2015. április 29., szerda

Sunset

Gyorsan még egy. Ő egy igazi mostohagyerek. Nem is értem, miért, mert alapvetően könnyű. Ez az az ominózus, amihez bevásároltam és közben privát lett a minta. De azért engem sem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam.



Google a barátom, találtam egy p….ányi képet, aztán, nosza.
Kezdetnek Róma leborította a tálcát az ölemből. Igen, 10 millió darab gyöngy volt rajta. Nem adjuk fel. Megfűztem, félretettem. Pontosabban már csak egy kis díszítés volt hátra. Azt is megfűztem, majd kitaláltam, hogy mi lenne, ha valahova csempésznék bele swarovskit, mert az volt a cél, hogy az Art deco fülivel együtt lehessen viselni. Szétszed. Swari nem passzol bele. Újra összerak. Á, nem jók a színek. Szétszed. Újra összerak. Közben azért módosítottam rajta ezt azt, az eredetihez képest.



A lógókán agyaltam egy picit. Meg voltam róla győződve, hogy vannak sötétbarna achát tüskéim. Vannak is, csak nem sötétbarnák. Egy boltban sem találtam semmit, ami megfogott volna. Igaz, akkor még a sziromgyöngy nem került képbe. Végül ezt találtam itthon és jónak minősítettem. Szeretem, hogy nagyobb, mint az eredetin volt és annak ellenére, hogy a medál teste mattabb superduokból van, nekem tetszik ezzel az átlátszó dagger-rel. Egyensúlyba hozza a rivoli csillogásával. Megint félretettem.



De nem hagyott nyugodni, így tegnap kapott egy láncot. Viszonylag hamar eldőlt, hogy csak egy egészen finom, egyszerűség kerül rá. Az ilyen méretű és súlyos medálokhoz nem szeretek masszívabb láncot tenni, mert szerintem úgy túl sok. Főleg, ha hozzáveszem, hogy a fülbevaló is elég látványos. Így olyan, mintha csak lebegne a nyakamban.


Mire jó a készlethalmozás? Előkotortam egy kupac eredeti türkizt, most jöhetett a swari is. Ez lett belőle.

2015. április 28., kedd

Szalmarózsa

A tegnap ígért ékszert szeretném megmutatni, ezen a rusnya, szürke napon.


Még jó, hogy tegnap lefotóztam, ezt az újabb fotózhatatlan szépséget. Szegénykém húsvét óta várta, hogy láncot kapjon. Egyébként ez is Kinga minta. Képről semmitmondó. Láttam már ezerszer. Aztán élőben. Rögtön meg is fűztem. Azóta is nézegettem minden nap. A közepe még véletlenül sem sárga, hanem egy crystal Ab színű rivoli, ami tényleg úgy változtatja a színét, mint a sarki fény.


. Gordon Évi csavart herringet fűzött hozzá, megbolondítva pár szem színes gyönggyel. Nagyon tetszett ez a megoldás, de égre-földre kerestem olyan kását, ami passzolt volna hozzá, de nem találtam. Aztán kipróbáltam egy vékony chenille láncot. Szép volt, de nem mozogtak együtt. Túl csipkésnek találtam. Aztán egyszer gyöngyöt pakolásztam…
Időnként beesek tetszőleges boltokba és impulzusvásárlásba fogok. Ez nem annyira jó a pénztárcámnak, de ilyen esetekben kimondottan hasznos. Ha valami szokatlan, vagy nagyon szép szín akad a kezembe, céltalanul is hazajön. Tudom, nem Konmari (google a barátod, ha nem ismered) kompatibilis, na de …sokkal könnyebb így dolgozni. Így került elő ez a kék Toho gyöngy. Azóta jött haza, éppen címkéztem és tettem be a helyére. Emlékeztek, hobbi alapanyagnak rendben kell lennie. Igaz, egy mérettel nagyobb, mint szerettem volna, de külön jó is, így jobban kiemelkedik a láncból. Fogalmam sincs, miért nem tartja meg a sortávot.




Bármennyire kozmetikáztam a fotókat, nem sikerült visszaadnom a ragyogását. Az egyik színhelyes, a másik meg csillogósabb. Higgyétek el, tényleg nagyon szép darab.


Ezúttal a rizo és a triangle volt a speciális gyöngy, eddig egyikhez se volt szerencsém.

Most pedig remélem, végre befejezem azt a nyomorult sunset láncot, mert ha így folytatom, Kőmíves Kelemen is irigy lesz rám. Aztán úgyis hazaér a lányom, aki csúnyán fog nézni, ha meglátja, hogy nem a flitteres pulcsiját kötöm. És igaza is lesz, már rég kész lehetne.

