fokon légkeverésen 35 percig sütöm. HA péksütit sütök, mindig teszek a sütő aljába egy nagyobb vízzel teli konzervdobozt.

        Leírni sokkal bonyolultabb volt ám, mint megcsinálni. Úgy effektíve max 15 perc munka van vele, de megéri.