2014. november 25., kedd

Édes kis semmiség

Még egy kedvenc készült péntek este. 


Túl sok mindent nem tudok írni róla. Nyaklánc mellé kell egy fülbevaló. Alap. Az én nyakláncom mellé. Mert az enyém akart lenni egy olyan, mint Kriszta háromszög lánca. Ilyen kis egyszerűt találtam ki. Nagyon szeretem.




Fotózhatatlan modell, pláne ilyen időben. 



Fűztem egy gyűrűt is, ami szintén szívem csücske darab lett, de azt végképp nem tudtam normálisan lefotózni. De mivel nyaklánc mindenhez kell, így majd megpróbálom azzal együtt. Hátha addig megszáll az ihlet. Vagy az ördög. Vagy valami

2014. november 17., hétfő

Válság vége! Legalábbis erősen ajánlom...

Siker!

Végre, végre, végre. Olyat alkottam, ami igazán tetszik. Sőt, megkockáztatom. ez a kedvenc ékszerem.




 Pontosabban nem az enyém, hanem Kriszti barátnőmé, mert az ő szülinapjára készült. 

Mert olyan krisztis, meg renis, meg erzsis, meg mónis J. És persze bettis. (hülye helyesíró nem tudja, hogy ezeket így kell írni, folyton kijavítja). Mert ez egy ilyen darab. Múltkor a lányok a suliban azt mondták, hogy ezeket az ékszereket tudni kell viselni. Bizonyos daraboknál ez így is van, de ez szerintem egy olyan ékszer, amit olyanokon is el tudok képzelni, akik a tiszta, sallangmentes, egyszerűbb dolgokat szeretik. Teljesen biztos, hogy sok fog még készülni belőle.




Ezúttal nem tudok beszámolni különösebb bonyodalomról. Viszonylag hamar összeállt fejben, aztán megfűztem. Na jó, nem. Egyszer kellett bontani. Orosz leírás, amiből a fontosabb képek hiányoztak. 
De ilyenkor mondaná Dékata barátnőm: most mit vagy oda? Szereted a kihívásokat, nem? De J
Alap, hogy nekem is kell egy ilyen. Élből úgy vásároltam a swari szívecskéket, hogy 2 legyen. Amolyan ovisan, mint a gumikarkötők a lányom isis barátnőinek. Csak legalább hadd higgyem azt, hogy ez a felnőtt verzió.


A fotók olyanok, amilyenek. Nem kimondottan kedvez az időjárás a fotózásnak. És ezen a napfény színhőmérsékletű megvilágítás sem segít, mert másképp csillognak ezek a fránya gyöngyök. Max valami szűrt fénnyel lehetne. Érik az a fotósdoboz.




2014. november 12., szerda

Hogyan csökkentsd a hobbid alapanyagköltségét?

Nem, nem csaptam fel hobbycoachnak. Csak a szokásos, tőlem elvárható „elmélkedést” fogod kapni.
Válság van. Igaz, már csak nálunk. Meg nálam. Alkotói. Lehet jobban járnánk, ha a kormánynak is alkotói válsága lenne. De én nem politizálok. Értelmetlen elfoglaltság. Szóval válság. Megint alkottam. De ez sem tetszik Kizárólag azért mutatom, mert megígértem itt-ott. Nincs kimosva, blokkolva, mindenhol kunkorodik. De nem akartam ezzel is nyüstölni a fonalat, ha úgyis eléri a vég...


     Ez a saját magunk által kreált ruhák hátránya, hogy fejben nem tudom felpróbálni, mielőtt nekiállnék. De  hát' szeretjük csinálni. 
      Szoktam mondani, hogy bizonyos dolgokban az út ugyanolyan élvezetes és értékes, mint a végeredmény. Na jó, ezt a szexre szoktam mondani, de ez most mellékkörülmény. Bár, ha sarkosan nézem, ezt a pulcsit erősen elszexualizáltam.

A színe egy álom. Élőben sokkal élénkebb. Pont az én színeim. A fonal is egy álom ( Alize Angora Gold Batik). Kötni is egy álom volt. De már kezd derengeni, hogy a Gondviselés miért küldött hozzá hibás mintát. Azt szerette volna, ha már az első sornál elfelejtem, hogy ilyet kössek.
     Sajnálatosan az a tény, hogy a lebernyeg nemhogy nem ápol és eltakar, hanem erősen tehenesít, mit sem változott az elmúlt években. 

Csak egy kis adalék anekdota jelen művemhez:

-          - Mit kötsz ennyire? Mert már szép hosszú.
              -Egy kardigánt.
-            - És kinek? Egy 290 magas néger kocsmárosnak? Bár azok elég ritkák errefelé,                 csak mondom.