P. S. :Ez a betűtípusválasztás feladta a leckét. Legyen olvasható, de legyen „énes”. Aki ismeri a kézírásomat, tudja, hogy nem kicsit Jane Austen-os. Valami olyan hangulatút szerettem volna. És a fő szempont, nem tartom magam nacionalistának, de a francba is, az a betű, amivel írok, „beszéljen” az én nyelvemen. Úgymint ő és ű. Nagyjából 10 másikat választottam, de nem beszélnek magyarul.




2015. április 27., hétfő

Csak ülök és mesélek...

    Ilyen már régen volt.
    Napsütéses hétfőt mindenkinek! Ezt csak azért említem meg, mert az imént kaptam az infot, hogy valakinek sikerült a spagetti (Kacsóh) felüljáró korlátjára fejjel lefelé ízlésesen elhelyezni az autóját, és a két hátsó kerékkel lógni a korláton, a meredély felett. 
Valami ilyesmi. Csak netes fotó.




Bizton állíthatjuk, hogy ezt így hétfő reggel elég nehéz lenne überelni, mindamellett küldenék némi pozitív energiát az illetőnek és visszavonom az összes nyafogást, a "milyen borzalmas volt a két héttel ezelőtti hetem" témakörben. Ebből a szemszögből lehetett volna sokkal rosszabb is.

     Elég eseménydúsra sikerült a hétvége. Bellácskám még mindig erősen küzd a fekete lyukakkal, fránya gravitációs kollapszusokkal, amik erőnek erejével rángatják át a kerítésen a szomszédba. Egy kis adalék a múlt hétfőről, amikor egy 20 kg-s létrát cipeltem át a szomszédba, hogy azon bemásszak abba a szomszédba, ahol senki sem lakik, hogy valahogy kimentsem a 30 kg-s kutyát, aki édes fejjel állt és bámult rám, mint aki egyáltalán nem is érti, hogy került oda, és ugye anya segítesz szemekkel pislogott. Megvan? Majd besz...ok a kapálózó kutya alatt, a nedves föld süpped, a kerítés pedig nem alacsony. Arra hamar rájöttem, hogy a létrán kutyával visszamászás mission impossible. Úgyhogy felpakoltam a kerítésre és egy bakker, tudod te, hogy kell átrepülni a kerítést, na pont úgy csinálj most is felszólamlással, áttuszkoltam fölötte.
    Szegény leány nem tehet róla, hogy némileg neveletlen, így beiskoláztam. Nagyjából így nézett ki utána :-).





A szombat délelőttöt aziskolában' töltöttük, azt kell mondjam máris látható eredménnyel.  Büszke vagyok a büdös banyájára, várakozáson felül teljesített. Igaz, bevetettem a nehéztüzérséget, marhaszívet gyártottam indulás előtt jutifalatnak. 

     Ugyanis ez volt a romantikus hétvégénk. El sem tudod képzelni milyen nálunk a romantika. Ilyen:
- Ma este érkezik a "husika".
- Ó, de jó, ennél romantikusabbat el se tudnék képzelni péntek éjszakára, mint feldarabolni és becsomagolni 30 kg véres cafatot. 
      Péntek éjjel érkezik ugyanis hozzánk, havonta egyszer, a "romantika". Többnyire 25-35 kg marhaalkatrész formájában. Hát nem egy vegetáriánus heppening, azt meg kell hagyni. Egyszer, ha valamelyik szomszéd bekukkantana a konyhaablakon, lehet a TEK törné ránk az ajtót 5 percen belül. Kívülről annyi látszik, hogy kezemben egy brutálisan nagy kés, és borzalmas, véres cafatokat kaszabolok, egy nagy ládából, néha fekete hullazsákkal kibélelve. A fagyasztónk tartalmának felét a "kutyahús" (a kínai éttermek megjelenése óta tudjuk, hogy ez nem is olyan lehetetlen), másik felét az "emberhús" ne akard tudni teszi ki :-). Most kértem szívet is, amin anatómiai bemutatót tartottam a srácoknak. Éppen ideje volt, hogy 10 és 14 évesen tisztában legyenek a myocardiális infarktus kórtanával és kórszövettani képével. 
      Szóval suli. Először úgy volt, hogy a kisebb testű csoportba kerülünk, de végül mégsem, mert Bella általános zsákmányállatnak tekinti a kistestű kutyákat, ahogyan a postást és a bicikliseket is. Ez nem azt jelenti, hogy szétmarcangolja őket, sosem lépett fel támadólag más kutyákkal szemben,  pusztán a jelzéseiből látszik, hogy ő bizony vadászni fog, csak kéne előtte futni egy kicsikét, hogy meglegyen a dolog izgalma. Rómával már végigcsináltam egy alap tanfolyamot, és rendelkezik alap "engedetlenségi" vizsgával, most mégis nagyon élveztem, hogy újra együtt dolgozhatok a kutyámmal. Volt még egy corso a csoportban, aki szintén noés, mentett kutyus, ő a csoport Bud Spencer-e. Rezignáltan figyeli az eseményeket, majd felemeli a fejét, és ennyi elég is, hogy jelezze az aljanépnek, hogy viselkedés van. A corso az corso. 
    A suli végére úgy néztem ki, mint amikor édes nagyapám trikóban végigkapálta a napot. Úgy tűnhetett, levettem a pólómat, mégis maradt rajtam még egy fehér. Pihenésképpen kertészkedtünk egy kicsit, hogy ne teljen unalmasan a nap. Természetesen az AHS, azaz az anti-hopi-system részévé váltak a növények is, úgymint néhány magasra növő és/vagy szúrós egyed, a még meglévő, csillagászati stratégiai pontokra. Kifeszítettem újra a villanypásztor kábelét is, mintegy fizikai korlátját képezve a nekifutásnak. Egyszer remélem én győzök és a fizika, nem pedig egy atomfizikus corso, aki fittyet hány a gravitációra.
     Sajnálatosan a vasárnapi sulira nem tudtunk menni, mert akkor én voltam suliban. Én is némi engedelmességi oktatásra szorulok :-). A jutifalat kínai Toffix cukorka. De szerdán pótoljuk, nincs lógás.  
Most megyek és kipihenem a hétvége fáradalmait...Ékszert is akartam mutatni, de nem kimondottan passzol egy ilyen bejegyzéshez, így majd holnap.


P.S.: Referáljatok, kérlek, mennyire olvasható ez a betűtípus. Mert szépnek szép, de a szemműtét nem vicces.

     


2015. április 21., kedd

Véletlenek márpedig nincsenek

Ez a lánc egy tipikus nem tervezett gyerek. Azon a bizonyos pokoli szerdán (amit azt hiszem itt le se írtam, csak a facebook-on), ingyenes tanfolyamon voltam a Gyöngy-életben. A téma az o-bead beaded bead J. De szép neve van. Magyarul, fűzzél golyócskát „O” gyöngyökből.


Régóta agyalok egy olyan láncon, amit elbír a farmer, póló, túracipő, vagy a kínai lábujjas papucs. Így éppen kapóra jött ez a tanfolyam. A szín nem volt kérdés, valami zöld-narancs, mert rengeteg piros-narancs pólóm van, és előszeretettel hordom őket sokzsebes nadrággal, amik többnyire valamilyen földszínűek. Az O gyöngy színe volt a mérvadó, mert abból szegényesebb a paletta, mint a kásából.


Annyira szét voltam csúszva az egész heti átkoktól, hogy kb. harmadszorra sikerült összehoznom egy golyót, de amikor már láttam fejben, térben, az egészet, akkor gyorsan ment a többi. Évi megígérte, hogy ha egy szekérderéknyi ilyet megfűztem, megtanítja a superduos bogyót is. Oké, de most milyen legyen a lánc? 15/0-s kásából azért messze a legnagyobb a színskála, de olyan zöld, ami nekem kell, nincs. Végül kiegyeztem a sötétzölddel. Így utólag jó választás volt. Eredetileg sötétzöld tekla került volna bele, de akkor elfelejtettem megvenni (jelek szerint nem véletlenül) és volt némi aggályom is, hogy ne elegáncsosítja'-e el?  


Aztán előástam az ásványos dobozt, fejben még mindig sötétzöldet kerestem. Nincs. Na jó, akkor keresek valamit, ami nem üti nagyon, csak azért, hogy megnézzem milyen hosszú legyen. A kezembe akadó lila cérnára feldobáltam mindent. Végül annyira jó volt kézbevenni, hogy így hagytam. Na jó, a lila cérnáról leszedtem. És végre megint ásványt használhattam. Narancs ahát egyébként a kő. Utólag pár centivel rövidebbre csinálnám, de már nem éri meg szétszedni ezért.

És most kell egy pink-türkiz is J.