       Ő megmondta. De ha belegondolok, nekik igen előnyös ez a szín. Úgyhogy ha van 290 magas néger kocsmáros jelentkező a kardigánomra, vigye. Ellenkező esetben le fogom bontani. Másnak nem adom J. Majd kötök belőle valami fene gyönyörűségeset. És el is érkeztünk a költségcsökkentési részhez. Ha maga az út a lényeg, vagyis a kötés, mint tevékenység, így igen költséghatékony, ha a megkötött darabot a végén lebontjuk. Ha ezt sokszor ismételjük, akár 5-6 pulóvernyi fonalat is spórolunk. De van egy alapszabály. Meg kell kötni készre. Különben nincs benne semmi kihívás, ha már a közepén, - amikor először felsejlik benned, hogy nem lesz jó, - lebontod.

     Nem fogom megmutatni felvéve, mert akkor rádumáltok, hogy ne bontsam le, mert tök jó és az életben nem fogom felvenni, mert nem érzem magam jól benne. Tudom, hogy a vállfának rendkívül előnyös és igen csábító, hogy maradjon, de akkor sem. És jól látod, most magamat győzködöm.

2014. november 5., szerda

Reni(kém)

Sógornőmnek készült ez a lánc. Egy újabb X-es, fotózhatatlan projekt.


A munka legnehezebb része szerintem a megfelelő színek, gyöngyök kiválasztása.
Azzal nagyon sok időt töltök. Na, most felesleges volt. Olyan szépek voltak, amíg nem fűztem meg. 8x cseréltem ki mindent. Mert fontos, hogy hol matt, hol fényes, hol csillogós. Mielőtt elkezdtem, annyira tetszett, hogy magamnak is akartam ilyen színben. És valahogy nem tetszik. A mintát ismerem, az egyik kedvencem. A sajátomat imádom. De azok a színek nem az ő színei, és különben sem akartam olyan ékszert készíteni, ami már másnak is van.
      Nehezíti a dolgot, hogy kizárólag természetes fénynél szabad ilyesmit csinálni, mert hiába van méreg drága napfény színhőmérsékletű izzóm, már a csillanás is megváltoztatja a színt és az összhatást. 


A gyöngyök és swarik mellett már megint került bele turmalin, mert nagyon szép kristályos, és gyönyörű, ahogy átengedi magán a bőr színét. A másik ásvány, amit használtam, a kunzit. Teljesen véletlen amik ugye nincsenek, hogy ezt az ásványt választottam. Utólag néztem utána a hatásainak. A szívcsakrához és a mérleg jegyhez rendelhető, ami tökéletesen passzol Renihez. „Nyugalom, szeretet, kreativitás köve. Mivel szembesít gondolataim és érzéseim káoszával, segít rendet rakni. Segít lebontani önmagam korlátait, a félelmeket”. Mi más kellene egy kismamának? Ezért imádom az ásványokat. Ők választják magukat. Kár, hogy a kása gyöngyök ilyet nem tudnak.

 Ígérem, Reni, kapsz egy olyat is, amivel én is elégedett vagyok.

2014. november 1., szombat

Hullámok

      Megint az utómunkálatoknál akadtam el. J. 

 2 hétig nem voltam képes befejezni.



Na ez egy trükkös darab volt. Nem az elkészítés. Az úgy volt, hogy……és persze megint a bonyodalom.
     Az egész városban nem kaptam olyan gyöngyöt, amilyet írtak hozzá. Aztán összeraktam vagy 4 féle variációt. Megfűztem félig, amikor kiderült, hogy az egész rossz. Na jó, ez egy kis túlzás, mert akár így is jó lett volna, de nekem mégsem, mert tudom, hogy nem ilyennek kellene lennie. Szétszedtem. És akkor már kicseréltem a gyöngyöket is. (Mi a francért nem vagyok képes leírni, hogy gyöngy? Mindig gyönyg lesz belőle.) 


     Na szóval, második kör. Új színek, megfűz az első szál. Tetszik is. Majd rájöttem, hogy megint hibáztam. De már nem szedtem szét, mert így már tetszett.

De miért is szerencsétlenkedtem ennyit? A minta egy német újságból származik. Egy szót sem beszélek németül. De abból indultam ki, hogy ha 5-6 nyelven kötök, csak tudok németül fűzni is J. Na ezt még csak leküzdöttem volna. Gondoltam majd az ábrákra támaszkodom. Aha, a végén vettem észre, hogy hibás az ábra. Úgyhogy a saját fejem után mentem leginkább. 



A nagy medál egy gyönyörű csipkeahát cabochon. És mivel más formájú, mint az eredeti, így másképp is kellett befoglalnom. Ha már kaptam bőröket, kipróbáltam a gyöngyhímzést is. Szerintem szép lett. 


Viszonylag rövid, inkább amolyan nyakpánt féleség.