2015. április 17., péntek

Zianna, a dög

És most a kupleráj tetejére leülök blogot írni. Zseniális. De az a gyanúm, hogy nem fog eltűnni még utána sem, úgyhogy nem aggódom halálra magam.

Ő Zianna. Még a húsvéti hétvégén megfűztem, aztán lebontottam.


 Elismerem, nem túl hatékony, de….A mintát 2 őrült nő tette fel, akik kitalálták, hogy ők majd ketten, egyszerre, freestyle-ban fűznek. Értsd, egymás kezéből kapkodják ki a cuccot és fűzik tovább, ahogy esik úgy puffan alapon. A videoeditort, mint olyat, még nem fedezték fel, így ha 20 percig bekapcsolva maradt a kamera, és egy üres alátét, meg némi ujj látszik, a háttérből pedig valami északi, hökkemökke svarjdenke hallik, akkor ez van, így marad. 


Olyan furfangot is tudnak, hogy megfűzi, majd felirattal kijavítja, hogy bocsbocs, nem is ezzel és nem is úgy csináltam bibíííí. Ráadásul amit az utolsó körökben mutat,  még véletlenül se lesz olyan, amilyennek kéne. Úgyhogy Kinga  instrukcióival újrafűztem. 


A láncot Timitől koppintottam, az engedélyével perszeJ. Nagyon tetszik, hogy ilyen semleges színű. Ez sem az én érdemem, hanem Kinga és Timi kooprodukciójának eredmény. Én tulajdonképpen csak a kéz voltam, aki megfűzte.

2015. április 10., péntek

Art deco

Egy ideje nézegettem ezt a fülbevalót. Mindig belefutottam a mintába. Az én stílusom, az én színeim. Minden volt is itthon. 


Ügyes ez a nő, de a videóitól a víz ver. Beading4perfectionis a művészneve. Lehet, hogy beading-ben perfekt, de a videózást tanulnia kellene. Azt mondja, 18 db gyöngyöt szedjek fel. Pöpec, megvan. Gyanús volt, mert soknak tűnt, de azt hittem nem mérethelyes a gyöngyöm. Mit csinál az ember lánya? Közben fűz, nem bámulja folyamatosan a képernyőt. Így esett, hogy a 4. körben derült ki, amikor nem jött ki a minta, hogy valahol kiírta, hogy ja bocsbocsbocs, nem 18, csak 17. Lebont. Tessék Emő, megint itt a bonyodalom J.


Alapvetően sziszifuszi, de nem nehéz minta. Annyi hátránya van, hogy néhány helyen embertelen sokszor kell áthúzni a szálat. A 2 cseh gyöngyöm az utolsó körben el is tört, a hajszáltűmmel együtt L. Sikerült pótolni, de én tudom, hogy ott hiba van, így nem kizárt, hogy azt a felét újrafűzöm. A másodiknál már mentem a fejem után, ott nem volt ilyen gond. Egy díszítést lehagytam róla, mert túl soknak éreztem. 


Mindent egybevetve, nagyon tetszik és újabb kedvencet tudhatok magaménak. Igen, mindegyik a kedvencem. Azt hiszem, ha nem lenne az, lebontanám. Hamarosan készül a medál is, ami ugyan nem teljesen ilyen, de szerintem stílusában illik hozzá. A gyűrű sem maradhat majd el. 

U.i.: ígérem, lesz normális hátterem is. De még nem találtam meg az igazit. Ez a baj, ha fejben már tudom, mit szeretnék, aztán kénytelen leszek beérni kevesebbel.

2015. április 9., csütörtök

Natúrosos

     Említettem már, hogy végiggyöngyöztem a húsvétot? Ja, persze, persze. Akkor mutatok még egyet. 

Ez is agresszív módon a nyakamnak ugrott, és fojtogatott, hogy „fűzzél meg, fűzzél meg!” Ki vagyok én, hogy ellenálljak?


Kingitisben szenvedek. Ugyanis ez is Szép E. Kinga mintája. Egyébként a Gyöngyélet-ben elérhetők. Nem reklám, meg nyalizás, de szeretném, ha még nagyon sok dolgot tervezne, mert hihetetlenül egyértelműek a mintái, nincsenek agyonbonyolítva, mégis nagyon szép a végeredmény. 


Újabb speciális gyöngyöt próbáltam ki, a spike után, a silkyt. Azt hiszem fogok még fűzni vele. Nagyon tetszenek ezek a finom színek, ami nem az én érdemem, ilyen volt a mintadarab a bótban’. Már csak valami láncot kellene kiötleni hozzá. Fülbevaló ötletem már van.
 Mint minden jó minta, ez is elindította a vezérhangyámat….ó, hányféle színösszeállításban lehetne megfűzni! Mind más hangulatot adna. Most, hogy ezt leírtam, van is egy ötletem a tegnap este fűzött fülbevaló színeivel…


Ez a kapocs feladja a leckét, gőzöm sincs, hogy lehet egy kézzel kinyitni. Pedig ez fontos. Tekintve, hogy nincs komornám, aki megoldja az ilyen rejtélyeket. Hasonló fejtörést okoznak még azok a csodaszép, elegáns szövetruhák is, amik hátul záródnak. Nem mindig elég a partravetett bálna jógapozícióban elkövetett vergődés. Kell egy komorna! J Lehet, hogy kicsit sok Downtown Abbey-t néztem.

2015. április 8., szerda

Csillagom

          Végre egy nyugodt, punnyadós hétvégét tudhatok magam mögött. Úgy kellett ez, mint egy falat kenyér, az asztrosulis, rockyversenyes és a hamarosan induló kutyasulis hétvégék között. Amikor ki se teszed a lábad otthonról. Nem véletlen van ennyi földjegyem, szívem szerint a hátamra kötném a házat. Nyaralni is a saját otthonomban akarok J. Öregszem, na. De mint azt tudjuk, a röghöz kötöttségem nem kis izgágasággal párosul, és ugye, ha már nyúl, legyen kövér. Itthon nyüzsögni, alkotni, a kánaán maga. 
     Némileg beárnyékolta (csak viccesen), hogy R-nak nincs valami csendes hobbija, ezt demonstrálandó, hazahozta a franc tudja milyen afrikai dobját, amiről sajnálatosan lemaradt a hangerő gomb. A dobolást szerintem max az élvezi aki csinálja, vagy aki canabist termeszt a paradicsomok között. Én előre bejelentettem, „ha összedobolsz egy esőt, mész a háztól”. Később elég volt annyit mondanom: Nézz csak ki! Esik! Lehet, hogy még emlegettem olyasmit is, hogy megfájdul a fejem tőle és ez lehet, hogy életem végéig így marad, de ebben nem vagyok biztos.

De nézzük az alkotás részt, a csapongó bevezetés után. Gyöngy, gyöngy, gyöngy. Óriási kedvencem lesz ez a lánc. Nagyon régóta szemeztem vele a gyöngyösbótba’ lassan ott fogok lakni, de ezt letagadom
Végre eljutottam odáig, hogy nem élhetek nélküle.


A mintát Szép E. Kinga tervezte. Antares, ami a skorpió csillagkép legfényesebb csillaga. És tényleg. Megint jön a nyafogás a fotókról, de minél fényesebb a gyöngy, annál nehezebb fotózni. És ez bizony nagyon fényes. Ilyenkor szívem szerint valahogy teleportálnám 3D-ben a blogba, hogy tapizható legyen. A tüskegyöngyök és a swarik is AB (Aurora Borealis) bevonatúak, ami azért mond valamit a szivárványos csillogásról.


Ezúttal nem volt semmi bonyodalom véletlen lehet. Ha csak az nem, hogy nem találtam meg a zabszem mintát (Gordon Évi mintája), amivel a láncot fűztem. Szokásosan biztos helyre tettem sose találom meg többet. De nem adtam fel. Miután feltúrtam a stratégiai helyeket, ahol kreatív vackok lehetnek, nagyjából az egész házban, előkerült.


Fiam most is hozta a formáját: Mi van anya, fűztél dobócsillagot? Ja. Most, hogy mondod. Szerintem fussál!

2015. április 3., péntek

Édes kis semmiségek 2

Csak egy pár soros, gyors bejelentkezés. Végre tavasz van és több a fény, így újra elővettem a gyöngyöket, amit karácsony óta nem tettem.


Ez volt az első minta, amit a gyöngyfűzés terén kipróbáltam. Látni akartam, lesz-e tovább. Azóta tudjuk, hogy igen J

Akkor még szedett-vedett gyöngyökből készült, amit épp találtam itthon. Már az is nagyon tetszett, de akkor eldöntöttem, hogy meg fogom csinálni minőségi gyöngyökből is. 


 Swarovskit és Toho gyöngyöt használtam, és végre alkalmam volt az ásványokat is bevetni. A minta közepébe gránátot tettem. 


És ha már lúd, vagy mifene, legyen rögtön egy egész szett. Imádom. Most gyorsan megyek és fűzök még valamit, amíg tart a lendület.